Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)
1934-03-18 / 62. szám
1934 március 18 Zalamegyeí Ujsa$> 3. KB&I A göcseji útépítés Ugye. — Levél a szerkesztőhöz. — Kaptuk az alábbi levelet: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! Március hó elején a bazitaiak küldöttsége kereste föl az alispán urat azzal a kéréssel, hogy abban az esetben, ha a Nagylengyelbe vezető út kiépítésére is sor kerül, » összeköttetésben a már kész (elég j fogyatékos) gellénházai úttal és az eddigi útépítési munkálatok folytatásaképen, ezt semmikép se eszközöljék Bazita megkerülésével, hanem vezessék az útat Bazita déli felén is végig és úgy tovább Nagylengyel felé. Kérik ezt azért, mert hát az ő falujok rém sáros és alig megközelíthető. Szükségesnek tartom, hogy a közre és a többségre szintén fontos érdekű útügyről a következők jussanak tudomására az illetékes hatósági közegeknek s azért kérem soraim szives közlését. Mi, gellénháziak és mások is, megértjük a bazitaiak kérését. Jól teszik, ha kérnek. — Ám a közérdek mást diktál. Ugyanis a Zalaegerszegről Gellénháza—Lickóig 5—6 évvel ezelőtt megépített útat nem lehet csak úgy egykönnyen, mint haszontalant és fölöslegest félrelökni és a semmivel egyenlővé tenni, illetve teljes elhanyagolás által a régi állapotába visszasü- lyeszteni. Pedig több, mint valószínű, hogy ez következnék be, ha Bazitán keresztül, annak déli felén (is) végigvezetne a kövezett, kiépített út Nagylengyelbe. Ezen az úton ugyanis a gellénháziak is megtalálnák — mint régen — a maguk útját, még pedig a rö- videbb útat. Hiszen nem is igen haragudnának ezért a gellénháziak, ha t. i. utóbbi irányban- is kiépítenék az útat kövesre. De, ha épen a Bazitán átvezető útra helyeznék a fősúlyt, illetve azt tennék meg megyei úttá, akkor a korábban Zalaegerszegtől a Bazita alatti kelőhidig kiépített 10 km-nyi útvonal alighanem el lenne hanyagolva, sőt talán teljesen is levenné róla kezét a megyei De szabad-e ezt megtenni azután, hogy csak az utóbbi években abba az útszakaszba pengőkben tízezreket beleöltek, ráfordítottak, miután azt meglehetős jó, télen is használható úttá tették ? ! Ha mégis kitörölnék a vármegyei útak sorából, vagy csak az eddiginél is kevesebb gondozásban részesítenék, ezáltal a ráköl- tött sok tízezer pengő sárbadobott pénz lenne, ez pedig nagy és bűnös könnyelműség és meggondolatlanság lenne az illetékesek részéről. Ugyanis alig hinném, hogy a vármegye ezt is, meg azt az útat is egyformán jókarban fentartaná. Bár e föltevésemben örvendetesen csalódnám ! Amellett, hogy a sok drága pénz sárba dobva ne legyen, még egyéb fontos, közérdekű ok is azt kívánja, hogy a korábban az Alsóerdő felé, a völgyekben megépített útat nemcsak, hogy meg ne szüntessék, nemcsak, hogy el ne hanyagolják, hanem fokozottabb gondozásban részesítsék,mindig jobbá és tökéletesebbé tegyék. És ez az ok az, hogy csakis ez, a völgyekben vivő út alkalmas mindenféle járóművek részére. Ugyanis anr'g a Bazitán átvivő út nem egyéb, mint hegynek föl, völgynek le, de még hozzá milyen meredeken! — addig a valamivel hosszabb völgyi-réti úton alig la- j lálunk nagyobb emelkedéseket. Bazita felé sohasem tudnak olyan útat építeni, hogy azon té- len-nyáron, vizben-sárban, hóban- fagyban, bármikor el tudjon menni az autó, a teherautó, tán száraz időben sem egyáltalán, hasonlóképen a kerékpárosok sem tud nak arra utazni sohasem. Autót fiákerek, hintók, teherautók, kerék párok a völgyi-réti úton feleanny idő alatt megteszik az utat, min Bazitán keresztül, föltéve, ha ezei túl akarnak menni. Már pedij nemcsak Bazita az utazók, fuva rozók célja. Nem csupán Bazita tiszteletér és szempontjainak figyelembevé telével kell további úiat építeni hanem a világforgalom részére sok-sok falu-, sőt városbeliek ja vára. Tehát kizárólag csak a ba zitaiak ragaszkodhatnak okosai ahoz, hogy feléjük vezessen ; lengyel—gellénházai út s amellet a másikkal akármi is történjék A többi községnek mindegyik nek (GeUénháza, Lickó, Nagylengyel, Ormándlak, Petrikeresztur, Vadamos, Iborfia, Zalafárnok stb.) elsőrendű érdeke, hogy ne csak ők tudjanak Egerszegre könnyen utazni, hanem a különféle városi fuvarosok, kereskedők, kirándulók stb. mind könnyen és gyorsan utazhassanak, áradhassanak a messze göcseji falvakba ki és be, hogy ezáltal annál könnyebben pénz é tehessék jószágaikat: az állatot, a gabonát, a gyümölcsöt. Autóbuszforgalmat is szerteágazóvá tegyék mindenki számára, mindenfelé útjainkat, érimkezé- zünket a nagyvilággal. Akik ezt nem akarják megérteni az érdekeltek közül, azok önmagukat taszítják hátra évszázadokkal, magukat károsítják meg. Azért ez alkalmat egyúttal arra is megragadom, hogy kérjem az illetékeseket községem lakói nevében, valamint az egész nagy vidék nevében, sziveskedjenek pótolni a zalaegeeszegi—gellénházai útvonal bocföldei határában az elődök által elkövetett mulasztást, ahol ugyanis egy km-nyi szakaszon úgyszólván még soha nem látott kövezést. Úgyszintén kívánatos volna a gellénházai út KérjeQn is cipészétől J mielőbbi kiépítése Zalatárnokig. Elég baj volt az, hogy az egész útvonal kiépítésekor, 6—7 évvel ezelőtt az akkori államépitészeti vezetők hibájából-e, vagy más valaki, vagy valami hibájából az egész, Gellénházáig tartott útépítési folyamaton kezdettől nem látszott meg az a tervszerűség és következetesség, folytonosság és alaposság, amely az emberben kellő bizalmat keltett volna, ami megkivántatik ott, ahol igazi jó útat kezdenek építeni. — Lám, a Bazitára vezető út építése menynyire más képet mutat! Mi, gellénháziak, nagyon kérjük az illetékes urakat, akik Bazita iránt oly előkelő gesztust és nagyfokú megértést gyakoroltak, hogy igazi műútat építenek nekik Egerszegről, ugyanezt a jóindulatot mutassák meg és éreztessék a gellénháziakkal és vidékével is az ő egész htjuknak intenzív jókarbantartása által. Mélyen tisztelt Szerkesztő Urnák szívességét megköszönve maradtam őszinte tiszteletem kifejezésével : Tornyos József. dasági életünk. Bojkottált világhírű búzánk, itthonfelejtett nemes gyümölcseink. Homlokukra vannak Írva a határszéleken elesett hős fiaink besüppedt sírjai, — Trianon bekötött szemű biráinak igazságtalan Ítélete. Zokog, sir a leromlott szervezetű, szikkadt em- lőjü édesanya s zokogásában benne van a tüdővésztől és vérbajtól fertőzöttek százezrei. Szeretném ezeket a gondokban összeroppant édesanyákat odamutatni a mai beteg kor szeme elé, hogy az ő zokogásuk figyelmeztessen mindnyájunkat arra az igazságra amit semmi filozófia, semmi szofizma nem tud úgy megmagyarázni, hogy az ő fájdalmas arcuk ugyanaz a fájdalmas arc, aki szeíid szeretetével azt üzente ennek az egymást pusztító emberiségnek, hogy „Engedjétek hozzám a kisdedeket!" Igen, Krisztus volt a gyermek- védelem első megalapítója, ki valóban szerette az embereket, de Isten országát már itt a földön is a kisdedek között kereste. És ebből a bibliai szent Evangéliumból született a nagy magyar Evangélium, hogy szeressük és segítsük a sokgyermekes magyar anyákat. Régente, ha veszélyben volt szegény hazánk, a csata tereken és a várak védelmeinél harcoló férjeik mellett a magyar nők is harcoltak, gyenge karjaikban kardot forgatva. Még ilyen veszélyben sohasem volt szegény hazánk ! Ma is szükségünk van harcoló nagyasszonyokra, ha nem is kardot forgatva, de egy kis tevékenységet kérünk a nyomor csataterén ! — Testben és lélekben tiszta, öntudatos asszonyokra van ma szüksége szegény hazánknak! Soha ilyen nehéz golgotán még nem jártunk, soha ilyen vigasztaló segítségre még nem volt szükségünk! Higyjük azt és úgy is van. hogy a magyar faj államának boltozatai a gyermekvédelemnél kezdődnek. És hisszük azt, hogy Zalaegerszeg széplelkü úrasszonyai továbbra is lelkes téglahordói lesznek a gyermekvédelem szép eszméjének, az anya- és csecsemővédelemnek. Talán nem lesz kellemetlen, ha most egy pillanatra föltárom közös emberi sorsunk közös dolgait, hogy az Élet, ez a fukar zsarnok, mindnyájunkon átgázolt már. — Kinek a szivét taposta el, kinek a boldogságát lopta meg, — van, akinek utolsó rejtett könnyét tépte ki. De legyen bármilyen durva és kegyetlen az Élet, mégis mosolyra késztet bennünket egy-egy gyermek kacagása és irgalmat ád szivünkbe a gyermek fájó zokogása. És aki egy szomorú, siró gyermekarcra mosolyt dérit, az egy tiszta szent lángot gyújt meg az Isten és a Haza oltárán! Önökhöz is van pár szavam édesanyák, mert látón, hogy né- hányan eljöttek. Mondják meg a többi édesanyáknak is, hogy a védőnők az* üzenik, hogy csak még egy kis kitartás, türelem, nem lesz ez mindig igy! Egy pillanatig se hagyja cserben önöket az a tudat, hogy anyaságuk égbemagasztositó érzése fölér minden múló földi gyönyörrel. Nem véletlenül lesz a nő édesanya, hanem az Isten titkos tervéinek végrehajtó eszközei az édesanyák, az igazi jó édesanyák. Sajnos, vannak anyák, akik csak bitorolják az édesanya nevet, akikben nincs meg az anyai ösztönnek egy fikarcnyi vonása sem, tudják, kérem, kik ezek? Ezek az anyák sötét lélektani' rejtvények, isteni ösztönök nélkül szaladgáló divatbábok. Ezekkel a nőkkel nem érdemes foglalkozni, kár az időért és kár a meddő fáradtságért. Ezek a lelketlen anyák szállítják a társadalom terhére a törött szárnyú, köny- nyes arcú angyalkákat. Bizony, a mindent látó és mindent tudó Isten előtt ketten állunk rapportot a végleszámolásnál : a szívtelen anya, aki az önmagával tehetetlen gyermekét elhagyta ; és a társadalom, ha az elhagyott, ártatlan gyermeket föl nem karolja! De azokat az édesanyákat, akik az isteni és emberi törvények szerint nevelik gyermekeiket, azokat az édesanyákat még egyszerű kopott kartonruhájukban is tiszteljük és szeretjük. Ne szégyel- jék édes jó anyák kopott rongyos ruhájukat, — koldus országnak nem lehetnek cifra leányai; de igenis, ezt a koldus országot naggyá tehetik az egyszerű, kartonruhás édesanyák, az imádsá- gos szivü anyák, kik adják, ajándékozzák a magyar életet. Az édesanya jósága, gondos szorgalma, s gyermekeik iránti oda-adó szeretete erősiti meg hitünket, visszavezeti a tévelygőket Istenhez, mint ahogyan ezt Bougó Emil orleansi püspök is állította. Ez a szent életű francia szellemóriás azt mondotta: „Elpusztulhat a világon minden, a virágokra fonnyadás, a csillagokra sötétség borulhat, — de, amig egyetlen egy anyai szív dobog a földön, az mindig megcáfolhatatlan bizonyitéka lesz az Isten végtelen irgalmának és jóságának, mert, ha az anya az az egyszerű nő, annyi sok szépet és jót tud tenni gyermekéért, hát akkor mit tesz miértünk a jó Isten, akinek mi mindnyájan gyermekei vagyunk“! — Nagy szó ez édesanyák és csupán önökön múlik, hogy ezt az állítást a maga egészében fentart- hassák ! Most, amikor haza mennek, boruljanak a bölcső fölé s vigasztalja meg elgyötört szivüket gyermekeik vidám kacagása és figyeljék csak meg, hogy mit gögicsél az a pici száj. Azt mondja : „Ne sírjon édesanyám, lesz még kikelet szép Hazánk felett“ ! !
