Zalamegyei Ujság, 1925. február (8. évfolyam, 46-48. szám)

1925-02-27 / 47. szám

Zalamegyei Újság 1925 február 27. Ernő, Peyer Károly, Szeder Fe­renc, Zsirkay János egyrendbeli és Vanczák János négyrendbeli mentelmi ügyében a mentelmi jog felfüggesztését hozta javas­latba. Az egységespár« a nők választójoga és a titkos szavazás ellen. Bpest, febr. 26. Az egységes­párt választójogi bizottsága meg­alakulása óta ma tartotta első érdemleges Ülését. A javaslatot Puky Endre ismertette, amely után hosszabb vita indult meg a nők választójogáról. Több felszó­laló a nők választójogának meg­szüntetését követelte, s csakis a miniszterelnök energikus fellépé­sének tulajdonítható, hogy a sza­kaszt elfogadták. Legnagyobb vita a 13. szakasznál keletkezett, amely a nyílt, illetőleg a titkos szava­zásról szól. E pontnál több fel­szólalás történt és többen a tel­jes nyílt szavazás mellett harcol­tak, s csak a fővárosban tartották szükségesnek a titkos szavazást. A felszólalások után Bethlen mi­niszterelnök behatóan ismertette álláspontját, felemlítve a szociál­demokraták követeléseit és kérte, hogy az eredeti tervet fogadják el. Ez meg is történt, habár az öt bányakerület titkos szavazása körül a miniszterelnök felszó­lalása után is élénk vita indult meg. — A legközelebbi ülés ked­den lesz. A német birodalmi elnök állapota súlyos. Berlin, febr. 26. A kezelő or­vosok a birodalmi elnök állapo­táról a következő jelentést ad­ták ki: A birodalmi elnök szerdán hir­telen megbetegedett súlyos vak­bélgyulladásban, mely az éj fo­lyamán a műtétet tette szüksé­gessé. Jóllehet a műtétet elég gyorsan végrehajtották, hashártya- gyulladás állott elő. A betegség lefolyása tegnap este kielégítő volt, azonban éjjel rosszabbodás állott elő, úgy hogy a beteg az éjszakát nyugtalanul töltötte. Az elnök közérzete ma reggel javult, állapota azonban komoly. A szombathelyi püspök meglátogatja a királyi családot. Bpest, febr. 26. A képviselő­ház folyosóján egy újságíró meginterjúvolta Mikes János gróf megyéspüspököt, aki a magyar legitimizmus jövőjéről a követke­zőket mondotta: — Hogy én mit gondolok a magyar legitimizmus jövőjéről? Nem is tudok és nem is akarok erről nyilatkozni. Talán csak eny- nyit: Ep az imént beszéltem Ká­rolyi József gróffal, aki mostaná­ban jött haza Spanyolországból. Melegen üdvözöltem őt székes- fehérvári beszédéért, amelynek minden szavával egyetértek. Ő nemsokára visszamegy és nagyon valószínű, hogy római utazásom után én is követni fogom őt. Károlyi gróf éveken át ottmarad. Palotát is vásárolt az udvar mel­lett és az ő vendégszeretetét él­vezve, most nekem sem kell majd a szűk királyi kastélyt igénybe­vennem. — Nagyon boldog percem lesz, amikor hódolatomat fiatal kirá­lyom előtt kifejezhetem. Nekem, bár a püspöki palota fényében élek, nincsenek világi vágyaim. Ambícióim sohase voltak és ma sincsenek. Meg vagyok elégedve a legegyszerűbb viszonyokkal és ha valami álmom van, ez nem a magam személyére vonatkozik, hanem az országéra. A mi szép, nagy, müveit, gazdag és királyhü országunkra! Mindnyájan sírunk, amikor erre visszagondolunk. A szent korona az, amit megmen­tettünk a káoszból. Gondolatom csak egy van: integer Magyar- ország és a magyar király. Ha én ezt mégegyszer megláthatnám, milyen szívesen visszamennék megint gyergyóalfalusi híveim közé, hogy kápiánságon végez­zem öreg napjaimat. Rövid távirataink. Prága. Az elmúlt év folyamán j 4481 cseh ipari munkást helyez- j tek el Franciaországban, tehát ötszörösét az előző évinek. Bpest. A Külügyi Társaság ülésén Lukács György és Paikert Alajos beszámoltak a Népszövet­ségi Ligák Uniójának brüsszei üléséről. Berlin. A birodalmi bank ma a váltóieszámitolási kamatlábat 10 százalékról 9 százalékra, a lom­bard kamatlábat 12 százalékról 11 százalékra szállította le. Marosvásárhely. A Kemény Zsigmond Társaság országos Jókai ünnepséget rendezett, "ame­lyen az ünnepi beszédet Kristóf György egyetemi tanár mondotta. Bpest. Az Országos Munkás- biztositó Pénztár épületében Dö­mék József 64 éves munkás bo­rotvával felvágta hasát és elmet­szette nyakát, mivel az orvos nem állapította meg rokkantságát, a melytől járu'ékának kiutalása füg­gött. A szerencséién ember meg­halt. j Bpest. A bíróság héthónapi börtönre Ítélte Deutsch Manót, aki mint a balatonboglári fürdő bérlője háromrendbeli sikkasztást követeti el. Bpest. A Dunántúlon a múlt év óta a mezőgazdasági munká­sok bére 60—70 ezer koronáról 30—35 ezer koronára esett le. Budapest környékén még 50—60 ezer koronás bérek vannak. Bpest. A Leirer-féle gyilkosság ügyében a nyomozás erélyesen folyik. A gyilkos személyére vo­natkozólag súlyos gyanuokok vannak, úgy hogy a fordulat egy­két napon belül várható. Bukarest. A kormány az oláh határvidékeken megkezdte a te­lepítéseket. A bánsági telepítés módozatairól legutóbb értekezlet volt. Bpest. Az egységespárt tegnapi ülésén Héjj Imre azt kérte, hogy Balalonfüreden gazdasági iskolát állítsanak fel. A szőlőtermelők ügyében több felszólalás tör­tént. Tűhegyen. Akit az ember szeret, az mindig az eszében van és csele­kedeteinek minden kis porcikájá- ban irányitó befolyást gyakorol. A nők öltözködnek, cicomázzák magukat annak a kedvéért, akit szeretnek, szerelmük tárgyára gondolnak nemcsak az otthonuk foglalatosságai közben, de a tár­saságban, a szórakozásaikban is. A férfit — ha nem is nyomja el olyan túlsúlyban az érzelem, mint a nőt — szintén leköti va­lamely ideál és csodálatra méltó kitartással tud ragaszkodni egy gondolathoz. A magyar nemzeti gondolat van olyan ideál, amely­nek bele kellene kapaszkodni minden vérsejtünkbe, valamennyi idegrostunkba. De tegyük a ke­zünket szivünkre: hűek vagyunk-e életünk minden mozzanatában, munkájában és pihenésében, ko­moly óráinkban és szórakozá­sainkban ehhez a gondolathoz?! A napokban is például „magyar est“-et rendeztünk, de a szigorú korlátok közt meghúzott műsor­ral be is fejeztük az est magyar­ságát. Megfeledkeztünk a szép magyar táncokról és ízléstelen táncfigurákkal csókolóztunk. A „magyar est“-en hűtlenek lettünk magyarságunkhoz, s az örökké- áldoít, fenséges magyar gondolat­nak szégyenkezve kellett petre­zselymet árulni a shymmik, houpa- houpák, tangók és tangó-milen- gók miatt. * A házassági elválások ijesztő módon megszaporodtak — álla­pította meg tudós Laky Dezső egyetemi tanár a Magyar Sta­tisztikai Társaság ülésén. A vá­lások gyakorisága Csonkamagyar- országon majdnem háromszor akkora lett, mint volt a régi nagy Magyarországon. Hát bizony szo­morú statisztikája ez a közerköl­csök lerontásának! De cseppet sem lehet rajta csodálkozni. Még mindig kevesebb a házassági el­válás, mint amennyi a házas­társak elválására, a szabadszere­lemre csábitó regény és szinda­Zalaszentgrót múltja. Közli: Békefi László. (Folytatás.) 1605 ben a Hagymásyak elpár­toltak a császártól és Bocskay- nak esküdtek hűséget. Ezután — talán két évre — úgy látszik, a császártól való elpártolás miatt elvesztették Szent-Gróthot. 1608. évi országgyűlés újból gondoskodik a várról és ingye­nes munkát rendelt hozzá. 1618-ban ezt a rendelkezését az országgyűlés megismételte. Hogy a Hagymásyak ezidőben milyen szint vallottak, nem tudom. Erre egyedüli emlék maradt csak, amelyet irányadóul lehetne venni s ez a szentgróthi „nagyharang“. Ezt a „nagyharangot“ (amely a háborúnak lett az áldozata) 1630-ban öntette az egyik Hagy- másy. Tehát valószínűié g ez évig Hagymásy birtok volt Szent- Gróth. Egy adat azt mondja, hogy Szent-Gróth a XVII. század ele­jén „vétel utján“ került a Batt- hyányok birtokába. (Erre bizo­nyára lehetne ! adatot találni a szentgróthi egyházi, községi, j esetleg a németujvári levéltárak­ban.) 1655-ből ennyi az adat: Hatá­rozat : Várához adassék 200 lovas és 100 gyalog. 1663-ban meghalt Batthyány Ádám, két fia maradt Kristóf és Pál. A családi birtokot kettőjük közt felosztották. Szentgrót Pál­nak jutott, Kristófnak Tűrje. 1674-ig bírta Pál Szentgrótot, az ez évben bekövetkezett halála után annak fia, Zsigmond örö­költe. 1681-ben a Kanizsa elleni vár­parancsnokságban az ágostai s helvét hitvallásuak templomot, iskolát és paplakot építhetnek. Szentgrótnak nagy szerepe volt a kuruc hadjáratokban, mint akkor általában a többi dunán­túli váraknak is; ugyanis a du­nántúli hadjárat nagyobbrésze Vas- és Zalamegyében folyt le. A kurucoknak, nevezetesen Bottyán János kuruc generális­nak e vidéken volt a főhadi­szállása. 1706 november elején Heister Hannibál Horvátországból oly utasítással jött, hogy a kuruc j kézen lévő Szentgrótot is gyújtsa fel és égesse porrá. Erre azon­ban nem ért rá, mert (nov. 6 és 7) Győrvárnál a kuruc csapatok nemcsak hogy csúnyául meg­verték, hanem őt magát is elfog­ták. 1701 március 2.-án, Rabutin Tűrje felgyujtása (március 1.) után, hogy a nyomában levő és őt folyton üldöző kurucokat tév­útra vezesse, Türjétől egész lovas­ságát délnek fordította és átköl­töztette a Zala vizén, a szent- gróti hídon, mintha Kanizsának és igy Horvátországnak akarna fordulni. Ezen megtévesztő moz­dulattal nyilván odatörekedett, hogy a nyakán levő kuruc lovas­ság zömét a Zala jobbpartjára csalván, előtte Sárvár felé jelen­tékenyebb erőtvie találjon. (Félt a jámbor a komoly összecsapás­tól, mert seregét Csobáncnál és útközben többszörösen megritki- tották.) Ugyanis mindjárt másnap, március 3-án éjfél után nagy csendesen felkészült, még virra­dat előtt visszajött a folyón és piromanikus szokásához híven Szentgrótot teljesen tűzbe borí­totta. Ezután megindul Pereszteg felé. 1707. máj. 1-re Bottyán igy rendelkezett: Balogh Ádám, Kisfaludy László és György ezrede a Zala vize mellé, Szentgrótra szánjanak, hogy az ezredek megvizsgálása (szám­bavétele, kifizetése, felruházása) megtörténhessék, mert Korvinyi János főszemlemester a pénztár­ral slb. ottleend. De bizony a fő­szemlemester mindegyre csak késett és még május elejére sem érkezett meg. Megállapítható te­hát, hogy nevezett ezredek ezen idő alatt Szentgróton és vidékén táboroztak. A fizetetlen, élelme- zetlen, ruházatlan katonaság tü­relmetlenkedni, szökdösni és bi­zonyára fosztogatni is«# kezdett, mert Bottyán május 18 án egye­nesen Rákóczihoz irt, mire csak junius 12-én érkezett meg a vá­lasz, hogy — legyenek türelem­mel. Erre Bottyán személyes anyagi áldozatokkal és a környék­beli nemesek és polgárok támo­gatásával Szentgróton tartög&tla őket. 1707-ben még a téli hadielszál­lásolás alkalmával is egy ezred Szentgróton tanyázott. (Folyt, köv.) #

Next

/
Oldalképek
Tartalom