Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)

1941-05-01 / 98. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. május 1. A beszolgáltatott terményekre május 7-ig fizetnek felárt A most folyó ter meny igény be vétele k so­rán szerzett tapasztalatok azt mulatják, hogy több helyen a gazda közönség abban a hit­ben van, hogy a Futura által terményeire fizetett felárat akkor is megkapja, ha ak­kor adja át a terményeket, amikor azokért a beszerző osztagok a községben megjelen­nek'. Nehogy a jóhiszemű gazdák' elessenek az április 30-ig fizetett felártól, a 'kormány úgy intézkedett, hogy tekintet nélkül a katonai igénybevételek tartamára, a felár fizetésére április 30-ig megállapított ha1,áridőt egy hét- fel, május 7-ig bezáróan meghosszabbítja. A tengeri átvételi ára májusban 70 fillérrel magasabb, mint áprilisban volt. Ennek elle­nére nemcsak a gabonanem veknek, hanem a tengerinek is az átvétele május 7-ig ugyan­azon az áron történik, mint április havá­ban történt. Május 8-tól, amikor a felár meg­szűnik, a tengeri is az árkormánybizlos ál­tal május hónapban megállapított áron ke­rül átvételre. A fentiek szerint erre a félárra mindazok jogosultak, akik május 7-ig ter­ményeik átadására a Futurával kötlevelet váltanak, vagy — ha ennek Akadálya Vol­na — a kösségi Elöljáróságnál bejelentik fe­leslegüket, amit felárnál a Fulurának át akar­nak adni. FERENCJOZSEF KESERŰVIZ A halál sztrájkol avagy a falu boldog féléve Sokan próbálnak megfutni a nagy 'kaszás elől. Mindent megkísérelnek. Orvost, patikát, sőt javasasszonyt is. És — csodálatos — még sem sikerül nekik. Pedig nem kellene annyira futni előle. Akkor talán (de csak Lalán) nem igyekeznék olyan vehemensen aratni. Lám, mi sem futottunk el előle, hanem szembenéztünk vele. Jó keményen! S mi az eredmény ? Hat hónap óta nem volt egyet­len halott sem a falunkban- Nem halnak az emberek. (Sajnos, nem is születnek.) Az orvos, a plébános, a kántor, na meg a sír­ásó urak most igazán urak. Csak sétálgat­nak. Néha a temető felé is. Azonban kö­zelébe nem mennek. Minek is mennének ? Hogy miképen csináltuk meg ezt ? T. i. a meghalásról való leszokást. Egyszerűen. Na­gyon egyszerűen. Bolondul egyszerűen! Be­rukkol lat luk a halottkémünket. A múlt év novemberében. Hát kérem, azóta mintha el­vágták volna! Jön az orvos ? Csak ránéz a ’betegre s mire a »szerte felírná, már meg is gyógyult a delikvens. — A kántor csak megadja a hangot, hogy aszongya cé-fisz-á-cé s mär vi­dáman ugrik le az ágyról az »iníerenciás is. A plébános, csak a kezét feszi rá s a félholt mindjárt életre kel. A ha mindez nem használna, előhozzák a rémes fenyegetést, hogy hát a sírásó ásó­jában még novemberben eltörött a nyél. Az­óta nem ért rá új nyelet csinálni bele. így pedig temetni nem lehet. Mert ugyebár, bo­mb tehetne nyel nélkül a nTj^Joof|dogulfat eííemetni ? Ennek líövet kéziében derék ma­gyarjaink le is szoktak a haláig zásról. (Vagy ennyi bátorságra talán, a.'nngy- kaszás ijedt meg s visszakozott f 0 Latgjm ,az:. irigy,, olvasót Jfidduj, j'íll: t Szeretné tudni, 'undák, mikádók, prémezett kabátok, boák molykár elleni megóvása legbiztosabban ifj. LAKI SÁNDOR szücsmesternél Zalaegerszeg, Bethlen Gábor u. 5. melyik ez a 650 lakosú boldog falu, ahol nem halnak az emberek ? Ahova jó volna ugye elmenni? Itt lakni! Ahol semmit sem kell félni a nagy kaszástól! Na, megmondom ! Rigyác ez a boldog falu. ■ , • — 97/ — *********************************** Közbeszéd tárgya a virágos, tavaszi Schütz kirakat, amelyben szebbnél-szebb selymek, szövetek és női kabátok láthatók. ********************************** Nem felejtünk! Május 2. 1915. Kitüntette magát ezen a papon Ivom- lósi István 9. honvédgyalogezredbeli géppus­kás fegyver mester, aki az (Erdős Kárpátok­ban működő és 'Russ Győző hadnagy vezetése alatt álló önálló porlyázó különítmény Mi- kuszin mellett vívóit harca alatt géppuská­jának kiválóan hatásos tüzűvel megtörte az oroszok ellenállását. A roham után pedig 300 méterre az elfoglalt orosz álláson Alit vitte előre géppuskáját, majd onnan is oly szabatos lűz alá vette az ellentámadásra Lé- szülő orosz tartalékokat, hogy azok támadása már csírájában összeomlott. Ezért a kimagas­lóan . példás magatartásáért Komíósi fegy­ver mestert, aki korábban a nagy ezüst vi- tézségi