Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-04-22 / 91. szám
2 Zalamegyei Újság 1934 április 22. Krónika. Elmondhatjuk, ily rossz tréfát Rég nem csinált április, Elhitette velünk azt, hogy Kánikula van máris. Ránk bocsátott nagy meleget, S mikor szörnyen izzadtunk, Felejtettünk, hogy eddig csak Négy hete van tavaszunk. Harminc fok volt felül nullán, Ide tévedt egy hőhullám. Eltűnt bunda, felöltő, S nyári ruha jött elő. Kánikula forróságáíi Valahogy csak kibírtuk, Ámde a port, amit nyeltünk, Egy kicsikét biz, untuk. Nagy portenger lett e város, — S nem használt a könyörgés. Amint látszik, nekünk már csak Az égből jön öntözés. Pardon! Egyszer kaptunk — lóval És nem modern autóval. Az autó csak pihen Garázsának hősiben. Hogy miért? — azt ne firtassuk. Ne nyissuk ki a garázst. Hadd szemléljük élvezettel A további haladást. A régi kék autóbusz Csökkent szintén fogattá. És azután a „fejlődés“ Vájjon hová juttattá ? Ha tovább is igy haladunk, Sokat meg is spórolhatunk, S rátérünk nemsokára Szépen a rák útjára. Április a tréfájával Ma reggelre felhagyott: A korai kánikula * Minket szépen itthagyott. Megtanultuk ebből is, hogy Igazat mond e nóta: Hej, a tavasz, nagyon ravasz, — Mely hangzik már régóta. És most már csak az van hátra, Hogy az égnek csatornája Szolgáltasson sok vizet S öntözze jól a földet. Ipszilon. Rövid táviratok. A Tisza-szobor vasárnapi leleplezésén a beteg kormányzót a miniszterelnök képviseli. — Kon- dilisz tábornok Görögországban diktatúrát akar életbeléptetni. — A római olasz-magyar-osztrák tárgyalások jó mederben haladnak előre. — Angliában vasárnap életbelép, a nyári időszámítás. — Romániában a külföldi laptudósitásokat is cenzúrázzák. — Tüntettek az éjszaka Párisban a vörösök. — Roosevelt beismerte az aranyvásárlási politika csődjét. — A francia haditengerészetnek 109 tengeralattjárója van. Ha MÉG NEM PRÓBÁLTA, PRÓBÁLJA MEG r TISZTÍTANI TAVASZI ÖLTÖNYEIT G AU,LÉ RT! S Z TIT Á S LEGOLCSÓBB KÉZIMUNKA VÁSÁRLÁSI FORRÁS KESZTHELY. KOSSUTH LAJOS U. Uj ligettel gazdagodott Zalaegerszeg. „Rózsaliget“ az Erzsébet Sí irály né utcában. Néhány évvel ezelőtt Zalaegerszeg még úgy volt ismert az ország közönsége előtt, mint „poros-sáros göcseji nagy falu“, amelyet megtekinteni sem érdemes. Ma pedig már joggal viseli a „virágos város“ címet, mert a szépülés terén óriási lépésekben halad előre. Zalaegerszeg, az ország legszebb vármegyéjének székhelye nem marad már a többi székhelyek mögött külső csin tekintetében. Évről évre szépül a város és a nálunk megforduló idegenek csak dicsérettel emlékeznek arról, mennyit szépült Egerszeg rövid egypár év alatt. Az állomás, zárda és kórház környéke, a Kossuth Lajos, Batthyány és Wlassics utcák, a kis terek mind arról tanúskodnak, hogy jól kidolgozott terv szerint történik a szépítés és még azok az utcák is kellő gondozásban, rendezésben részesülnek, amelyek felől azt tartottuk, hogy még hosszú éveken át járhatatlanok maradnak. Ha most a Kazinczy tér és a Rákóczy utca rendezése befejeződik, alig akad szebb a vidéki kisebb városok között, mint Zalaegerszeg. A múlt éven a Kossuth Lajos utcából a Batthyány utca végéig az egész útvonal, a templomtér és a Deák tér kapták meg a csinosítást, most pedig az Erzsébet királyné utca keleti oldalán, az építkezésre teljesen alkalmatlan, vadvizes nagy területen, szinte észrevétlenül keletkezett egy gyönyörű szép liget, mely méltán megérdemli a „Rózsaliget“ nevet. A kocsiuttól a vasúti töltésig terjed ez az új liget, melynek déli csücskét csak a Kossuth utcáról a Páter dombra vezető ut választ el a Baross ligettől. Különféle díszcserjék, fák s rózsabokrok ezrei lepik el az utakkal ízlésesen szakaszokra ősz tott területet, melybe három oldalon lépcsők vezetnek, mivel az egész mélyebben fekszik az úttestnél. Ha most az ültetés után hamarosan kiadós eső éri az új ligetet, akkor pünkösdre már teljes szinpompáját tárja elénk az. A szép liget városunknak egyik nevezetessége lesz, amely idegen- forgalmi szempontból is csak előnyére válik Zalaegerszegnek. Ha pestre jöu l#AraÁfestő cégnél BudaPest>Rákóc*' spec.hölgyfodrász és haj "" U ut 57. (Tel. 441—78) végeztesse bizalommal Henna hajfestésf, tartós ondolálést villamosság nélkül Vienna eljárással. Árak leszállítva. Munkaalkalmat a szegény földmunkásaknak. Ismeretes, hogy a népes zalai községekben igen sok földmunkás család van, amely kenyerét kénytelen idegen vármegyékben, másoknak birtokán megkeresni. Sajnos, a mai válságos gazdasági viszonyok között évről évre kevesebb a munkalehetőség, mind többen rekednek itthon, nem tudnak elszerződni. Pedig ezeknek is éi- niők kell, ezeknek is a nyár folyamán keli egész évi kenyerüket megkeresniük ! Munkaalkalmai kell ezek számára itihon teremteni! A munkaalkalomnak egyik igen könnyen megvalósít ható új lehetőségére hívom fel az illetékes hatóságok figyelmét. Köztudomású dolog, hogy Zalának legtöbb helyén a gabona elcséplését a gazdák kölcsönös kisegítéssel eszközük. A géptulajdonos csak gépészről, fűtőről, etetőről gondoskodik, ezek mennek mindenhová a géppel, míg minden egyes gazda maga gondoskodik a többi munkásokról, akiknek élelmezését ellátja s mindenegyes munkásának a kisegítést vissza is kell szolgálni. A cséplésnek-e módszerével a gép- tuajdonosok négy százalékért szoktak csépelni. Sokkal kívánatosabb volna az összes érdekeltekre nézve, ha a gép mellé a géptulajdonos rendelne állandó munkásokat, a cséplési százalékot emelné fel nyolc százalékra, amelynek fele a géptulajdonosé, amelyből fizeti a gépészt, fűtőt és etetőt, a másik fele pedig a többi munkásoké volna, akik azonban élelmezésükről maguk , tartoznának gondoskodni. A cséplésnek ez a módja a katolikus egyháznak pénteken a hústól való megtartóztatási parancsolatát is biztosítaná. Milyen nehéz helyzetbe kerül az a jóra- való katolikus család, amelyhez a cséplés pénteken esik. Igen nagy lelkierőre van szüksége, hogy a munkásokkal is megtartassa a pénteki hústól való megtartóztatást. — Sajnos, a legtöbb helyen ez nem is sikerül, mert emberi tekintetből félnek a hitközönyös emberek a „kibeszéléstől“, megszóló beszédeiktől s mert ki vannak téve szerintük annak az eshetőségnek, ha az egyik évben pénteken nem tálalnak fel húst, akkor a másik évre pénteki napra nem kapnak munkásokat. A géptulajdonos is sok kellemetlenségtől szabadulna meg e cséplési móddal; hányszor megtörténik, ha az egyik háznál elfogyott a munka, a munkások azonnal bevonulnak a szobába s nincs, aki a gépet segítené megfordítani, hogy mielőbb a szomszéd gazdához kerüljön. Ha állandóan a keresetben részes munkások volnának a gép mellett, akkor nekik is érdekük volna, hogy a szomszéd gazdánál a munka mielőbb megkezdődhessék. Hirtelen eső esetén is lennének a géptulajdonosnak hűséges munkásai, akik védenék a gépet az eső rongálásától. A csépeltető gazdára nézve is sokkal kívánatosabb e csépelte- tési módnak a bevezetése. Nem kell gondolni, hogy a kölcsönös kisegítés a cséplésnél olyan ideálisan, simán megy. Mily sok utánjárásba kerül, mig a gazda ösz- szeszedi a kisegítő munkásokat. Mert a kisegítő munkás megnézi, hova megy kisegítőbe. Csak odamegy szívesen, ahol nem kell hosszabb ideig dolgoznia, mint amennyi ideig majd őnála fog tartani a munka. Meg azután ezek a kisegítők estkor milyen hirtelen magára hagyják a gazdát a szem összetakaritásánál, a kazal befödésénél, nem gondolják meg, hogy náluk is leszakadhat a zápor cséplés közben s nekik is jól esnék akkor a hűséges segítés. De meg az állandó munkásokkal való csépeltetés a gazdái a nézve gazdaságosabb is, kevesebb kiadást jelent. Különösen sújtja a kisegítéssel való csépeltetés a kisebb gazdákat. A kisegítőket ugyanis bármely kevés ideig is dolgoznak valahol, a napnak bármely szakában meg kell őket jó magyarosan vendégelni. Hányán vannak, akiknek nincs több termésük, mint 10 mázsa gabona, vagy ennél is kevesebb. A tiz mázsából négy százalékkal eddig kiadott a gépnek 40 kilogrammot. Az állandó munkásokkal való csépel'etésnél csak 40 kilogrammal fizetne többet, de ennek fejében nem kellene 15—20 munkás élelmezéséről gondoskodnia és ugyanannyi helyre elmenni a kisegítést visz- szaszoglálni. A mostani gabonaárak mellett, 40 kilogramm vegyesgabonának az árából 15—20 személyt ellátni nem lehet s e mellett még mennyi ingyen munkát kell végeznie! A nagyobb gazdára nézve is gazdaságosabb az állandó munkásokkal a csépeltetés. Vegyünk csak olyan gazdát, akinél egész napig dolgozik a gép s kap 80 mázsa gabona termést. Eddig fizetett géprészt 320 kilogramm vegyes gabonát, most kétszer annyit fizetne. 320 kilogramm vegyesgabona árából azonban négyszer élelmezni legalább 25 munkást, itallal ellátni nem lehet s még hozzá ugyanannyi helyre vissza is kell mennie kisegítőbe. Amikor pedig esőzések akadályozzák az egy huzamban történő cséplést, az élelmezések száma megkétszereződhetik, valóságos teherré válik a gazdára, mert az élelmezés alatt valóságos lakomát követelnek az „ingyen“ munkások. Különben is a gazdára nézve a cséplés napján a háza olyan, mint a felbolygatott hangyaboly, a gazdaasszonyok sok házi gondjával. Meg azután mennyi ízléstelenség van a cséplési lakománál az előre kiéheztetett gyomrot illetőleg, mennyi részegeskedés s ennek következtében mennyi szerencsétlenség ! Szombat esténként pedig az ott ragadott munkások a gazdát bizony alig hagyják lepihenni. Szociális szempontból nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy menyire égetően szükséges az állandó munkásokkal való csépeltetés. Minden községben legalább 22—25 munkást juttatna tisztességes keresethez. Ha egy kis aratáshoz is jut a szegény földmunkás, akkor a cséplési keresetével együtt legalább egész évi kenyerét megkereste. Azt nem is kell említenem, hogy a cséplőtulajdonosok tapintatossága és érdeke is az, hogy abból a községből válasszák meg munkásaikat, amelyikben dolgoznak.
