Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-06-18 / 136. szám
B, ^ oTlapi RireR Két ferences páter és tiz polgári tanú látta a Csáktornyái ferences rendház ablakának bedobását Szigorú vizsgálatot követelünk az egész vármegye érkekében — Előfizetőinkhez. Ezúton értesítjük kedves előfizetőinket, hogy a sok punasz miatt; kénytelenek voltunk újságkihordóinkat leváltani, ami természetesein zavart okozott. Kérjük előfizetőink szíves elnézését és reméljük, hogy hamarosan teljesen helyre áll a normális licly- ajet- Az elmaradt példányokat szívesen pótoljuk. Reméljük, hogy a pámapos zavar azt eredményezi, hogy rendes kézbesítők szállítják ewentiíl a lapokat. — Adomány a hadikórháziak. Barthel- mesz Valterné 6 liter bort juttatott szerkesztőségünk utján a hadikórháznak, amiért ezúton mondunk köszönetét. — Halálozás. Király Sándor nyugalmazott városi műszaki tanácsnok 65 éves korában Budapesten elhunyt. Király Sándor Gyuláról került Nagykanizsára, ahol előbb, mint városi főmérnök, majd műszaki tanácsnok teljesített szolgálatot. Nyugdí jbav onulása után felköltözött a fővárosba, ahol most meghalt. — Adomány. A zalaegerszegi vas- és fémipari szakosztály az elagottak alapja javára 40 pengőt adományozott. Fogadja az iparies— Ismét összeül Nagykanizsán a rögtön- ítélő bíróság- Megdöbbentő. merénylet történt Nagykanizsán, a Magyar-utcában. Kreiner Imre gépészkovács ugyanis bejelentette, hogy Szerdán este egy' icdidig ismeretlen ember csatlakozott hozzá, majd beszélgetés közben egy husánggal leütötte. A nála lévő kerékpárt pedig lesizerelte és meglógott vele. Kreiner pontos sjzemélyleírást adott a merénylőről, akinek kez- rekerítésére megindult a nyomozás. — Ballon kabátok és kése női ruhák nagy választékban érkeztek raktárainkba. TÓTH DIVATHÁZ. — Zászlót vett a KÁLÓT Gutorföldém. A KÁLÓT gutorföldei tagjai háromszínű selyemzászlót vettek, amelyet ünnepélyes keretek kpzött pünkösd napján avattak fel A hősi emlékmű előtt Bárdosy Jenő plébános mondott tábori szentmisét és szentbeszédet. Szentmise után pedig megszentelte a KALOT- zászlót. Pintér Ernő szentpéterföldei tanító mondott az egyházközség nevében beszédet, majd Csay József a Társadalmi Egyesületek Szövetségének kiküldötte emelkedett szólásra. Megemlékezett a nemzeti színek jelentőségéről és a KÁLÓT célkitűzéseiről. A zászlóanya Sé- nyi Istvánná volt. Az ünnepségek után 19 új KÁLÓT tagot avattak fel, majd műsoros délutánt rendeztek. — Kézzel fonott, szövött és festett, liszla kenderárúk szép színekben érkeztek a Schlitz Árúházba. Női és férfi kabátkára, shortra, valamint bútorszövetre alkalmas tarka mintázatban. Schütz Árúház. Csáktornyán még mindig nem ültek el az izgalmak, amiket a ferences rendház ablakának brutális és állati módon elkövetett be- dobálása korbácsolt fel. S a józan polgári lakosság, főleg a derék muraközi nép, megdöbbenéssel áll az eseményekkel szemben annál inkább is, mivel 10 civil végignézte és felismerte a magáról megfeledkezett, dorbe- zoló társaságot. Mint megállapítottuk, egy társaság éjféltájig dorbézolt a kormány által kiadott zar- órarendelet felrúgásával, majd a ferences): j rendház elé vonultak és kövekkel megkezdték a rendház ostromát. Innen ismét elmentek és az éjtszmaka folyamán még kétszer, másodszor öt óra tájion, tértek űjrla vissza és újabb kőostromot zúdítottak a rend- ház ablakaira. Ekkor már 10 polgári személy és két páter nézte végig az elvetemült garázdálkodás-. Az egyik páter Fekete Géza volt, lapunk munkatársa, aki az ablak mögül leste meg a dobálózókat, akit csak hajszálon múlott, hogy egy nagy kődarab fejbe nem találta. Természetesen, úgy a két ablak mögött lévő szerzetes, mint a polgári személyek, felismerték a dobálózókat. Mi, a magunk részéről, egyelőre nem hozzuk nyilvánosságra