Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-17 / 3. szám

2 »Zalamegye, Zalavfirraegyei Hírlap* 1908 január 17. munkás helyzetének javítására, a tőkeosz­tály kebeléből indul ki. Másik fegyvere a szociáldemokratizmus­nak, amelyet céljai elérésére felhasznál, a vallástalanság, a hitetlenség terjesztése. Végzetes hatású ez a szegény muukásságra nézve, hatásában hasonló a méreghez, mely ha beleadja magát az élő szervezetbe, las­sankint fokról-fokra fásítja, öli el azt. Ezért atendenciózus ós a munkásnép saját érdekeit veszélyeztő tanokat kell mindenek­előtt a nép köréből kiküszöbölni, mint amelyek a munkás elégedetlenségének fő­okozói, szülőokai ama fékteleen gyűlölet­nek, amellyel a szociálista munkás a felette álló osztálybeliek irányában viseltetik. Fel kell világosítani mindenekelőtt a munká­sokat a tévhitről; meg kell győzni afelől, hogy számára biztos és boldog jövőt csak a mai társadalmi rendszer nyújthat s hogy mindaz, amiről a szociáldemokraták álmo­doznak, csak hiu ábránd, megvalósíthatat­lan vágy, mely csak arra jó, hogy a mun­káskérdés sikeres megoldását hátráltassa s egyes kétes exisztenciáknak biztos megél­hetést nyújtson. Vissza kell adni a munkásnak öntuda­tát és gondolkodási szabadságát, vissza kell adni vallását, mellyel együtt feléled egy jöbb jövőben való hit, amelyben ur ós paraszt, munkás ós tőkés kezet-kézbe téve munkálkodik saját boldogságának kiépíté­sén s amelyben az egész társadalmat átöleli egy mindent megnemesítő érzés: a szeretet. Hogy azonban ez bekövetkezhessék, helyre kell állítani az egyetértést a mun­kás és a többi osztályok között, mert a munkáskérdés sikeresen csak az összes társadalmi rétegek munkájával oldható meg. Mindaddig, amig a szociáldemokrata tanok a munkások körében hitelre talál­nak, amig ennek folytán a tőkés iránti gyűlölet és bizalmatlanság a munkás szívé­ből ki nem hal, a munkáskérdés sikeres megosdásáról szó sem lehet. (R.) A közigazgatási bizottság ülése. Zalavármegye közigazgatási bizottsága mult héten tartotta ezévi első ülését gróf Batthyány Pál főispán elnöklete alatt. A ülésről való távol­maradásukat kimentették Eitner Zsigmond, gróf Batthyány József és Baroza László közigazgatási bizottsági tagok. Ezen ülésen alakíttattak meg a közig bizott­ság albizottságai. Gyámi felebbviteli bizottság tügjai lettek: rendes tagok: Koller István, Filipioh Lajos, Bareza László, Bogyay Máté. Póttagok : Eitner Zsigmond, Bosnyák Géza. Jegyző: Szeliáuszky Nándor. Pótadó kivetése elleni folszólamlási bizottság : Baroza László, Bosnyák Géza, Eitner Zsigmond, Bogyay Máté. Jegyző Szeliánszky Nándor. Erdészeti albizottság tagjai lettek: Koller István, Bosnyák Géza, Vizlendvay Sándor. Jegyző : Szeliánszky Nándor. Erdészeti kihágási bizottság : Rendes tagok : Baroza László, Bosnyák Géza, Filipioh Lajos. Póttagok : Gróf Batthyány József, Vizlendvay Sándor, Bogyay Máté, Eitner Zsigmond. Jegyző : Bubics Tivadir. Fegyelmi választmány tagjai lettek: Az államiak közül rendes tagok: Odor Géza, dr Ruzsioska Kálmán. Póttag: Ro-isz Ernő. A választott bizottsági tagok közül: Baroza László, Koller István rendes tagok, Vizlendvay Sándor póttag. Jegyző Szeliánszky Nándor. A börtön és fogház vizsgáló bizottságok tagjai lettek. A zalaegerszegi és nagykanizsai kir. ügyész­eégek részére: Bosnyák Géza, Grót Batthyány József, Eitner Zsigmond, Odor Géza, Dr Thassy Gábor. A tapolozai és balatonfüredi járásbíróság i fogházik megvizsgálására : Gróf Batthyány József. A sümegi járásbirósági fogház megvizsgálására : Eitner Zsigmond. A keszthelyi járásbirósági tog­ház megvizsgálására: Bogyay Máté. Az alsó­lendvai és perlaki járásbirósági fogház megvizs­gálására Vizlendvay Sándor. Az alispán jelentette, hogy 1908 december hónapban a csendőrség 194 esetben teljesített nyomozó szolgálatot; kideríttetett 186 bűncselek­mény. A tettesek közül feljelentetett a büntető bíróságoknál 215 egyén; letartóztatásba helyez­tetett 30. A kiderített bűncselekmények közül lopás 59 esettel, gyújtogatás pedig '20 esettel szerepel. A kir. járásbíróságokhoz tartozó kihágás eseta 29 izben fordult elő; feljelentetett 37 egyén. A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt, 231 esetben kinyomozott kihágásért 373 egyén jelen­tetett fel. Elővezettetett 48. Tüzeset 5 fordult elő; az összes kár 7808 K, amelyből biztosítás által megtérült 2100 K, maradt tedezotlen 5708 K. A tííz keletkezésének oka 1 esetben gyermekjáték, l esetben gondat­lanság, 3 osetben kideríthetetlen volt. Orvosrendőri hullaszemle 10 esetben teljesít­tetett; a halál oka 3 esetben öngyilkosság, 2 esetbeu hirtelen természetes elhalálozás, 5 esat­ben baleset volt. Amerikába szóló útlevél 37 adatott ki. A kivándorlás csekély mérvű szaporodást mutat. Népoktatás. Kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a miniszter deoomber hónapban elrendelte a sümegi, drávavásárhelyi és nagyfalusi állami iskolák fejlesztését. A pályázat eredménye kine­veztet.és céljából már felterjes^etett s az uj tan­termek elhelyezése — Sümeget kivéve — hely­színi tárgyalások utján biztosíttatott. A tanfelügyelői hivatal mult hóuipbau befe­jezte az áll. elemi iskolák törzskönyveinek s a tanítók minősítésének táblázatait. A miniszter jóváhagyta a szentilonai iskola elhelyezésére szolgáló uj épület terveit és költség­vetését s az építkezés kivitelét elrendelte. A miniszter megállapította a Szentkozmadomb­ján felállítandó elemi iskola feltételeit, továbbá elrendelte a zalakoppányi iskola államosításához szükséges ingatlan átengedésére vonatkozó egyházi főhatósági beleegyezés megszerzését. A keszthelyi és nagykanizsai honvéd és közös­hadseregbeli továbbtanuló altisztek polgári iskolai tanfolyama megnyitása érdemében a miniszter­hez felterjesztés tétetett. Decemberben a kir. tanfelügyelő vizsgálatot tartott Viziszentgyörgyön a községi iskola több függőben levő ügyében. Elnöklete alatt meg­tartatott a Csáktornyái tanítóképzőben a pót­tanképesítő vizsgálat. Meglátogatta a nogyfalui, bucsuszentlásztlászlói, zalaszentiváni iskolákat. Tárgyalt a Drávavásárhelyen felállítandó állami kisdedovoda ügyében. A csáktornyai kisdedovodák államosításának s egy állami kisdedovodának egyik külfárai köz­ségben való felállításának ügye a miniszter kívánsága szerint tárgyaltatott le a csáktornyai képviselőtestület által. A kir. segédtanfelügyelők meglátogatták: a turosisosei, muraszerdahelyi, muraszentkereszti, drávaegyházi, liodosáni, zalacsányi, zalakoppányi, muracsányi, draskoveozi, bókaházai, kallosi, kehidai, murakirályi, raposkai, hegymagasi, bödei, bottornyai, hóttói, tófeji, söjtöri iskolákat. Éjféli párbaj. Csendesen, zaj nélkül ment előre a század. A mannlicherek fészkelődtek az elfáradt vállakon, s olyik legény magasra emelve a tizenöt fontos fegyvert, összeszorított ajkai között valami elfoj­tott káromkodást nyögött és szinte rádobta a nehéz golyószórót a másik vállára. Aztán ment tovább buta kitartással. Ahó még csak hullt szépen, keringve, betakarta a világot sápadt halotti takaróval, de az össze­rongyolt, éhes és fáradságtól elcsigázott katonák komor tekintete szinte elhomályosította a ragyogó hólepelt. Páter Dragunics, a századhoz beosztott fiatal tábori lelkész, fohászkodva susogta az ég felé: — Irgalom a mi nagy bűneinkért én Uram 1 Dél felé valami oéda nóta kelt szárnyra a levegőben. Valahonnan a távolból, a felhőkbe vesző hegyek felől megindult a szél és jajgatva, sivítva kapaszkodott a csonttá gémberedett köpönyegekbe, felkavarta a völgyet belepő hó­takarót és dermesztő leheletével elkezdett könnye­ket facsarni a szomorú szemekbe. A szó elhalt az ajkakon és ahogy az elkeseredett néma ember­horda lehajtott fővel menetelt a hómezőn keresz­tül, rendetlenül szétszórt szakaezokban, olyan­nak tetszett, mint egy csorda halálrafáradt, elté­vedt vad. ÉB mintha csak az Ur odafönn min­den haragját éreztetni akarta volna, négy óra felé párás, nehéz köd ereszkedett le a hófelhők közül, aztán tüneményes gyorsasággal jött a sötétség. A föld meg csak dübörgött, mozgott ; egyre, félelmetesen és a távolból zengő ágyu­dörgést szilajon verték vissza az árnyékként gubbasztó havasi bérodk. Azokon tul már járta a haláltánc! A 9-te companie legényei megborzongva néztek össze. A sziveket megülte a halálsejtelem; a félelem az ismeretlen ellentől, amely ki tudja melyik szikla mögött leselkedik rájuk villámló karabélyaival és rövidre fogott pongő acél kései­vel, amely ugy osztja a halált, mint a felhők­ből lecsapó gyehenna tüze. És keresztül boron­gott valami szilaj, dscos érzés a lelkeken : vissza­fordulni, futni a halál elől! És a szétszórt, fáradt legények között halk \ moraj hangzott. Idó Milán menetközben megrántotta a rag\ás arcú Rankó Dusán fegyverszíját. — Soká megyünk még káplár ur ? — Majd csak beledöglünk egyszer Milác ! — Akkor jó — piszmogott az oláh és men­tek tovább bukdácsolva, szorosan egymás mellet. Vitte őket az imbolygó fáklyafény, az ár, a fegyelem, meg az a mormogó zúgás, amely meg­zendült előttük a homályban dübörgő, szédületes morajjal, amellyel a megáradt Bosku üdvözölte ! az éj vándorait. I A néhány száz lépéssel előretolt elővéd kadétja lefúvatta a marschot. Páter Dragunics most már káromkodott, oberlieutenant Misztivacsak a bajusza jégcsapjait rágicsálta kínjában, csak a kapitány maradt nyugodt és kedélyes továbbra is, amikor illő hangon tudatta a századdal, hogy helyezkedjen kényelembe, verje fel a sátrait, mert nem lehet tovább menni. Azután előre­nyargalt a zajló folyóoskához, amely derékben törte ketté az óoska, összekötő fahidat. — Donnervette'-, ez történhetett volna egy kicsit későbben is! — sziszegte boszusan a kadét felé, mintha csak őt okolná azzal, ami történt. A kadét hallgatott. Maga is olyanfélét érzett, hogy tulajdonképen igazsága van ennek a dör­mögő, vén medvének és szótlanul, tanácstalanul nézte azt a fagytól vörös, boszus arcot. Csak a hangos paranosszóra verte össze a bokáit: — Kadét! Elmegy hidat keresni arra lefelé! Majd hogy hanyatt nem vágódott a kadét, de megemberelte magát, tisztelgett ós egyforma topo­gással ment a század felé, emberekért. És mentek tizenheten. Tizenöt infanterista, egy káplár és a kadét. A hó csikorgott a lábaik alatt, a szól ideg­rázó dalokat süvített, mellettük morajlott a meg­áradt víz, messziről pedig zengett egyre a halál dala, az ágyúdörgés. Csakúgy harsogott feléjük a visszhang dübörgése. Mire a kadét először tempószünetet adott, már semmi sem látszott a

Next

/
Oldalképek
Tartalom