Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)

1940-01-13 / 10. szám

ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG 3 1940. január 13. A Nemzeti Hitelintézet újabb házvásárlásai Budapesten és vidéken. A NV macii ! lil éi intézel igazan ló-: ága az 'in­tézet elismeri nyugdíjpénztára részére a na- pókban megvásárolta . Budapes ti a. Náda - dv-grófok tulajdonát képező. Jáz e -körét "5. szánni és három utcára néző sarokbérpalotát. Br les ti lé sülik szerint a köve' jövel ei éhben a bérjuiz;-an log illeyezést nyer* i a X'emzé.i 11 Hetin lézel Józsiéi'korúii ti kja, ame'ynck he­lyiségei az állandóan emelkedő ügyiéi forga­tóul febonyo!ítására már ki sínek kizonyut- iak. Ezzel a házvásárlással a Nemzeti Hitel intézet elismert Nyugdíjpénztára már az ötö- 1 Uik nagy fővárosi bérház tulajdonosa lett, I A Pesti Tőzsde már iöhb ízl en foglalkozott | a Nemzeti liiíélinlézel igazgatóságának ama törekvésével, hogy nagyszal ású vidéki fiók­hálózata rész re min eni.o székhá/ai kí.áa építtetni, vagy vásárolni. Így megemlékez­tünk a közelmúltban, hogy az intézet szék­házal vásárol! Sátor, d ja éi j helyen, Széniestül, majd Mezői úron liiegszerezte a Mezőtúri .'vi­ta Iá nos Bank modern hérházál, ahová íiájkját is áthelyezi. Vjalhnn az intézet megyésé- rolla gyöngyösi fiókja részére a bő-téren Lévő és Gyöngyös város legszebb épületei közé tartozó kétemeletes bérházat. Hajdani dermesztő telek, amikor farkasfalkák csatangoltak Paris utcáin­Harc a fehér rémmel Ki ne hallott volna a franciák-lírikus költő­jéről. Francois Villonról, aki a legrégibb rablónyel ven írta műveit és maga is a bitófa alatt állott már, amikor jmegkegyelmeztek neki és száműzték. A poéta további élete homályba vész, eltűnik, elkallódik a XV. szá­zadvég félhomályába, csak egyetlen feljegy­zés tanúskodik arról, hogy ő is végigszen­vedte a legborzalmasabb telelj amely valaha is gyötörte az emberiséget. Ez a feljegyzés, utolsó megmaradt írása, történelmileg is do­kumentum. ahogyan feltárja egy levelében az 1467. esztendei párisi tél kimondhatatlan megpróbáltatásait. Rettenetes lehetett ez a r Paris, amit Villon leír, ahova bizonyára j búvóhelyéről visszatért, mint az éhségtől j űzött farkas a rengetegből. Régesrégi idők j Majdnem félezred év. Hova tűnt már az ak- ■ kori hó ? Hova tűnt már a tavalyi hó? Ez a villoni mondás jut eszünkbe, amelyet mi is oly gyakran használunk, amelyet felvettünk a gondolatkincsünkbe. Hagyjuk azonban most a villoni allegóriákat és lássuk, milyen is volt az a bizonyos hajdani párisi tél ? Ezek­ben a dermesztő, hideg napokban, mikor mi j is vacogunk, fázunk, különös időszerűséget nyer ez az ódon írás. — Óh drága barátom — írja a költő —, csak ha meglátnád, akkor hinnéd el, mivé lett a fényes Páris ! Rettenetes nyavalyák pusztítják a polgárokat s közöttük is legerő­sebben kaszál a pestis. De hiába is próbál­nánk védekezni, mert aki betegséget kap, mielőtt abban elpusztulna, megfagy. Betörés, gyilkosság, fosztogatás most töméntelen. Van is inost nagy lakomája a varjaknak, keselyűknek és sohasem látott óriási sasok­nak, amelyek mohón lakmároznak a négy- 1 ágú akasztóiakon lógó kivégzettek testéből. ' Nem kevésbé ünnepelnek a farkasok, ame­lyek irtózatos ordílozássai, íatkákban járnak az utcákon. Eddig már huszonnégyezer ház le 1L üres az elhalálozások következtében. Még aludni sem tudok a vackomon, mert minduntalan, felriaszt a keserves jajgatás. Ezer és ezer gyerek sír az éhségtől és fagy­tól olyan keservesen, hogy kiáltozásaikkal meglelik az egész éjszaka. A kórházak is zsúfolva varinak kicsinyekkel, akik szünte­lenül így kiáltoznak : — óh jaj, meghalok, éh jaj, vigyél el édes Jézusom, mert már nem bírok tovább a fagytól lés éhségtől. Nincs mit ennünk, már csak a nyers répa az egyetlen táplálékunk, amit itt-ott találunk, óh, borzasztó ez a tél, drága barátom. Ma­gam is szeretnék már a föld alatt feküdni. De már az örök nyugodalom kertje se a aaienk. Mert a farkasok már a sírokból is ki- j jásták a halottakat és olt ülnek a temetők ! dombjain. — így írja meg az 1467. esztendő telét Fran­cois Villon és amit mond, azt kiegészítik az archívumok egykori jelentései. Jelentések, amelyek arról tanúskodnak^ hogy ez volt a mérsékelt égöv alatt a legkeményebb ítél, amely valaha is megyötörle annak lakos- ságát. Az idei szigorúbb téllel kapcsolatban rá­mutatunk azokra az évszázadokkal ezelőtti fagy hullámokra, amelyek borzalmas emlékei régi elsárgult röplapokban, újságokban fel­lelhetők. Németországban 524-ben és 548-ban olyan borzalmas tél volt, hogy az emberek nem merték lakásukat elhagyni. A tét akkoriban az állatok közölt szedte legtöbb áldozatát. A legnagyobb mértékben a madarak pusz­tullak el. A hideg következtében madár- hullák pottyantak a földre, mert a szeren­csétlen állatok egy-egy fagyhullámba jutva, repülés közben megdermedtek és szárny- szegetten, élettelenül zuhantak a magasság­tól a város utcáira. A tél akkoriban töme­gesen szedte áldozatait. Európa legtöbb folyója, de maga az Adria 860-ban sok helyen befagyott. 1019-ben és 1060-ban leírhatatlan hótömegek hullottak a földre. Ezekben az években számos ember pusztult el, akiknek megmentésére akkori­ban gondolni sem lehetett. Hogy mennyi ál­dozatot követelt akkor a tél, azt csak a ta­vasz beálltával állapíthatták meg, mert a lió olvadása következtében Európa minden ré­szében felbukkantak a hullák, amelyeket az irtózatos hótakaró maga alá temetett. 1124—1125 tele ugyancsak a katasztrófák tömegét idézte elő, bár ezt megelőzően 1123- ban olyan fagyhullám söpört végig az egész kontinensen, hogy Velencében a befagyott tengeren kocsikázhaltak az emberek. 1305-ben ugyancsak gyalog s lóhá­ton mentet: Dánia, lakosai kübeckbe és Danzigba. Ebben az esztendőben olyan hideg volt, hogy a léli hónapokban befagyott Rajnán a föld­művesek végigkocsikáztatták vásárra vitt bar­maikat. A francia főváros is sokai szenve­dett ekkor a tél miatt. 1422 és 1434 telén Párisban december vé­gétől március végéig fagyott, aminek követ­keztében tömegesen haltak meg az emberek. A hullákat a csonttá fagyott talaj miatt el sem lehetett temetni. Mire tavasz lett, tömegsírokat ástak Páris halárában, amelyekbe a lél minden névtelen áldozatát temették. iónim b országban is Flandriában 1468-bíij| olyan borzalmas fagyhullám söpöri végig, trogy a pincékben megfagyott a bor a hor­dókban. A vendéglősök szétzúzták a hordó­kat és a bort kocka alakjában kilóra mérték. Kocka alakjában kapták a bőrt a katonák is. akik a fagyott ital fogyasztása következ­tében tömegesem betegedlek meg. Ez a fenség 1544-ben megismétlődött. A borkedvelők 1658-ban újból abban a nem mindennapi élvezetben részesül bek, hogy a kort és pálinkái kocka alakjában itták . 17 Óikban Európa majdnem vala­mennyi városában meghasadtak a harangok. Ebben az esztendőben egész feialörészletek pusztullak el. A fagy nemcsak a fák gyöke­rét tette tönkre, hanem a hatalmas fatörzse­ket is két télre pesztette. 1873-ban Amerikában is többezer ember vesztette életét a szigorú' tél miatt. 1886-ban Floridában söpört végig a fagyból lám. Ibid és 1917 telén a v il ág háború bt m az Alpok frontján 6000 ember phsa­iul l el a barzűlmfis hideg követket- - lében. A katasztrofális hideg azonban nemcsak a frontokon, hanem Európa minden részében a Városokban és falvakban egyaránt szedte áldozatait. Az akkori feljegyzések szerint több mint 10.000 ember volt az áldozatok száma. Családias Yacsora a lóiéban. A zalaegerszegi kir. törvényszék és járás- bíróság fogalmazási kara csütörtökön este testületileg vett részt a MOVE-ban azon # családias vacsorán, amelyet vitéz Horváth Bertalan dr. kir. törvényszéki bírónak ta­nácselnökké. Rigó Ernő dr.-nak deveeseri járásbíróvá történt kinevezletése, valamiét a bírósági jegyzői és aljegyzői karban történt számos előléptetés alkalmából rendeztek. A bírói kar nevében Pénzes László dr. tör­vényszéki vizsgálóbíró üdvözölte vitéz Hor­váth Bertalan dr. tanácselnököt s értékes be­szédtón méltatta érdemeit, amelyeknek, ju­talmazása a kitüntetés, örömét fejezte ki Rigó Ernő dr. kinevezése fölött, egyben azon­ban sajnálatát is, hogy eltávozik Zalaeger­szegről. Kérte őt, hogy új állomáshelyén is gondoljon mindig szeretettel a zalaegersze­giekre. Szellemesen köszöntötte a jegyzői kar előléptetett tagjait. Bozzay Jenő dr. ügyvéd a szép számban megjelent ügyvédek élén üd­vözölte az ünnepeiteket. Vitéz Pásztóhy Ernő csendőralezredes vitéz Horváth Bertalan dr.-t mini vitézt, háborús bajtársat és jóbarátot üdvözölte tördulalos köszöntőjében. Vitéz Horváth Bertalan dr. ('meleg tszar vakban mondott köszönetét az üdvözlésekért annak hangsúlyozásával, hogy továbbra is. legjobb tudása és lelki is mere le szerint szol­gálja a közügyet. Rigó Ernő dr. is megkör nzönte a hozzáintézett szép szavakat s meg­emlékezett arról, milyen sokat tanulhatott itt a bírói fórumokon, ürömének adott ki­fejezést. hogy tagja leheteti a MOVE-nuk, amelynek vezetése Horváth Bertalannál ki­tűnő kezekben van. Épen ezért fájdalommal búcsúzik a More-falaktól is, amelyek között szinte második otthonát talá’ta. Reméli, hogy a közeljövőben Erdély földjén ismét talál­koznak a bíró, ügyvéd, orvos bajtársak, hogy ott szolgáltassanak igazságot, az orvosok pe­dig' 20 éven át meggyötört testet és leigázott lelket meggyógyíthassák. Az egybegyűltek ezután a legjobb hangu­latban maradtak még együtt a késő éjjeli órákig. — NŐI KABÁTOSZTÁLYUNKBAN egye« modell kabátok kaphatók. Elsőrendű szalon munka Előrehaladott idény miatt mérsékelt árak SCHÜTZ ÁRUHÁZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom