Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)
1933-06-02 / 124. szám
1*1» é¥#f»g$iefi 124. szám *933 Junius 2» Péntek, Ara 10 fillér w sp / «***-* Oos*°t P'étón°S uttväfe XaVacsá^y Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. ixeríesitösgg és siaöóliiyaial: Maejerssesi, Siedieayi-ter 4. Telelőn: 128 sí. — ríóKszsrKesztüséo: KesstlieiY, Kossntü L.-a. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. ElőfJáetéíl árak : egy hónapra 2 pengf, negyedévre 6 pengő, — Hirdetések díjszabás szerint Négyen a nagyhatalmak összeálltak. Kinevezték saját niagukai a béke őrző angyalainak, legalább is tiz esztendőre. Mussolini és Mac Donald ter veit össze-vissza fúrták és faragták és végeredményben a sok bába közi elpusztult a gyerek. Legalább is annyira torz íett és alaktalan, hogy nem lehet ráismerni. Egészen más lett, mint amit gondoltak, Nem az, aminek tényleg a béke őrizése, a kedélyek lecsillapitása lett volna a feladata. Mert ennek az új, „békét őriző“ csoport szerződés-levelének van egy mondata, amely az óhajtott békét könnyen feldöntheti és ez nem más, mint újból csak a bé kerevizió. Hiába akar efelett a franciák kormánya napirendre térni. Hiába szórnak tüzet, kénkövet ez ellen a kisantant még nem eléggé józanul gondolkodó „hatalmai“: ez ott lebeg mindenütt, ahol össze jönnek tanácskozni és a boszorkánykonyhán orvosságot kotyvasztani a „szegény emberiségnek“. Hogyisne! Miféle orvoslás az, amikor a betegnek hidegvizes borogatás helyett kötelet kötnek a nyakára és szorítják „emberségesen“. Amikor lemetélik kezeit, lábait tőből és türelemre intik. Amikor szuronyt, tankokat, gázt, repülőket mutogatnak neki és megtiltják még azt is, hogy karóval védekezzék? Nem veszik észre, hogy a békét igy alakítják békétlenséggé? Nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy ievegőre, ennivalóra, ruházatra, szabadságra minden népnek egyaránt szüksége van. Elvakultságukban elejtik azt a fonalat, amelynek a végét Rómában a kezükbe adták, hogy azzal a zűrzavaros, borzalmas és istenitéletes jelenből a szebb jövő felé, az igazi béke felé indulhassanak. Érthető. Ez az út csak alapos békerevizión keresztül vezethetett volna. Csak ezen az utón juthattak volna el a várt és óhajtott eredményhez. Akkor? A lealázott és kifosztott népek elcsitultak volna. Minden nemzet a saját jogos birtokában talált volna kenyeret, munkát, kultúrái, békét és szeretetet. Nálunk is, máshol is. De igy? A négyhatalom hiába szerződik, kőt ki feltételeket, a békétlenség soha nem lesz békévé. A vakbélgyuladásos embernek hiába mutogat az orvos késeket, ha a beteg részt gyökerestől ki nem metszi: elpusztul a beteg. S most épen ettől a műtéttől félnek. Hátha meggyógyul a beteg! Azután a gall kakas szerb komi- tácsiaival, hős cseh légionáriusaival, oláh bocskorosaival együtt hiába vigyáz a béke feleit a többi hatalmakkal. A hires paktum aláírása és az elkövetkező „békés egyetértés" nem ér semmit, hiszen szalmakazal mellett veszedelmes dolog a dohányzás, még akkor is, ha csak az őr szájában füstölög a szivnivaló. Pedig most igy van! A törvény ellenére vígan dohányoznak az őrök belesemetkezve az „új béke gyenge szalmakazlába“ és félő, hogy az rövidesen lángra lobban. Akinek értelme van, értse meg Írásomat, akinek meleg szive van, elmélkedjék rajta! Kosa József. A négyhatalmi egyezmény. A kisálltán! azt hiszi, hogy most tiz évig nem lesz szó a határok megváltoztatásáról. London, junius 1. A francia, olasz és német nagykövetek megjelentek a külügyi alállamtitkárnál s megbeszélték vele a négyhatalmi egyezmény aláírásának és parafá- lásának módozatait. A Daily Mail szerint Rómában és Berlinben új módosításokat eszközölnek a szerződésen, különösen a népszövetségi alapokirat 16. és 19. szakaszaival vonatkozásban. Prága, junius 1. A kisániánt felfogása szerint a négyhatalmi egyezmény elfogadásával tiz évre kikapcsolják a határok megváltoztatásának kérdését. Páris, junius. 1. A Matin közli Mussolini nyilatkozatát a négyhatalmi egyezményről. Vagy tétlenek maradunk — mondotta Mussolini — és akkor beláthatatlan zavarok állanak elő, vagy pedig együttműködünk és akkor biztosíthatjuk a békés fejlődést. Nyugodt légkörben sokkal könnyebben tárgyalhatunk azokról a dolgokról, amelyek elintézést várnak. A zalaegerszegi helyőrség ezrednapja. A Mátyás király nevét viselő V. honvédgyalogezred első (zalaegerszegi) zászlóalja ma benső séges keretek között ünnepelte ezrednapjáí. Az ünnepség, amelyből a város társadalma is kivette részét, délelőtt fél 10 órakor tábori szentmisével kezdődött a laktanya udvarán. Itt megjelent az egész tisztikar, élén vitéz Vida Gyula állomásparancsnokkal és vitéz Biiky Ernő zászlóajparancs- nokkal, a vitézi szék képviseletében vitéz Békéssy Rudolf székkapitány, a csendőrség képviseletében Nemes Balogh Béla őrnagy. Bődy Zoltán alispánnal az élén megjelentek az összes hivatalok képviselői, ott voltak továbbá az egyházak, a testületek és egyesületek kiküldöttei. A laktanya udvarán szépen feldíszített tábori oltár állott, s előtte foglaltak helyet a vendégek, valamint ott sorakozott fel a zászlóalj. Fél 10 órakor Istvánfi József dr. püspöki tanácsos, zárdaigazgató mondott csendes szentmisét két önkéntes minisírálása melleit. Ünnepi beszéd. Szentmise után Meszner József százados lépett a zászlóalj elé és mély gondolatokkal telt ünnepi beszédben méltatta a nap jelentőségét. Rámutatott, hogy a zászlóalj nemcsak külső dísszel ünnepli ezredének ünnepét, de szívvel és lélekkel is. A magyar katona lelke teljék meg e napon az istenfélelem fehér virágával, szivét pedig töltse meg a hazaszeretet és a bajtársi érzés biborvirága. Az ünnepi szónok ezután megemlékezett Mátyás királyról. Rámutatott, hogy Mátyás alatt a magyar királyság tekintélye oiyan magasra érkezett, amilyenre azóta sem emelkedett. A nagy király ma is világit és körülveszi az ezredet, amelynek büszkének kell lennie erre a névre. Megemlékezett ezután a szónok a világháború hősi halottairól. Kifejtette, hogy a hősi temetők, a hősi emlékek könyvet képeznek, melynek cime „magyar sors“, betűi egy- egy hősi sir, egy-egy emlék. A magyar katona nem retten vissza ettől a könyvtől, hanem forgatja, emlékezik az abban foglaltakra és épül belőle, Beszéde végén szép párhuzamot vont a családi élet és a laktanyái élet között, befejezésül pedig Zrinyi szavait idézte, amelyek irányitói kell, hogy legyenek a magyar katonának: „Ne bántsd a magyart.“ A nagyhatású beszéd után vitéz Büky Ernő zászlóaljparancsnok kiosztotta az okleveleket és jutalmakat a legutóbbi mezei futóverseny győzteseinek és helyezettjeinek. A hősi emléknél. Az ünneplő közönség -és a zászlóalj délelőtt 11 órakor felvonult a Horthy-téri hősi emlékhez, amelyre vitéz Büky Ernő alezredes, zászlóaljparancsnok koszorút helyezett a zászlóaj tiszti kara és legénysége nevében, ke- gyeletes szavak kíséretében. A koszorú elhelyezése után a zászlóalj diszmenetben elvonult a hősi emlék előtt. Délben bajtársi ebéd volt. Délután bemutató gyakorlatok lesznek a sportpályán. A magyar könyv napja kezdődött ma és tart még két napig Valamikor fogyott a könyv, tehát nem kellett könyvnap. Ma nem fogy a könyv, azért van könyvnap. A könyv-kelleiés, vagy a könyv „kóstoló“ nyílt bevallása a magyar iró és könyvkereskedő tragikus helyzetének. Néhány év előtt olyan statisztika jelent meg, mely büszkén állította, hogy Európában Anglia után Magyarországon jelenik meg legtöbb könyv a lakosság számaránya után. Ez a statisztika azonban elfelejtette hozzátenni, hogy viszont — a Balkán-államok kivételével — a legkevesebb könyvet nálunk veszik. Hogyan ? Hát nálunk nem olvasnak ? De igen. Huszonnyolcfilléres könyveket és kölcsönkért könyveket. No meg tiszteletpéldányokat. De venni? Nézzük szigorú tudományossággal, mi az oka ennek a szomorú könyvbojkottnak. Az egyik főok: a mozi és a rádió. A mozi a szemet vonja el a könyvtől, a rádió a fül kielégítésével szoritja ki a betűt. A könyv mai pangásának ez a két gépi szórakoztatás a főoka. A másik ok: a kulturaszomj hiánya. Minden könyv: vallomás egy emberről. Az Íróról. Minden jó könyv egy pillantás egy meztelen szivén keresztül az élet titkaiba. Úgy látszik, ez a szent kíváncsiság csökkent meg az emberekben. De ha levonjuk a mozit, a rádiót és a kulturszomj hiányát is, még min» dig maradna sok ember, aki tudna is venni, szeret is olvasni — és mégsem vesz. Ezek közül sokat a kényelem, sokat meg az tart vissza, hogy nem divat: könyvet venni. A magyar könyvnap akkor volna igazán sikeres, ha a könyvvásárlást divattá tudná tenni. Ha csak azt lehetne szokássá tenni, hogy családi ünnepek alkalmával könyvet veszünk, — félig-meddig meg volna oldva a magyar könyv ügye. A könyvterjesztés másik eszköze : még olcsóbbá tenni a könyvet. De ne az irók bőrére, meri ott már bőr sincs, csak csont. A harmadik eszköz: ne fojtsák meg a kiadók a magyar írókat az idegenből fordított könyvek özönével, A negyedik : jó és érdekes könyveket írjanak. Ki kell mondanunk, hogy a könyv válságáért az írókat is felelősség terheli. Sok iró annyira megrontotta a közönség Ízlését, hogy a közönség egy részének nem kell az igazán irodalmi értékű könyv. Oiyan már, mint az iszákos : csak a bundapálinka érdekli. Jó és érdekes könyvekkel visszahódítani a közönséget az irodalomnak, — ez az irók feladata; olcsó árakkal és ötletekkel divattá tenni a könyv- vásárlást, ez a kiadók és a lapok ügye; és ráeszmélni arra, hogy magyar irók jó könyvét venni, magyar kötelesség : — ez meg az olvasók kötelessége.
