Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)
1941-02-22 / 44. szám
2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 19-11. február 22. méltányolja eléggé. Rendesen csuk a telepítésekről emlékezünk meg nevével kapcsolatban, amik, bogy végeredményben mennyire váltak hasznára az országnak, még kérdéses, azl azonban elfeledtük, hogy az ő 21 éves uralkodása alatt volt hazánk egyik legnehezebb helyzetében, két nagyhatalom malomköve közé került. A félelmes Manuel bizánci császárt haddal tartotta Géza király féken, Barbarossa Frigyest pedig ügyes diplomáciával. Emellett még ráért sógora érdekében Oroszországba is több hadjáratot vezetni és saját lázongó öccscivel is megbirkózni. A királyi tekintélyt annyira emelte, hogy ez a hazánkon akkor átutazó Friesingi Oltó püspököt js bámulatra ragadta, aminek írásában kifejezést is adott. 350 év elölt, 1591-ben adta ki Heltai Gáspár Kolozsvárott »Magyar Arithmetika, azaz számvetések tudománya» című könyvét, amely a legrégibb magyarnyelvű nyomtatványok közé tartozik. Szeptember 21-én lesz másfélszáz esztendeje, hogy Széchenyi István gróf született. 1791-ben született Katona József, a legkiváj- Jóbb magyar szomorűjáték, a Bánk bán írója. Eleiében mint író nem sok babért tudott szerezni. A Bánk bánt pályázatra nyújtotta be, de mellőzték és csak jóval halála után ismerték fel a darab értékét, amikor Egresi Gábor, a kiváló színész választotta azt jutalomjátékul. A szigorú kritikus : Gyulai Pál állapította meg a Bánk bán előkelő helyét irodalmunkban. Maga a költő mint Kecskemét város ügyésze, szürke’ hétköznapiságban fejezte be éleiét. 1811-ben, száz éve, alapította Kossuth Lajos az első Pesti Hírlapot, amely a ma is fennálló későbbinek csak névrokona volt. Kossuth előző évben szabadult amnesztia folytán politikai fogságából, amelyre még 1837-ben felségsértés címén ítélték. Hogy eszméit minél szélesebb körben terjessze, a napilap fórumára volt szüksége, s ragyogó hírlapírói készségével mihamar közkedveltté tudta tenni lapját. A szabadságharc viharos idejét azonban egyik lapunk sem élte túl, csak a nagy összeomlás után, 1850-ben indult meg aztán újonnan az első magyar napilap : a Pesti Napló. A félszázad előtti 1891-es esztendőnek is voltak említést érdemlő eseményei. Ez évben születet l meg a magyar parlamentben az első ob- strukció Szapáry Gyula gróf miniszterelnöksége alatt a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslat ellen. A kormány azzal védekezett, hogy nyáron át is együtt tartotta a parlamentet, amire addig nem volt példa. Az obstrukeió azonban c-éll ért : a javaslatból nem lett törvény, csupán egy egyszakaszos törvényt hoztak, amelyben, hogy az ismert anekdotával éljünk : »azt határozták, hogy máskor határozzanak». Az 1891. év különösen sok közéleti nagyságot ragadott ki az élők sorából. Két kiváló egyházfő halt meg ez évben : január 23-án Senior János hercegprímás, aki a 67-es koronázásnál is közreműködött és hosszú prímássága alatt valóban díszére vált egyházi méltóságának, július 4-én Haynald Lajos, a lángeszű kalocsai bíboros érsek, aki kiváló szónok, nagy botanikus, a tudományok bőkezű támogatója, a kalocsai csillagda megalapítója volt.- Ebben az évben halt meg végül Csiky Gergely, annak idején kedvelt színmű- és regényíró, akinek különösen »A nagymama» és »A proletárok» című darabjai váltak ismerteké és Ybl Miklós építész, a magyar neo-renaissance legkiválóbb mestere. Emlékét úgy Budapest, mint a vidéki városok számos épületremeke őrzi, többek közt a kibővíteti királyi palota, az Operaház és a lipótvárosi bazilika. A kegyeleti stafétáról Válasz Kifejtettem előző írásomban, hogy mit értek a gyász, a kegyelet, a staféta fogalma alatt. Ezek a fogalmak nem változtak meg azóta sem. Ezekre épített következtetésnek is helyesnek kell lennie a logika szerint. Az alapfogalmak egybevetéséből nem lehet más eredményre jutni, mint, amire jutottam, vagyis arra, hogy a kegyeletet, a gyászt nem lehel kifejezni futással. Futásnak semmi helye nincs — gyászünnepélyen. Egy eszme, egy felvetett gondolat helyességét csak eszmei fegyverekkel lehet tisztázni, nem pedig parittyával, csatahajó-ágyúkkal. Minden gondolat, mellett és ellene tehet érveket felsorakoztatni, de nem következik belőle, hogy mindegyik gondolat helyes. Nem tartottam helyénvalónak, hogy a sportol kapcsolatba hozzák gyászünnepéllyel, még kevésbé az aradi vértanuk, a szabadság- harc vértanúinak emlékére rendezett gyászünnepéllyel. Tudtommal Zala vármegye vértanúja, Csány László, nem a sport terén szerzett érdemeket és nem mint sporiféri'i érdemelte ki nemzete megbecsülését és el nem múló kegyeletét. A nemzet a szabadságharc hőseinek emlékére gyászünnepélyeket rendezett a múltban, hazafias, vallásos alapon. I)e nem szórakoztatták a közönségei megemlékezésükre rendezett sport m utalványokkal, versenyfutással. Tudomásul veszem, hogy 1924-ben rendeztek először slafétaíulást, az aradi vértanuk emlékére tartott gyászünnepélyen. Ebből pedig te kell vonni a következményt is, éspedig azt, hogy a nemzet Szent Istvántól kezdve 1924-ig nem tudta, mi a gyász,nem tudta, mi a kegyelet nem Indolt érzésének, gyászának. kegyeletének megfelelő kifejezési adni. Úgy látszik, 1924-ben voll az a korszakalkotó fordulat, amikor feltalálták a kegyelet, a gyász kifejezésének új módját, a stafétafutást (azelőtt csak természeti szükségből futott a magyar ember, úgylátszik, most már kegyeletből is). Ugylálszik, nemzetünknek azok a tagjai sem tudták, mi a kegyelet, mi a kcgyeleles gyászünnepély, akik látták saját szemeikkel a szabadságharc nagy vértanúinak kimondhatatlan kínszenvedését, hősi küzdelmét, akik az áldozatokkal együtt megjárták magyarságuk golgotáját. 1924-ig nem akadt széles oi'szágban, áld lapozgatta volna Homéros, és Vergilius sárgult pergamentjeit és ezek forgatása közben nem ütött a homlokára kitörő szókkal : Heuréka, Heuréka, ez kell a gyászoló magyarnak! Nem árt azon elmélkedni, hogy ezek a régi költők miről énekeitek, kegyeleti gyászünnepélyről zengedeztek-e, vagy játékokról, mert az én felfogásom szerint más a játék, más a gyász- ünnepély. Már pedig az aradi vértanuk emlékezetére a nemzet nem rendezett kegyeleti játékokat a múltban, hanem gyászünnepé 1 y ekel, tehát a kegyeleti staféta kiinduló pontját nem lehet felfedezni sem a római, sem a görög költők írásaiban. Hogy 1924-ig nem jöttek rá a kegyeleti staféta nagyszerű és stílusos gondolatára, annak egyszerűen csak az volt az oka, hogy nem tartották ildomosnak, nem tartol Iák megfelelőnek, mert tudták, hogy a sport semmiféle megnyilvánulásában nem alkalmas gyász kifejezésére. Mivel ez a korszak a sportot nem méltányolta eléggé, ezért, úgy látszik, méltó arra, hogy a sportnélküli korszakra borídassék gyász jeléül fehér lepedő piros csíkokkal és tornacipőkkel. Homéros és Vergilius nem azokról énekellek, akik idegen elnyomásból akarták nemzetüket kiemelni. El kell csak olvasni, hogy hősei e költőknek kik voltak és kik voltak az 1818-as eseményeknek a hősei és áldozatai. Ezek a régi költők pogányok voltak, nem ismerték a keresztény vallás által kialakított magasabb erkölcsi és lelki vallási felfogást, amely szerint mi a haldiáinkért imádkozunk. Haloltainkérl imádságot mondunk, s emlékükre nem rendezünk fulballjátékot. Sírjaikra koszorúi teszünk, nem dárdákat és nvilvesz- szőkei. Halottak napján gyertyát gyújtunk azzal a fohásszal, hogy az örök világosság fényesked- jék nekik és az Isién adjon a vértanuknak enyhülőiét a földön, elszenvedett igazságtalanságokért és nem rendezünk emlékükre táncmulatsággal egybekötött tekeversenyt. A lialolli torok nem indokolják meg a kegyeled staféta létjogosultságát, mert a hatold tor fogalma is más és az is más, hogyan szó- ; leolt a tor elfajulni. A halotti tor és a kegyeleti staféta között csak annyi az összefüggés, v mint az egyik közismert versben : »Fusson kinek nincs bora, ez a fekete zongora» (hozzálehetjük) ] »éljen a meghaltak tora !» Ha az 1849. évi nemzetünk történetében any- j nyira szomorú események nem októberben kö- : vetkeztek volna be, hanem januárban, vagy leb- ruárban, téli zimankós időben, akkor is annyira időszerű volna a stafétafutás ? Télen is ragasz- ' kodnának hozzá? Osztom azt az álláspontot, hogy a kegyeleti staféta előzetes letartóztatását meg lehet szüntetni. Meg bizony. De mivel még csak zsenge, fiatal, csak 16 éves tavaszra tekint vissza, be kell utalni előbb, — a javítóba. Kétségtelen az is, hogy mindenki úgy rójja le a kegyeletét, ahogyan tudja. Anatoi France »Mfasszonyunk bohóca» először is csak regény, de, még ha igaz történet volna is. akkor sem lehet rá hivatkozni. Elismerem, hogy a bohóc úgy fejezi ki lelkivilágának érzelmeit, ahogyan tudja és tudta, de nem rendezett kegyelet- gyász- ünnepélyt, aki pedig jobban ki tudja fejezni, megfelelőbb módon, az pedig fejezze ki jobban, megfelelőbb módon (és nem trikóban, fürdőruhában). Én is úgy rovom le a kegyeletemet, ahogyan tudom, nem ülök fel a hullámvasútra, bukfencet sem vetek, nem a lábaimat veszem elő, hanem a fejemet- Ezt az írást is úgy írtam, ahogyan tudtam, tollal és nem doronggal. i Dr. Nagy Károly.-■Kisztihand“ Voltaképen német, helyesebben osztrák kőszö- \ nési mód, egészen pontosan így hangzik : »Ich ] leüsse die Hand», nyilvánvaló, hogy a nálunk ] használatos osztrák köszönésmód kissé elpefsde- | sedett, a pesti zsargon szerint, — magyarizáló- 1 dőlt —, mert nemcsak hangzásban ferdítették j el kissé, amit az osztrákok is megbocsáthatnál- 1 nak, hanem a magyar nyelvben olyan ldfeje- J zéssé vedlett, olyan szerepet vett fel, amely kü- \ lönleges polgárjogot biztosít neki bizonyos tár- | sadalmi osztályhoz tartozó, bizonyos gondolko- I záséi »urak» köszönésmódjában. Józan, épérzékű és épnyelvtudású magyar ein- j bér előtt teljesen érthetetlen, miért használatos • nálunk ez a kifejezés, amelyet, ha már mindenáron használni akarunk, mondhatnánk égé- szén egyszerűen magyarul is. így : »Kezét csó- j kólóm». Miért hát ez a szörnyű »kisztihaud?» Állapítsuk meg először azt, hogy a németnyelvű, osztrák kifejezés már nem divatos a Német Birodalomban. Épen úgy kiment a divatból. amint elmúlt a kézcsókolás divatja is. Érthető is, mert különösen influenzás időben határozottan veszedelmes ez a Jsézcsókolás, nem is beszélve arról, mennyire nem étvágygerjesztő az a gondolái, hogy sokszor kénytelenek a férfiak olyan női kezet is megcsókolni, amelyre cl öze-, lesen 40—50, nem mindig fertőtlenített és nem mindig öblített szájú férfi tapasztotta ajkait Tény, hogy a kézcsók divatja megszűnt ott, ahol megteremtették, valószínűen azért, mert az udvariasságnak ezt a formáját túlzottnak és nem mindig étvágygerjesztőnek találták. Vele együtt megszűnt a »kisztihaud» is. Ma külföldön egy férfinak sem nyílik alkalma arra, hogy nőismerősei között már azzal is külön rangot állapítson meg, hogy »jó napot»-tál, »Kezét csókolom“-mal vagy »Kisztihaud»-dal köszön. Mert az egész köszönésnek ez a lényege és ez a magyarázata. Vannak urak, akii; pontosan tudják, hogy int a nők társadalmi rangja és eszerint köszönnek »jó napot »-tál, vagy »kezét csókolom »-mai. Megtörténik azonban az is, hogy minden társadalmi tájékozódotlságuk melleit sem tudnak határozott különbséget tenni. Jó napot-tal köszönni nem akarnak, mert azt sértőnek és lekicsinylőnek érzik, a kezét csókölo- mot ők másoknak, előkelőbbeknek tartják fenn, marad tehát a kettő közötti kiegyezés, marad a két köszönésmód furcsa viszonyának torzszü- lőttje .- a kisztihand.