érmet már kiérdemelte, az arany vl- Vézségi éremmel tüntették ki. 1915. A kimagasló személyes vitézség és öntevékeny parancsnélküli hafebaavatkozás gyönyörű példáját adta ezen a napon a Kár­páti harcok alatt Vén Zoltán, volt nagysze­beni 23. honvéd gyalogezredbeli tartalékos- zászlós. Szakaszának élén, erős ellenséges zá­ró lűz dacára, az oroszok egyik sűrűn meg­szállt árkára vetette magát és azt hősi ro­ll animal elfoglal la. Az elfoglalt árokban való elhelyezkedés és rendezkedés alatt észrevette, hogy az oroszok százada jobbszárnya ellen álkarolóau lámád­nak. Erre öntevékenyen és a Teggy őrs abban átcsoportosította szakaszának zömét, majd a század szárnyát támadó ellenségre vetette ma­gát, amelyet lendületes rohammal visszavé­tel I. Ez aaltt azonban emberei élén maga is megsebesült. Hősi magatartását, tekintetlel arra, hogy korábban véghezvitt kiváló harci tettei elismerése képen a nagy ezüst vitéz- sági éremmel való kitüntetésre is javaslatba hozták, ez alkalommal meg is jutalmazták az arany vilézségj érem adományozásával. Lesen Helyettes koromban történt. A kollegám szenvedélyes vadász volt. Különöskép lesen szeretett lenni. Képes volt éjfélig valamelyik fa tövében, vagy kukoricás szelén, elkupo- rogni hidegben, szélben, amíg valami csö­vére nem került. Türelem kell hozzá, mert majdnem egyenlő azzal, hogy az ember tá­lolt szájjal várja a sült galambot- Nem a leghálásabb foglalkozás, mert többször kell üres kézzel hazaballagni, mint tele tarisz­nyával. Nem mondom, volt olyan szeren­cséje is, hogy egy lövésre két nyíllal is fo­góik El is hiszem, mert szavahihető volt és sohsem szokott dicsekedni. Most azonban nem ezt a kalandot akarom elbeszélni, hanem egy másikat, amelynek én magam is szem hunija voltam. Fiatal voltam,' vágytam a kalandok után. Szerettem én is a puskái, mini a többi fia­tal. Amikor Lehettem, elkísértem vadászul-' jára. Egyszer is elindultunk. Nem kérdeztem, hová, mert útközben mindig elbeszélte hadi­tervéi. Jól ismerte a határt. Ili nevelődött, ill töltötte boldog gyermekéveit és most itt oktatja, neveli szülőfaluja fiatalságát önzet­len odaadással és igyekezettel. Szereli és tisz­teli is a falu apraja-nagyja. Most a következő hadi tervet eszelte ki. El megyünk a Mosódombra . Ott van az öreg kanonok kukoricása. A túlsó felén nagy tábla lucerna van. Oda alkonyat után meg szok- tak jönni a lapsifülesek. A ‘délnyugati sar­kán állunk lesbe. Értem. Jó lesz. Útközben még elmagyarázza a lesvadászai fontosabb kellékeit, mert megsúgom, hogy én lesen sem azelőtt, sem azóta nem voltam. Mire odaértünk, már szakértő lesvadász lettem, persze csak elméiéiben. Elértük a stratégiai pontot. A hatalmas kukoricatábla kiszemeli sarkán telepedtünk íe. Már tudtam, hogy nem szabad sem meg­moccanni, sem köhhenleni. vagy tüsszen­teni, mert ezek a tapsifülesek igen szemfüle­sek is. Amint valami gyanúsai vesznek észre, másfelé veszik útjukat és mi leshetjük őket akár az ítéletnapig. Helyet készítettünk. Egy csomó levágott ku­koricaszári vittünk a kiszemeli helyre, hogy kissé kényelmesebb legyen a .várakozás. Ki­adta a'hadiparancsol. Te nyugat felé figyelsz és, ha valamit észreveszek csendben meg­taszítasz. Akkor én már tudom, miről van szó. Ne mozogj és csendben légy! Kezdett alkonyodra. A nap vérvörösen ha­nyatlóit a felhők mögé. Az esücsillagot nyo­mon követte az új hold sarlója. Aztán az is eltűnt a felhők mögött. Egy darabig csak gyönyörködve, türelmesen várok. Ue a ter­mészet egyre sötétebb köpenyt von magára. Már alig látni negyven-öt ven lépésre. Szemem előtt a sötétben a vakondtúrások megmoz­dulnak. Ha nyúl jönne, már kiig tudnám megkülönböztetni, melyik a nyúl és melyik a vakondtúrás. Már únom a dolgot. Fázom is. Egyszer csak lüsszentési inger vesz erőt rajiam. Hiába akarom magam visszatartani. Előkapom a zsebkendőm, szám elé tartom és nagy érővel kitört belőlem a 'tüsszentés. Kol­legám mérgesen fordul felém. Szemei villogva lövellik felém: »Az úr is tehén!: Nevetni Értesítés NÉMETH JÓZSEF tüzelő • és építkezési a nyag keres kedd 1941 április 1-től kezdődően épü­H letfa és metszett áru eladását ft "* bevezette. — Kéri a nagyérdemű P 3 • közönség szives pártfogását N fi). Fürészpor megrendelhető.^^ 3 Üzlet e Kossuth Lajos utca 62. 10 ro o>

Next

/
Oldalképek
Tartalom