Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-12-24 / 290. szám

{ XXV. cvfolyattn. 290. szám. i ! deeember 24. CSÜTÖRTÖK. Főszerkesztő-. POLITIKAI NAPILAP J Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Megjelenik hétköznaponként délután. | SZAKÁL FERENC Karácsonyigazságai A Zalamegyei Újság számára irta: vitéz Makray Lajos prépost, országgyűlési képviselő Karácsonynak nemcsak mélységes és fölséges hitelvi tartalma van, nemcsak világtörténelmi fordulót jelent, hanem gazdag erkölcsi értékeket is revelál. Karácsony a békének, az alázatnak és a szeretet­nek az ünnepe. Tehát mindazoknak az erkölcsi kincseknek hordozója és hirdetője, amelyekből, sajnos, ma általánosságban kínosan kévé» van. Vagy legalább is ezek az erők nem szerepelnek a mai világot! mozgató és irányító energiák első sorában. Béke. Nem azonos a nyugalommal, annál sokkal több, teljesebb. Nyugalom van a temetőben is — a kilobbant élet nyugalma, nyugalom terül el a jégmezőkön is — a megdermedtség nyugalma. Béke az erők arányának, egyensúlyának és összhangjának megvalósulása. A békében életerők, a fejlődés erői feszülnek. Béke az igazság és igaz­ságosság édes gyermeke. Csak ott lehet béke, ahol érvényesül az igaz­ság törvénye. Ez a fundamentum és ez a béke kötőanyaga. Jogtip- rás, emberi jogokból való kiforgatás, az igazságtalanságnak jogossá tétele egyénekkel, nemzetekkel szemben nemcsak az igazságtalanság alatt sínylődőknél, de az igazságtalanságot tevőnél is megfojtja a bé­két. Ez a békét-teremtő igazság megköveteli az emberi méltóság el­ismerését, az emberhez méltó élet megteremtésére való tiszta szándékú törekvést, a nagy egyenlőtlenségeknek- megszüntetését, a széles dis­tanciáknak a lehetőség szerint való összeszűkítéséí. a közjó és a köz­érdek által megengedett szabadságnak tiszteletben tartását, az egyé­niség érvényesülésének, kifejlesztésének és kiteljesítésének Isten aka­rata szerint, tehát az erkölcsi törvény keretei között lehetővé téte­lét. Benne van íme a békében az egész társadalmi kérdés megoldásá­nak programm ja. Alázat. A helyes mértéknek és a tárgyilagos értékítéletnek nagy­szerű erénye. A legmélyebb bölcseség. Az igazi önismeret; ismerni a hibákat, hogy azokat le lehessen csökevényesíteni és ismerni az eré­nyeket és képességeket, hogy azokat fel lehessen fokozni és meg le­hessen szilárdítani. Tudni azt, hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, am:k vagyunk. Hegy Istentől kapott képességeinknek felhasználásáért felelősek vagyunk Az alázat az igazi nagyság. Nem e\ilági értelem­ben. mert nem a hatalom és nem a pompa és nem a dicsőség, vagy anyagi, siker a nagyság kritériuma, hanem a léleknek nagysága és a jellemnek kiválósága. Erre a magasságra alázat nélkül emelkedni nem lehet. Az igazi tudós alázatos, mert éppen tudásánál fogva látja, hogy milyen rengeteg nagy az a terület, amelyet értelme még nem tudott bejárni. Az alkotó alázatos, mert éppen az alkotás szenvedélyében, tüzének világosságánál látja, hogy mennyire felülről gyújtják lángra gondolatait és felvillanó eszmeit. Érzi, hogy e felsőbb erő nélkül milyen tehetetlen és, hogy megbénul teremtő ereje. Akik a kölni dómot építették, azok hittek és nem önmagukban, hanem Istenben bíztak. A túlságos önbizalom a szellemi gyengeségnek és silányság­nak a jele. Akik másokat vezetni akarnak, alázattal kénytelenek meg­hajolni a népek Ura, Istene előtt, mert szinte fizikailag érzik, hogy felsőbb ihlctettség és az Istennel való állandó kapcsolat nélkül tel­jesen nem boldogulnak. Az apostolok, a próféták, a szentek, az embe­Ára 12 riség nagy jótevői Isten mellett, az Ö alázatos szolgálatában lettek nagyokká. Az alázat hiánya, az emberi gőg és felfuvalkod'ottság magában hordja a bukás csíráit. Isten az alázatosakat felmagasztalja és akik önmagukat felmagasztalják, azokat megalázza. Nem engedi, hogy a fák az égig nőjenek. Bábel igen tanulságos történet, csak az a baj, hogy nem nagyon akarnak} belőle tanulni. A betlehemi istálló jászolába alászáilott Isten az alá­zat végtelen értékének és szépségének igazolása. Szeretet. Alkotó, építő és teremtő erő. Mint a napfény a termé­szetben. Virágba borítja a tájat, felébreszti a rögben alvó csírát, ki- kergeti a hantból a fűszálat és az aranykalász áradását önti el a me­zőn. Nélküle halál és pusztulás terülne el mindenütt. Az emberi élet fundamentális ereje és erénye. Szeresd Uradat, Istenedet és szeresd felebarátodat! Krisztus örökérvényű törvénye. Nincs alóla fölmen­tés se népnek, se rendszereknek. Most és mindenkor az egész erkölcsi rendszernek az élén áll. Benne válik teljessé a hit és a törvény. Eb­ben az egy mondatban nyer kifejezést a legtökéletesebben a szociális kérdés. A szeretet Istenből indul ki és rásugározza fényét és melegét az emberekre. Minden emberre. Mert felebarátunk minden ember, kivétel nélkül. De, ha ez így van, aminthogy megdönthetetlenül igaz, akkor testvéri érzésekkel kell embertársainkkal szemben állni és evek­nek a testvéri érzéseknek logikus következményeit, gyakorlati köve­telményeit, amelyek: a szociális igazság, a szociális szeretet és gondos­kodás, az emberiesség — meg kell valósítani. Csak törvényekkel, rendszabályokkal, amelyeknek § hason­másaival a történelem lefolyt évezredeiben már ismételten találkoz­tunk, a kérdést megoldani nem lehet. Ehhez szeretet, éspedig kifogy­hatatlan szeretet, sőt — azt mondhatnánk — kiábrándíthatatlan sze­retet kell És ma mégis gyűlölettől visszhangzik az egész világ. Gyűlöletből éppen elég van. Ez mérgezi meg a családoknak, a szomszédoknak, a munkásnak és munkaadónak, a községeknek és or­szágoknak az életét. Keli ezt még fokozni? Nem kellene-e inkább a szeretet lángszórójával ezt a gonosz erőt kipörkölni? Lehet gyűlölet­ből béke? A gyűlölet csak sebeket vág, de nem gyógyít. Csak, ha azj életet megérinti a szeretet, akkor virul ki a béke gyönyörű virága. A szeretedből emberré lett és a szeretet nagy kincsét a világnak ajándé­kozó karácsonyi kisded tanítsa meg ezt a megbomlott világot űjra a szeretetre. Szeretetre Isten és ember iránt, hogy rátaláljon a béké­nek és boldogságnak az útjára. Igen! Ez a karácsony tanítása ésf parancsa: eloltani mindenekelőtt a gyűlöles sötét lángjait, széttörni az önzés borzalmas börtönét és kimenekülni a jó Isten ragyogó, napfé­nyes, virágpompás és illatos mezejére, a világot átfogó szeretethezl* Levetni a gőgöt, a hatalom szörnyű és gonosz éhségét, olyan egysze­rűvé, igénytelenné, szerénnyé, hívővé lenni, mint á kisdedek, mert csak ilyen lelkülettel tudunk rátalálni a karácsony lelkére és csak így lesz a mienk a karácsony'gazdag kincse és ajándéka: Isten dicsősége és az emberek békéje! fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom