Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)
1941-03-14 / 61. szám
ö ZALAMBGYßi ÚJSÁG 1941. március 14. Légvédelmi gyakorlatok a III. hadtest területén Országszerte folyamatban van az új légoltalmi törvény végrehajtása. Egymás után járnak le törvényszabta idők, amelyeken belül fcözületek és magánosok, üzemek és lakások biztonsága érdekében meg kell valósítani a légoltalom érdekében köteles intézkedéseket, meg kell szervezni a polgári személyi légoltalmi szolgálatot és meg kell valósítani a légoltalom anyagi feltételeit, beszerezni a szükséges szereket, eszközöket, szerszámokat, óvóhelyeket létesíteni stb. Ez a polgári légoltalom kiegészítője csak a katonai légvédelemnek. Természetes tehát, hogy amikor országszerte törvény erejével megvalósul végre a polgári légoltalmit, ugyanakkor gondoskodni keli árinak minél jobb összhangba állításáról a katonai légvédelemmel. Evégből a III. hadtest területén még e hó folyamán katonai légvédelmi gyakorlatot tartanaié. A légvédelmi gyakorlat természetszerűen csak ügy eredményezhet komolyan kiértékelhető és hasznosítható tapasztalatokat, ha azok minél inkább igyekeznek megközelíteni a harcszerű valóságot a gyakorlat feladataiban és azok kivitelében egyaránt. E célból szükségessé válik, hogy az említett gyakorlatokba bevonják a hadtest tartalékosaiból is azokat a polgári egyéneket, akikre a gyakorlat lebonyolítása és sikere érdekében okvetlenül szükség van. A mostani szórványos katonai behívások ezt a célt szolgálják s természetesen csak olyan keretben történnek, aminőt a tervezett légvédelmi gyakorlat megkíván. Az árvizveszedelem kiinduló pontja: Ne engedjük elfolyni a termőföldre hullott csapadékot! Zalaegerszeg és általában ez a vármegye jó helyen fekszik. A Zala mellékvizei ki-ki- őntenek, de korántsem okoznak oly riadalmat, mint az alföldi árvizek. Tele van és tele volt a rádió, a sajtó, a legtöbb gyűlés tárgysorozata a veszély hangoztatásával. Átment a közvéleménybe az a tudat, hogy ezzel az évente sok kárt okozó elemi csapással le kell már egyszer és véglegesen számolni. Minket elkerült eddig és a vidék fekvése miatt nem is okoz kiheverhetetlen károkat az árvíz. Mégis érezzük lépten-nyomon aszó legszorosabb értelmében, hogy valami nincs ágy, mint azelőtt volt. A talaj tűi van telítve vízzel. Közvitáink jórésze a talaj vízzelte- ütettsége miatt oly kárt szenvedett, hogy idő kell a rendbehozásukhoz. A földekre alig lehet rámenni. A tavasz itt van. A gazda alig várta, hogy kimehessen. Ha nyitott szemmel nézett mindent, észrevette azt, hogy a völgyek termőföldjeire talán csak hetek mu- va lehet rámenni, de a dombok talajai a párnapos tavaszi napsütés és szellő hatására annyira megszikkadtak, hogy i'tt-ott már szántó, sőt vető gazdát is láttunk ! A vidék dombos talajain koránt sincs még oly túltelítettség vízben, hogy emiatt panaszra lenne okunk. Pár nap múlva mindenütt lehet szántani, vetni. A völgyekben csak hetek múlva. Máskor ezt a különbséget nem vettük észre, mert a csapadékelosztás kiegyenlítettebb volt és nem is volt ily bőséges csapadék. Most, amikor úgy látjuk, elérkeztünk az esős esztendőkhöz, a dombos és völgyi talajok közti vízfelfogó képesség sokkal kirívóbb. A csapadék egyenletesen hullott le, de emberi beavatkozás hiányában az elosztás körül nagy bajok vannak. A magasan fekvő földek nem lennének hálátlanok a termelés fo- lyamán, ha a mélyebb helyekre húzódó és ott károkat okozó többletvíz ott maradt volna, ahova lehullott. A Teremtő megadja a termeléshez szükséges bőséges csapadékot. Sokan zúgolódnak miatta, pedig az emberen múlik, hogy okosan használja fel * Soha se az a víztömeg okoz árvizet, ami a kérdéses területre esik, hanem mindig az, ami másutt esett le és oda folyik. Az oda- f oly ást kell megakadályozni ! Ez az árvízvédelem kiinduló pontja. Erre utalnak a kormánynyilatkozatok, amikor hangsúlyozzák a völgyzárógátak építését. Hallottunk a Kárpátalján épülő hatalmas műszaki alkotásról. Az ott lehulló bőséges csapadékot tárolják és fokozatosan engedik le az Alföldre, amikor szárazságban szükség lesz rá. Nagyfontosságú és nagyvonalú , tervek ezek. Azt is hallottuk eleget, hogy a Duna se az Alföldön leeső csapadéktól árad, hanem jelezték a felsőbb folyásánál jelentkező csapadékviszonyokat. Tudjuk már . valamennyien azt, hogy ott kell felfognunk a vizet, ahova lehull. Mégis a legtöbben nem a saját viszonyait nézik, hanem országos szemszögből tekintik át a védelem lehetőségeit. Minden vidék beletartozik valamelyik vízrendszerbe. Mi a Zalán, Balatonon és Sión keresztül a Duna vízrendszerébe tartozunk. A Sió torkolatánál is nagy veszély volt. A tőlünk oda folyó víz is elősegítette ezt. Mindenki, aki a területére hulló csapadékot minden eszközzel elmulasztja felfogni és leengedi földjéről, felelős az árvízért. Különös következtetés és merész állítás ! Mégis ez az igazság. A vízgazdálkodás mai fejlettsége mellett a földünkre hulló csapadék jó részét megtarthatjuk. Egyszerű és olcsó módja ennek a sáncolás. Lényege az, hogy a dombra hulló és onnan a lejtés miatt leszivárgó vizet a lejtés irányával merőleges árokban felfogjuk. Hóolvadás, vagy nyári zápor alkalmával tanúi lehelünk annak a dombbá akon szivárgó víz- erecskékrvek, amik a völgyekben a patakokat folyóvá duzzaszt.jak és a réteket tengerré alakítják. A száz és száz szivárgó vízerecs- kéknek kell az útját elállni a sáncokkal. Ha ezek a vízerek zápor alkalmával nagyobbak, vagy sebesebben folynak a nagyobb lejtés miatt, akkor a sáncokat közelebb, talán 20 méterre kell egymástól húzni, ha a lejtés szelídebb, a vizet a' talaj könnyebben beveszi, tehát a vízerecskék kevesebb vizet és lassabban szállítanak, akkor a sáncok távolabbra, 40—50—60 méterre esnek egymástól. FUTUR CHINOINÚJPEST Kapható: Drogériákban és füszerüzletekben A sáncok távolsága akkor észszerű, ha a szántón a legnagyobb zápor alkalmával *e, gyűlik össze annyi víz, hogy a sáncok azokat fel ne tudnák fogni. Még ez esetben it azon a területen marad a csapadék, ahova lehullott, ahova a Teremtő szánta, hogy azt fel tudjuk használni nagyobb terméshez. Ha nem tudjuk felfogni, akkor e dombé* területek sokat szenvednek a szárazságban, mert hiányzik a tartalék víz, ami ilyenkm a hiányt pótolná. it Sokan hallottak már a sáncolásról. Én; ia írtam már párszor róla. De a felületesen olvasó olyan sáncra gondol, ami elékteleníti mezőit, ami akadályozza a gazdát a művelésben. A gazdaközönség nem ismeri kellőképen a sáncolás lényegét. Mivel az árvízveszély általánosan érint mindenkit, bizonyosan mást is érdekel, azért röviden ismertetem ezt a legfontosabb árvízvédelmi módot Sáncolni lehet kézi erővel, fogaíos erő\ eil és géppel. Bármelyik keresztülvitel! módót követjük, a sánc csak elméletben sánc, azi alig lehet látni. A lejtéssel merőleges irányban oly vízszintesen futó mélyedéseket ásunk, amelyben a talajművelést, termelést zavartalanul folytathatjuk. Hasonló a kertészetben a terraszolásnak nevezett kerta’akí ási művelethez. A sáncok szélessége méterekre rúg. mélységé teknoszerűen alig fél méter. Fogatos erővel történő sáncolás már az is, ha ekével a lejtés irányával merőlegesen barázdát húzunk és azt kiszélesítjük. Ha több barázdát húzunk egymás mellé és az azokból kikerülő földet a lejtő felé szórjuk, a barázda méteres fenekét kissé az emelkedés- felé lejtőén alakítjuk ki, sáncolást végzünk, ' Zala dombos terepén a géppel történő sán-* eolás kivihetetlen. Ezért erre nem is tér| rek ki. Ezt az árvízvédelmi munkát nem gazda-1 ember találta ki. Mérnöki elgondolás. Nemi számolt a talaj termő rétegezésével. Talán ezért fogadták gazdakörökben mosolyogva és j kételkedve. A mi dombos talajainkon a ter-f mő föld alig húsz centiméter. Ha azt lehúzzuk egyhelyé, akkor lesz hely, ahol a termőföld 40 centiméter lesz, másutt ki vájjuk a vadföldet. Az így kialakított sáncban nem tudunk termelni. Évek kellenek ahoz, amíg Ma és minden pénteken HALÁSZLÉ A központi kávéházban. Uj vezetés.
