Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)
1940-06-08 / 129. szám
1940. június 8. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5 A gyengébb nem. Napjainkban túlnőtte ezt az enyeglő, kisebbítő jelzőt, mert nagyon is erősen, példás elszántsággal osztja meg a férfivel a viharos idők megpróbáltatásait. így kívánja ezt a totális háború szelleme, amely egyaránt állítja a nemzetvédelem sorába az idős férfiakat, serdülő fiúkat, sőt az asszonyokat és leányokat is. Bátran leszögezhetjük, hogy az asszonyok és leányok is derekasan megállották a vizsgál. Bárhova állította is őket* az idő parancsoló, törvénye, mindenütt lelkiismeretesen elvégzik azt a munkát, amelyet rájuk kiszablak, mint igazi katonák működtek az őrhelyükön- Sőt nemcsak a gyárakban, hadfelszerelési üzemekben végzik ők szakadatlanul munkájukat, hanem találkoztunk velük a harcterek élvonalain is az orosz-finn összecsapás alkalmával, ahol igen sok nő teljesített sorkatonai szolgálatot, vagy repülőgépet vezetett a küzdelmek sorába Feltűnő az a hír, amely a napokban az egész nemzetközi sajtót bejárta. Egy japán Szilágyi Erzsébet levelet írt a tokiói vezérkarnak. Ebben a levélben azonban nem az életet védte, nem az életért könyörgött, mint a hajdani asszonyok, akik legfeljebb tépést csináltak a háborúban, vagy ápolták a betegeket. A japán honleány az öldöklő háborúból követelte a maga cselekvő részét, bombavető repülőgépen akart szolgálatot teljesíteni. Kérését azonban sorozatosan visszautasították. A japán leány nem akart beletörődni a vezérkar elutasító rendelkezésébe, utolsói felfolyamodással élt tehát, új kérvényt küldött az illetékesekhez, lezt a beadványát azonban már a se,f- ját vérével írta meg, hogy annál nagyobb súlya legyen a mondanivalójának, végleges elszántságának. A vérrel írt levélnek meg is volt az eredménye : a legfőbb vezérkar végül is elfogadta •a makacs jelentkezőt, aki bizonyára most már bombavető gépével kavarog boldogan a légben, megvalósulni látva szíve- leghőbb álmát. * 1 Megváltjuk őszintén, bennünket nem ihletett meg ez a saját vérrel megírott levél. Irtózattal gondolunk arra, hogy női kéz vezesse azt a gépet, amely a békés falvakra*' talán majd a porban játszadozó gyermekekre is a halálosan lesújtó, szétlépő bombákat dobja. Nagyon szeretnénk, ha Európában sohasem találna női követőkre ez a monstru- ózus honleányi példa. Mert bármennyire is ; a kíméletlensége, kegyetlensége, irtózata a női szívben nent szabad, hogy felbuzogjon ez az örvénylő hulláim. Akkor már mindennek vége volna, ha a női lélekben is korlátlan úrrá válnának a pusztító indulatok. Akkor már inkább szeretjük őket látni, régi értelemben vett gyengébb nemnek, mint egy apokaliptikus felviharzás vad menádjainak. Ne felejtsük el sohasem, hogy minden nő legfelsőbb elrendeltetésében anya. Ez az ő örök magasztos nagy szerepük, ők azok, akik az életet adják, tehát leggonoszabb ellentmondás volna a természet örök mélységes törvényei ellen, hogy az életet elvegyékVan ebben az óriási nagy háborúban a nő számára elég más szerep. Több a beteg, a sebesült, az elnyomorodott a hadviselés mai kíméletlenségénél fogva, mint bármilyen eddigi háborúban. Ebben a totális háborúban bőséges alkalom nyílik arra, hogy- a nő segítsen, áz ápolásba, a gondozásba, az elesettek árvái könnyeinek fel- törlésébe sürítve össze mindama könyör, irgalom, jóság totalitását, amelyre a női szív, a női lélek képes. Sajnos, olyan széles ez a program és minden nap annyira bővül, hogy nem is lehet eleget cselekedni, eleget tenni e téren. Itt nyílik alkalom tanúságot tenni a készségről, kitartársól, sőt a legnagyobb bátorságról is. Á legelső harcvonal mögött ápolni a sebesülteket, épen elég hősi tény. De egyáltalában nem nőies, sőt célszerűtlen is, hogy asszonyok, leányok osztogassák a halált. Anyákra és leendő anyákra egészen más szerep vár. Egyszer csak véget ér ezf a véres tor is. És akkor majd nagy munkát teljesíthetnek, ha kiontott vértől tiszta kézzel elősegítik a férfiak megbékítiését Ez az ő nagy uő-clrendeltetésük. gyógyítani, kiengesztelni és nem vágóhidak szagára lemlé- kezlető véres leveleket írni, vagy bombákat dobni a szegény, menekülő életre. (F.) Győzött a gép. Verne Gyula, boldog ifjúságunk bűvös szavú mesélője, ha most feltámadna, ugyancsak elcsodálkoznék, amikor látná, hogy mindaz, amiről ő álmodott, megvalósult. A nagy fantaszta előrenézett és hatvan-hetven évvel ezelőtt megjelent regényeiben megjelenítette a jelent- Szinte megdöbbentő valósággal bizonyosodik be a francia író próféciája, a technika olyan tökélyre emelkedett, amelyre a múlt században gondolni szinte agyrémnek tűnt és ha valaki azt mondotta volna, hogy páncélkocsik rohannak szédületes sebességgel, útjukban halált szórva, kinevették volna. Verne Gyulában látnoki erő volt és látomásait most is látjuk megtestesítve acélban, bronzban, alumíniumban és ekrazitban. A titokzatos Bobur, aki repülőgépén végigszáguldotta a világűrt, 1870-ben még képtelenség volt, 1940-ben azonban tízezerszámra hasítják a levegőt szédítő magasságban a Roburok és természetesnek vesszük, hogy a gép, amely éjfélkor még Berlin felett kering, hajnalban már a párisi Eiffel-torony körül úszik. És emlékezzünk vissza a másik gyönyörű Verne-regényre, »Húszezer mérföld a tenger alatt«, ahol a rejtélyes Nemo kapitány Nautilus nevű gépével a tenger alá merül és beutazza a világot. Milyen tehetetlennek és képtelennek jója van és a Néino kapitányok tetszés szerint merülnek a víz alá és jönnek felszínre. Jókai Mór, a másik nagy mesélő is bámulna, hogy manapság ezer meg ezer ravasz Tat- rangi Dávid él, aki úgy parancsol az elektromosságnak, mint az ő hőse a »Jövő század regényé «-ben- És Leonardo da Vinci csodálkoznék, hogy azt a harcikocsit, amit ő közel fél évszázaddal ezelőtt tervezett, most ott látja rohanni a francia mezőkön. Valamikor régen, az első világháború előtti nyugalmas időkben, az emberek mosolyog1 átszőtt ez a múltban, amikor az a hírest regény megjelent és amikor a hadihajókat még fából készítették- Ma minden tengeri nagyhatalomnak többszáz ilyen Nautilus halak minden utópián és általános elv volt, hogy a természet a maga mélységes böl- cseségében a fejlődésben nem tűr meg ugrásokat. Ma már azon mosolygunk, hogy a század elején még így gondolkoztak az emberek, mert ma a fejlődés nem ugrik, hanem száguld, vágtat, még pedig olyan iramban, hogy a képzelet alig tudja követni. * • * Ez a mostani világháború, amely arányai1 Fürdő cikkek nagy választékban Páláslndra Zalaegerszeg bah túlszárnyal minden eddigi hadjáratot és amely valószínűen nem is az utolsó lesz a huszadik század első felében, minden eddigi szörnyű tanúsága mellett megtanított valami keserű igazságra : a gép félelmes erejére. A gép az »engedelmes eszköz« fogalmából előlépett bálvánnyá. A gép felfordította a klasz- szikus stratégiát, megdöntötte a várépítés művészetének szabályait és eltörölte a tereptant. A hadvezérek hadiludománya, amit a vezérkari iskolában évtizedeken át magukba szedtek, értéktelen és hasznavehetetlen- A roham, a rajtaütés, a lovasattak, a gyalogsági támadás, meg a többi katonai mozdulat, amiről eddig hallottunk és ami a véres színjátékot talán színessé és érdekessé tette, mind elavult mar. A mostani háborúban, gépek harcolnak gépek ellen, az ember szerepe szinte másodrangúvá válik. Az ember maga is gép, akit egy központból irányítanak és minden mozdulatát, leheletét, ténykedését szabályozzák. Gondoljuk el azt a revüt, amikor kétezer óriási tank, kétezer autógumin és láncon rohanó mozgó páncélvár csap össze. Félelmes acélkonstrukciók, amelyeken nem is látni 'embert, csak előremeredő ágyú- és gépfegyvercsöveket, amelyekből szüntelenül ömlik a tűz. Kétezer motor zúg fülettépő lármában és ebben a földrengésszerű rettenetes zajban, a gépek titáni küzdelmében nincsenek sebesültek, csak halottak, akiket felperzsel a láng, vagy maga alá temet a gép súlya. * * * A csodák idejét éljük. A felhőkből emberek ereszkednek alá ejtőernyőkön. Már nem vasúton, vagy a tengeren szállítják a katonákat, hanem elszabadulva a vén földtől, fenn a kék égen. Megszűnt a távolság, nincsen akadály, eltűnt az országhatár. A gép rombol, pusztít, megsemmisít. Eljött az apokalipszis. A Gépbálvány, akit az ember maga fölé emelt, már nem engedelmeskedik parancsoló- jának. Hiába építenek kőből, betonból, acélból várakat, erődöket, gigantikus falakat, Idáiba teremt csodákat az építőművészet, Összedőlnek a nagy alkotások a dinamit, ekrazit GÖRÖMBÖLY—TAPOLCA legszebb helyén SIESTA ÜDÜLŐ Hideg-meleg folyóvíz, modern szobák, kitűnő konyha. Mérsékelt pensio árak. , »>» 0«««
