Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-06-19 / 137. szám
2. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1943Y Járna» 19. " Meglátogattam egy csokor - megyei népi származású művészt A nagybeteg Számadó Ernő megsegítésére irodalmi estet tartottak Á Zalamegyi Újság kiküldött munkatársától. A szépség égi jel. A végtelen Isten tökéletes szépségének néhány halvány vonása. S szép Zala földje jó tükör és az örökszép vonásokat híven tükrözi. Zrínyi, Kisfaludi, Batsányi, Kisfaludi-Stroból, Zala György és még sok nagyságba szépült zalai szülött után egyre fel-felragyognak új nevek. Szép Zala földjén a szépség örök s az élet is csak örök lehet. S mindig hálával telik meg a szívem, ha valahol szépséget találok. Hálával és alázattal nézek a népi művészetre. A megnehezi ilt mindennapok mindennapos (gondjában különösen. S most különösen, hogy Hazám felett új hajnal pirkad. Mert tudom, a hajnal szebb lesz ,s ha a művészetet égi jelnek tartom^ a szebb jövőben nem kételkedhetem és nem cs a 1 a tko zh atom. Parasztságunk az utolsó száz év utolsó harmadában új erőket termelt ki. óriási erőfeszítéseket tett, hogy életsíkját a művészet horizontjáig bővítse ki. Célja öntudatos: meghódítani az irodalmat, hogy döntő szava legyen az- új állami élet szociális berendezkedésében, leírni, festeni, bronzba, kőbe faragni a munkás élet izompattanásig feszülő erejét, kínját, örömét, bánatát. Igényt tartani a népi Magyarország felépítésében az örök magyar élethez. Régen: festettek fűvel, mész- szeí. bogyóval, égett csutkavéggel tanyák, ma jorok, kerítések oldalfalára. Ma: a népi művészek fajtájuk megváltó szeretetével indulnak harcba, művészetük jövőt épít, pilléreket rak az örök emberi ideál szobra mellé. Ezek az új váteszek a szellem barri- kádjain jólétük, boldogságuk, egészségük, vérük árán egv új, egv szebb, egv emberibb Magyarországért harcolnak. Megérdemlik, hogy nevükre felfigyeljen minden falu. s megismerje, megszeresse őket mindenki. Pandur Lajos festőművész Egyútamban látogattam meg most néhányat. Amit náluk felnyaláboltam, szívesen szórom szét, hadd nőj jön hírük, kedvük, s fénye szép Zalának. Alsólendváról indultam ki, tehát illett beugrani egy percre a jóbaráthoz, Pánti u r La j o s. Alsólendva szülötte. Fiatal erő. A zágrábi festőakadémia legszebb reményekkel végzett tagja volt. Duzzad a népi problémáktól. Festőművész. Kiforrott egyéniség. Képein sok erő. sejtelmes szürke szín, s valami mejg- mondhatatlan méla fájdalom. Most állított ki Budapesten s a »Szépművészet« című folyóirat Yelasquézhez hasonlítja. Kérdem, mi köze hozzá ? — Oh, hol vagyok én Velasquézhez? — mosolyog szerényen. Hogy finom és gyermekien kicsi a kezem, talán azért mutatnak hasonlóságot ecsetvonásaim. Velasquézt egyébként nagyon szeretem. Körülnézünk a »kis-muteremben«, ahol csendben elvonulva fest, alkot, kép kép mellett a falakon, s a sokrétű téma közül mindenhol elénklép a munka, a föld, a nép, a nvomor problémája. »Utca«, hol csupa bánat hull a szürkén festett hóra. »Tópart«, hol zöldes víz csillan ki a szürke hó alól. »Alsólendva«, hol a múlt idők harca büszkén és mélán pihfen. Még nagyon sok képét sorolhatnám fel, melyek közül mindegyik díszére válna akármilyen főúri lakásnak is. De szemet kell vetnem a »nagy műteremre« is, amelyr nem más, mint a polgári iskola rajzterme, ahol ä rajzot tanítja s növendékeit az esztétika magas szempontjai szerint neveli a szépség és jóság átélésére. A polgári iskola főbejárata fölött a kapuszemöldök üvegére festett Szent Koronája és a bejárat két oldalfalára festett freskója' »Az alkotó Szent István«, »Hungária«, majd a lépcsőházban »Szent Imre«,»Szent Erzsébet« köti le figyelmünket. Méltó díszei ezek az alsói end vai állami polgári iskolának, honnan csupa imagyar szív, magyar levegő árad a magyarosodul akaró vendség felé. E freskókért szép elismerést kapott a művész a nemrég Al- sólendvári járt főigazgatótól is. — Milyen