Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)

1933-09-22 / 214. szám

2 Zalamegyei Újság 1933 szeptember 22. Herczeg Ferenc, irodalmi életünknek egyik legki­válóbb alakja, ki gazdag szellemi tárházának remek termékeivel már közel fálszázada gazdagítja a ma­gyar irodalmat és szerez első­rangú szellemi élvezetet a magyar közönségnek, folyó hó 22-én ün­nepli születésének 70. évfordulóját. Ez a nap ünnepe az Írónak, ünnepe az irodalomnak, de ünnepe a ma­gyar olvasóközönségnek is, mert ezen a napon jelenik meg Her­czeg Ferenc Emlékezéseinek első kötete. Amiről eddig sohasem beszélt: életének regényét mondja el ebben a, minden regénynél fordulatosabb, színesebb és mé­lyebb könyvében a költő. Gyer­mekkorában még postakocsin járt, a 67 éves Herczeg Ferenc viszont már repülőgépen utazott Lon­donba. Az emberiség történetének legmozgalmasabb, legérdekesebb korszaka az elmúlt hetven év, amelynek Herczeg Ferenc nem­csak legkülönb élő magyar elbe­szélője, hanem élesszemü megfi­gyelője is, aki nagy szerepet ját­szott és játszik nem csak irodalmi és művészeti életünkben, hanem a magyar társadalmi és politikai életben is. Úgyszólván mindenkit ismert e kor kimagasló egyénisé­gei közül, álarc nélkül látta a közélet főszereplőit és nem csak az irodalmi és színházi kulisszák mögött volt és van otthon, hanem a politika boszorkánykonyhájában is. Öt kötetre tervezett emlékezé­seinek első kötete A Várhegy címmel ma jelent meg s abból a következő részletet közöljük: Első emlékem, amellyel öntudatos életem kezdő­dik : a verés, amit édesapámtól kaptam. Téli reggel volt, a nagy vaskályha olyan buzgón dohogott, mint a gőzmozdony, amely a kö­vetkező pillanatban világgá fog rohanni. Zsuzsi néni gyertyafény mellett mosdatott, én a nagy tál­ban álltam és bőszülten visítot­tam. — Ne ríjjon, úrfi, mert kijön a tekintetes úr és megveri! Ő minden gyereket magázott, a fiukat úrfinak, a nővéremet kis­asszonykának címezte. Én azonban még dühösebben fújtam a harsonát. Közben édes­apám ajtaja felé sandítottam, hogy nyilik-e már. Csábított és szédí­tett a tudat, hogy az ajtó mögött az álomszerű veszedelem tanyá­zik, amelyet én ki tudok onnan csalni. Rettenetesen féltem tőle, de a sárkányidáző arcátlanságom későbbi éveimben is csiklando­zott és nem egyszer tudatosan zúdítottam magamra olyan vesze­delmet, amelyről biztos volt, hogy nem bírok vele. Azon a téli reggelen tehát ad­dig bömböltem, mig csakugyan fölpattant az ajtó és mivel Zsuzsi néni, a dadák gyöngye, magához ölelt és meg akart védeni: az ő két karja is piros lett az eltévedt •ütésektől. En akkor két éves voltam. Ha szokatlan is, mégis igaz, hogy emlékeim mécsese belevilágít éle­tem első hónapjaiba. El tudnám mondani, milyen sorrendben je­lentek meg bámész szemeim előtt a külvilág első képei. Egy ököl- nyi Kolumbusz fölfedez magának egy új világot. Emlékszem, mikor a versed pályaudvaron először láttam in­duló vonatot. A kocsiablakokon kinéző embereket festett mellké­peknek néztem, amilyenek otthon lógtak a faion és igen csodálkoz­tam, mikor búcsúzóul a keszkenői­ket lengették. Takarítás folyik, gondoltam, a törlőrongyokat ráz­zák. Arra is emlékszem, hogy gya­korlatlan szemmel arasznyi játék­szernek néztem a verseci hegy­tetőn álló templomot. Zsuzsi néni ideigérte nekem : ha jó lesz az úrfi, fölmegyünk érte és lehozzuk a piaci szatyorban. Én azontúl jogot formáltam a templomra és nagy volt a kiábrándulásom, mi­kor később meggyőződtem, hogy ez a játékszer már nem fér bele a szatyorba. Mily tudatlanok a felnőttek a gyermek dolgában! Egyikük sem gyanította, hogy a kisbaba figyel és gondolkozik. — Itt a kenőassiony, — igy hívták a masszirozónőt, — min­denki menjen ki, de a csöppség itt maradhat. A csöppség én voltam. Ott ül­tem egy kis lábzsámolyon és az­óta egy életen keresztül magam­mal viszem ToncBi néni meg­A kereskedelemügyi miniszter 1928. évi rendelete értelmében eskü és fogadalom letételére kö­telezte azokat az alkalmazottakat, akik a posta szolgálatába lépnek. Ebben a rendeletben a felfoga­dott hirlapkézbesitők, a kincstári és postamesteri hivatalok által al­kalmazott faluzó levélhordók,kül­területi kézbesítők, továbbá a postahivatalok ellenőrzése alá be­osztott tanyai gyűjtő és kézbesítő A nagykanizsai postahivatal főnökségéhez az utóbbi időben panaszok érkeztek, hogy azok, akik pénzt vártak rokonaiktól egyszerű vagy ajánlott levélben, sem a küldeményt, sem a levelet nem kapták meg. A postafőnök­ség vizsgálatot indított, s ennek során telten érték a II. számú mozgóposta kezelőjét, Mazzag Istvánt, amikor egy levelet, amely­A Jamboree külföldi visszhangja. Folytatólagosan érkeznek leve­lek és táviratok a Magyar Cser­készszövetséghez a Jamboree tá­borparancsnokához, Teleki Pál grófhoz, amelyben a külföldiek a Jamboreeról emlékeznek meg. Gróf Wilczek osztrák főcser­kész Írja: ... „Miután szeren­csésen hazaérkeztünk, magyar ba­rátainknak hálánkat akarjuk kife­jezni azért az egyedülálló fogad­tatásért, amelyben a szép Ma­gyarországon részünk volt. Veze­tőink és cserkészeink életében egész nagy eseménnyé lett a Jamboree és mindnyájan a lehető legnagyobb lelkesedéssel tértek vissza.“ ... A Jamboree minden tekintetben maximális teljesítmény volt és a massziroztatásának részleteit. Ton- csi néni a nagyanyám nővére volt. Jobban szeretném, ha akkor kivittek volna a többivel együtt. Egy kép, száz közül egy. A szüleimmel künn voltunk Guszti bácsi pusztájára. A kaszálón, az eperfaerdő szélén, pokrócot terí­tettek a gyöpre és a társaság odatelepedett. Később a felnőttek és a nagyobb gyerekek az erdőbe mentek, engem egy időre egyedül hagytak a pokrócon. Egyszerre legelésző nagy madarak csapatja közeledett. Az én akkori mérté­kemmel mérve: akkorák voltak, mint ma egy zsiráfcsorda. Tem­pósan körüllépkedtek, szúrós szemmel nézegettek, közben hara­gosan büffögő hangokat adtak, én pedig vacogtam a félelemtől. Mire a társaság visszajött, a túzokcsa­pat elrúgta maga alól a gyöpöt és fölrepült. * Herczeg Ferenc 70. születés­napja alkalmából a Magyar Tu­dományos Akadémia diszgyülést tart, a Nemzeti Szinház ciklust rendez darabjaiból és valószínűen magas kitüntetésben is részesül a nagy iró. állomások, valamint a levélfelvevő vasúti állomások kezelői fogada­lom letételének kötelezettségéről nem történt intézkedés. A kereskedelemügyi miniszter most elrendelte, hogy a fogadal­mat ezektől is vegyék ki, mert a hivatali titok és a levéltitok meg­őrzése érdekében szükségesnek tartja, hogy alkalmazásuk előtt ezek a postai alkalmazottak is fo­gadalmat tegyenek. ben pénz volt, kifosztott. Nyomban felfüggesztették állásától és meg­indult ellene a bűnvádi eljárás is. Kihallgatása során beismerte, hogy az utóbbi időben számos levelet dézsmált meg. A rendőr­ség átadta az ügyészségnek Mazzagot, aki hosszabb ideje áll a posta szolgálatában és eddig felettesei a legmegbizhatóbb em­bernek tartották. legutóbbi angliai tábort is messze felülmúlta. Hálás köszönettel adózunk an­nak a számtalan vezetőnek és öregcserkésznek, akik oly önzet­len módon bocsátották a Jambo­ree rendelkezésére idejüket és te­vékenységüket és ezáltal hozzá­járultak ahhoz a példátlan siker­hez, amelyet elértek.. . “ Kryzianiak, lengyel, poseni vi- zicserkészvezető: ... „Mi, lengye­lek, sohasem fogjuk elfelejteni magyar testvéreinket és minden lehetőt el fogunk követni, hogy mindenfelé országunkban jó hír­neveteket terjesszük.“... Hermann Rasp, salzburgi kerü­leti vezető: . .. „Bizonyára a leg­szebb jutalom, ha megírom, hogy fiaim Magyarországtól és a ma­gyaroktól el vannak ragadtatva. Ilyen vendégszeretetben még soha sehol nem volt részük. Mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fo­gadtak és a fiuk még most is azokról a szép napokról álmod­nak, amelyeket soha féletükben nem fognak elfelejteni.“ .. . Járási levente lövő­verseny Lentiben. Szép külsőségek között, minta­szerű rendezésben folyt le a csonka alsóiendvai járás levente egyleteinek lövőversenye. Körül­belül 600 levente vonult fel a lenti-i levente sporttelepre, ahol Ferenczi Gyula plébános tábori szentmisét mondott. Utána pedig nagyszámú közönség előtt folyt le a leventék példás fegyelme­zettségéről és meglepően kifejlő­dött sportszeretetéről tanúskodó lövőverseny. Az ötös csapatversenyben első lett Szentgyörgyvölgy csapata, mely ezzel egy évre birtokába vette a vármegyei testnevelési bizottság vándorserlegét, második Lenti, harmadik Résznek Egyéni versenyben első : Györke Emil Szentgyörgyvölgy, második Szabó Elek Szentgyörgyvölgy, harmadik Takács Sándor Zala- baksa. A legjobb egyéni ered­ményt elért Lőrincz Lászlót (Lenti) állítólagos szabálytalan lövés miatt diszkvalifikálták. Oktatók versenyében első Őr Elek Kerkanémetfalu, második Felső József Szentistvánlak, har- mádik Síerták István Csesztreg. Leventék és lövészek részére kürt közös versenyben első Hor­váth István Rédics, második Pe- czeli Ernő Kerkakutas, harmadik Gaál Ernő Leníikápolna. Az érmeket és tiszteletdijakat Vizkelety Árpád dr. főszolgabíró osztotta ki hatásos beszéd kísé­retében. Verseny után jól sikerült népünnepély szórakoztatta a kö­zönséget. A mintaszerű rendezé­sért és a verseny sima lefolyá­sáért Kölber Vilmos járási test- nevelési vezetőt illeti elismerés. — Német, francia, angol nyelvoktatás, Berlitz módszer szerint. Tandíj havonta 4 pengő. Megbeszélés Mérőné kézimunka­üzletében. 6062 — Mécs László költeményei a „Zrínyi“ könyvkereskedés/jen kaphatók. A posta a levéltitok megőrzéséért. A pénzeslevelek megdézsmálása miatt letartóztattak egy nagykanizsai postást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom