Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)

1941-05-24 / 117. szám

1941. május 24. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. Az uj horvát király üzenete a Dúcéhoz Róma, május 24. Spoletó hercege, az új horvát király, a tv rrhe ni-tenger eg>lk hajó- hadosztálynál betöltött főparancsnoki tiszté­ből távozóan a következő üzenetet intézte a Dúcéhoz: ’•Mint a savoyai-ház 'hercegét, kötelességem dicső és nagy felelősség. vállalására szólít. Elválok a tengerészeitől, amely a bátorság iskoláját járatta velem, miközben még fo­lyik tovább a harc hazám nagyságáért. Me­leg üdvözletemet és hő kívánságaimat kül­döm a dicsőség és diadal kivívására az egész haditengerészetnek és minden kedves baj tár­samnak, akiket nem felejtek él soha«. Az igazságügyminiszter Zalában Radocsay László igazságügyminiszter, a ta- poloa—balatonfüredi kerület országgyűlést képviselője, keriilelie látogatására Térfy Kál­mán miniszteri tanácsos és Szakács Kál­mán miniszteri titkár, személyi titkárai kí­séretében Balatonfüredre érkezett és marészt- vett az Orvoshét záróünnepélyén. Megláto­gatja kerületének több községét, átveszi vá­lasztói kérvényeit és meghallgatja a pana­szokat. Vasárnap este tér vissza a fővárosba. j vágányra terelődött a szálloda-ügy Az Arany Bárány révén történik a megoldás' A hosszú idő óla vajúdó szálloda-ügy —- úgy látszik — most már megoldást nyer, de nem abban az irányban, amelyben leg­utóbb elindult. Visszatértek ugyanis a régi lalaphoz, amely nem más, mint az, hogy az Arany Bárányt modernizálják és vezetését szakavatott egyénre bízzák. 'Erre most meg­nyílt a lehetőség és ebben az irányban már folyamatban is vannak a tárgyalások. Az Arany Bárány tulajdonos ától megkövetelték, hogy az épületei olyan állapotba helyezze, amely minden tekintetben megfelel a köve­telményeknek. Ez esetben bérbevenné azt egy elismert helybeli szakember, akinek kezelé­sében virágzó lesz az üzem és Zalaegerszeg­nek homlokáról letörlődik az a szégyenfolt, amit a szállodanélküliség sütött rá- Számí­tani lehet arra, hogy a tárgyalások ered­ményre vezetnek és így a sók próbálkozás ulán mégis szállodához jut a város­Harc a káromkodás ellen Egerben tilos káromkodni. A vallásos J egyesületek röpcédulákon magyarázták meg, milyen nagy bűn a káromkodás. A külön­böző hatóságok napiparancsot adlak ki, a rendőrkapitányság vezetője szégyenteljes és rossz szobásnak minősítette s felhívta a rend­őrség tagjait, hogy a káromkodókkal szeml- ben a legszigorúbban járjanak el. A tűzoltó főparancsnok szintén csatlakozott a mozga­lomhoz, napiparancsot szerkesztett s ki tudja, — legényei most talán lábhoz tett fecsken­dőkkel 'lesnek a mihaszna lkáromkodókra. "Nincsen ennél ártatlanabb mozgalom Eu­rópában; épen ezért oly megindító. A vi­lágban háború dúl, bosszúság, veszély és fé­lelem minden nap adódik, az izgalom látha­tatlanul szűrődik be mindenüvé, mint a si­vatag pora. ’Nein csoda, ha a pallérozallan lelkű ember könnyebben hajlik ilyenkor a ká­romkodásra. Könnyíteni a haragon, szelepet nyitni a feszítő türelmetlenségnek, számára a szitok látszik erre legalkalmasabbnak. Saj­nos, a primitív léleknek primitív az orvos­sága. Gyakran megesik ugyan, hogy a károm­j kodást semmiféle düh nem táplálja. Vannak | szelíd káromkodók is, akik csak a rossz szo­kás rabjai, mint a csámcsogok. Tele van a szívük elégedettséggel, napsugárral, jól megy dolguk, mégis minden lehető alkalommal kacskaringós körmondatokban idézik az ég és föld összes lakóit. Az ilyenek pláne dupla fecskendőt érdemelnének. Tudunk róla, hogy a 17. században rend­kívül erélyes eszközökkel harcoltak a ká­romkodók ellen. »Teremtiettei« — még ennyi kifakadást sem engedhetett meg magának az adófizető polgár. Ha pedig azt találta mon­dani az elvetemedett, hogy »ördög leremf- tette!« — a szigorú és hajthatatlan bíróság egyenesen »nyelve kivonulására« ítélte. Ránk­maradt írások tanúskodnak róla, hány iz­gága nyelv hullott porba ezidőtájt. Most már csak segítse meg a 'jó Isten a nemes ellenőröket, akik jó érzésük sugalla­tára megfékezni kívánják a báromkodókat Jaj, csak elő ne forduljon olyasmi, hogy! mondjuk valamelyik szenvedélyesebb egri csövezelő így fülelje le az utcai szájasko- dót: — hijjnye te, az. anyad nesirasson!... A magyar nőideál Igen, tökéletesen igaza van egyik ismert írónknak, aki fájdalmas íeljajdulással szö^, gezte le a minap is, hogy a magyar közép* osztálybeli nő önérzetét, sajno:j, még ma sem lehet összehasonlítani a német, a francia, vagy a finn nőével. Viselkedésük, viseletűk, hanghordozásuk, egész világuk nem a ma­gyar éleiben gyökerezik, elképzelésük és ma­gatartásuk még mindig a külföld felé kalan­doz. Igen, ez így van, lássuk be és pró* háljunk rajta mielőbb változtatni­Ez olyan probléma, amely minduntalan előtérbe lép. Egészen halkan és minden hősi hanghordozás nélkül szögezzük le, hogy egy nemzetnek, amely nőni és virágzani készül, önérzetes emberekre van szüksége. És, ha) igaz az, hogy a nők döntik el a színház, a divat, az irodalom, a qsaládi élet jellegét,; mennyire fontos lenne, hogy a magyar nő olyan magyar nővé változnék, aki a válla tartásában, a hangja zenéjében is kifejezésre! juttatná a nemzeti öntudatot. Ez nem elméleti programra, amelyet illik meghallgatni, de el lehet felejteni. Rengeteg a gyakorlati oldala, csak komoly elhatárol- zással kell hozzálátni a dologhoz. Szerintünk legelsősorban nem a divat a legfontosabb, hanem a nyelv. Tanuljon meg szépen magyarul beszélni a magyar nő. De zengőn, választékosán, fordulatosán, úgy Is­ten igazában. Amíg nem művésznői a nyelv­nek, az is mindegy, hogy rokolyát viselnek-e, vagy bukjel-szoknyát. > Hányszor fáidul meg az ember szive,, hä piacon, boltban, társaságban csúnya, aífek- tált, idegen hangzású, helytelen beszédet! hall. Miért beszél' oly folyamatos bőséggel és választékosán a német nő, nyelve szelle­méhez tartva magát. Miért a francia? Vagy a spanyol ? Épen a mi középosztálybeli, is­kolázott nőink ne éreznék, hogy szépen ma­gyarul beszélni tetszetősebb dolog, mint pél­dául magyarul, franciásan­Az á sok nyakatokért »báli«, taxi, praktikus! és Athén, szinte kinyílik tőlük a bicska az ember zsebében. Sokszor még a rádióban is felhangzik ez a fontoskodó modi. És hány­szor a színházban! A fővárosi nők háromne­gyedrésze ebben a hibásan értelmezett, nyelvi nagyzási mániában szenved. Az egészséges érzékű vidéki ember különösen elszomoroe dik, ha ezt az önérzettől mentes, zűrzavaros, pipiskedő, sznob nyelvjárást hallgatja. Próbálkozzék csak meg először a helyes beszéddel a magyar nő. Bűbájosabb es enni- valóbb lesz a gyöngyöt síró, rózsát nevetői egyszeri király kisasszonynál. Akkor majd a divatot, a színház, a zene, a lakáskultúra, a családi élet szellemét is nyugodtan rábízi- baljuk. Egyéniséghez méltóan, öntudatosan! fog bánni vele. Akkor is látszani fog hogy művelt és okos, ha a praktikust nem mondja »práktikus«-nak. .akik valaha oll sétállak- Az első szobrot Szé­chenyi István emlékére fogják ilt elhelyezni: a legnagyobb magyar bronzképmása már ké­szen is áll. Arra gondolnák, hogy Deák Fe­renc, Kossuth Lajos, Vászary Kolozs, Jókai Mór, Blaha Lujza és a füredi nyarak más nevezetes vendégeinek emelnek itt még em­léket. Blaha Lujzának egyébként van már díszes emlékpadja a parton. Jókai Mórnak pedig domborművel ellátott emlékoszlopa a kánodul mellett. A balatonfüredi orvoshét nemcsak azért nagy eseménye a magyar kullúrélelnek, mert az orvosok százai tudományos továbbképzés­ben részesülnek, hanem azért is, mert Ba- lafonfüred történelmi emlékekben gazdagj földje szép gondolatokat ébreszt és ösztönöz. A füredi híres platánok alatt, ahol másfél- száz év alatt hazánk annyi nagy embere sé­tált, a BalaLonpart híres-nevezetes sétányán született az ötlet, hogy az öreg fasorban ál­lítsanak emléket azoknak a nagy janiknak, Panteon lesz a balatonfüredi platánok alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom