Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)
1939-10-07 / 231. szám
6 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. október 7Jegyző, bíró meg a többiek Irta : Gyutay István. XV. A helyettes. 25 éves szolgálat után először ment szabadságra. Akkor is nehezen szánta rá magát. Azt gondolta, hogyha csak egy percre is elhagyja a jegyzői hivatalt, vagy ellopják a községet, vagy pedig a Dunában visszafelé folyik a víz. Ha pedig ez mégsem következnék be, hát akkor fennakad a közigazgatási ügymenet. Igen, mert csak ő ismeri a falú ajját-baját. Még ez alatt a pár hét alatt sem viselné gonnlát a falunak senki úgy, mint épen 5... / Bábeszélfék. Nehezen ment, még az orvosnak is bele kellett szólnia. Hivatkoztak előtte egészségre, betegségre, sok más egyebekre, míg engedett. Akkor meg a helyettesítés kérdése aggasztotta. Még a ceruzáját is féltette, mert a helyettes esetleg nem úgy ir vele, mint ő szokott, sok fogy belőle. És hátha a öeruza kétféleképen fog : vastagon, meg vékonyan Az ám, mert ha vastagon fog, a papírból sok fogy. Pedig sarkalatos elv a takarékosság ! De egyébként a sok írásnak valaki mindig kárát vallja... Végre a helyettesítés kérdése is nyélbe ütőr dőlt Idősebb segédjegyzőt szemelt ki, akit Kellőképen kioktatott. Mivel pedig a szabadság ideje aiatt is mindenről tájékozódni kívánt, a lelkére kötötte: — Öcsém, minden nap írsz nekem ... Megírod, mit csináltál, ki volt |a hivatalban, seb., stb. Értetted ? ... A helyettes megvakarta íületövét. Megpróbált ellenkezni. — Még ezt is ?. •. Talán... — Felesleges ? Ugye, ezt akartad mondani ? Nem, nem felesleges, csak írd meg ! Ne legyen fennakadás. -. A helyettes megadta magát. — Hát jó, megírom. — A pincekulcsot meg a szegen találod» A konyhaajló mellett balról. És mindig csak annyit írj, hogy fogy... Értetted, satöbbi... — Értem, megírom ! ’> A hivatali rend ilyetén biztosítása után látszólag nyugodtan kezdte meg szabadságát. Elutazása előtt pár hosszúhatáridős aktát csomagolt be, magával vitte. Az adófőkönyveket az elcipeléslől csak az mentette meg, hogy nem fért a táskájába, az anyakönyveket meg azért nem vitte el, mert azokra szükség lehet. A kocsin ült már, amikor eszébe jutott, hogy helyettesének a napi tudósításra költséget nem adott. Majdhogy vissza nem fordult. Még a vonaton is azon töprengett, hogy feledékenysége nem akasztja-e meg a hírszolgálatot. Nyugtalanságát fokozta az a Körülmény is, hogy a helyettes levele nem várta szállásán. Búnak eresztette a lejét, Balaton, napfény, fürdő dehogy érdekelte. Nem látott, nem hallott- Csak a helyettes értesítései motoszkáltak fejében Minden ajtó- nyílásra, ablakcsapódásra felfigyelt. Hátha... Végre megjött az első értesítés. Csak,ennyi állt benne: »fogy,« De ez épen elég volt. Nagyon is elég volt. Arcán kisimultak a ráncok. Elégedetten dörzsölte kezét. Magáinak beszélt: » — Hiába,... nem tévedtem. Szorgalmas- Jobb kezekre nem bízhattam volna a falut. Aznap már fürdőit, evett, tréfálkozott. A következő nap megint jött az értesítés : »fogy« De minden nap jött: »fogy«. Az értesítések szaporodásával a szabadság is fogyott. Most már nem bánta volna, ha kitolhatta volna a szabadságát pár nappal. Nem, mert otthon rendien van minden, a munka fogy. Szám- lálgatta a napokat. — No, még egy nap. Aztán lássuk, hogyan »fogyott« ... Hazatért. A falú mitsem változott. Az embereket megismerte, azok is őt. Nincsen semmi baj ! El is határozta magában, hogy jövőre is kér szabadságot. Hiába, az egészség megkívánja. Valami olyan is forgott az agyában, hogy jövőre is a mostani helyettest rendelteti ki. Szorgalmas, rendes ember! Majd megdicséri. Megérdemli. Sőt, még a vállát is megveregeti... Meg bizony ! Amint azonban a hivatalában körülnézett, elfelejtette a tervezgelést. El a dicséretet, a vállveregetést. A tintatartó nem volt a helyén. Az iktató utolsó lapjának a csücske felgyűrődött. Mindez elégséges volt jobb véleményének megváltoztatására Először magában böstörködött, de amikor két elintézetlen akta akadt a kezéle, kitört. — így van, ha az ember szabadságra megy. És merted írni, hogy »fogy«. Fiát, elfogyott* 1? Szegény helyettes kékült-zöldült. Kézzel- lábbal magyarázott, bizonyított. — Fogyott, persze, hogy fogyott... Csak kettő maradt. — De miért maradt ? Hát annak a pecsét- nyomónak ott a helye ? Tyű, meg az a ragasztóeszköz mit keres itt ? Hát ez a törvénykönyv mit vétett ? Csak az ember a'lábát huzza ki ! És még azt irlad minden nap, hogy »fogy«. Dehát mi fogyott? j A szorongatott helyettes végül már azt sem tudta, hogy fiu-e, vagy lány. Valóságos hivatalvizsgálat folyt ellene. Még az elhasznált papírról is számot kellett adnia. Hová menynyit tett, kivel levelezett, és a többi. Véger hossza nem volt a íelelősségrevonasnák. Vonalzó, ceruza, mind-mind sorra került. Aztán a törlőgummi. Nézi a gumnijl— Most már tudom, mi fogyott ! — Mi ? — A radirgumrni ! Érted,.. a ra-dir-gummi! ■ — Nem, talán mégsem ! — Nem ? Hát. akkor mi fogyott ? A helyettesnek, talán nem is akarta, csakúgy véletlenül csúszott ki a száján: — Mi fogyott ? A bor ! Több sem kellett. i | — A bor ? Lehetetlen ! Hát arra vonatkozott a tudósítás ? Hát a pincéből fogyott ? — Abból ! Ott van a kulcs az ajtó mellett, balr ól... — A pincéből ? Az én pincémből ? Hiszen ott nincs is bor ! — Nincs ? — Nincs hál ! így nem is fogyhatott ! BiZALAEGERSZEGI KÖLCSÖNKÖNYVTÁR LORD ROTHERMERE-UTCA 5. Újdonságok. Csathó: Szita utca 25. Gáspár: Cézár hitvese. Bozzay: A lecke vége. Cloete: Egy nép elindul. Bromfield: Árvíz Indiában. Brett—Joung: Med. univ. Dr. Branley. ! zony nem ! Igaz, hogy azt megmondtam, hol a kulcs, de a borról megfeledkeztem. ■. Bizony nincs, nem is vol t olt bor ... Mostmár a jegyző restelkedett, magyarázkodott. .; — Nem csodálom, hogy nem fogyott a munka, mikor az ember vendégéről nem gondoskodik. Nem baj öcsém, jövőre is te leszel a helyettes ... Előfizetőink fifpjr elmébe. Felkérjük mélyen tisztelt előfizetőinket, hogy lejárt előfizetésüket megújítani, illetőleg hátralékukat rendezni szíveskedjenek. A befizetés megkönnyítése céljából azoknak a nb. előfizetőinknek lapjába, akiknek előfizetése lejárt, vagy hátralékuk áll fenn, posta- talcarékpénztári befizetési lapot mellékeltünk. Kérjük, hogy az előfizetést ezen beküldeni szíveskedjenek. Lapunk, amely minden támogatás nélkül, önzetlenül, csupán előfizetőiben bízva szolgálja a közérdeket, csak úgy tudja liivatását zavartalanul ellátni, ha ebben mélyen tisztelt előfizetőink az anyagi alap megteremtésével támogatják. Hisszük, hogy tisztelt előfizetőink megértik kérésünket és előfizetésük beküldésével hozzájárulnak munkánk folytatásához és a lap zavartalan küldését is lehetővé teszik ezzel. Kiváló tisztelettel: ZALAMEGYEI ÚJSÁG KIADÓHIVATALA» ELADÓ Zalaegerszegen, a Vág-utcában 169 négyszögöl házhely. Érdeklődni lehet ugyan1 ott Gaál Istvánnál. A Siessen hozzánk ost teljes a választék* Schütz É r ta h ü ■ z
