Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-24 / 290. szám
{ XXV. cvfolyattn. 290. szám. i ! deeember 24. CSÜTÖRTÖK. Főszerkesztő-. POLITIKAI NAPILAP J Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Megjelenik hétköznaponként délután. | SZAKÁL FERENC Karácsonyigazságai A Zalamegyei Újság számára irta: vitéz Makray Lajos prépost, országgyűlési képviselő Karácsonynak nemcsak mélységes és fölséges hitelvi tartalma van, nemcsak világtörténelmi fordulót jelent, hanem gazdag erkölcsi értékeket is revelál. Karácsony a békének, az alázatnak és a szeretetnek az ünnepe. Tehát mindazoknak az erkölcsi kincseknek hordozója és hirdetője, amelyekből, sajnos, ma általánosságban kínosan kévé» van. Vagy legalább is ezek az erők nem szerepelnek a mai világot! mozgató és irányító energiák első sorában. Béke. Nem azonos a nyugalommal, annál sokkal több, teljesebb. Nyugalom van a temetőben is — a kilobbant élet nyugalma, nyugalom terül el a jégmezőkön is — a megdermedtség nyugalma. Béke az erők arányának, egyensúlyának és összhangjának megvalósulása. A békében életerők, a fejlődés erői feszülnek. Béke az igazság és igazságosság édes gyermeke. Csak ott lehet béke, ahol érvényesül az igazság törvénye. Ez a fundamentum és ez a béke kötőanyaga. Jogtip- rás, emberi jogokból való kiforgatás, az igazságtalanságnak jogossá tétele egyénekkel, nemzetekkel szemben nemcsak az igazságtalanság alatt sínylődőknél, de az igazságtalanságot tevőnél is megfojtja a békét. Ez a békét-teremtő igazság megköveteli az emberi méltóság elismerését, az emberhez méltó élet megteremtésére való tiszta szándékú törekvést, a nagy egyenlőtlenségeknek- megszüntetését, a széles distanciáknak a lehetőség szerint való összeszűkítéséí. a közjó és a közérdek által megengedett szabadságnak tiszteletben tartását, az egyéniség érvényesülésének, kifejlesztésének és kiteljesítésének Isten akarata szerint, tehát az erkölcsi törvény keretei között lehetővé tételét. Benne van íme a békében az egész társadalmi kérdés megoldásának programm ja. Alázat. A helyes mértéknek és a tárgyilagos értékítéletnek nagyszerű erénye. A legmélyebb bölcseség. Az igazi önismeret; ismerni a hibákat, hogy azokat le lehessen csökevényesíteni és ismerni az erényeket és képességeket, hogy azokat fel lehessen fokozni és meg lehessen szilárdítani. Tudni azt, hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, am:k vagyunk. Hegy Istentől kapott képességeinknek felhasználásáért felelősek vagyunk Az alázat az igazi nagyság. Nem e\ilági értelemben. mert nem a hatalom és nem a pompa és nem a dicsőség, vagy anyagi, siker a nagyság kritériuma, hanem a léleknek nagysága és a jellemnek kiválósága. Erre a magasságra alázat nélkül emelkedni nem lehet. Az igazi tudós alázatos, mert éppen tudásánál fogva látja, hogy milyen rengeteg nagy az a terület, amelyet értelme még nem tudott bejárni. Az alkotó alázatos, mert éppen az alkotás szenvedélyében, tüzének világosságánál látja, hogy mennyire felülről gyújtják lángra gondolatait és felvillanó eszmeit. Érzi, hogy e felsőbb erő nélkül milyen tehetetlen és, hogy megbénul teremtő ereje. Akik a kölni dómot építették, azok hittek és nem önmagukban, hanem Istenben bíztak. A túlságos önbizalom a szellemi gyengeségnek és silányságnak a jele. Akik másokat vezetni akarnak, alázattal kénytelenek meghajolni a népek Ura, Istene előtt, mert szinte fizikailag érzik, hogy felsőbb ihlctettség és az Istennel való állandó kapcsolat nélkül teljesen nem boldogulnak. Az apostolok, a próféták, a szentek, az embeÁra 12 riség nagy jótevői Isten mellett, az Ö alázatos szolgálatában lettek nagyokká. Az alázat hiánya, az emberi gőg és felfuvalkod'ottság magában hordja a bukás csíráit. Isten az alázatosakat felmagasztalja és akik önmagukat felmagasztalják, azokat megalázza. Nem engedi, hogy a fák az égig nőjenek. Bábel igen tanulságos történet, csak az a baj, hogy nem nagyon akarnak} belőle tanulni. A betlehemi istálló jászolába alászáilott Isten az alázat végtelen értékének és szépségének igazolása. Szeretet. Alkotó, építő és teremtő erő. Mint a napfény a természetben. Virágba borítja a tájat, felébreszti a rögben alvó csírát, ki- kergeti a hantból a fűszálat és az aranykalász áradását önti el a mezőn. Nélküle halál és pusztulás terülne el mindenütt. Az emberi élet fundamentális ereje és erénye. Szeresd Uradat, Istenedet és szeresd felebarátodat! Krisztus örökérvényű törvénye. Nincs alóla fölmentés se népnek, se rendszereknek. Most és mindenkor az egész erkölcsi rendszernek az élén áll. Benne válik teljessé a hit és a törvény. Ebben az egy mondatban nyer kifejezést a legtökéletesebben a szociális kérdés. A szeretet Istenből indul ki és rásugározza fényét és melegét az emberekre. Minden emberre. Mert felebarátunk minden ember, kivétel nélkül. De, ha ez így van, aminthogy megdönthetetlenül igaz, akkor testvéri érzésekkel kell embertársainkkal szemben állni és eveknek a testvéri érzéseknek logikus következményeit, gyakorlati követelményeit, amelyek: a szociális igazság, a szociális szeretet és gondoskodás, az emberiesség — meg kell valósítani. Csak törvényekkel, rendszabályokkal, amelyeknek § hasonmásaival a történelem lefolyt évezredeiben már ismételten találkoztunk, a kérdést megoldani nem lehet. Ehhez szeretet, éspedig kifogyhatatlan szeretet, sőt — azt mondhatnánk — kiábrándíthatatlan szeretet kell És ma mégis gyűlölettől visszhangzik az egész világ. Gyűlöletből éppen elég van. Ez mérgezi meg a családoknak, a szomszédoknak, a munkásnak és munkaadónak, a községeknek és országoknak az életét. Keli ezt még fokozni? Nem kellene-e inkább a szeretet lángszórójával ezt a gonosz erőt kipörkölni? Lehet gyűlöletből béke? A gyűlölet csak sebeket vág, de nem gyógyít. Csak, ha azj életet megérinti a szeretet, akkor virul ki a béke gyönyörű virága. A szeretedből emberré lett és a szeretet nagy kincsét a világnak ajándékozó karácsonyi kisded tanítsa meg ezt a megbomlott világot űjra a szeretetre. Szeretetre Isten és ember iránt, hogy rátaláljon a békének és boldogságnak az útjára. Igen! Ez a karácsony tanítása ésf parancsa: eloltani mindenekelőtt a gyűlöles sötét lángjait, széttörni az önzés borzalmas börtönét és kimenekülni a jó Isten ragyogó, napfényes, virágpompás és illatos mezejére, a világot átfogó szeretethezl* Levetni a gőgöt, a hatalom szörnyű és gonosz éhségét, olyan egyszerűvé, igénytelenné, szerénnyé, hívővé lenni, mint á kisdedek, mert csak ilyen lelkülettel tudunk rátalálni a karácsony lelkére és csak így lesz a mienk a karácsony'gazdag kincse és ajándéka: Isten dicsősége és az emberek békéje! fillér.
