Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)
1933-09-07 / 202. szám
aRegcel 1933 szeptember 4. ItpPlßBISJfÄ^Ä yilätamiard Radio líak. Másfél év előtt a törvényhatósági tanács zárt ülésén Láng Lajos és Nagy Ferenc hátborzongató bírálatot mondtak a Vásárpénztár ügykezeléséről. Adjon számot a polgármester úr, a tekintetes tanács, a diktatórikusán kormányzó többség arról, milyen eljárásokat foganatosított, milyen rendszabályokat léptetett életbe, tisztiügyészsége útján hány büntető feljelentést tett, szóval mit cselekedett mindezeknek a B. T. K. szakaszaiba ütköző bűntetteknek ismeretében? Hát titkok azok, amiket megírtam? Hát nem Budapest megkínzott, megcsúfolt, kijátszott, kisemmizett lelkiismerete elköltött és „liör- gött ezekben a cikkekben? Hát Csáki szalmája a csonka-ország egyetlen megmaradt aktívumának, Budapest székesfővárosnak a vagyona? Hát felelősséget már senki sem viselhet és felelősséggel már senki sem tartozik ebben az országban? És azzal ez a mérges kelevény felszívódik, ha én Glücksthal Samu Öméltóságával enyel- gem, gorombáskodom, vagy lovagi tornát vívok? Valóban pittoreszk látványosság, amikor a városházi kormányzópártok hadvészülte képpel felvonulnak ellenem, hogy kerékbe törjenek, négyfelé vágjanak, testrészeimet elrettentő például Budapest négy kapujára kiszögezzék és íme, mint régi, daliás időkben megnyílik e zárt front és egyetlen párduckacagányos vitéz rug- tat a küzdőtérre, arabs harci mén táncol alatta, vasmarkában damaszkuszi szablya villog, tekintető szúr, a lehellete gyilkol: Glücksthal Samu felsőházi tag. »Beste kutyafejű gyaur, most a fűbe harapsz«! — kiáltja velőtrázó hangon, hogy megreszket a lég és a Ferenciek terén a galambok ijedten rebbennek fel. »Csak gyere, vén pasa, — üvöltöm én — varjuk lakmároznak a hasadból!« És mert rövid a toliam, megtoldom egy lépéssel... qú Kérdem a tisztelt közvélemény!:, ez az ádáz tusa vájjon kitisztítja-e a vásárpénztári panama-csatorna szennyes medrét? A Glücksthal— Lázár-párbaj vájjon megnyugtató választ ad-e arra a hamleti kérdésre, hogy színigazság amit írtam, vagy hitvány hazugságul Glücksthal Samu jogos érzékenysége magánügy. A városházi mocsár lecsapolása azonban közmunka, egymillió magyar lélek sorsa, jövője. Viharedzett kedélyem különben boron- góssá válna, ha az életvidám, nagyeszű, mázsás jogi problémákkal labdázó, korát meghazud- tolóan temperamentumos lipótvárosi ügyvéd úr valóban úgy érezné, hogy őt személyében akartam megbántani. Mi sem állott távolabb tőlem! Nem Glücksthal Samuról, de Általános Samuról írtam. Nem névről, de típusról. Arról a gondtalan, lojális nagypolgárról, aki mindig -vakon bízik azokban, akik — hatalmon vannak. A hatalom pesti bálványimádójának örökkévaló alakját keltettem életre e hasábokon, nem a stílus mesterkedéseivel, de mesterfogásaival, azét a típusét, amelyet egy lángeszű terézvárosi fiskális, akit Glücksthal Samu indítványára egyhangúan választottak meg Budapest dísz- .polgárának, az állatvilág azon tagjaihoz hasonlított, amelyek mindig a környezethez alkalmazkodnak. Amint a mókusnak télen más bundája van, mint nyáron, ők is aszerint változtatják a bundájukat, amilyen az uralkodó rendszer. »ök bármiféle új imádságos könyvet szívesen elimádkoznak, bármiféle új zsoltárt elénekelnek, bármiféle új kokárdát büszkén viselnek, mert ők örökkön-örökkó csak egy felekezetnek a tagjai: ez a felekezet a modern flagellánsok felekezete, akik másokat sanyargatnak és kop- laltatnak, hogy ők meghízzanak.« Kérdek minden elfogulatlan olvasót, neheztelhet-e az agyag a szobrászra, a kréta a rajzolóművészre, a szerep a színészre? Vagy azzal bántottam meg az igen tiszteletreméltó felsőházi tag urat, hogy a NOVA és a HÉV jogtanácsosaként aposztro- f ál tata? Ez csajt aeta, séxJM & aem &é«C£fiuJ Sértés akkor, ha Glücksthal Samu összeférhetetlenséget látna törvényhatósági tanácstagsága és e két részvénytársaság jogtanácsossága között, amelyek, köztudomás szerint, a fővárossal hatalmas és nyereséges üzleteket bonyolítottak le. Erről azonban szó sem lehet, mert ha Glücksthal Samu összeférhetetlenségi helyzetben érezné magát, kétségtelenül lemondott volna vagy az egyik, vagy a másik állásáról. Szégyennek pedig már azért sem mondható a NOVA és a HÉV irigyelt jogtanácsossága, mert egészen biztos, ha Glücksthal Samu lemondana róluk, ezer becsületes, törekvő, kitűnő budapesti ügyvéd vállalná azokat boldog örömmel. A négy év előtti képviselőválasztási birkózást követő sajtópereknek aktái a budapesti királyi törvényszéken megtalálhatók. Felhatalmazom Glücksthal Samut, hogy az én nevemben és megbízásomból a sajtóper befejezésére vonatkozó jegyzőkönyveket kikeresse, kész vagyok azokat másodszor is lapom hasábjain közzétenni, ha nemes és gazdag ellenfelem a közzététel hirdetési árát A Reggel pénztáránál készpénzben lefizeti. Egyébként: ne haragudjunk. A harag árt a szépségnek! E perpatvar után pedig térjünk rá a monstre-bűnügyre. Az igazság az, hogy a városházi geny átette magát a takarón. Vérmérgezést kapott a mai várospolitikai rendszer, a közüzemi gazdálkodás, a dudvaként burjánzó protekcionizmus, az egész, cinikus és önző városi szellem, amely aM hiszi\ hogy örökbérleti-szerződéssel árendálta ki a Városházát. Vegye tudomásul mindenki, akit illet, hogy az általános szepszisnek ezt a sokáig lappangó, most félelmetes erővel kitört veszedelmét a régi flastromok- kal, kenőcsökkel és kotyvalékokkal gyógyítani többé nem lehet: itt már csak műtéti beavatkozás, a bajok gyökeréig ható operáció segíthet! Ha az önkormányzat veszi kezébe a kést, mint a törvényhatósági bizottság legszerényebb tagja, szívesen asszisztálok a műtőasztalnál. Ha az önkormányzat azonban visszarettenne a kegyetlen műtét következményeitől, úgy a történelem bírói ítéletét el nem kerülheti, a saját sírját ássa meg. Megnyugtatom a pártcimboraságokat, érdekszövetkezeteket és közkereseti társaságokat: támadások, fenyegetések, gyűlölködő gyanúsítások nem érnek el hozzám, mert nem érdekelnek. Ebben a harcban nem fognak n golyók. A felém irányított dum-dum lövegek konfettiesővé változnak. Miért? Mert velem az igazság! Vá- zsonyi Vilmosnak volt egy tündöklő hasonlata a mocsárról, amelyben puskalövés visszhangzik. »Egyszerre megmozdul a mocsárnak egész világa: felrepülnek a szárnyasok, gágoknak a vadludak, brekegnek a békák, sziszegnek a kígyók, rajokban szállingóznak a szúnyogok és gyilkos szemmel nézik a vakmerőén betolakodót, aki a mocsár árterületére lépett. Mi, uraim, — villámlotta és mennydörögte Budapest népének Vázsonyi — nemcsak megriasztani akarjuk a budapesti mocsárnak kreatúráit, a budapesti erkölcsi és politikai mocsárnak szárnyasait, békáit és kígyóit, de közéig az idő, hogy lecsapoljuk ezt az erkölcsi mocsarat és lesz helyette föld; föld, amely a dolgozó százezreknek kenyeret, nyugalmat, igazságot és boldogságot ad.« Sínpárok között állok esti szürkületben Bu- dapest határán és várom az igazság vonatát Ködbevesző messzeségben, tágranyílt szemmel, lelkendezve látom már a mozdony izzó lámpáit felragyogni, újjongva köszöntöm a gazságot le-: gázoló igazság dübörgését és minden idegszálamon átreszket a boldog érzés, hogy közeledik, közeledik feltartözhatatlanul... Az igazság vonata nem kerülhet többé hurokvágányra Budapesten! Eltűnt egy teherautó négy utasával és nagy pénzösszeggel (A Reggel tudósítójától.) gombát í^kel óta országszerte keresik a pestszentlőrinci állami lakótelep három titokzatos körülmények között eltűnt lakóját. Már tíz napja, hogy a lakótelepen megjelent Bossdnyi Zoltán debreceni vállalkozó hatat-, más teherautója, amely re felszállott, zsebében tekintélyes pénzösszeggel, Stern Károly, Szigeti Antal és Jelűnek Géza. A három ember Bossányival együtt nagyobbszabású baromfivásárlásra indult, mert exportüzletbe akartak kezdeni. Az volt a terv, hogy. először. Szentesre mennek, ahol négy üzlettársuk száll még fel a kocsira, majd továbbfolytatják útjukat Debrecenbe és Nyíregyházára. Sem a kocsinak, sem Bossányinak, sem pedig három útitársának a nyomát nem találják és egyikük sem, adott még magáról élétjeit. — Kedvezményes zongoratanfolyam A Reggel olvasói részére. Elsőrendű képesítéssel bíró zongoratanárnő csoport-tanfolyamon, havi 6-— pengőért, heti kétszeri oktatással, kezdők és haladók részére tanítást vállal. Jelentkezni lehet A Reggel kiadóhivatalában. — Lakács Sarolt« előadása. Az őszi Lakberendezési Vásár gyermekügyi kiállításán ma, hétfőn délután 6-kor Lukács Sarolta, a Magyar Vöröskereszt, Egylet kiváló alelnöke Mit tesz a Magyar Vöröskereszt a gyermek érdekében! címen előadást tart.