további terveket forgatsz most lelkedben? — kérdem. — Minthogy technikai kérdés már nem foglalkoztat, szeretnék valami szépet, miami igazán rendkívülit adni a magyar élet bőségéből. Tervem sok van, történelmi témák, népéleti témák foglalkoztatnak. Ez mellett önálló kompozíciók is vászonra kívánkoznak. Van is már ilyesmi, láttád, »Utcarészlet télen«'. tanulok sokat. S hogy mi lesz? — még nem tudom. Két Csáktornyái szobrász Most Csáktornyára lépek át. 0 is jön velem. Együtt látogatjuk meg Csáktornya szülöttjét, Bezerédy Lajos szobrászművészt, aki a tanítóképzőben éppen kiállításra készük rendez, nem zavarjuk. Majd máskor. A Zrínyi vár remetéjét keressük fel. Ö is Csáktornya szülötte, b á r v á r i - S c h ülte i s z Sándor szobrászművész. Fiatal, ö i& a zágrábi akadémiát végezte. Hat év óta húzódik meg a várban. Itt a műterme is. Y aló- sággal úgy él, mint egy remete. Csak a művészettel törődik. Most alkotta meg Zrínyi Miklós, mellszobrát a főispán úr számára. Jó ez a szobor. Zrinyi, a katona. Sokkal nagyobb mellszobor ábrázolja Zrínyit, a költőt. Ezt meg Nagy Iván számára készítette el, aki jugoszláv időkben a magyarság rettenthetetlen védelmezője volt. Foglalkozott keramikával is, ezt mutatja »Egyke«, »A kor szelleme« című munkái. Minden idegszálával csak a szociális témák felé fordul. Híres a »Délvidéki kisebbségi sors« című körbefutó szoborcsoportja, me- lyet újra alkot, miért birkózik az anyaggal, (vasmag helyett fát használt és a fa nem bírta a súlyos agyagot.) Sok-sok alkotása ment tönkre jugoszláv időkben, mert ötször hív ták be katonának és ezalatt ötször törték össze munkáit. íme: így viselte ő is a kisebbségi sorsot. Érdekes ember. Forrongó lélek. Bár tiszta formákat talált már gondolatainak, mégis új és új útakat vág. Témáit nem keresi, de szeme csak tisztán népi vonatkozásokat issza fel, % mélyen emberi v onásokat ad vissza. Szív e v an a szegények és szerencsétlenek iránt. A társadalom nyomorultjait és elesettjeit mindenütt észreveszi és fájdalmasan kiált értük segítségért. A felszabadulás után megjárta Pestet s ezt úgy kell mondanom, hogy »megjárta«, s kiábrándulva fordult vissza a tiszta, szőkébb haza felé. Azt a mellőzést azonban, ami itthon is érte, nem érdemli meg. Kétségtelen nagy művészek, de Zrinyi földjének levegőjétől meg nem ihletett művészek vágtak elebe s szállítottak szobrokat Csáktornvára. Miért... S ezt én újra kérdem: miért?.. — Nem baj Pajtás, hajnal hasad már! Segítsd csak Te is diadalra a népi küzdelem zászlaját! Eljön az idő. s a mi igazságunk lesz az igazság! — Hiszek benne, azért is élek! — mondja csillogó szemmel. S ahogy végignéztem »Leány- tanulmány fej«, »Férfitanulmányfej« gyönyörű munkáit, az én hitem is mégj óbban megerősödik. Ma még csodálkozom azon, hogy van olyan ember, mint az én Sárvári-Schulteisz barátom is, áld napi egv, írd és mond: egy pengőből ki tud jönni, meg tud élni. Munkái azonban szebb ígéretek annál, mint amit ő kapott az ígéretek öt hónapjában. Éppen ezért terveiről nem is nyilatkozik, mert alkotni akar úgy, ahogy a lelke diktálja. Számadó Ernő, a nagybeteg költő Elbúcsúzom tőle és gyorssal v ágtatok Budapest felé. Számadó Ernő, a nagy népi költő szerzői estjére. Felsietek hozzá az Lj- Szeijt János kórházba, ahol november óta feleszik azon az ágyon, ahol nemrég Sértő Kálmán, a másik nagy népi költő fejezte be rövid, zajos-szép, harcos életét. Megölelem, megcsókolom. Nem félek pirosfoltos zsebkendőjétől, letörlöm szeméről kibuggyant könnyeit. Szomorúan mosolyog rám, kórtáblája lázat nem mutat, néha mégis úgy köhög. — Göcsej, óh, szép föld, ezer erdő, ezer rejtelem!. .. Zúgó fenyvesek, őserős nép!... — sóhajt szegény. Vígasztalom, hogy meggyógyul még. Majd az estről beszélünk. Felcsillan a szeme. Olyan művészeket kért fel a Move, hogy azok neve biztosítja a sikert. Este hétórára a Zeneművészeti Főiskola* Kormányzó Urunk i M; *iuyi.;./eteíi elhelyezett sebesült hősök között.
