Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-15 / 33. szám

2 >Zalamegye, Zalavármegye Hírlap* 1909 augusztus 15. tek kivételével — nem sztrájkoltak. De ki tudná azt megmondani, hogy a jövőre, ha bőséges lesz az Isten áldása, nem-e rothad el a gabona a földön. Nem-e pusztul el a sárban a gazda reménysége, mindene ? A gazdatársadalom tévesen abban a hitben él, hogy a koimány ereje megvédi érdekét az egész vonalon. És hogy a gazdasági egyesületek minden egyebet elvégeznek a gazdák helyett. Ez pedig téves felfogás s látszik, hogy a gazdaközönség rossz uton jár, ha tétlen marad, főleg pedig ha nem tanul az ellenségtől! Mert mit látunk? Azt, hogy néhány nagyhangú, de kislelkü demagóg folyton szitja az elégületlenség lángját, egy is képes terrorizálni az egész gazd atársadalmat. Ők szolidárisak, testvérek, elvtársak, mindenben egyek, ha harcba indulnak. A gazdaközönség pedig egyenként kénytelen tűrni tőlük minden elvetemült tettet, minden terrort! Ez igy nem mehet tovább! Aki az ellenséget meg akarja verni, az tanulja el elsősorban az ellenség taktikáját. Aki békét akar, az készüljön el a háborúra, erős, hatalmas legyen! Tömörülni, szövetkezni kell a gazdaközönségnek ! Ha ma már lehet nemzetietlen, hazafiatlan, istentelen célokért erős szervezeteket létesíteni ; ha nemtelen fegyverekkel meg lehet fóleml teni, zavarba ejteni, anyagilag károsítani egy hatalmas közönséget, akkor ennek a közönségnek is meg kell találni a védekezés módját! És ez könnyen megtalálható, csak akarni kell! A gazdaközönség feladata az, hogy mihamarább szövetkezzék! Megyénként, járásonként, községenként a tulajdon kiterjedése ós nagyságára való tekintet nélkül ss^ros szövetkezetbe kell lépniök, vagy a már működő egyesületeket a saját érdekükben belépésükkel támogatniok. Közösen kell megállapitaniok a határt, amelyen tul egy hajszálnyit sem hajlandók engedni a zsarolásnak, a terrornak. Meg kell találni a módot, hogy ®gy erős testületté alakuljanak, közös akarattal kell megállapítani azt, hogy mit fizetnek az arató munkásnak, a napszámosnak stb; a méltányosság alapján kell közösen és kölcsönös megegyezésre jutni a munkással. Ezenkívül tekintetbe kell venni a termés jobb és rosszabb eshetőségét is, hogy aztán az izgatóknak semmi keresnivalójuk ne legyen az arató munkások között. Van elég mód a védekezésre, csak tömörülni kell. Az OMGE, a Magyar Gazdaszövetség, a megyei gazdasági egyesületek elég hivatottak arra, hogy megmutassák azt az irányt, amelyen a gazdaközönségnek haladnia kell. Csak nem kell elzárkózni az igaz szólói, a tanulástól. Minden eshetőségre el kell készülve lenni! Az érdekek megvédése céljából tö.nörülni kell, mert csak közös erővel lehet legyőzni a terrort. A nemzetközi szooíá'izmus hidra fejét csakis a nép felvilágosításával és a magyar gazdatársadalom együttes erejével lehet levágni! Aktualitások. (A kath. népszövetség megalakulása Csáktornyán.) Mult vasárnap Csáktornyán megalakult a kalh. népszövetség. Az alakulásnak azonban nagyobb volt a füstje, mint a lángja, mert alig 100 ember gyüit össze a plébánia tágas udvarán. Szónokoltak Hubert János népszövetségi titkár, Kecskés György muraszentmártoni, Liszíák Lajos kotorii plébánosok és Peczek György c. kanonok. Az egyetlen magyar beszéd Huberté volt, a többi urak horvátul beszéltek, de éíjenzés nem hangzott fel a beszéde'k nyomán. A szervezkedésnek politikai ize volt s a muraköziek ma már nem egykönnyen ülnek fel azoknak, akik a politikai célokat a katholicizmus védelmének hangoztatásával takargatják. Reméljük, hogy a katholikus érdekeket Filipios Lajos, a osáktorcyai kerület orsz. képviselője ellen, aki drávavásárh 'lyi plébános, P.c^ek György kananok urnák nem kell védelmeznie. — A gyűlés, amely a hetekig tartó akció dacíra osak a falvakból toborzott csekély számú fóldművesekbő' állott, kimondotta a megalakulást s gróf Zichy Aladárt táviratilag üdvözölte. A gyűlésen megjelent Farkas József orsz. képviselő is, de — valószínűleg a nagyfokú részvétlenség miatt, nem várta be a szónoklatokat, hanem elutazott. Dr Schwarcz Lajos ügyvéd a „Zala" hasábjain gróf Batthyány Pál főispánhoz cimzett uyilt kérdést vet fel, amelyben elmondja, hogy Huber beszédében oly antiszemita húrokat pengetett, hogy a katholikus úriemberek maguk is megbotránkztak a demagóg ál'ításokon; a népszövetség folyóirata pedig a legdurvább népszenvedólyel're kíván hatni: ezeknél fogva kérdi, hogy a társadalom összeségét (legalább részleg) védeni hivatott kormány bizalmi embere, a megye egész közönségének élén álló méltóság, a tiszta elvű függetlenségi pártprogramul felesküdt hive, a tiszta célokért tiszta eszközökkel küzdő férfiú: Zalamegye főispáoja, lehet-e ezek után tagia oly szövetségnek, mely ilyen eszközzel dolgozik ? Ezzel szemben rámutathatunk arra a tényre, hogy ott, ahol a népszövetségbe nem néppárti katholikusok is beléptek, a szervezkedés politikai tendenciái nem tudtak érvényesülni s hogy gróf Batthyány Pál főispánnak a szövetségbe való bnlépése pedig azzal a következménnyel járt, hogy a népszövetségi mozgalom nem tudott tu'csapongani PZ alapszabályokban beva"ott korlátokon. Ezért ós ebből a célból igenis ott kellett lennie Z ílavármcgye főispánjának a népszövetség tagjai között. Ami Huber ur antiszemita kirohanását illeti, az nem tartozik a népszövetségi mozgalomhoz s egy ember demagóg halandóságait nem hihet, az egész népszövetségre és az összes kathoHkusokra rákenni. Huber úrért sem a főispán, sem a katholicizmus nem f.iielős, amint a zsidóság sem fo^ja magát azonosítani a kereszténygyülölő elfogult orthod' i rabbikkal. A népszövetségben pedig épen azért kellene együtt lenni az összes katholikusoknak, hogy azt a politikai tendenciáktól és Huberektől megtisztítsák s a mozgalom ne felekezeti ellentétekhez, hanem békességhez vezessen. Mert a hatholikuaok szervezkedése még nem jelent antiszemitizmust, még aV'ior sem, ha egy-egy Huber, vagy másnevü apostol ostobaságokat kiabál is a világba. A túlzott érzékenykedés és általánosítás sohasem jogosult. <Egy kis statisztika.) Találgatsfeok, frázisok, rózsaszínű tósztok htílyett, ha nem is olyan ékesen, de minden bizonnyal alaposan beszéluek a statisztika szürke számadatai, amelyeket ha egy kicsit közelebbről veszünk szemügyre, fáradságunkért fényesen kárpótol bennünket a szédítően gyönyörű perspeklív'a, amely szemeink elé tárul. A tudomány nem vadássza a hatást, nem politizál, csak egyszerűen megállapít. Megállapít bizonyos tényeket s azokat az emberi lehetősé gek határain belüi a legalaposabban megv'ágítani, bebizonyítani igyekszik. Az 1900/901. évi népszámlálás eredménye szerint a magyar szent korona országainak népességi 19 254.559 lélek volt, amely számból a szorosan vett Magyarországra 16.838.255, Horvát- Szlavonors/ágok ra pedig 2 416.304ember eset t Magyarország népességéből magyr- 8 742 301, német 2.135Í181, tót 2.019 641, oláh 2.799.479, horvát 1.678.569, szerb 1.052.180, ruthén 429.447, egyéb 397.761 volt. Százalékban kifejezve a magyarság a msgyar birodalom népességének 45.4%-át teszi ki, utána a legtöbb lelket számláló oliíh^ág 14.5%-os számarányával nem is olyan nagyon fenyegető rém, mint gyakran hisszük. A magyarság ma már majdnem 50 percentes túlsúlyán kívül kulturális és gazdasági téren is vezer, aminek illusztrálására elég talán annyit felemlíteni, hogy az anyaországban az 1907/8 tanévben a tanítóképző intézetek növendékei közül 72 6, a községi iskolák növendékei közül 77 9, a felső tanintézetek növendékei közül 83.7 százalék voit a magyar. A magyarság a szellemi él-'t gócpontjaiban, a városokban is messze túlszárnyalja az idegen ajkuakat. Iuy a rendezett tanácsú varosok népességében 70.6, a törvényhatósági városokban pedig 70.9 százalék a magyar. L íssuk rövid vonásokban hogyan áll Ausztria ? Ausztria össznépessége: 25 632 805. Ebből német 9.170.939 (35.8%), cseh-szláv 5 955.397 (23.2 °/

0), lengyel 4 259.152 (16.6%), ruthén 3.375.576 (13.2%), szlovén 1.192.780 (4 7%), olasz 727.102 (2 8%), horvát szerb 711.380 (2.8%), oláh 230.963 (0.9%), magyar 9516 (0.001%). Ha végig nézünk o szímokon, rögtön szembe ötlik, hogy számbeli erő dolgában Ausztria a maga németjeivel maunyivel roszabban áll, mint Magyarország a magyarságával. Ez áll a jelenre. A jövőre nézve m igen örvendhet, Ausztria, amennyiben a németség szaporodása az átlag alatt marad, sőt már 1900ban a szlávság Ausztria népességének 60 5%-át tette. Különösen a lengyelek szaporodása feltűnő. Kuli urális téren is a szlávság vezet. A hivatalnokok, a lelkészek körében sokkal több a szláv, sőt a közép és főiskolák tanulói között is túlsúlyban vannak. Parlamentjük nemzetiségi összetétele nagyon is hírhedt konglomerátum, amely a szó legszorosabb értelmében különböző hangszerekkel vesz részt a parlamenti koncertekben. Lássuk most röviden Magyarország népességének valóságos szaporodását nemzetiségek szerint. A nemzetközi összehasonlító statisztikai táblákból kitűnik, hogy a Magyarság — a/ angyalcsinálás és egyke átkaitól eltekintve — Európa leggyorsabban szaporodó népei közé tartozik. Az 1850 iki népszámlálás szerint a magyarság 5 milliót tett ki, amely szám 1900-ban nujdnem 9 millióra emelkedett, tehát 50 év al«tt 3 és '/» milliót tett ki a szaporodás, amely 74 8%-nak telel mag. 1880 — 1900 közti 20 óv alatt, összes városainkban 850 ezerrel nőtt a magyarság száma, ezzel szemben a nem magyar ajkúak ct-upán 13 ezerrel szaporodtak. 1880—1900 közti 20 év alatt p .ntos számítások szerint az egész magyar birodalomban a magyarok minden 10.000 lélek között 420-al vannak többen, mint voltak 1880-ban. Most nézzünk át egy kicsit a szomszédba. A németség szaporodása A u^ztriában az átlag alatt marad. Amig például a németség szaporodása 1880 tói 90-ig 5.6%, 1890-től 1900-ig 8 4%, addig a lengyelek 14 5—14.8%-os, a horvát szerbek 14.4 — 10.3%-os szaporodást mutatnak fel, sőt a ruthéiifck is túlszárnyalták már u németséget 8.7%-os szaporodási arányukal. Mindennél világosabban beszél, szinte kiabál az a szám, amely azt mutatja, hogy ma minden 10.000 lélek között 97 némettel kevesebb és 176 lengyellel több van, mint 20 év előtt. Ausztriát 14 tartomány alkotja s 8-ban már tért veszített a németség. Mivel senki sem tagadhatja azt a tételt, hogy a számbeli suly és a politikai hegemónia között szoros összefüggés van, nézzük csak, hogy Ausztriának, meg Magyarországnak előreláthatólag merre fog billenni az a mérlege, amely a számbeli suly és fejlődés alapján a jövő képét rejti magában. Erre vonatkozólag felvilágosítást nyújtanak a következő számok. Számarány Magyarország és Ausztria összes népességében: Magvar 1880-ban 17.4%, 1890-ben 18.3%, 1900-ban 19.5%. — Német 1880 bun 26.7%, 1890-ben 26%, 1900 ban 25.3%. Nézzük csak jól meg ezeket a számokat. Ékesen beszélnek. Nincs is mit hozzájuk fűzni. A magyarság szakadatlan fejlődósa és a németség folytonos hanyatlása arra a jóslatra csábit, hogy a két államban a számbeli többség a magyarságé lesz s ezzel a faji erő jogán a politikai hatalom is. (Nőtlenek versenye.) Az utóbbi időbm több tuuitói pályázati hirdetményben kikötik, hogy osak nőtlen tanítók pályázhatnak. Nóháity évvel ezelőtt egymásután állították fel a tauiíóképzőket, mert azt, mond >tt;£k, hogy ninos elég férfi t' nerő. Ekkor annyira keresettek voltak a tanitókisasszonyok, hogy akárhányszor a prep.irandiákból is kértek harmad-negyedéves növendékeket ideiglenes alkalmazásra. Foleslege i talán megjegyeznem, hogy „olcsó s jó tanerőknek" tartották az iskolaszékek a hölgyeket. A fizetésrendezés azonban egyszerre sn-almas helyzetet teremtett a tanítónők számára. A képzőkből évről-évre most is sokan kerülnek ki, ela sehol sem akarják maholnap ő'cet alkalmazni. Azt a sok ezer diplomás tanítónőt, ak'knek legnagyobb része oklevele után kénytelen megélni, lassankint kizárják a népnevelés osarnokaiból, mert „gyengéknek, erélyteleneknek" tartják őket. Pe-dig uinc-T igazuk. Igen sok helyon kifognak gyorsan unatkozó ifjú kollegáikon, ugy a tanítás, mint a nevelés térin. Erről m igam is meggyőződtem. A leánynevelés terén pedig, akárki mit mondjon, egyszerűen felülmúlhatatlanok. Nagy hálátlanság és igazságtalanság történik tehát velük szemben, mikr-r azokat, kik annak idején igazán szorult helyzetükből segítették ki az iskolaszékeket, most a fi/tetősre [idézés után egyszerűen kizárják az iskolából. Ennek a rövidlátásnak nemcsak a tanügy, hanem az egész társadalom