Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)
1934-08-09 / 180. szám
Zala megyei Újság 1934 augusztus 9. járási kéményseprőmesfer, tagjai Thunhárd Kálmán, Dóczi Antal, Mihalkó Ferenc, póttagjai Wünsch Ferenc, Aszter János és Zuggó Károly. A megválasztott ipartestületi széket Thunhárdt Jenő ipartestületi jegyző lendületes szavakkal üdvözölte, aki kérte annak minden egyes tagját, hogy a törvényes kereteken belül igazságosan működjék, hogy ezzel az új iparos szervet a kisiparosság megértése, egymás megbecsülése és békéje kövesse. A tetszéssel fogadott üvözlénre Váradi Rezső, mint az ipartestületi szék elnöke válaszolt. Köszönetét fejezte ki a beléhelyezett bizalomért s ígérte, hogy ennek ellenében a szék működését közmegnyugvásra, a legigazságosabban, mindenkor a törvények figyelembevételével, pártatlanul a kisiparosság javára kívánja folytatni. Váradi Rezső válaszát a közgyűlés nagy tetszéssel fogadta. Utána a részleges tisztujitást ejtették meg, amelynek során ipartestületi alel- nök lett 3 évre Weisz Gyula és Szekeres György, előljárósági tagok lettek Köbli János, Farkas János, Fehér József, Obiró Ferenc, Vida Mihály, Varga Gyula, Weisz Aladár, Kulcsár István, Lőrincz Miklós, Kovács Sándor. A részleges tisztujitás után Búzás Béla dr. tb. főszolgabíró szólott az iparossághoz, akiket békés együttmunkálkodáira hivott fel, majd ígérte, hogy minden rendelkezésre álló törvényes eszközökkel az iparosság érdekében, az ipartestület segítségére lesz. Ezekután Németh József ipartestületi elnök az iparosság nevében mondott köszönetét Búzás Béla dr. főszolgabírónak, amely után a küzgyü- lés a Himnusz eléneklésével véget ért. KőszöQetnyiKánitás. Elhunyt kedves leánykánk, Mária voltoszíálytársainak, kik gyászunkat az engesz telőszentmise bemutatásé- sával, valamint mindazoknak, kik részvétük nyilvánításával enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét Hutter család. SSeghelt Prxemys! védi js. Bécs, augusztus 8. Kuzmsnek Hermann tábornok 74 éves korában meghalt. A tábornok a világháború alatt Pr2emys! hősi védője volt és ezzel a fegyver- tényével tette nevét ismertté. A várat elsőizben a központi hatalmak csapatai felszabadították, mágodszor azonban az orosz túlerőnek nem lehetett ellenállni. Kuzmanek és csapatai novembertől áprilisig védték a várat, akkor — mivel az élelmiszer ki fogyott, felmentő csspatok pedig nem érkeztek — feladták. Kuzmanek orosz fogságba esett, ahonnét 1918-ban téri haza. Zalaegerszegi cserkészek a Felvidéken. Msgpi* zéssSó B&eztefpcebányén. Julius második^felében három zalaegerszegi cserkész: Szabó György, a Deák-csapat segédtisztje, továbbá Szigligeti (Síiber- fiik) Rudolf és Tasnádi (Tratnjek) András Bocskai-cserkészek, részt- veílek Besztercebányán a nemzetközi esperantista cserkésztáborozáson. Tapasztalatairól Szabó György az alábbi érdekes cikkben számoi be: — Julius 18-án utazlunk el Besztercebányára, hogy részjegyünk a nemzetközi esperanto cserkésztáborozáson, melyet a Szlovák Katolikus Cserkészszö vétség rendezeti a Skoita E*pe- rantista Liga megbízásából. A tábor Besztercebányától 11 km-re, Kordiky közelében €00 m magas fensikon feküdi. Létszáma kb. 80 fő lehetett. Ebből külföldiek csak 15-en voltunk. Mindössze 2 angol, 1 norvég, 1 lengyel, 1 kataloniai, 1 jugoszláv (ki szin tén magyar volt) és 1 cseh jött el a táborozásra. Mi magyarok 8-an voltunk. Tót testvéreink nem tudták úgy megszervezni ezt a tábort, mint mi a jamboreet. 100 külföldi cserkészre számítottak. Ha figyelembe vesszük azt, hogy minket nem is tekinthettek nagyon idegeneknek, hát bizony nem volt épen nemzetközi a tábor. Nem is éreztük magunkat idegeneknek. Hisz a tábornak legalább fele magyarul beszélt. Igaz, jó magyanággal még azok a cserkészek sem tudtak, akiknek a szülei magyarok. Legtöbb csak törte a mi szép nyelvünket, de megvolt bennük az igyekezet és azzal kedveskedtek, hogy magyarul beszéllek velünk. Nem tudták persze, hogy mennyire fáj ez nekünk. Látni azt, hogy az ifjabb generáció nem tud már magyarul, kivéve azokat, kiknek magyar anyjuk van. — A történelmet megmásítva kell tanulniok. Meglepődtem mikor az egyik kassai magyar fiú, ki tót iskolába kénytelen járni, azt kérdezte tőlem, hogy igaz-e, hogy Mátyás királyt sokszor „megkergették" a husziták. Az ő tankönyveik újabban tele vannak a husziták dicsőítésével, meii, ahogy később megtudjam, a csehek szeretnék a huszitizmust államvallássá tenni. A csehek nem elégednek meg azzal, hogy becsapták tót „testvéreiket", most még a vallásuktól is meg akarják fosztani őket. Épen ilyené ért gyűlölték meg tótok a cseheket. Az elkeseredést még növeli, hogy a hivatalokban csak csehek vannak. A tót tanúit ifjú ság pedig állás nélkül marad. Ezekután érthetjük, hogy a Felvidék miért akar elszakadni Csehországtól. Sajnos, a tót intelligencia nem Magyarországhoz óhajt visszatérni. Ők egy nagy szlovák birodalomról álmodoznak, me yet nem a csehek, hanem lengyelek segítségével gondolnak megteremteni. A szegényebb tótok azonban visszasírják a háború előtti időket. Beszélgettem öregebb falusi lótokkal, kik büszkén vallották meg, hogy magyar iskolába jártak, még annak idején. Emlegették is, hogy jobb világ volt még akkor. Volt bőven élelmiszer. Ez most a legdrágább és legkeresettebb cikk a Felvidéken. Jól eseti tapasztalni, hogy nemcsak néptáncaikban van benne a csárdás üteme, de legkedveltebb táncuk a csárdás. Az érdekes, hogy még azok is, kik egyébként alig tudnak pár szót magyarul, magyar nótát énekelve járják a csárdást. Minden magyar nótát ismernek. Meghatódtam, mikor egyik tót cserkésztestvér elénekelte (vigyázod azonban, hogy mások meg ne hallják) a „Szép vagy, gyönyörű vagy . . . kezdetű éneket. A rádióból tárulják meg mindezeket. Népdalaik a magyar dalokat juttatják eszünkbe. A legtöbb (ót nóta fordítás : magyar daliam, (őt szöveg. Minden magyar vonást kiirthatnak a csehek, de ezt sohasem. — A legmeghalóbb jelenet az voit, mikor a magyar zászlót ár- bócra húzták. Ez volt az első eset a változás óta, hogy a magyar zászlót kibontották a Felvidéken. Ugyancsak zászlóval vonultunk végig Besztercebányán jui. 29-én a szlovák cserkésznapon. Ekkor hangzott el az első hivatalos magyar beszéd is. Bal- kány Pálnak, a magyar csoport vezetőjének megengedték, hogy magyarul köszönthesse a város magyar és tót lakósságát. Szűnni nem akaró tapssal bizonyította be Besztercebánya magyar érzését. — Ép igy hatalmas tapssal jutalmazta a közönség Tasnádi Andrást, a zalaegerszegi atlétát, miután első lett a 100 m-es sikFényképfelvételeit dis-séss és szakszerűen dslgazsa ki Bánfai Béla ' B©gguja&*3 msderaüS futásban. Ugyanaznap este még egy nagy siker ért bennünket. Pató László törökszentmiklósi fiú hegedült magyar nótákat. 2-szer kellett neki visszajönni a függöny elé és játszani a szebb- nél-szebb^nótákat. Néma csendben sirt fel fel a hegedű négy húrja : Eltörött a hegedűm . . . Mint az orkán, úgy tört fel utána a tapsvihar. Igazán boldog voltam, hogy magyarnak valihatom magamat. — Végre elérkezett a hazaindulás napja is. Fájó szívvel vettünk búcsút a gyönyörű vidéktől, mely televan magyar múlttal, magyar dicsőséggel, hol nem némult el még a magyar nóta és hol visszavárják a magyar múltat. Ugyanígy fájt a szivünk akkor is, mikor a tátrai kirándulás alkalmával végigjártuk a Felvidék legértékesebb részeit: a domicai cseppkő , a dobsínai jégbarlangot, Tátraiomnic és Csorba-tó vidékét, Rozsnyó, Lőcse, Késmárk, Turócszenimiklós utcáit. Fájó szivvei énekeltük el Krasznahorka vár Dián, hogy: Krasznahorka büszke vára . . . S mintha visszasusogía volna az északi szláv szél: ... vissza jön-e még valaha ? Szabó György. A közönség köréből. Kaptuk az alábbi levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A Zalamegyei Újság több ízben felpanaszolta már azt, hogy a közönség nem kiméli az utcák és sétaterek ültetvényeit. Felszólalásának azonban — amint a szomorú tapasztalatok igazolják — nem lett meg a kívánt eredménye. Nap-nap mellett láthatjuk, hogy a járókelők — csak úgy szórakozásból — tépik a fák leveleit, a sétatereken pedig kiváló előszeretettel térnek le az utakról, hogy letaposhassák a gyepet, letéphessék, tördelhessék a virágokat. Felháborító látvány, amikor például a Rózsaligetben üldögélő szülők szemeláttára lép nek játszadozó gyermekeik a virágos ágyakra. Ha már a közönség ép.nséggel nem kiméli a draga ültetvényeket állíttasson a város oda őrt, akinek jelenléte talán mérsékli egyeseknek romboló hajlamait. Általában gondosabb őrizet alatt kellene tartani a Rózsalígetet s néhány lámpát is kellene ott helyezni. Hasonlóképen érdemelne fokozottabb figyelmet a templomkert is. Ha egyszer már megvannak a sétaterek s ültetvényekkel diszitjük úgy azokat, mint az utcákat, akkor gondoskodjék a város azok nak szigorú lelügyeletéről is, mert különben kárbavész minden fá radiság, minden jó igyekezet, amik a város szépítésének ügyét szolgálják. Kérem a polgármester urat, védje meg azokat az alkotásokat, amelyek nevéhez fűződnek s amelyek biztosítják városunknak a „virágos“ jelzői. Tisztelettel: Egy Erzsébet utcai lakó. Frissenlött foglyokat Hémeth Laci minden mennyiségben legmagasabb árban vesz csemegekeretkedői
