Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-17 / 3. szám
2 »Zalamegye, Zalavfirraegyei Hírlap* 1908 január 17. munkás helyzetének javítására, a tőkeosztály kebeléből indul ki. Másik fegyvere a szociáldemokratizmusnak, amelyet céljai elérésére felhasznál, a vallástalanság, a hitetlenség terjesztése. Végzetes hatású ez a szegény muukásságra nézve, hatásában hasonló a méreghez, mely ha beleadja magát az élő szervezetbe, lassankint fokról-fokra fásítja, öli el azt. Ezért atendenciózus ós a munkásnép saját érdekeit veszélyeztő tanokat kell mindenekelőtt a nép köréből kiküszöbölni, mint amelyek a munkás elégedetlenségének főokozói, szülőokai ama fékteleen gyűlöletnek, amellyel a szociálista munkás a felette álló osztálybeliek irányában viseltetik. Fel kell világosítani mindenekelőtt a munkásokat a tévhitről; meg kell győzni afelől, hogy számára biztos és boldog jövőt csak a mai társadalmi rendszer nyújthat s hogy mindaz, amiről a szociáldemokraták álmodoznak, csak hiu ábránd, megvalósíthatatlan vágy, mely csak arra jó, hogy a munkáskérdés sikeres megoldását hátráltassa s egyes kétes exisztenciáknak biztos megélhetést nyújtson. Vissza kell adni a munkásnak öntudatát és gondolkodási szabadságát, vissza kell adni vallását, mellyel együtt feléled egy jöbb jövőben való hit, amelyben ur ós paraszt, munkás ós tőkés kezet-kézbe téve munkálkodik saját boldogságának kiépítésén s amelyben az egész társadalmat átöleli egy mindent megnemesítő érzés: a szeretet. Hogy azonban ez bekövetkezhessék, helyre kell állítani az egyetértést a munkás és a többi osztályok között, mert a munkáskérdés sikeresen csak az összes társadalmi rétegek munkájával oldható meg. Mindaddig, amig a szociáldemokrata tanok a munkások körében hitelre találnak, amig ennek folytán a tőkés iránti gyűlölet és bizalmatlanság a munkás szívéből ki nem hal, a munkáskérdés sikeres megosdásáról szó sem lehet. (R.) A közigazgatási bizottság ülése. Zalavármegye közigazgatási bizottsága mult héten tartotta ezévi első ülését gróf Batthyány Pál főispán elnöklete alatt. A ülésről való távolmaradásukat kimentették Eitner Zsigmond, gróf Batthyány József és Baroza László közigazgatási bizottsági tagok. Ezen ülésen alakíttattak meg a közig bizottság albizottságai. Gyámi felebbviteli bizottság tügjai lettek: rendes tagok: Koller István, Filipioh Lajos, Bareza László, Bogyay Máté. Póttagok : Eitner Zsigmond, Bosnyák Géza. Jegyző: Szeliáuszky Nándor. Pótadó kivetése elleni folszólamlási bizottság : Baroza László, Bosnyák Géza, Eitner Zsigmond, Bogyay Máté. Jegyző Szeliánszky Nándor. Erdészeti albizottság tagjai lettek: Koller István, Bosnyák Géza, Vizlendvay Sándor. Jegyző : Szeliánszky Nándor. Erdészeti kihágási bizottság : Rendes tagok : Baroza László, Bosnyák Géza, Filipioh Lajos. Póttagok : Gróf Batthyány József, Vizlendvay Sándor, Bogyay Máté, Eitner Zsigmond. Jegyző : Bubics Tivadir. Fegyelmi választmány tagjai lettek: Az államiak közül rendes tagok: Odor Géza, dr Ruzsioska Kálmán. Póttag: Ro-isz Ernő. A választott bizottsági tagok közül: Baroza László, Koller István rendes tagok, Vizlendvay Sándor póttag. Jegyző Szeliánszky Nándor. A börtön és fogház vizsgáló bizottságok tagjai lettek. A zalaegerszegi és nagykanizsai kir. ügyészeégek részére: Bosnyák Géza, Grót Batthyány József, Eitner Zsigmond, Odor Géza, Dr Thassy Gábor. A tapolozai és balatonfüredi járásbíróság i fogházik megvizsgálására : Gróf Batthyány József. A sümegi járásbirósági fogház megvizsgálására : Eitner Zsigmond. A keszthelyi járásbirósági togház megvizsgálására: Bogyay Máté. Az alsólendvai és perlaki járásbirósági fogház megvizsgálására Vizlendvay Sándor. Az alispán jelentette, hogy 1908 december hónapban a csendőrség 194 esetben teljesített nyomozó szolgálatot; kideríttetett 186 bűncselekmény. A tettesek közül feljelentetett a büntető bíróságoknál 215 egyén; letartóztatásba helyeztetett 30. A kiderített bűncselekmények közül lopás 59 esettel, gyújtogatás pedig '20 esettel szerepel. A kir. járásbíróságokhoz tartozó kihágás eseta 29 izben fordult elő; feljelentetett 37 egyén. A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt, 231 esetben kinyomozott kihágásért 373 egyén jelentetett fel. Elővezettetett 48. Tüzeset 5 fordult elő; az összes kár 7808 K, amelyből biztosítás által megtérült 2100 K, maradt tedezotlen 5708 K. A tííz keletkezésének oka 1 esetben gyermekjáték, l esetben gondatlanság, 3 osetben kideríthetetlen volt. Orvosrendőri hullaszemle 10 esetben teljesíttetett; a halál oka 3 esetben öngyilkosság, 2 esetbeu hirtelen természetes elhalálozás, 5 esatben baleset volt. Amerikába szóló útlevél 37 adatott ki. A kivándorlás csekély mérvű szaporodást mutat. Népoktatás. Kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a miniszter deoomber hónapban elrendelte a sümegi, drávavásárhelyi és nagyfalusi állami iskolák fejlesztését. A pályázat eredménye kineveztet.és céljából már felterjes^etett s az uj tantermek elhelyezése — Sümeget kivéve — helyszíni tárgyalások utján biztosíttatott. A tanfelügyelői hivatal mult hóuipbau befejezte az áll. elemi iskolák törzskönyveinek s a tanítók minősítésének táblázatait. A miniszter jóváhagyta a szentilonai iskola elhelyezésére szolgáló uj épület terveit és költségvetését s az építkezés kivitelét elrendelte. A miniszter megállapította a Szentkozmadombján felállítandó elemi iskola feltételeit, továbbá elrendelte a zalakoppányi iskola államosításához szükséges ingatlan átengedésére vonatkozó egyházi főhatósági beleegyezés megszerzését. A keszthelyi és nagykanizsai honvéd és közöshadseregbeli továbbtanuló altisztek polgári iskolai tanfolyama megnyitása érdemében a miniszterhez felterjesztés tétetett. Decemberben a kir. tanfelügyelő vizsgálatot tartott Viziszentgyörgyön a községi iskola több függőben levő ügyében. Elnöklete alatt megtartatott a Csáktornyái tanítóképzőben a póttanképesítő vizsgálat. Meglátogatta a nogyfalui, bucsuszentlásztlászlói, zalaszentiváni iskolákat. Tárgyalt a Drávavásárhelyen felállítandó állami kisdedovoda ügyében. A csáktornyai kisdedovodák államosításának s egy állami kisdedovodának egyik külfárai községben való felállításának ügye a miniszter kívánsága szerint tárgyaltatott le a csáktornyai képviselőtestület által. A kir. segédtanfelügyelők meglátogatták: a turosisosei, muraszerdahelyi, muraszentkereszti, drávaegyházi, liodosáni, zalacsányi, zalakoppányi, muracsányi, draskoveozi, bókaházai, kallosi, kehidai, murakirályi, raposkai, hegymagasi, bödei, bottornyai, hóttói, tófeji, söjtöri iskolákat. Éjféli párbaj. Csendesen, zaj nélkül ment előre a század. A mannlicherek fészkelődtek az elfáradt vállakon, s olyik legény magasra emelve a tizenöt fontos fegyvert, összeszorított ajkai között valami elfojtott káromkodást nyögött és szinte rádobta a nehéz golyószórót a másik vállára. Aztán ment tovább buta kitartással. Ahó még csak hullt szépen, keringve, betakarta a világot sápadt halotti takaróval, de az összerongyolt, éhes és fáradságtól elcsigázott katonák komor tekintete szinte elhomályosította a ragyogó hólepelt. Páter Dragunics, a századhoz beosztott fiatal tábori lelkész, fohászkodva susogta az ég felé: — Irgalom a mi nagy bűneinkért én Uram 1 Dél felé valami oéda nóta kelt szárnyra a levegőben. Valahonnan a távolból, a felhőkbe vesző hegyek felől megindult a szél és jajgatva, sivítva kapaszkodott a csonttá gémberedett köpönyegekbe, felkavarta a völgyet belepő hótakarót és dermesztő leheletével elkezdett könnyeket facsarni a szomorú szemekbe. A szó elhalt az ajkakon és ahogy az elkeseredett néma emberhorda lehajtott fővel menetelt a hómezőn keresztül, rendetlenül szétszórt szakaezokban, olyannak tetszett, mint egy csorda halálrafáradt, eltévedt vad. ÉB mintha csak az Ur odafönn minden haragját éreztetni akarta volna, négy óra felé párás, nehéz köd ereszkedett le a hófelhők közül, aztán tüneményes gyorsasággal jött a sötétség. A föld meg csak dübörgött, mozgott ; egyre, félelmetesen és a távolból zengő ágyudörgést szilajon verték vissza az árnyékként gubbasztó havasi bérodk. Azokon tul már járta a haláltánc! A 9-te companie legényei megborzongva néztek össze. A sziveket megülte a halálsejtelem; a félelem az ismeretlen ellentől, amely ki tudja melyik szikla mögött leselkedik rájuk villámló karabélyaival és rövidre fogott pongő acél késeivel, amely ugy osztja a halált, mint a felhőkből lecsapó gyehenna tüze. És keresztül borongott valami szilaj, dscos érzés a lelkeken : visszafordulni, futni a halál elől! És a szétszórt, fáradt legények között halk \ moraj hangzott. Idó Milán menetközben megrántotta a rag\ás arcú Rankó Dusán fegyverszíját. — Soká megyünk még káplár ur ? — Majd csak beledöglünk egyszer Milác ! — Akkor jó — piszmogott az oláh és mentek tovább bukdácsolva, szorosan egymás mellet. Vitte őket az imbolygó fáklyafény, az ár, a fegyelem, meg az a mormogó zúgás, amely megzendült előttük a homályban dübörgő, szédületes morajjal, amellyel a megáradt Bosku üdvözölte ! az éj vándorait. I A néhány száz lépéssel előretolt elővéd kadétja lefúvatta a marschot. Páter Dragunics most már káromkodott, oberlieutenant Misztivacsak a bajusza jégcsapjait rágicsálta kínjában, csak a kapitány maradt nyugodt és kedélyes továbbra is, amikor illő hangon tudatta a századdal, hogy helyezkedjen kényelembe, verje fel a sátrait, mert nem lehet tovább menni. Azután előrenyargalt a zajló folyóoskához, amely derékben törte ketté az óoska, összekötő fahidat. — Donnervette'-, ez történhetett volna egy kicsit későbben is! — sziszegte boszusan a kadét felé, mintha csak őt okolná azzal, ami történt. A kadét hallgatott. Maga is olyanfélét érzett, hogy tulajdonképen igazsága van ennek a dörmögő, vén medvének és szótlanul, tanácstalanul nézte azt a fagytól vörös, boszus arcot. Csak a hangos paranosszóra verte össze a bokáit: — Kadét! Elmegy hidat keresni arra lefelé! Majd hogy hanyatt nem vágódott a kadét, de megemberelte magát, tisztelgett ós egyforma topogással ment a század felé, emberekért. És mentek tizenheten. Tizenöt infanterista, egy káplár és a kadét. A hó csikorgott a lábaik alatt, a szól idegrázó dalokat süvített, mellettük morajlott a megáradt víz, messziről pedig zengett egyre a halál dala, az ágyúdörgés. Csakúgy harsogott feléjük a visszhang dübörgése. Mire a kadét először tempószünetet adott, már semmi sem látszott a