Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

>ZalamRgye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 október 31. tett biztos s nemes terhe alatt soha nem remegő pillére. Szinte fájó szivvel állok ellen a kísértésnek, hogy tovább fűzzem hasonlatomat; csakhogy tartozni vélek e szép ünnep történeti hűségének, hogy ezúttal a sümegi állami elemi iskolái kul­lurális fontosságát illesszem abba a keretbe, melyből ez a szép iskolaház, mindnyájunk örö­mére, Sümeg örök díszére s a magyar közműve­lődés dicsőségére kiemelkedett. Ugy hiszem, mélyen tisztelt ünneplő közön­ség, hogy minden szivet, melynek ebben az iskolában és iskolaházban része volt, ugyan­azon érzés mozgatott, mely Sümeg érdekeltségé­nek államosítás iránti kér.ényét kisérő, 19U4 évi november hó elsején Miniszter úrhoz tett 3188. számú jelentésem indokolásának volt vezércsillaga. »Az eddig folytatott tárgyalásokból ismeretes lévén Nagyméltóságod előtt a város nyomasztó helyzete, egyben pedig kulturális buzgalma, mellyel szellemi és társadalmi boldogulását biz­tosító intézményeit nemosak fentartani, de a kor és törvény színvonaláig is fejleszteni óhajtja: részemről legmelegebben ajánlom a sümegi nép­oktatási tanintézetek sorsát Excellentiád atyai szivének kegyes és jóságos elhatározásába. Aján­lom nemcsak a helyi viszonyok égető igényei­hez képest, de azon nagy jelentőségnél fogva is, melyet Sümeg nagyközség oktatásügyének fellendülésével, ezen határszéli vármegye magyar­ságának hatalmas védvonalaiban, a magyar faj szellemi fensőbbségét izmosító többi zalavár­megyei városok, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely, Tapolca, Zalaszentgrót, Csáktornya ós Alsólendva szövetségében — méltóan kép­viselni fog*. íme, mélyen tisztelt ünneplő közönség, ebben a néhány rövid sorban van leszögezve az a két nagyfontosságú érdek, melybe a sümegi elemi iskolák államosításának szálai fonódnak. Már a reáliskola, felsőleányiskola és kisded­ovoda nagy és gazdag örökségével is velejárt az a szintén igen nagy társadalmi kötelesség, hogy ezen iskolák és intézmények a kor és tör­vény színvonaláig fejlesztessenek. Az elemi iskolák fentartásának a népiskolai alaptörvények rendelkezéseiben gyökerező s a sümegi érdekeltséget már a régi keretben is leg­nyomasztóbban terhelő járulmányai azonban még a régi állapot orvoslására sem lehettek elégségesek. Személyi ós dologi fejlesztésre pedig, az adott viszonyok közt, gondolni sem lehetett. Igen érthető tehát, ha Sümeg város társa­dalma ebben a válságos helyzetben hálával ragadta meg az áldó kezet, mely az 1904. évi 34045, számú leirat kegyes biztatásával, uj fényt vetett a kulturális buzgósága s erőinek csekély volta közt leroskodásig kimerült közön­ség reménytelen útjaira. És ez a fény ki nem aludt mindaddig, mig Sümeg népoktatásügye méltó helyét nem fog­lalta el azon vármegye kulturális szervezetében, amely vármegye egykor a Balatontól Légrádig nyúló harcvonalban egyik legerősebb védvára volt a magyarságnak s a magyar hazának. Ezen dicső harcok apotheozisa Zrínyi Miklós csáktornyai emlékoszlopáról négy szóban ragyog felénk: Ne bántsd a magyart. Csakhogy, mélyen tisztelt ünneplő közönség, fajunk sérthetetlenségét ma már nem véres harcok, de a magyarságnak minden hazánkban élő nemzetiség feletti gazdasági, kulturai és erkölcsi felsőbbsége biztosíthatja. Ha majd a magyar faj kulturája és gazda­sági ereje — mond a muzeumok és könyvtárak országos tanácsának elnöke 1909. évi nagyenvedi közgyűlésükön — ennek a magyar földnek tár­sadalmi egyensúlyában a nélkülözhetetlenség értékének súlyát jelenti, akkor a magyar állami lét minden belső veszedelemtől megszabaduland. Vagy amint Széchenyi István gróf oktat ben­nünket: a magyar fajt a bukástól megmenteni és nagy, dicső, hataimps nemzetté tenni csak felsőbbség által, vagy sehogysem lehet! Igenis, mélyen tisztelt ünneplő közönség, a munka, erkölcs és önérzet felsőbbségével, mely­nek át kell hatnia egyéni, társadalmi és hiva­talos életünk minden rétegét, szokásainkban, kedélyünkben, jellemünkben, tudományunkban, irodalmunkban, költészetünkben, művészetünk­ben s nemzetünk szent hagyományaihoz való törhetlen ragaszkodásunkban. A nemzeti létünket vagy enyészetünket eldöntő faji és szellemi felsőbbségnek alapját már az elemi iskolában kell elvetnünk, ösztöneit már itt kell felkeltenünk gyermekeink szivéb°r; ebben a szent csarnokban, molyet Németh János sü­megi róin, kath lolkés" ur, szeriiszéki űiuök s a községi iskolaszék buzgó elnöke áldott meg ma szép és megható szertartások közt, amiért én neki legbensőbb köszönetemet fejezem ki. Megáldotta — bitem xz-rint — azon meg­győződésben, hogy a magyar népiskoláuak a magyar oktatásügy nagy szervezetében betöl­tendő fontos hivatását nem mindig a jelleg, de az iskola szel lem > d-'oti cl. A kövek tömegét csak az Isten félelmének, a lángoió houszerelemnek, a tiszta erkölcsnek és nemes emberszeretetnek eszményei avatják fel a tudás, boldogság és földi megnyugvás templomává. És itt a sümegi állami ellemi iskola tantes­tületéhez fordulok szeretetteljes intelmemmel. Önökhöz tisztelt hölgyeim és uraim, kik e templomban Isten ós a szülők felelősségteljes helyettesei. Az Önök lelkiismeretére van bizva a szülői sziv legnagyobb földi öröme és büszkesége. Önök fejtik meg naponta a nevelői hatás, a paedagógiai példa azt a nagy csudáját, hogyan tudja egy ember, egy rövid életben, egy szerény körben, a maga hivatásának szeretetével száz és ezer szívből kifakasztnni az élet ideáljainak első ragyogását; hogyan válik a jó tanitó di­csőségére önmagának, áldására a társadalomnak. Az önök muitj i után teljesen meg vagyok arról győződve, hogy az Önök példás életével, tudásukkal és kitartó törekvésükkel magas szín­vonalig kifejlesztendő sümegi állami elemi is­kolák belső világából mindenki meg fogja érteni, miszerint Önök Kisfaludy Sándor » büszke és nemese fészkében töltenek be egy nagy nemzeti hivatást. Itt sz ő fészkében, hol négy év előtt Sse­gedy Róza emlékének örökre feledhetlen üunepe alkalmából, az én ihletett lelkem is u^y érezte, miszerint Sümegen minden gyermek még a ro­mokból is azt tanulja, hogy a hajdani szikla­szilárd, hatalmas királyi vár az idő és harcok nagy viszontagságai folytán enyészetnek indul­hatott, de a magyar kultura szeretetének, a a magyar faj, a magyar agy erejének, a nyel vében, érzésében, művelődésében egységes Ma­gyarország utáni igaz törekvésnek s nemes ra­jongásnak kialudnia, lankadnia soha, de soha nem szabad 1 . . . Mélyen tisztelt üuneplő közönség 1 Midőn a a sümegi állami elemi iskolákat a mai egyházi és társadalmi felavatás záró ünnepségével most már összes személyi és dologi viszonyaiban köz­vetlen felügyeletembe átveszem, tartozom a mul­taknak azzal a kijelentéssel, hogy a sümegi ál­lamosítás aktái az én szivem előtt lezárva nem lesznek. Nem bürokratikus akták ezek, mélyen tisz­telt ünnep'ő közönség, hanem örök okmányai hmiak a valóban cs< dás és lángoló rajongásnak, mellyel Eitner Zsigmond országgyűlési képviselő és Lukoniob Gábor dr áilami iskolai gondnok­sági elnök urak Sümeg szellemi és anyagi bol­dogulásán csüngnek. Nem tudom, nem birom pálmámat megosztani köztük; de ha visszatekintek mindenre, amit ők ezen iskoláért tettek, küzdöttek, fáradoztak és áldoztak; ugy érzem, nem osak a magyar tanfelügyelő, do a magyar ember is soha el nem muló hálával telik el irántuk. Kérem Isten áldását e szép iskolára, mely a szobrok és szent sirok közelségében örökké em­lékeztessen mindenkit arra, hogy a város, mely­nek ily hűséges fiai és derék társadalma van, fényalakjaiban megfogyatkozni nem fog soha 1. . Az ünnep hatása alatt álló nagy közönség kitörő tetszéssel fogadta a tanfelügyelő beszédét. A növendékek kedves és szabatos karóneke után Bánfi Alajos igazgató tett a tantestület nevében lelkes fogadást, hogy az iskola szent céljait szivük teljes odaadásával fogják szolgálni. Egyben kérte a szülők buzgó támogatását a tanítók munkájához. Egy fiu és egy leány tanuló lelket megkapó szavalata után a növendékek karéneke fejezte be az ünnepséget, melynek fényébe beragyogott Kisfaludy Sándornak, Szegedy Rózának és Ra­masetter Vincének, Sümeg varos nagyjainak, kegyelettel ápolt emlékezete. Csík igy képzelhető el, hogy nem volt Sü­megnek hatósága, hivatala, intézete, nőegylete, egyesülete, ugy társadalmának bármely rétege, mely szeretettel ne hódolt volna a magyar köz­művelődés ujabb megizmosodásának. Táviratot intéztek H ministerhez, államtitkár­hoz s főispánhoz. Tóth János államtitkár az ünnepélyen való képviseletére Ruzsicska Kál­mán kir. tanfelügyelő; hivta fel. DSiben társaeebéd volt a kaszinó nagytermé­ben. Lukonieh Gábor °dr Apponyi Albert gróf 1 miniszterre és Tóth államtitkárra, Polgár kir. \ közjegyző Dr Ruzsicska tanfelügyelőr -, a tan­fV-!ügy>'!8 és Krisztink"-ieli Eitaor Zsigmond országgyűlési képviselőre ós Lakonioh Gábor doktorra, Eitner Zsigmond Tóth államtitkárra és Sümeg áldozatkész közönségére, Ruzsicska tanfelügyelő Németh János plébánosra mondtak lelkes köszöntőket. Ünnepelték még a hölgyeket, a vidéki vendégeket, az igazgatót, tantestületet, rendezőket. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város árvaszéke közhírré teszi, hogy a zalaegerszegi 37. sz. tjkvben 47/a és 47/c hrsz. alatt felvett Cigány-utcai 12. nép­sorszámu, Lovonyák Oszkár, Lovonyák Matild éa kiskorú Lovonyák Antal, R<5za, Klára és László tulajdonát képező ingatlant a rajta levő házzal, folyó évi november 7 én, délután 3 órakor a helyszínén tartandó nyilvános szóbeli árverésen eladja 1. Kikiáltási ár 1000 korona. 2. Bánatpénzül 100 korona az árverés meg­kezdésekor a kiküldött Brenn Zoltán városi al­jegyző kezére leteendő. 3. A kiskorúakat i'lető vételár 1/ s-ad része ;iz árverés napjától azámitott 30 nap alatt, ll t-eá része 3 hónap alatt, l/ g ad része 5 hónap alatt fizetendő be a városi gyámpénztárnál. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. 4. A vételár után az árverés napjától kez­dődőleg 5 százalékos kamat fizetendő. 5- Ha a vevő a feltételeknek eleget nem tenne, joga lesz az árvaszéknek az ingatlanokat a vevő veszélyére és költségére ujabb árverésen eladni. 6. Vevő tulajdonjogot csak a vételár teljes kielégítése után nyer. Kelt Zalaegerszegen, Zilaegerszeg r. t. város árvaszékének, 1909. október 10-én tartott ülé­sében. Árvaszéki elnök hiv. távol: Mezriczky, árvaszéki ülnök. Soproui kereskedelmies iparkamara köréből. i. A cs. kir. szab. Kassa-Oderbergi vaeut igaz­gatósága pályázatot hirdet az 1910. évben szük­séges snyagok szállítására. Az anyagszükséglet a következő cikkükből áll: 1. Műhelyfák: tölgy munkafa. 2. I'álya­fentartási fák: szurkos fenyőfa. 3. Különféle anyagok: kötélgyártó áruk, bőrnemüek, olaj és zsirnemüek, mozdony és kocsialkatrészek vas­ból és acáibói, vas éa aoél oikkek. Az ajánlatok beadásának határideje f. évi november hó 2l-ike déli 12 óra. Az általános valamint különleges szállítási föltételek és az ajánlati űrlapok a vasút anyag­beszerzési osztályánál (Budapest, V. Rudolfrak­part 6. szám) példányonként és csoportonként 80 fillérért megszerezhetők. H. A m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalog­ezred közétkezési bizottsága pályázatot hirdet a következő élelmi cikkek száiítására : Marhahús, disznózsír, 2-es liszt, 7-es liszt, rizs, dara, árpa­gyöngy, zs mlyemorzsa, bab, hagyma, só, paprika, cukor, mák, szilvaiz, sav, káposzta, eoet és tej. Az ajánlatok benyújtási batárideje f. hó 25-ikéuek délelőtti 9. órája. Részletes felvilágo­sítás a nagykanizsai honvédlaktanya ezred élel­mező tiszti irodájában nyerhető. Hl. Az Osztrák-Orosz kereskedelmi és szállítási társaság egy könyvecskét bocsátott ki, mely a fontosabb orosz piacokon működő kereskedelmi meghatalmazottak és ügynökök — összesen 237-nek címét tartalmazza. Azon oégek részére,

Next

/
Oldalképek
Tartalom