Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)

1933-08-10 / 179. szám

£VI. évfolyam 179 szélűi üf*3Í 10 íillCíT affl33 Augusztus 10. Csütörtök. Ö\ N\ . .aiiwaersiea, siftelurl-tti 4 .... — FiéíszBrtesitöséa: Keszthely, Kossuth L.-a POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengf, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Sárvár ésJákía. Ez a két vasmegyei község né­hány egységespárii lapnak alkal­mat adott egy kis politikai össze- hason'itásra. Mint megírtuk, va­sárnap tartotta SárvároU beszámo­lóját Huszár Mihály, a kerület kereszténypárti képviselője, aki élesen bírálta a kormányt ; ugyan akkor azonban a kerületnek egyik kisközsége, Jákfa, díszpolgárává választotta a miniszterelnököt. Az egységespárti lapok megjegyzést fűznek mindkét eseményhez. A sárváriról azt Írják, hogy ott Hu­szár Mihályon kivül egyetlen, ke rületbeli egyén sem szólalt föl, Jákfa község képviselőtestülete pedig, — csupa sárvári választó­polgár, — lelkes hangulatban egyhangúan mondta ki határoza­tát, mellyel a miniszterelnököt megválasztotta díszpolgárrá. Ebből a két esetből magyarázzák azután azt, hogy mennyire nem igaz a legitimisták részéről hangoztatott az az állítás, hogy Vasmegye a legerősebb vár a miniszterelnök­kel és politikájával szemben. — A két eset letagadhatatlan. Sár­váron támadták, Jákfán díszpol­gárrá választották a miniszterel­nököt. De abból, hogy Sárvárott nem szólalt föl több, kerületbeli ember s hogy a kis Jákfa disz- polgársággal tüntette ki Gömböst, csak a legmerészebb fantáziával következtethet valaki arra, hogy kezdenek a keresztény ellenzék vasmegyei bástyái omladozni s ezzel szemben kiépül az erős kormánypárti front. Ha szükségét látta volna a kereszténypár! annak, hogy kerületben embert szólaltas­son meg azon a népgyülésen, melyen elismert politikai és tár sadalmi tekintélyek szólották a választókhoz, bizonyára talál arra vállalkozót; viszont azonban Ják- fának állásfoglalása épenséggel nem jelenti a megye hangulatá­nak megváltozását. Elvégre is az alatt, hogy egy megye, vagy ke rület „tiszta“ ellenzéki, vagy „tiszta“ kormánypárti-e, senki sem érti azt, hogy annak a kerületnek, vagy megyének választópolgár­sága teljes százszázalékban ellen­zéki, vagy kormánypárti. Bár­mennyire liszteljük is tehát Jákfa képviselőtestületének elhatározását, abból épenséggel nem olvassuk ki azt, hogy az egységespártnak talaja van Vasmegyében. Egy fecske még nem csinál tavaszt. De lehetséges, hogy Vas megyé­ben még más is történik. Az, tudniillik, hogy több községben megalakul majd az egységespárt. Amiből azonban szintén nem következtethetünk hangulatválto­zásra, mert hát a kormánynak nagyon könnyű a helyzete. Elnö köt és párttitkárt mindenütt talál­hat, de, hogy a két oszlop mel­lett alakul-e párt is, az már nagy kérdés. És nagy kérdés az is, hogy a megalakult pártszervezetek meggyőződéses egységespártiak­ból állanak-e, meri tudni kell azt is, hogy ma sok a „függő elem“, akik jobb meggyőződésük ellenére lesznek párttagok és viselik a párt jelvény t. A meggyőződéses párttagságot illetően fülünkben hangzik még ma is a kormány egyik exponensének egy szervez­kedő gyűlésen elhangzott ama kijelentése, hogy a tisztviselőket nem kényszeríti az egységespártba, ellenben elvárja, hogy belépjenek ■ oda, mert különben lehetetlenség a vele való együttműködés. . . Ismételjük: tiszteljük, becsüljük mindenkinek elhatározását, állás­foglalását, de sem egy díszpol­gárrá választásban, sem a kor­mánypárti sejtek kiépítésében nem látunk hangulatváltozást a kor­mány javára. Kormányerőknek pártot csinálni — papíron — nem nagy vicc. Mussolini azonban előbb csinálta meg pártját s az­után lett miniszterelnök. A sár vári és jákfai eseteket követő egy- ■ ségespárti lapvélemények nyomán ezek jutnak eszünkbe. Keszthelynek egy részét üdülő­hellyé nyilvánította a belügy­miniszter. A belügyminiszter leiratot in­tézett az alispánhoz s abban közli, hogy a vármegye kisgyü- lésének, a Balatoni intéző Bizott­ságnak, az Országos Közegész­ségügyi Tanácsnak és az Orszá gos Forrás- és Fürdőügyi Bizott­ságának véleménye alapján Keszt­hely nagyközség területének egy részére a „Keszthely üdülőhely“ megnevezést engedélyezte. Ez üdülőhelynek határait a követke­zőkben állapította meg: északon a Georgikon, Vaszary Kolos utca és Tapolcai ui mindkét olda­lukkal ; keleten Gyenesdiás község határa és a Balaton ; nyugaton a a Deák Ferenc utca mindkét oldalával és folytatólagosan a Balatonszentgyörgy község felé vezető törvényhatósági ut; délen a 4997/a. hrsz. új majori közle­kedési út. Felhívja a miniszter az alispánt, utasítsa a hatósági biztost, hogy „Keszthely üdü­lőhely“- en az üdülőügyi bizott­ság megalakítása iránt haladék­talanul intézkedjék és intézkedé­séről minél előbb tegyen jelentést a miniszternek. Keszthely egy részének üdülő­hellyé történt minősítésével a meghatároit területen azok a ren­delkezések lépnek életbe, ame> lyek a többi üdühelyekre érvé­nyesek. őz olasz repülőraj az Azorokról útban van Lisszabon felé. Lisszabon, augusztus 9. Baibó tábornok légi flottája kedden este az amerikai partokról megérkezett az Azori szigetekre, s leszállóit Horta, valamint Ponta Delgada kikötőiben. A lakosság nagy lel­kesedéssel fogadta és igen meleg ünneplésben részesítette az olasz pilótákat. Az utat 10 óra 10 perc alatt tette meg a 24 gép, Horta, augusztus 9. Az olasz repülőraj ma reggel fél 6 órakor felszállott és továbbindult Lisz- szabon felé. Ponta Delgada kikö­tőjében az egyik gép felszállás után lezuhant s három ember megsebesült. Három olasz gép maradt ezenkívül az Azori szige­teken és csak 20 repült tovább Lisszabonba. Oda ma kora dél­után érkeznek meg. Newyork, augusztus 9. Ada- movics Józs f és Benjamin lengyel repülők az Óceánon át Warsóba akartak repülni. Az új foundlandi Harbour Grace mellett leszállás közben lezuhantak, s mindketten súlyosan megsérültek. Terror segítségével sem sikerült a Csáktornyái revízió- ellenes gyűlés. Hogyan dolgoznak a szerbek a revízió ellen. A szerb kormány a jugoszlá­viai revizióellenes gyűlések soro­zatában antireviziós gyűlést akart rendezni még junius 18-án a megszállott zalai területen fekvő Csáktornyán is. Az összes határ­menti községekben megjelentek a hatóság emberei, iveket vittek háztól-házra. Először szép szóval igyekeztek rábírni a magyarokat és horvátokat, hogy írják alá az iveket és kötelezzék igy magukat, hogy megjelennek a Csáktornyái gyűlésen. Szép szóval azonban a belgrádi kiküldöttek nem boldo­gultak. Erre az összes határmenti kettős birtokosoktól bevonták a határátlépési engedélyeket. Ugyan­akkor azoktól az iparosoktól, akik megtagadták az ivek aláírását, be­vonták az iparengedélyeket. Azok a lakosok, akik sem nem kettős birtokosok, sem nem iparosok, egyre-másra kapták az adóhiva­taltól a végzéseket, hogy 24 óra alatt fizessenek 10 - 15 ezer di­nárt végrehajtás terhe mellett. Persze senki sem tudott fizetni a mai viszonyok mellett, ezért kö­vetkezett a foglalás. Ezerszámra vitték a falusi lakosság ingóságait a községházára. Ott felhalmozták az udvaron, hadd rongálja az időjárás, legalább hamarabb meg­puhul a gazdája s aláírja a (o- borzó iveket. A hatósági terrornak meg is lett a foganatja. Sikerült íöbbezer aláírást szerezni a meggyötört magyaroktól és hcrvátoktó!. Ezek­kel szemben megszüntették a kényszerrendszabályokat. így az­után, ha nem is junius 18-ra, de julius 9-re kitűzték a Csáktornyái nagy revizióellenes gyűlést. A belgrádi rendezők a toborzó ivek alapján 20—25 ezer emberre szá­mítottak. A Csáktornyái sporttele­pen azonban m nden terror, zak­latás és fenyegetés mellett is leg­feljebb 3 ezer ember gyűlt össze. Pedig a vidékieknek ingyen vas­úti utazást is Ígértek. Igaz, hogy mikor felszállásra került a sor, 2 dinárt mégis beszedtek tőlük. A „tüntető“ tömeg különben nagy­részt suhancokbó! állott, komoly felnőtt ember kevés volt. Mint vonzóerői, a rendezők 10 miniszter és egy csomó szenátor, valamint képviselő megjelenését hirdették, de csak 3 miniszter és néhány képviselő jelent meg. Macikovic képviselő nyitotta meg a gyűlést, majd Hanse’k miniszter kezdett beszélni. Az első negyed óra végén a tömeg kezdett kiszál­lingózni, de ez a minisztert n.m zavarta, beszélt tovább. Gondoskodtak a belgrádi ren­dezők, hogy megfelelő számú besúgó figyelje a gyűlést. A be­súgók egyike, hogy beugrassa a közönséget, amikor az egyik szó­nok épen Jugoszláviát éltette, el­kiáltotta magát: „Éljen Magyar- ország“. Csakhogy senki sem ug­rott be neki, mert jól ismerik a határmenti magyarok és horvátok az ilyen fogásokat, amelyeknek, ha felül valaki, letartóztatás, bör­tön a vége. Mégis történt több letartóztatás ezzel a revizióellenes gyűléssel kapcsolatban: Laiics Nikola és Ramow Viktor ügyvé­deket és Petkovics Iván volt birót letartóztatták még a gyűlés előtt. Kállay miniszter Bécsben. Budapest augusztus 9. Kállay földművelésügyi miniszter ma reg­gel Bécsbe utazott a magyar­osztrák gazdasági tárgyalások be­fejezése céljából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom