Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

19C9 augusztus 29. •Zalamegye, Zalavármegyei Hírlapi való nynrgalás a fő, hanem hazai létező viszonyok helyes felismerése, a közönség megvédése, a valójában nemes és magasztos törekvéseknek le nem járatása, mely célok és törekvések csak társadalmi nyilvános gyűjtés által tudtak eddig annyi amennyi eredményt felmutatni. A kérdés morális oldala talán tontosabb ós sürgetőbb, mint az anyagi, mert hiszen az erkölosi érzékre apellál mindenkor a gyűjtő ós ha ez az alap gyengül, a gyűjtés eredménye is gyengébb lesz. Hogy pedig a törvény meghozatalának alkalmi oka nagyon, de nagyon elérkezett, tessék csak elolvasni hébe-korba bár egy lapot, bizonyára találunk mindenkor értesitést szédelgő könyöradományt gyűjtőkről, furfangos csalókról, elsikkasztott alapokról, melyek mindegyikénél aiTÓl a pénzről van szó, melyet nyilvános gyűjtés utján hoztak össze ... és kezeltek el. Nagy Zoltán. A városházáról. (Vasutterv.) Udvardy Vince városi képviselő, aki évek óta elismerésre méltó buzgósággal keresi a módokat ós eszközöket arra, hogy Zilaegorszeg előnyösebb vasúti összeköttetéshez és fővonalhoz jusson, a város képviselőtestületéhez egy ujabb indítványt nyújtott be. Az indítvány kétségtelenül figyelemre méltó. Elmondji, hogy a város közgazdasági érdekeit csakis egy fővonal szolgálhatná, tehát minden alkalmat meg kell ragadni, hogy a város fővonalhoz jusson. Zalaegerszeg város kedvező öszszekö'tetéshez csak ugy juthatna, ha a Budapesttől kiinduló balatonparti vasúttal való csatlakozást létesiteuék. A Tapolcza—keszthelyi vicinális vonal II. osztályú fővonallá volna átépítendő s a Zalaegerszeg—keszthelyi összeköttetés volna létesítendő. Miután ezen vonal kiépitéso Zalaegerszeg városra nézve rendkívül nagy fontossággal bír, Udvardy Vince azt indítványozta, hogy az előmunkálati engedélyt a város szerezze meg s a képviselőtestület utasítsa a tanácsot, hogy a kereskedelmi ministcrnól ez érdomban tegyen lépéseket s az engedély elnyerése után az érdekeltséggel a tárgyalásokat indítsa meg. A képviselőtestület ezen indítványt f. hó 25-én megtartott rendkívüli közgyűlésén tárgyalta, azt el is fogadta ós Dr Korbai Károly polgármester elnöklésével Dr Jámbor Márton városi tiszti ügyész, Boschán Gyula, Dr Keresztury József s Udvardy Vinca városi képviselőkből álló bizottságot küldött ki az ügy előkészítésére. Ugyanekkor tárgyalta a közgyűlés Udvardy Vince v. képviselőnek azt az indítványát is, hogy miután a Boba—Csáktornyái vonalnak másodrendű vonallá leendő átépítése elhatároztatott s miután előreláthatólag e vonal 8—10 óv alatt önmagától fővonallá alakul át, kérj:? fal a képviselőtestület a főispán ur ő méltóságát arra, hogy a városnak, valamint Csáktornya, Alsóleudva, Törje, Ukk stb küldöttségét Battbány Tivadar gróf ő méltóságához vezesse, a hol a város polgármestere e vonalnak oly módon leendő átépitésót kérelmezze, hogy az idővel teljesen fővonallá alakulhasson át. A küldöttség keresse fal a szombathelyi üzletvezetőt, s őt ugy a fenti indítvány támogatására, valamint a Kisfalud—szentiváni fűtőháznak Zalaegerszegre leendő áttelepittetésére kérje meg. A közgyűlés arra való tekintettel, hogy az indítvány a közgyűlés által már mult évben hozott határozat s erre a vármegye törvényhatósága által hozott véghatározat rendelkezésével összhangban van, megbízza a város polgármesterét, hogy a hivatkozott törvényhatósági véghatározat foganatosítását a vármegyei főispán ur ő méltóságánál alkalmas időben kérelmezze. * * * (Vásári bíróság.) A vásári forgalom közben fölmerülő jogsérelmeknek és peres kérdéseknek a helyszínén való azonnali elintézése a közönség érdekében felette szükséges ős kívánatos. Ezen jogsérelmek elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik ugyan, de mert a több időt igénylő birói Ítélkezés a jogkareső félre nézve gyakran hátrányos lehet, azért a város képviselőtestülete az 1868. évi LIV. t.-c. 481—494 §§-ai alapján vásári bíróság alakítását határozta el, hogy így lehetővé tétessék, hogy az országos vásárokon történő adásvételekből keletkező vitás ügyekben ott a helyszínén azonnal ítélkezés történjék. Eunek a vásári bíróságnak elnöke a polgármester, akadályoztatása esetén a főjegyző, előadója a városi tanácsos, szavazóbirája a rendőrkapitány, jegyzője pedig a városi II. aljegyző. ! Zászlószentelés Tapolczán. Szép üunepe volt a mult v-sárnap, folyó hó 22-éu Tapolcának. Akkor ünnepelte ugyanis az ottani önkéntes tűzoltó egyesület íenállásának 40-ik évfordulóját, mely alkalommal zászlót szerzett és annak felavatását is megünnepelte. Hogy az ünnepség fényét emelje, ott tartotta meg a Z davármegyei Tűzoltó Szövetség is évi rondes közgyűlését. Az ünnepélyen képviselve voltak — Tapolcza város ós vidékének lakosságán kivül — Letenye, í Keszthely, Zalaegerszeg, Galambok, Alsólendva, j Nemespécsel, Balatonszőllős, Kővágóőrs, Zala| szentgrót, Balatonfüred s Nagykanizsa önkéntes i tűzoltó egyesületei. Reggel 7 órakor az összes tűzoltók az őrtanyán gyülekeztek és kivonultak a pályaudvarra a reggel érkezett testületek és vendégek fogadására. Hosszú menetben vonultak a városba a vidéki tűzoltók ós vendégek, a kik eljöttek Tapolcára, hogy tanúi legyenek e szépen fejlődő város lelkes közönsége által rendezett ünnepségnek. A tűzoltók Glázer Sándornő urnő zászlóanyát 8 a koszorús leányokat a r. kath. templomba kisérték, ahol az egész ünneplő közönség misét hallgatott. Mise után a zászló megáldása s ünnepi beszéd következett. A zószlószegoket a templom előtt felállított sátorban verték a zászló nyelébe. A zászlószentelósi ünnepély befejezte után a szövetségi gyűlés vette kezdetét, a városháza nagy tanácstermében. A gyűlésen Knortzer György nagykanizsai önk. tűzoltó egyesületi főparancsnok, szövetségi elnök elnökölt. Első tárgyként felolvasásra került az elnökségnek a mult két év eseményeiről szerkesztett jelentése. Ebben ismételten megemlékezett az elnökség tűzrendészetünk elhanyagolt állapotáról. Panaszkodik, hogy a hatóságok ölberakott kezekkel nézik, hogyan vergődnek az egyes tüzoltóegyesületek és küzdenek a részvétlenség hideg közönyével. A szövetségnek a tűzrendészet fellendítése érdekében tett előterjesztése máig is elintézetlen. Sürgeti a tűzrendészet! törvény megalkotását, a járási és megyei tüzfelügyelői intézmény létesítését, a melyektől nagy sikert remél. Az Országos Tűzoltó Szövetségnek Zalaegerszegen f. é. szeptember 18-án megtartandó ülését hozza a közgyűlés tudomására és kéri, hogy a vármegyében lévő tűzoltó egyesületek, tartozzanak bár a Szövetség kötelékébe, vagy sem, minél számosabb taggal vegyenek részt ezen a gyűlésen, melynek célja, hogy a vármegyei tüzrendészeti állapotokat fejlessze és a szövetség s vármegye hatósága között az érintkezést fentartaa s megszilárdítsa. A számadás megvizsgálására Plichta Lajos és Starzsinszky György megválasztatván, a bemutatott számadást nyomban megvizsgálták. E szerint volt a bevétel 3059 K 75 f, a kiadás pedig 328 K 74 t, a maradvány 2731 K 1 fillér. Ezen összeget takarékpénztári betétként kezeli a Szövetség. Tárgyalásra került a jövő évi költségvetés. Előirányo^tatott bevételként 3253 K 10 f, kiadás gyanánt 390 K s igy remélhető maradvány lenne 2863 K 10 fillér. A szövetség székhelyéül Nagykanizsa állapíttatott meg, míg a legközelebbi gyűlés helyéül, a beérkezett kórelem folytán, Balatonfüred község jelöltetett ki. de mégsem volt gőgös. Ugy, a hogy egy bevégzett, tetőtől-talpig becsületes és majdnem tökéletes emberhez illik. Aranyparasztnak hivták, de aki akarta, ugy is érthette ezt, hogy Tóth Gergely maga is arany kívül-belül. Aki ismerte, vagy nagyon megszerette, vagy nagyon meggyülölte, mert hisz irigyei neki is akadtak. Mikor már a temérdek vagyon együtt volt egy halomban, a mikor már elérkezett az ideje a pihenésnek is, eddigi hűséges élettársa elhagyta Tóth Gergely uramat és a kis leányát. Szerényen ós csendesen hunyta le a szemeit, miiitha csak azt mondta volna : no édes gazduram, együtt van már mind, a mit ketten szereztünk össze, reám meg tovább ugy sincs szüksége, hát ón elmegyek. Viselje jól gondját a kis Erzsikénknek, hogy ne érezze az anyja hiányát . . . És meghalt nyugodtan, ugy, ahogyan csak parasztok tudnak meghalni. Aztán eltemette feleségót az aranyparaszt. A sok mindenféle egylet, melyeknek az elköltözött volt az éltető lelke, kivonult mind, zászlókkal, gyászpompával. Valamennyi templomban megkondultak a harangok, mélyen és gyászosan. Négy pap zengett dicséretet az egyszerű parasztasszonyról s az egész vidék szine-java kisérte utolsó útjára az aranyparaszt feleségét. Egyedül maradt hát Tóth Gergely meg a kis Erzsike. Az asszony halála mégse okozott nagy változást a háznál, meg a gazdaságnál. Tóth uram még lelkiismeretesebben tartotta meg a I régi rendet, a már megszokott törekvést, mint a felesége életében. Már a vérében volt ez, meg i aztán érezte is súlyosan az asszony hiányát, hát pótolni akarta, a hol osak h helett. Erzsike még kicsiny volt a'ihoz, hogy teljes egészében átérezze az anyja halálával ért veszteséget, de azért Tóth uram jól tudta, hogy a felnőtt Erzsikének már szüksége lesz valakire, aki az anyját pótolja mellette. Sokszor megfordult ez a fejében, valahányszor csak hazahozta tanitás után a kisleányt az asszony nélküli házba. Eleinte a cseléd ment Erzsikéért, de később maga vette át ezt a feladatot teljesen. Annyira, hogy szinte rosszul esett, ha néha ügyes-bajos dolgai nem engedték meg ezt neki. Kezdte megismerni Koller Editet és vonzódni is hozzá egyszersmind. Jól esett együtt lennie, ha csak néhány percre is, ezzel az erős, büszke leánnyal, kinek minden mozdulata, egyszerű ős nemes viselkedése elárulta az egykor gazdag és előkelő élethez szokott leányt. Tetszett neki ez a határozott, álszemérem nélküli élet. Egy fiatal leány, aki büszke és esupa erővel és akarattal van tele, aki nem érzeleg a multak romjain, hanem erős, azt mondhatni férfi kezekkel épiti a saját jövőjét újra. Koller Editet előbb csak a kíváncsiság vonzotta az aranyparaszthoz. A mesés gazdagság, amit ez az egyszerű és mégis jóval a többiek felett álló férfi egyedül, a két kezével, a vele született intelligenciával és józanságával szerzett össze. Mindez erős vágyat keltett benne ! még jobban megismerni kis tanítványa apját. S erre kitűnő eszközül kínálkozott Erzsike, aki tanítónőjét majdnem ugy bálványozta, mint a saját édes apját. A kisleány mintegy kapcsot képezett apja és tanitónője között. Igy ismerték meg egymást teljesen. A kislány mindennap tudott valamivel eldiosekedni tanitónője felől az apjánál, s a gyerekes naivság, mellyel ez történt, meggyőzte Tóth Gergelyt arról, hogy Erzsike elragadtatása nem ok nélkül való. Viszont a tauitókisasszony előtt sem volt szófukar Erzsike az apja felől. Igy eleinte titkos rokonszenv, később az egyre hatalmasodó ős már eltagadhatatlan szerelem férkőzött be az aranyparaszt szivébe. Eddig még nem ismerte a szerelmet. A feleségőt beosiilte annak idején, talán szerette is olykor, a mint a kislánya anyját szeretni illik és aki neki hűséges élettársa volt mindvégig. De azt az érzést sohasem érezte iránta, a mit most Koller Edit iránt. Egyszerre lepte meg ez az érzés, az ismeretlen vágy észrevétlenül költözött beléje, de azért számot tudott vetni magával józanul, mint ahogy egész életében mindig a józansága uralta őt. Megvizsgálta önmagát szigorúan s mindent ugy talált, hogy még képes boldogitani olyan nőt, aki az egész