Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)

1933-09-07 / 202. szám

aRegcel 1933 szeptember 4. ItpPlßBISJfÄ^Ä yilätamiard Radio líak. Másfél év előtt a törvényhatósági tanács zárt ülésén Láng Lajos és Nagy Ferenc hátbor­zongató bírálatot mondtak a Vásárpénztár ügy­kezeléséről. Adjon számot a polgármester úr, a tekinte­tes tanács, a diktatórikusán kormányzó többség arról, milyen eljárásokat foganatosított, milyen rendszabályokat léptetett életbe, tisztiügyészsége útján hány büntető feljelentést tett, szóval mit cselekedett mindezeknek a B. T. K. szakaszaiba ütköző bűntetteknek ismeretében? Hát titkok azok, amiket megírtam? Hát nem Budapest megkínzott, megcsúfolt, kiját­szott, kisemmizett lelkiismerete elköltött és „liör- gött ezekben a cikkekben? Hát Csáki szalmája a csonka-ország egyetlen megmaradt aktívumá­nak, Budapest székesfővárosnak a vagyona? Hát felelősséget már senki sem viselhet és fele­lősséggel már senki sem tartozik ebben az ország­ban? És azzal ez a mérges kelevény felszívódik, ha én Glücksthal Samu Öméltóságával enyel- gem, gorombáskodom, vagy lovagi tornát vívok? Valóban pittoreszk látványosság, amikor a városházi kormányzópártok hadvészülte képpel felvonulnak ellenem, hogy kerékbe törjenek, négyfelé vágjanak, testrészeimet elrettentő pél­dául Budapest négy kapujára kiszögezzék és íme, mint régi, daliás időkben megnyílik e zárt front és egyetlen párduckacagányos vitéz rug- tat a küzdőtérre, arabs harci mén táncol alatta, vasmarkában damaszkuszi szablya villog, tekin­tető szúr, a lehellete gyilkol: Glücksthal Samu felsőházi tag. »Beste kutyafejű gyaur, most a fűbe harapsz«! — kiáltja velőtrázó hangon, hogy megreszket a lég és a Ferenciek terén a galam­bok ijedten rebbennek fel. »Csak gyere, vén pasa, — üvöltöm én — varjuk lakmároznak a hasadból!« És mert rövid a toliam, megtoldom egy lépéssel... qú Kérdem a tisztelt közvélemény!:, ez az ádáz tusa vájjon kitisztítja-e a vásárpénztári pana­ma-csatorna szennyes medrét? A Glücksthal— Lázár-párbaj vájjon megnyugtató választ ad-e arra a hamleti kérdésre, hogy színigazság amit írtam, vagy hitvány hazugságul Glücksthal Samu jogos érzékenysége ma­gánügy. A városházi mocsár lecsapolása azon­ban közmunka, egymillió magyar lélek sorsa, jövője. Viharedzett kedélyem különben boron- góssá válna, ha az életvidám, nagyeszű, mázsás jogi problémákkal labdázó, korát meghazud- tolóan temperamentumos lipótvárosi ügyvéd úr valóban úgy érezné, hogy őt személyében akartam megbántani. Mi sem állott távolabb tőlem! Nem Glücksthal Samuról, de Általános Samuról írtam. Nem névről, de típusról. Arról a gondtalan, lojális nagypolgárról, aki mindig -vakon bízik azokban, akik — hatalmon vannak. A hatalom pesti bálványimádójának örökké­való alakját keltettem életre e hasábokon, nem a stílus mesterkedéseivel, de mesterfogásaival, azét a típusét, amelyet egy lángeszű terézvárosi fiskális, akit Glücksthal Samu indítványára egyhangúan választottak meg Budapest dísz- .polgárának, az állatvilág azon tagjaihoz hason­lított, amelyek mindig a környezethez alkal­mazkodnak. Amint a mókusnak télen más bun­dája van, mint nyáron, ők is aszerint változtat­ják a bundájukat, amilyen az uralkodó rend­szer. »ök bármiféle új imádságos könyvet szíve­sen elimádkoznak, bármiféle új zsoltárt eléne­kelnek, bármiféle új kokárdát büszkén viselnek, mert ők örökkön-örökkó csak egy felekezetnek a tagjai: ez a felekezet a modern flagellánsok felekezete, akik másokat sanyargatnak és kop- laltatnak, hogy ők meghízzanak.« Kérdek min­den elfogulatlan olvasót, neheztelhet-e az agyag a szobrászra, a kréta a rajzolóművészre, a sze­rep a színészre? Vagy azzal bántottam meg az igen tiszteletreméltó felsőházi tag urat, hogy a NOVA és a HÉV jogtanácsosaként aposztro- f ál tata? Ez csajt aeta, séxJM & aem &é«C£fiuJ Sértés akkor, ha Glücksthal Samu összeférhe­tetlenséget látna törvényhatósági tanácstagsága és e két részvénytársaság jogtanácsossága kö­zött, amelyek, köztudomás szerint, a főváros­sal hatalmas és nyereséges üzleteket bonyolítot­tak le. Erről azonban szó sem lehet, mert ha Glücksthal Samu összeférhetetlenségi helyzet­ben érezné magát, kétségtelenül lemondott volna vagy az egyik, vagy a másik állásáról. Szégyen­nek pedig már azért sem mondható a NOVA és a HÉV irigyelt jogtanácsossága, mert egészen biztos, ha Glücksthal Samu lemondana róluk, ezer becsületes, törekvő, kitűnő budapesti ügy­véd vállalná azokat boldog örömmel. A négy év előtti képviselőválasztási birkó­zást követő sajtópereknek aktái a budapesti ki­rályi törvényszéken megtalálhatók. Felhatalma­zom Glücksthal Samut, hogy az én nevemben és megbízásomból a sajtóper befejezésére vonat­kozó jegyzőkönyveket kikeresse, kész vagyok azokat másodszor is lapom hasábjain közzé­tenni, ha nemes és gazdag ellenfelem a közzété­tel hirdetési árát A Reggel pénztáránál kész­pénzben lefizeti. Egyébként: ne haragudjunk. A harag árt a szépségnek! E perpatvar után pedig térjünk rá a monstre-bűnügyre. Az igazság az, hogy a város­házi geny átette magát a takarón. Vérmérge­zést kapott a mai várospolitikai rendszer, a köz­üzemi gazdálkodás, a dudvaként burjánzó pro­tekcionizmus, az egész, cinikus és önző városi szellem, amely aM hiszi\ hogy örökbérleti-szer­ződéssel árendálta ki a Városházát. Vegye tudo­másul mindenki, akit illet, hogy az általános szepszisnek ezt a sokáig lappangó, most félelme­tes erővel kitört veszedelmét a régi flastromok- kal, kenőcsökkel és kotyvalékokkal gyógyítani többé nem lehet: itt már csak műtéti beavatko­zás, a bajok gyökeréig ható operáció segíthet! Ha az önkormányzat veszi kezébe a kést, mint a törvényhatósági bizottság legszerényebb tagja, szívesen asszisztálok a műtőasztalnál. Ha az önkormányzat azonban visszarettenne a kegyet­len műtét következményeitől, úgy a történelem bírói ítéletét el nem kerülheti, a saját sírját ássa meg. Megnyugtatom a pártcimboraságokat, ér­dekszövetkezeteket és közkereseti társaságokat: támadások, fenyegetések, gyűlölködő gyanúsítá­sok nem érnek el hozzám, mert nem érdekelnek. Ebben a harcban nem fognak n golyók. A fe­lém irányított dum-dum lövegek konfettiesővé változnak. Miért? Mert velem az igazság! Vá- zsonyi Vilmosnak volt egy tündöklő hasonlata a mocsárról, amelyben puskalövés visszhang­zik. »Egyszerre megmozdul a mocsárnak egész világa: felrepülnek a szárnyasok, gágoknak a vadludak, brekegnek a békák, sziszegnek a kí­gyók, rajokban szállingóznak a szúnyogok és gyilkos szemmel nézik a vakmerőén betolako­dót, aki a mocsár árterületére lépett. Mi, uraim, — villámlotta és mennydörögte Budapest népé­nek Vázsonyi — nemcsak megriasztani akarjuk a budapesti mocsárnak kreatúráit, a budapesti erkölcsi és politikai mocsárnak szárnyasait, bé­káit és kígyóit, de közéig az idő, hogy lecsapol­juk ezt az erkölcsi mocsarat és lesz helyette föld; föld, amely a dolgozó százezreknek kenye­ret, nyugalmat, igazságot és boldogságot ad.« Sínpárok között állok esti szürkületben Bu- dapest határán és várom az igazság vonatát Ködbevesző messzeségben, tágranyílt szemmel, lelkendezve látom már a mozdony izzó lámpáit felragyogni, újjongva köszöntöm a gazságot le-: gázoló igazság dübörgését és minden idegszála­mon átreszket a boldog érzés, hogy közeledik, közeledik feltartözhatatlanul... Az igazság vo­nata nem kerülhet többé hurokvágányra Buda­pesten! Eltűnt egy teherautó négy utasával és nagy pénzösszeggel (A Reggel tudósítójától.) gombát í^kel óta országszerte keresik a pestszentlőrinci állami lakótelep három titokzatos körülmények között eltűnt lakóját. Már tíz napja, hogy a lakótelepen megje­lent Bossdnyi Zoltán debreceni vállalkozó hatat-, más teherautója, amely re felszállott, zsebében tekintélyes pénzösszeggel, Stern Károly, Szigeti Antal és Jelűnek Géza. A három ember Bossányival együtt nagyobbszabású baromfivásárlásra indult, mert exportüzletbe akartak kezdeni. Az volt a terv, hogy. először. Szentesre mennek, ahol négy üzlettársuk száll még fel a kocsira, majd továbbfolytatják útjukat Deb­recenbe és Nyíregyházára. Sem a kocsinak, sem Bossányinak, sem pedig három útitársának a nyomát nem találják és egyikük sem, adott még magáról élétjeit. — Kedvezményes zongoratanfolyam A Reg­gel olvasói részére. Elsőrendű képesítéssel bíró zongoratanárnő csoport-tanfolyamon, havi 6-— pengőért, heti kétszeri oktatással, kezdők és ha­ladók részére tanítást vállal. Jelentkezni lehet A Reggel kiadóhivatalában. — Lakács Sarolt« előadása. Az őszi Lakberendezési Vásár gyermekügyi kiállításán ma, hétfőn délután 6-kor Lukács Sarolta, a Magyar Vöröskereszt, Egylet kiváló alelnöke Mit tesz a Magyar Vöröskereszt a gyermek ér­dekében! címen előadást tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom