Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-22 / 21. szám

(Zfcíamegye, Zslsváraaegyel Hírlap* 1910|május>22. zetek kiosztásával, a szervezés alapgondolatainak népszerűsítésével s a tanfolyamokon való részvétre buzdításával. Dacára a tanfolyamokra utaltak körében tapasztalt egykedvüségnek, egymás lebeszélésére irányult célzatosságnak, de leginkább a késő korban való tanulás által felkeltett álszeméremnek : sikerült mégis 14 községben az analfabéta tanfolyam megnyitása. Rendes záróvizsga egyes vidékek munkaviszonyai folytán osak 8 városban és községben volt megtartható. És pedig Zalaegerszegen, Keszthelyen, Paosán, Borsfán, Egeraraosán, Eszteregnyén, Rigyáoon és Zalakoppányban. A tanfolyamok hallgatói az »Országos Közművelődési Tanáosc által tankönyvekben, tanszerekben, jutalomkönyvekbeu, a tanfolyam vezetői pedig 443 K tiszteletdíjban részesültek. A „Zalavármegyei Közművelődési Egyesület" a maga erejéhez képest anyagilag is dekumentálni kívánván ezen fontos ügy iránti érdeklődését Fazekas Lajos zalaegerszegi állami elemi iskolai tanítónak és Deutsoh Endre hahóti izr. tanítónak az analfabéta tanfolyamok közül tanúsított buzgóságuk címén, az 1909. évre előirányzott 120 koronát adta jutalmul. Az 1908. évben e oimen előirányzott 120 K, amennyiben a künnlevő hátralékok befolynak, a felnőttek oktatásában legkiválóbb sikert elért tanítók jutalmazására lesz fordítható. Egyesületünk azon nemes intentióját, hogy a muraközi és vendvidéki, korban és magyarságban előrehaladottabb növendékek érzését a hitélet világában is támogassa — 1908. és 1909. évi előirányzatának egész mérvében valósította, amennyiben huszonhat muraközi és vendvidéki különböző jellegű iskola tanulói közt hatszáz magyar imakönyvet osztott ki. Harminc-harminc példányt kaptak a osáktornyai, perlaki, stridóvári é6 drávavásárhelyi áll. iskolák növendékei. Huszouöt-huszonöt példányt a muraszerdahelyi, lendvarózsavölgyi, muramelencei, hodosányi áll., alsódomborui községi, bántornyai, belatinci ég cserfoldi r. kath. iskola növendékei kaptak. Husz-husz példányt a ráokanizsai, molnárii, szentorbánhegyi, drávanagyfalui, vashegyi, kisszabadkai, muraszentkereszti, királylaki, dékánfalvai, damásai, zrinyifalvai állami, kotori községi, a légrádi és murakereszturi róm. kath. iskola növendékei kaptak. Arányos beosztással rövidesen minden vegyes ajkú iskolára rákerül a sor. Kiváló gondját képezték egyesületünknek az ifjúsági egyesületek. Nagy része van benne, hogy vármegyénkben különböző jellegű iskolák mellett már huszonegy ^ ifjúsági egyesület van működésben és több községben pedig szervezés alatt. Negyven-negyven korona támogatásban részesültek a csáktornyai, lendvarózsavölgyi, muramelenoei, zrinyifalvai, stridóvári, drávavásárhelyi ifjúsági egyesületek. Az ifjúsági egyesületek pénzbeli segélyezésében bizonyos állandóságot és fokozást fog egyesületünk szem előtt tartani oly célból, hogy apró és céljaiban szétszóródó idősgaki támogatás helyett az ilyen egyesületeket népies előadásokhoz szükséges vetítőgépek, dalárdák szervezéséhez harmoniumok, nemkülönben az ifjak részére könyvtárak beszerzéséhez izmositaa. Az ifjúsági egyesületeknek mennél hatékonyabb fejlesztését és szaporítását jövő tevékenységének egyik elsőrangú céljául tűzi ki egyesületünk, mert az iskolát elhagyó ifjaknak erkölcsi és lelki világa, az élet nagy küzdelmeivel való áthidaláskor, nemzeti és társadalmi tekintetben egyaránt nagy támaszra szorul. Sőt megkeresi az összes egyházi főhatóságokat is, hogy a fennhatóságuk alatt álló lelkészeket és tanítókat ezen kiszámithatlan horderejű intézménynek lelkes támogatására buzdítsák. Van szerenosém jelenteni, hogy a* 1908. és 1909. évi magyarnyelvi jutalmakat Brunner Alajos Csáktornyái, Bezenhofer Mihály drávanagyfalui, Tóth Sándorné perlaki, Danits Sándor stridóvári, Fekete Gézáné lendvarózsavölgyi és Pataky Viktor kotorii községi iskolai tanitók, illetve tanítónők kapták, 60 -60 K-át egyenkint. Egészen uj perspektíváját nyitják meg előttünk a hazafias érzések legközvetlenebb ápolásának, az egyesületünk által programmjába vett ingyenes színielőadások, melyek a csáktornyai iparos ifjak egyesülete által tartatnak a külső községek lakossága részére. A főszolgabíró és jegyző urak szíves támogatásával az első kísérlet sikere oly nagy arányokban jelentkezett, hogy a osáktornyai »Zrinyi* szálló nagy terme nem bírta befogadni a külső községek rendkívül melegen és éléuken érdeklődő közönségét. Ezen előadásokra az anyagi kezdet nehézségéhez képest költségvetésileg eddig még csak 120 koronát fordíthattuok, de a lehetőséghez képest fokozni kivánjuk azt, mert ezen színielőadások a magyar szónak, érzésnek és lelkületnek egyaránt leghatékonyabb ébresztői, ápolói és terjesztői. Különös fontossággal bírnak pedig éppen Csáktornya külső részeiben, melyekben a belső község művelődésének hatását első sorban társedalmi uton kell és lehet számbavehető eredménnyel tovább vinni s értékesíteni. Ugyanezen külső vidék kulturális érdekeire völt tekin'.ettel egyesületünk az által is, hogy a osáktornyai gazdasági ismétlő iskolának ezen külső községekből kikerült növendékeit ugy 1908-ban, mint 1909-ben taneszközökkel ellátta. Egyesületünk még nem izmosodván meg anyagilag annyira, hogy a csáktornyai áll. polgári leányiskola mellé szervezett s a határszélen rendkívüli nagy nemzeti hivatást betöltő leányinternátus részére alapítványokat tegyen. Legmelegebb támogatásban részesítette tehát az internátus igazgatójának ez érdemben beterjesztett kérvényét a »Dunántuli Közművelődési Egyesület"-nél, melynek igazgatósága 443/1910. számú intézkedésében arról értesiti egyesületünket, hogy pártoló előterjesztése alapján a osáktornyai leányinternátusban muraközi, illetve szlavóniai és horvátországi magyar leányok részére három félfizetéses alapítványi hely létesítését határozta el az igazgatóság, egyelőre 1910. évi szeptember elsejétől kezdődőleg. Fenntartván a jogot, hogy az ezen helyre pályázó növendékek kijelölését a »Zalavármegyei Közművelődési Egyesület* utján a „Dunántuli Közművelődési Egyesület* elnöke eszközölheti csak. E helyeket azonban oly családok számára kívánja a központ fenntartani, akinél valóban megmentést jelent ez a neveltetési segély a magyarság részére és előnyben első sorban a több tagból álló családok réBiesitendők. Egyben örömének ad kifejezést az igazgatóság, hogy ezen ügyben Kedvezően dönthetett. A gazdasági népkönyvtáraknak a központ által elhelyezése érdemében egyesületünk a helyi viszonyok kellő mérlegelésével tette meg mindenkor ugy az elhelyezésre, valamint a kezelésre vonatkozó javaslatait. Van szerenosém jelenteni, hogy Szerdahelyi Jenő ur Keszthelyről 100 db hazafias tárgyú könyvecskét adományozott a stridóvári, ráokanizsai, zrinyifalvai és hodosányi áll. elemi iskolák azon növendékeinek, kik a magyar nyelvben a legnagyobb előmenetelt tanúsítják. Az >Országos Mhgyar Iskolaegyesület* elnökségének 470/1909. számú felhívására egyesületük is beterjesztette az összes magyar közművelődési egyesületek szövetségében, kérvényét a vallásés közoktatásügyi minisztériumhoz oly célból, hogy a Budapesten felá'litani szándékozott német iskolának nyilvánóssági jog ne adassék. Egyesületünk megtette előkészületeit, hogy az Egyke elleni, egész Dunántulra tervezett