Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)

1937-12-25 / 292. szám

1937. december 25.

Zalamegyeí Újság

9.

az így befolyt összeg elegendő lett volna a szobor felállításának költségeire. — így kényszerült a szoborbizottság más forrásokból megfelelő fedezetet teremteni. E célból megszerezte a minisztérium hozzájárulását ahoz, hogy a szobor költségeinek fedezésére felhasználhassa a zalamegyei Nemesi pénztár kezelésében álló „Balatonfüredi Színházi alap“ pénzét, mintegy 2000 forintot.

Ez az alap annak az összegnek a maradványából keletkezett, amelyeket az 1830-as, 40-es években maga Kisfaludy Sándor gyűjtött a Füreden felállított színház megépítésére. A minisztérium hozzájárult az összeg felhasználásához, de sem ez, sem a közönség körében gyűjtött összeg együttvéve sem fedezhette a szobor költségeit, a mintegy 8600 forintot.

ílykép nem volt más hátra, minthogy a szoborbizottság ismét ahoz a Nemesi pénztárhoz folyamodjék segítségért, amely lehetővé tette már az első szobor felállítását is és amely Nemesi pénztár nem utolsó sorban épen Kisfaludy Sándornak köszönhette létrejöttét.

És Zala összes nemességét képviselő Nemesi Választmány, amelynek soraiban ülők némelyike még ismerte Kisfaludy Sándort, hódolattal a megye nagy fia iránt, magára vállalta a szobor felállítási költségeinek csaknem fele részét. így vált lehetővé, hogy a közadakozásból, a „Balatonfüredi Kisfaludy-Színház alap“ pénzéből és a Nemesi pénztár adományából, a hivatalos vármegye hozzájárulása nélkül 1877. év tavaszán felállíthatták Kisfaludy Sándornak — Füreden immár — második szobrát.

A második szobor felállítása körül, mindenesetre okulva az első szobron, meglepő gondossággal járt el a bizottság. Ez a gondosság, miként az események mutatták, nem volt hiábavaló. Ugyanis a mintázó művész első ízben — hogy-hogy sem — Kisfaludy Sándor helyett Károly arcképe után készítette el a mintát, úgy, hogy a bizottság, amelynek azt bemutatták, újramintázás végett visszaadta a művésznek.

A másodízben elkészített mintát a megye megtekintés után megküldötte megbírálás végett a Képzőművészeti Társulatnak, hogy annak a szava döntse el, elfogadható e művészi szempontból a szobor.

A Magyar Képzőművészeti Tárlulat megbízásából Pulszky Ferenc, Engel József szobrász művész és Madarász Viktor festőművész nyilvánították véleményüket Vay Miklós müvéről.

A művész két mintát bocsátott a bizottság elé, az egyik élet nagyságú mellszobor volt, a másik egész alakban ábrázolta a költőt. — A mellszobor kivitelét kielégítőnek találták a bírálók.

Az egész alaknál — bár elrendezését egészben véve szintén kielégítőnek ítélték, arányait kifogásolták. — Az alak nagyságának növelését kívánják. A köpeny redőzetéről megállapítják, hogy hátulról kellemetlenül hat, hosszú, ennek megváltoztatását ajánlják s úgy szintén azt is, hogy az öltözetében jobban megközelítse az 1830 as éveket. Egyébként a mintát — ezeknek a változtatásoknak a keresztül vitelével, elfogadhatónak ítélik. A megye a költőt egész alakjában ábrázoló szobrot készíttette el.

1877. év tavaszán már Füredre szállították a szobrot s ott a már eltávo ított első Züllich-féle szobor helyén állították fel minden leleplezési ünnepély mellőzésével.

„Miután a jelen komoly viszonyok — írja a közgyűlési jegyzőkönyv — egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy törvényható- ságilag rendezett leleplezési ünnepély tartassák, ez okból a közgyűlés ily ünnepély mellőzését határozza el.“

Nem kis gondot adott a bizottságnak az, hogy mi történjék az első szoborral. Ezt a gondot fokozta még az, hogy ebbe a kérdésbe beleszólt nem kisebb egyéniség, mint Jókai Mór.

Barczához intézett levelében Jókai hangoztatja, hogy a szobor, „mely, ha nem is sikerült mű, de azért sok tekintetben emlékjelleggel bír és hozzá még a nagy Deák Ferenc emléke is fűződik, ne semmi- síttessék meg és el ne adassék,“ hanem talapzatnélkül állíttassák fel a gyógyudvaron.

A bizottság maga nem dönt a kérdésben, hanem a megyegyülés elé terjesztette Jókai levelét azzal a javaslattal, hogy az emlékjelleggel bíró szobor ne semmisíttessék meg és ne is adassék el. De nem teszi magáévá Jókai Mór javaslatát sem, hogy a gyógy udvaron állítsák fel az első szobrot — mint írják — „szerintünk nem volna helyes és célszerű az új szobortól alig néhány lépésnyire és szinte közhelyen ugyanazon nagy embernek egy másik nem sikerült szobrát felállítani.“

Az első szoborról keletkezett vitába döntőleg szólott bele a megyegyülés, kimondván rá a végítéletet: hordassák le és az öntvény anyagát ócska anyagként adják át az új szobor rácsát készítő budapesti cégnek. — Meg is történt.

ílykép született meg a Kisfaludy Sándor emlékének Füreden emelt második szobor, amelyet Zala megye közönsége 1877-ben emelt nagy költő fiának.

Kisfaludy Sándornak ez a második füredi szobra azonban nem maradt meg azon a helyen, ahová az elődök annak idején elhelyezték, a fürdötelepen. Az 1913. évi nagy építkezések alkalmából az apátság kénytelen volt engedélyt kérni a vármegyétől ahoz, hogy a szobrot onnan elhelyezzék. A vármegye, hogy az építkezéseket lehetővé tegye, nem állott útjába annak, hogy a szobor az Ipoly udvar elé helyeztessék. így került csaknem negyed századdal ezelőtt Kisfaludy második szobra mai helyére.

És most mindezek elmondása után — kérdi az olvasó — miért volt szükség a két szobor történetének a felelevenítésére ? Ezt az a körülmény teszi időszerűvé, hogy a vármegye a füredi gyógyhelyi bizottságikérésére ezt a második szobrot is újra megbolygatni készül és elhatározta, hogy jelenlegi új helyéről más újabb helyre költözteti át.

Az a hely, ahol a szobor most áll, bár 1913-ban a balatonfüredi helyi bizottság alkalmasnak is találta a szobor elhelyezésére, ma már nem megfelelő, eldugott. A sétány hatalmas fái teljesen eltakarják és a fürdő fejlődése is oly irányt vett, hogy most a szobor helye teljesen félre esik, tehát másik, méltóbb teret kellett a szobor elhelyezésére keresni és ezt meg is találták a gyógy terem előtti térségen. Kétségtelen, hogy ma ez a hely lenne a legalkalmasabb és legméltóbb a szobor elhelyezésére. Nemcsak fekvése tenné erre méltóvá, alkalmassá, hanem az a körülmény is, hogy ott, a fürdő e részében állott valamikor az a színház, amelyik Kisfaludy hívó szavára építtetett, a „Magyarság a nemzetiségnek“. így azon a téren, ahol valamikor költői lelke oly sokat álmodozhatott nemzete jövendő nagyságáról, ott szemlélheti ércbeöntött alakját az a késői nemzedék, amely az iskolákban nem egyszer elmerengett Himfynek Rózsájához írott édes-bús strófáin s nem egyszer repült el képzeletben a daliás magyar múltba ott ülvén a „a kandalló mellett“ s hallgattván „Csobáncz várról az agg regéket.“

Egy század múltán is él még Zala szivében nagy költő fia iránti hódolat. Ez a hódolat nyilvánult meg akkor, amikor a vármegye elvben elhatározta, hogy újabb fejezethez juttatja Kisfaludy füredi emlékművét: a mostaninál is méltóbb térre helyezteti át azt, hogy onnan hirdesse továbbra is Zalának nagy fia iránti hódolatát.

Dr. Fára József•

A miniszterelnök karácsonyi nyilatkozata.

Budapest, december 24. Darányi Kálmán miniszterelnök a karácsonyi ünnepek alkalmából nyilatkozott a budapesti délutáni lapoknak s többek közölt a kővetkező kijelentéseket tette:

— Magyarország a válságokkal és veszedelmekkel terhes elmúlt esztendőre nyugodt lelkiismerettel tekint vissza. Soha, egyetlen pillanatra sem tértünk le a béke politikájának arról az ösvényéről, amelyet számunkra hagyományaink és érdekeink kijelölnek. Magyarország kis állam; mai területét és lakóssága számát tekintve döntő súlyt az európai serpenyőben nem mindig képviselhet. De a történelmi események menetét nem mindig az anyagi erőt jelentő számok döntik el. A magyar nemzet hosszú és nehéz küzdelmekkel teli történelme folyamán olyan erővei és lendülettel szállott mindig sikra az európai és keresztény kultúráért, amely anyagi erőforrásait messze meghaladta. Éhez a nemes hagyományhoz híven, mint a múltban, hazánk a jövőben is nemzeti alapon keresztény és európai akar maradni.

— Belpolitikánkat a béke szolgálatába állítottuk. * A parlamentarizmus európai válságában a magyar törvényhozás megállta a helyét. Fontos közjogi és gazdasági törvények egész sorát intézte el.

— A magyar állam külpolitikája teljes összhangban áll belső politikájával; a békés atmoszféra teremtésének törekvésében a kettő kiegészíti egymást, Mindkettőnek célja: határainkon belül a termelő munka folytonosságának biztosítása és a pártok súrlódási felületeinek lehető elsimítása, kifelé pedig baráti viszonyaink tovább fejleszteni és a nemzetek közvéleményét igazságunk őszinte felismerésére birni.

A polgármester a városi háztartás helyzetéről és a városfejlesztésről.

Karácsony alkalmából megkértük vitéz Tamásy litván dr. polgár- mester urat, szíveskedjék lapunk utján tájékoztatni a város közönségét: 1. milyennek lá’ja a város háztartási helyzetét és hogyan képzeli i kibontakozást, 2. városfejlesztés terén mik az elgondolásai ?

Ei*ő kérdésünkre a polgármester úr a következőkben válaszolt:

— Polgármesteri beköszöntőmben rámutattam arra, milyen elviselhetetlenül súlyos pénzügyi feladatok megoldása vár rám. A várost kö*el 6 milliót képviselő vagyonával szemben mintegy három és fél millió adósság terheli. A költségvetés 1936. évi hiánya 178jezer^pengő volt.

— A városi háztartás a szigorúan keresziülvitt és tervszerű takarékossággal, valamint a ki nálkozó adó iságok és lehetőségek kihasználásával a folyó év végén defici<mentes *etz és előreláthatóan még némi aktívával is zárni. Bár ez az aktíva csak hitelfedezeti

megtakarítás és még nem érezteti hatását a városi pénztár átlagában, de polgármesterségem első első évének ilyen eredménye fölött mégis örülni tudok. Úgy magam, mint a városnak többi vezető tisztviselői, akik munkámban buzgó segítőtársaim, legelső ét legfőbb kötelességünknek tartjuk, hogy

ezt a lassú, szívós és sokszor bizony épen a város nagyközönsége által félreértett takarékossági és szanáló munkát addig folytassuk, amíg a városi háztartás rendbehozatala az adózó polgárság terheinek elviselhetővé tételét eredményezi.

— Kérő szóval fordulok ezúttal is városunk közönségéhez, hogy ebben a munkámban megértéssel és a közzel szemben támasztható igényeik átmeneti lecsökkentésével támogassanak.

— A villanyos távvezeték építésével kapcsolatban vállalt köte-