V. Mikor mindezen jókat eltemetjük, kapjuk a közv etlen parancsot az indulásra. Mintha bűvészek dolgoznának, pillanatok alatt a gépkocsikon ember, anyag, minden. Egy kar jel, a motorok felbőgnek és a falu, már csak, mint a virrasztás, álmatlanság, örökös tal- ponállás árán teljesített kötelesség emlékei maradnak mögöttünk. Puskáink természetesen csőretöltve, zsebeinkben kézigránátok, minden, váratlan meglepetés méltó fogadására. Kis műsorszóró rádiónkat térdeim között szorongatom, nehogy baja essék. Hiszen ez az egyetlen eszköz, a gyéren jövő tábori postán kívül, amlye elénkvarázsolja az otthont. Mindig hátul ülök a gépkocsin, hogy sokat lássak. Bár itt kényelmetlen, hiszen á dupla kerekek annyi hóport, sárt szórnak fel rám. Lehet majd kefélni. Még isszívesen tűa kővel dobálózók névsorát, de mindenesetre elvárjuk az illetékesektől, hogy a legpáratlanabb és legszigorúbb vizsgálatot azonnal indítsák meg, mer* ilyen elvetemültség, ilyen felháborító dísznóság nem maradhat megtorlás nélkül, még abban az esetben sem, ha kaputos emberek is a tettesek. Jól tudjuk és ismerjük, hogy mi van a kő- dobálás mögött, ismerjük is a személyek egy- részét. Nem nemzetpolitika és nem pártpolitika, egészen más, hiszen köztudomású, hogy jámbor ferences szerzetesek nem politizálnak** hanem a nemzet érdekében szereznek ezen a poszton hervadhatatlan érdemeket. Olyan érdemeket, aminek egyetlen óra alatt elért eredménye összehasonlíthatatlanul nagyobb súlyú és értékesebb a nemzet érdekében, mint az ablakdobálózóké együttesen. Muraköz és főleg; Csáktornya vallásos népe ma megdöbbenve áll az események előtt és követeli, hogy az idegen vagyon rongál ók ellen indítsák meg a legszigorúbb eljárást, sze-* mélyi válogatás nélkül. Úgy tudjuk, hogy az elsötétítés ideje alatt elkövetett idegenvagyon rongálására is kiterjed a statárium, így annak kiderítése minden körülmények között sziikröm, mert bajtársamra már ujjnyi vastagon fagyott a felhányt sár. Ök fenn ülnek a löve- gen, minden eshetőségre készen. Ha kell, még menetközben is tudnak tüzelni. Megérkeztünk az új szállásunkra. A házigazda semmiben sem különbözik az előbbinek Színes képekben ecsetelem előttük a magyar életet, Magyarországot, de úgylátszik, nag\on elragadott a hév, mert az ottlévő vendég- lány, csak később tudtam meg, hogy tanítónő, nem kevés éllel kérdezte: — Hány évig képezték erre magát ott, Magyarországon, hogy nekünk ezt elmondja? Kicsit dühös lettem és szépen elmagyaráztam neki, hogy nálunk ilyen íoglalkozája nincs, ott semmi szükség erre, hanem inkább mindenki dolgozik, termel, hogy ne kellien minden száz ember közül kilencvennyolcnak rongyokban járni és legyen mit enni. Ez kissé lehírtötte őket, de utána megint felengedett a jég, úgy, hogy mikor eljöttünk, már mulatságosan ejtett. »Viszontlátásra«-val köszöntöttek. Ezalatt elkészült vacsoránk a konzerv- leves. Forrón, állva kanalaztuk a »csajkából«. (Ugyan, még tudnék tányérból enni? —- töprengek . ..) Vacsora végeztével kényelembe helyezzük magunkat. Micsoda érzés ez. Bakancsom ie- vetését olyan ünnepélyesen végeztem, hogy ez kész látvány. De szó, ami szó; nem is mindennapi dolog ez. Kis rádiónk birkózik az akadályokkal, hogy az irdatlan távolságon ál is, elhozza az otthon hangjait. Többé-kevésné sikerül is. Honvedkív ánsághangv ersenyt közvetítenek hanglemezről: »Álmodó Tisziípart... Még óramra pillantok, s becsukódnak szemeim... Hirtelen fölriadok: »Halló itt rádió Budapest... stb. Még az álom révületében is gépiesen nyúlok a hallgatókért, kezem a mikrofon nyomógombját keresi, hogy jelent-» Nyomtatványban Papíráruban Könyvekben K e gy s z erekben RIHYI, hírszolgálatban, ti íven dögben, pedig a Zalamegyeiüjsá mindenkor vezet. séges! Egy szakaszvezető naplójegyzetei Oroszországról