aktióba belekapcsolja magát; de a küzdelem rendszeresebb szervezése egyelőre függőben maradt. Elismeréssel kell azonban megemlékeznem t tapoloai és balatonfüredi főszolgabíró urakról, kik az Egyke elleni küzdelmet irányító és méltató s rendelkezésünkre adott több száz népies füzetkót nagy gonddal és körültekintéssel osztották ki járásukban. Az árnyékban. Irta: SOMOGYI ENDRE. Ebéd után a nagy nyári meleg csak ugy porzott, az utca levegőjébe a házfalak fehérsége mozgott, reszketett, mintha valami láthatatlan nagy madár verdesné a szárnyával. Miután ilyenkor nem jó kint tanyázni, a két polgár vásár után betért a vendéglőbe. Ez uri hely voit különben, de egy kis szellős szárnya volt az udvar felől a polgárok számára. Vadszöllővel befutott, zöldleveles árnyékban a széles tornácon hosszúkás asztalok unták maguaat, az asztalokon piros kockás, kemény vászon terítők. Nem volt itt ember senki, osak egy kis, bosszú nadrágos sváb fiu ült az egyik asztal mellett és kiflit evett, mint egy macskn. Az apja a vásárba mehetett s itt hagyta a gyereket, had mulasson a kemény és szívós jószágokkal. A két polgár módos gazd-t lehetett, az egyik lovasembernek látszik, a másik ökrösnek. A lovasembernél ugyanis ostor van, hajlós, hosszunyelü, piros csapós ostor; akinél pedig nincs ostor, az ökrös ember, mert annak az ostora kint marad az ökörszarvára akasztva. A polgárok elhelyezkednek s bort isznak. Csak egy fél literrel, csendesen. A bor hamar elfogy s az ostoros ember megszólal: — Mehetnénk talán. — De a bort nem lehet ellopoi — mondja a másik. — Hát ki kell fizetni. — Hát? Hát maga nem fizeti komám? — Nem is. Az áldomást kend fizeti komám, ígérte is na ! — ígértem? Hogy lehessen az? Hát ki vett? — Én vettem, én, de kend fizeti azt, ha igérte. Azután már ogyszerre beszélnek a polgárok, hangosao, de a s/ót ér tűni nem lehet. Meglökik az asztalt, előbb csak ujjal, ugy magyarázzák az igiiz-'ágot, mig nem az ostoros ember az üveg mellé üt az öklével. Erre kijön a vendéglős, annak elmondják az esetet. A bornak, a félliternek nem ak)d gazdája, ezt nincs, aki megfize.se. Kömény szók hallatszanak, közben az asztal is beszél nagy kopogással. — Na, ez nem járja, Csoma Pál! — mondja az ökrös ember. — É?) sem hittem volna, Vas Gergely ! — m indja Csorna Pál. — Ntm hitte volna? Mit nem hilt volna? Én rólam? Hát hozzék egy litert, korcsmáros ur, egy egész üveggel. Most kirendelem, ki is fizetem, d > a féllitert nem. A korcsmáros kihozta a bort s Csorna Pál kifizette nyomban, a mellényzsebéből szedi osak a pénzt, hadd lássák, hogy erre onnan is telik. Tölt a Gergely poharába s kinálja. — Na! Most már igyunk. Na! Vas Gergely elébb nézegeti a bort, nézegeti a komáját, vájjon igyék-e, vájjon lehet-e most már inni ebből a borból ! De hogy Csorna Pál odakoointja a poharát az övéhez, mégis hozzányúl a pohárhoz s iszik. Ézzel megbékélnek az emberek s isznak tovább. Eleinte beszéd nem folyik, de aztán csak megindul. Még pedig néhai Kovács Mártonról, aki tegnap halt meg s a társulat nem akarja fi/.jtni az érte járó összeget. Nem hát, mondja Vas, mert Márton bácsi a társulatot becsapt;'. — Csak beszéd az, véli Csoma. — Már hogy lenne? Elmúlt 60 esztendős, mikor beiratkozott, de letagadta. Azt mondta, hogy osak 57, mert ha bevallja az igazat, hát nem veszik be. — Hát miuek vették fel ? Felvenni nem muszáj. Öreg volt már, nem emlékezett, punktum. Honnan tudja? Nem pap, hogy tudja. — Most perelhet Jóska mégis, a fia. — Hát perel, jól teszi. Ez a társulat mind huzmin. Mig a társulatot vitatták, elfogyott a bor. Vas Gvrgely veszi észre s zörög a korcsmárosért. — Most már adjon nekem is >gy üveggel,