Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-13 / 207. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. özieptem&er 13. Rengeteg használt férfi- és női ruha volt a keddi egerszegi vásáron Zalaegerszeg, szeptember 13. Ahogy szétnéztünk a tegnapi országos vásáron. meglepetéssel láttuk, különösen a Ka- zinczy-téren, hogy sok a zsibárús. ami nem leime baj, de meglepő volt, hogy majd mindegyiknél rengeteg használt férfiruhát és fehérneműt láttunk. Természetesen nagy volt a tolongás mindegyik elárusító asztal körül, hiszen az ember nem is hinné, hogy ma akadjanak emberek, akik kevéssé használt ruhájukat zsib- flrusnak adják, amikor újat csak méregdrágán és műrostosat vehetnek. Nem akarunk ártatlan embereket gyanúba keverni, azt is elismerjük, hogy nagyon sokan vannak, akikre ráfér, ha használtan tudnak felső- és alsóruhát vásárolni, de joggal kérGsáktoraya. szeptember 13. j Az elmúlt hét egyik éjjelén Csáktornyán, Kelemen Imre textilnagykereskedésében betörők jártak és az eddigi megállapítás alapján, közel ötezer pengő értékű textilanyagot vittek el. A betörést udvar felől, a kapualatti ajtónak betétlapját kiemelve, hajtották végre és az udvarra nyíló ablakot belülről kinyitva, emelték Iá az árut. Ezt állapította meg az azonnali helyszíni vizsgálat, amelyet a községi rendőrség a csendőrséggel együtt végzett. Másnap a határvadászok az úgynevezett szárazhatárnál, Tótfalu és Újfalu között, felAz elmúlt héten olvasóink is gyakran találkozhattak hadijelentéseinkben szereplő székely nemzetőrök hősies védelmi harcairól szóló beszámolónkkal s azt hisszük, velünk együtt kevesen tudták, hogy kik is azok a székely nemzetőrök, miféle szervezet, ki hívta őket létre s tulajdonképpen milyen feladatokra is vállalkoztak. Most az egyik budapesti lap székelyföldi munkatársa egész oldalas beszámolót írt a székely nemzetőrökről, amelyet kivonatosan mi is ismertetünk. Pál Gábor erdélyi képviselő, amikor Erdélyt a bécsi döntés újra nekünk juttatta, parlamenti bemutatkozása után nyomban bejelentette, hogy állítsák vissza a székely határőrség ősi, árpádházi intézményét. Sokan emlékeztek akkor arra, hogy amikor 1918-ban a románok betörtek Erdélybe, Pál Gábor sürgönyt menesztett Károlyi Mihály kormányának, tanácsot és utasítást kért. A válasz ez volt: Fogadjátok őket szívesen! — Ennek nem szabad mégegyszer megismétlődnie — mondotta akkor Pál Gábor. Pál Gábor aztán számtalan cikkben követelte ennek az ősi székely védelmi intéz.dezzük, honnan kerültek elő ezek a használt, de még jól viselhető ruhák? Többnyire falusiak és szegény munkásemberek vásárolták! ezeket a ruhákat, de ki volt abban a helyzetben. aki ezeket a zsibárusoknak el tudta adni? Ha történetesen egyesek nagylelkűségből »ürítették* ki saját ruhatárjukat«, ám nyilvános dicséretet érdemelnének, de nyilvánosság e!é tartozik és ugyanakkor a hatóságokra is, hogy - ha valakik törvénytelen úton »dobtak piacra« ilyen nagymennyiségű használt férfi ruhát és fehérneműt. Mindenképpen érdemes lenne az illetékeseknek utánanézni. A vásár legnagyobb forgalmát itt bonyolították le. Egyébként igen nagy volt a forgalom az állatvásáron is. Igen sok állatot hajtottak fel és sok cserélt gazdát. tartóztatták Simonáj tótfalui vegyeskereskedő, kettősbirtokos kocsiját, amely gyanúsan volt megrakodva és Horvátország felé haladt. A vizsgálat rövidesen nagy meglepetést hozott, mert a kocsiderékban négyszáz pár, finom női harisnya volt. Az áru a Kelemen üzletéből való. Simonáj azonban vallomása során csak azt állítja, hogy ő az árut a Fliszár-féle vendéglőben, egy budapesti motorkerékpáros egyéntől vette át hatezer pengőért, akit azonban nem ismer. Simonáj egyenlőre többet nem volt hajlandó vallani, a nyomozó hatóságok azonban már biztos adatok alapján a tettestársakat is előállítják rövidesen. menynek törvényes visszaállítását, hiszen a székelységnek Erdélybe települése óta egyik fő hivatása volt a határőrség. Féleg a Délkeleti Kárpátok, az Olt és a Maros vidékére telepítették őket, még az Arpádjok idejében. Az Árpád-kori okmányokból is kitűnik az ősi székely határőrszervezet, ahol a faluk lakossága »tizedek«-be volt beosztva. A székely határőrség külön kerület volt s a Csíkszeredán ma is látható várban székelt az egyik lovashatár- őrezred parancsnoksága. A nemzetőrség újjászületése Pál Gábor a visszatérés után rövidesen visszavonult a napi politikától és memorandumokkal ostromolta a kormányokat, honvédelmi hatóságokat, hogy.újra felállíthassák a székely nemzetőri szervezetet. 1942. táján aztán megkezdődött a 42—60 éves katona viseltek toborozása, s egy-kettőre megalakultak a határőrszázadok1, zászlóaljak. A tiszteseket külön tanfolyamra hívták be s a Székely medencében, a hatalmas hegyek koszorúi között, megkezdődtek az éleslövészetek, amelyekről jóformán senki semmit sem tudott. Rövidesen bevonták az, idősebb, 18—21 éves leventéket is, akik atyáik oldalán készültek a Székelyföld védelmére. Áprilisban fegyverbe Készülődésük1 nem volt hiábavaló. Amikor a szovjet-hadak ez év áprilisában Jassi-i§ törtek előre, a székely nemzetőrség is kivonult a hágókra. Egyetlen hívó szóra sorakoztak, kézi- és nehézfegyverekkel, aknavetőkkel foglalták el a kijelölt állásaikat. A beszervezett fiatal leventék szinte naponként keresték fel a hegyekben az öreg harcosokat s a komisz »menázsé« mellé 'egy kis .hazait is vittek. A tavasz folyamán aztán újra visszavonultak a falvakba. Nagy gondot okozott székelyeinknek, hogy a fegyvereket hol tartsák. Ha otthon tartják, — gondolták közülük sokan — megrozsdásodik, beporosodik a sok drága fegyver. Úgy döntöttek végül is, hogy a községi raktárakban helyezik ,el s riadó esetén aztán mindenki megkapja a maga fegyverét. Nem kellett nagyon öokáig várni erre az időre sem. Augusztus végén a romániai események újra fegyverbe szólították székelyeinket. Valamennyi határőrsejt megmozdult b nfem késlekedve, mindenki elfoglalta magaslati állásait a havasokban, a hágók mentén. Ahogy, mondják maguk között székelyeink, Be előne, se hátra! Addig is, míg reguláris hadosztályaink megérkeztek erre a vidékre, a székely nemzetőrség bátran és hősiesen állott helyt határaink védelmében. * * * Itt a zalai határvégeken őszinte rokon- szenvvei kísértük hős székelyeink bátor helytállását s akaratlanul is felmerül bennünk a gondolat, vajha Zalában is megszerveznénell hasonló nemzetőrséget, hiszen nem tudhatjuk^ mit hoz a jövő s első világháborús katonák, fiatal leventék vállvetve, szükség esetén sok- mindent tehetnének délnyugati határainkért! Üzent a front A P. 424. tábori számról üzennek hottvi- deink: Simon Gábor szkv. üzeni édesanyjának, testvéreinek, rokonainak és a jóbarátainak Boe- földére: Több levelet vár, jól van és miatta ne aggódjanak. Sok csókot küld mindenkinek. Szabó József honvéd üzeni feleségének, családjának Kerkakutasra: jól van, miatta ne aggódjanak, több levelet és csomagot v ár. Sok üdvözlet minden ismerősének. Vlarga Péter honvéd üzeni feleségének, családjának és rokonainak Zalatámokra: jól van, miatta ne aggódjanak, több levelet és csomagot vár. Sok üdvözlet minden ismerősének. Németh József honvéd üzeni feleségének és családjának Nemesapátiba: jól van, egészséges, miatta ne aggódjanak, több levelet éz csomagot vár. Sok csókot küld. Herényi Albert tiz. üzeni szüleinek testvéreinek Bucsára: jól van,, miatta ne aggódjanak, több levelet vár és sok csókot küld. Somogyi Ferenc honvéd üzeni feleségének, családjának Zalaszentgrótra: jól van, miatta ne aggódjanak, több levelet és csomagot vájt. Sok csókot küld. felvesz a ZALAMEGYEI ÚJSÁG Kiadóhivatala Széchenyi-tér 4. Négyszáz pár selyemharisnya útban Horrátország felé Nagyarányú betöréses-lopás Csáktornyán Kik azok a székely határbiztosítók? Negyven-hatvan éves székelyek aknavetőkkel, nehéz tűzfegyverekkel felszerelve két év óta készen állottak határaink védelmére
