Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

9 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1909 december 19. ügyével volt összefüggésben. Tapoloán ugyanis ezideig osak egy gyógyszertár van s most egyszerre két gyógyszerész is folyamodott a második patika felállításának jogáért. A közegészségügyi bizottság a második gyógyszertár engedélyezését nem véleményezte s a tapolcaiak bejöttek, hogy a közegészségügyi bizottság javaslatát támogassák. Miután a legközvetlenebb érdekeltség ugy véli, kogy Tapoloának elég egy patika, a közgyűlés elutasító határozatot hozott. Nagyobb körben érdeklődést keltett a közigazgatási bizottságban a kilépés folytán megüresedett öt tagsági hely betöltése. A közhangulat már hetekkel előbb kialakult oly értelemben, hogy gróf Batthyány Pált feltétlenül be kell választani a bizottságba, hogy a főispáni székből való távozása dacára is biztosítsa magának a vármegye közönsége az ő lelkes agilitását és ügybuzgalmát. Azt hittük, hogy választási küzdelem fog kitejlődni, amelynek azonban elejét vette Filipoh Lajosnak, a csáktornyai kerület orsz. képviselőjének azon kijelentése, hogy a közigazgatási bizottságban elfoglalt helyét magtartani nem kívánja. Igy azután teljes egyértelműséggel esett meg a választás; a szavazatok számában alig volt eltérés . Egyébként a közgyűlés meglehetős egyhangúan ^.olyt le. Csak gróf Batthyány Pálnak a várhegyéhez intézett búcsúzó levele keltett nagyobb /elkesedést és zajos éljenzést, vitát pedig a fői páni lakás kérdése provokált, de végezetül m

eégis egyhangúlag elfogadtatott az állandó választmánynak az a javaslata, hogy a vármegye a főispánoknak jövőben lakást ne adjo n. Érdekes volt a három millennáris ösztöndíj adományozása. Az alispán a zalaegerszegi, nagykanizsai és keszthelyi főgimnáziumok tantestületeit megkereste, hogy ai ösztöndíjért folyamodó tanulók közül jelöljék ki azokat, akiket a ösztöndíjra legérdemesebbeknek tartanak. A tantestületek természetesen eleget tettek a megkeresésnek ; a nagykanizsai főgimnázium tanári karának ajánlata érvényesült is, amennyiben a közgyűlés az ösztöndijat a tanári kar jelöltjének egyhangúlag odaítélte ; a két másik ösztöndíjra vonatkozólag azonban erős korteskedés folyt a közgyűlési teremben s azon kivül is. Ez volt a közgyűlésnek egyetlen kortesmozzanata. A tárgysorozatba felvett ügyek nagy része másnapra maradt. Az érdeklődés — rendes szokás szerint — már az első nap délutánján minimumra csökkent. * * * Árvay Lajos alispán a közgyűlést 10 órakor nyitotta meg s miután a jegyzőkönyvhitelesitőket és a hitelesítés idejét kijelölte, az alispáni jelentés pedig felolvasottnak tekintetett s tudomásul vétetett, áttért a közgyűlés az érdemleges tárgyalásra. Felolvastatott a belügyminiszternek gróf Batthyány Pál lőispán felmentésére vonatkozó rendelete s az állandó választmány javaslata, amelynek elfogadásával kimondotta a kögyülés, hogy gróf Batthyány Pálnak főispánsága ideje alatt a vármegye érdekében kifejtett munkásságáért köszönetet mond, érdemeit jegyzőkönyvében megörökiti s a jegyzőkönyv kivonatát őméltóságának megküldi. Majd felolvasták gróf Batthyány Pálnak a vármegye közönségéhez intézett levelét, amelyet a közgyűlés lelkes éljenzéssel vett tudomásul. Ezután a főispáni lakás és illetve az alispáni lakásnak hivatalos helyiségekké való átnlakitása ügyében az állandó választmány által tett javaslat került sorra. A tárgyhoz Csertőn Károly szólt. Hozzájárult ugyan ahoz, hogy az alispáni lakás hivatalos helyiségekké átalakittassék s az alispán a mostani főispáni lakásba átköltözzék, de a javaslatnak azt a részét, hogy a lakásváltoztatás a kormány jóváhagyásának bevárása előtt megtörténjék, nem fogadja el, mert az alispán ki lehet téve annak, hogy ismét ki kell költöznie a lakásából. Igaz, hogy a vármegye egy izben már hozott hasonló értelmű határozatot s miután erre a miniszter a törvényszerű határidő alatt nem nyilatkozott, azt jogerősnek kell tekinteni, de a hatalom észjárásán bajos eligazodni. Utal arra, hogy a cigánykérdésben hozott határozatra sem nyilatkozott a miniszter, mégis — amikor alispánsága idejében ezt a határozatot végre akarta hajtani — a kormánytól akkora orrot kapott, hogy most is örül, hogy megszabadulhatott tőle. A miniszter ugy érvelt, hogy nem nyilatkozott ugyan a vármegye határozatára, de azt sem mondta, hogy jóváhagyja, tehát annak végrehajtását betiltja. Ma már hiába áll ki a nemes asszony seprővel a kezében a portája elé, hogy megakadályozza a végrehajtást. A hatalom parancsol. Miután pedig az alispán állását olyan diszesnek tartja, hogy semmiféle kellemetlenségnek a vármegye első tisztviselőjét kiteuni nem akarja, ezért kéri a közgyűlést, hogy a határozat végrehajtásával várjon addig, amig azt a miniszter jóváhagyja. Árvay Lajos alispán utal arra, hegy ha a határozat jóváhagyás végett felterjesztetik, ezzel a vármegye előbbi határozatát önmaga hatályon kivül helyezi ; Eitner Zsigmond képviselő pedig azzal indokolja az állandó választmány javaslatát, hogy az erőszakkal szemben hiába való a törvényes álláspont, de amig jogállapot van, a vármegye határozatát végrehajthatja. A közgyűlés az állandó választmány javaslatát elfogadta s a helyiségek beosztásának előkészítése céljából bizottságot küldött ki. A közigazgatási bizottság tagjainak megválasztása következett. Három küldöttség előtt folyt a szavazás, amelynek eredménye az lett, hogy Bosnyák Géza 149, gróf Batthyány Pál 146, Vizlendvay Sándor 139, Koller István 133 és Tripammer Gyula 130 szavazattal közigazgatási bizottsági tagokká választattak. A millennáris ösztöndijat Kalovios Fereno nagykanizsai, Vörös György zalaegerszegi és Tóth János keszthelyi főgimnáziumi tanulóknak adományozta a közgyűlés. A vármegyei földadó bizottságot a közgyűlés megalakította s abba 12 rendes és 12 póttagot választott. Az igazoló választmány eddigi tagjai újból megválasztattak. A belügyminiszter által rendszeresített két közigazgatási gyakornoki állásra vonatkozólag a közgyűlés ugy határozott, h >gy a csáktornyai és alsólendvai járásokba fog egy-egy gyakornok beosztatni. A katonabeszállásolási pótadó a házadó után 2.8 "/„-ban, egyéb adónemek után 4.2 °/

0-ban állapíttatott meg e Zalaegerszeg város részére a katonabeszálbísolási kártalanítás összege 25 év tartamára 23,000 koronára emeltetett fel. A választott bizottsági tagok közül lemondott és elhalt tagok helyeinek betöltése céljából a választások december hó 30-ikára tűzettek ki. A zalaegerszegi közkórház elmeoaztályának felszerelésére a közgyűlés 11,000 koronát szavazott meg, amely részben az építkezésnél megtakarított összegből, részben az ebadóalapból lesz fedezendő. A Sümeg-devecseri, továbbá a Türje-Rumporpáoi, az Alsólendva-Belatinc Muraszombat vidéki h. é. vasutak segélyezésére a törvényhatósági bizottság a vármegye területén futó vonalszakaszok minden kilométerére 6000 K segélyt szavazott meg ; a Tűrje-Vasvár-felső pulyai és Türje-rumi vasút segélyezését — az alap kimeritése miatt — megtagadja ; a Nagykauizsa-osurgói vasút segélyezése iránt beadott kérvényt pedig a Frauz Lajos Mai nagykanizsai oég visszavonta. A Deák Fereno tanulmányi ösztöndij alapító levele akként módosíttatott, hogy az ösztöndíjért csakis főiskolai hallgatók folyamodhatnak, főiskolai bizonyítványok alapján. Az állattenyésztési szabályrendelet akként módosíttatott, hogy a magánmének túlságos kihasználásának megakadályozása céljából egy mén 100 kancánál többet évenként nem fedezhet. A vármegyei nyugdíjintézet alapszabályait a Az első csók. Magda 16, Bandi 20 évesek voltak, amikor egymással megismerkedtek. Ugyanabba a zeneiskolába jártak, innen származott az ismeretség, itt fejlődött ki közöttük a barátság. Eleinte apró udvariassági ténykedések mutatták Bandi érdeklődését és rokonszenvét Magda iránt, később hazakisérgette, végre otthonában is felkereshette s ettől kezdve elválaszthatatlanok voltak. Barátságuk kezdetben gyermekbarátság volt. Érdek és cél nélküli. A mának éltek : osak ezt akarták kellemesen, vidáman eltölteni. Együtt kergették a mezőn a lepkéket, együtt szedtek ibolyát meg búzavirágot. Pajzánkodtak, nevettek, játszadoztak, mint két igazi gyermek. Néhanéha összezördültek, de gyorsan ki is békültek. Komoly dolgokban készséggel segítettek egymáson és boldogok voltak, ha a mindennapi élet apró cseprő dolgait sikerrel elvégezték. Bajaikat, bánataikat mindég bizalmasan, őszintén közölték egymással. Igy teltek a hónapok, anélkül, hogy annak repülését észrevették volna, vagy anélkül, hogy benső érzéseikről számot tudtak volna adni maguknak. Egyszerre csak hirül adta Bandi Magdának, hogy utazik. Megy messze-messze, sok tudományt beszivni, életpályát teremteni I De nagyon komoly hangon megígérte Magdának, hogy nem fog róla megfeledkezni, hogy továbbra is a régi, jó pajtás lesz. Magda nem tudta izgatottságát és meghatottságát palástolni és sírva borult az asztalra. Egyetlen, legjobb, legkedvesebb barátjának elvesztését siratta. Bandi is elérzékenyedett egy pillanatra, de hirtelen eszébe jutott, hogy ő férfi, hogy neki nem szabad gyengének lenni, felemelte hát Magda fejét, belenézett nedves szemeibe, kezeit hevesen megrázta s erőltetett nyugodtsággal mondta neki : az Isten veledet. Amikor egymástól elváltak, kezdték érezni, hogy egymás nélkül nem szép, nem sokat ér az élet. Bandira nézve Magdán kivül nem volt más leány a világon, Magda pedig egy férfire gondolt állandóan. A kapott rózsa és égszínkék szinü leveleket párnája alá tette s ezekről gyönyörű történeteket álmodott. Mindég Bandi volt az eset hőse. Égész glória vette már körül Bandi fejét. Bandi pedig, a mikor egyedül ment a zajos utcákon, vagy sétált a liget fái alatt, mindég Magdával foglalkozott. Kiszínezte a viszontlátás örömeit, megállapította annak öszszes részleteit százszor és ezerszer. S mindég talált hozzá uj képeket, mindég módositott rajta valamit. Eltelt az első esztendő. Izgatott volt mindkettő, amikor a viszontlátás peree elérkezett. Msgda lábai valósággal gyökeret vertek. Bandi azonban férfias módon uralkodott érzelmein és mégis, hogy-hogy nem Bandi hirtelen egy forró csókot nyomott Magdi kis kacsójára. Egyiknek az ajka, másiknak a kezefeje égett tőle rettenetes módon. Ez volt az első szerelmi vallomás. Ez volt az első pecsét, melyet jövő sorsukra ütöttek. Gyönyörű nyarat töltöttek együtt. Minden virág osak nekik illatozott, minden madár oaak nekik dalolt, minden levél osak nekik susogott. Nem voltak már oly pajkosak, beszédesek, de annál többet olvastak egymás szemében, annál többször elpirultak és annál jobban és hevesebben vert a szivük. Két külön világ volt mindkettőben, tele ezer édes sejtéssel, titkos vágyódással, elfojtott érzelmekkel és mégis egy volt a kettő; eggyé olvasztotta őket a mindent átölelő, m'ndent leromboló szerelem érzése. Az évek most már lomhán, kimondhatatlan lassúsággal 'eltek. Örökkévalóságnak tünt fel az idő, mig Bandi elkészült tanulmányaival s hazahozta a nagy pecsétes diplomát, az ő négy évi kitartó munkájának ékes bizonyítékát. Férfi lett belőle, komoly, higgadt ember, szép külsővel, nemes belső tartalommal. Magdából is ez idő alatt nagy leány lett.