Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-29 / 44. szám

1905. október 29. »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 4 Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. * Keztyü a földön. Az az ur, a kiről itt most sző leszen, eltekintve vasszorgalmátdl és könyvmoly természetétől, mégis társadalmi embernek mondható. A mit igazol áz is, hogy találkozván a múltkoriban egy ismerős családdal, azokat kazakisérte. Ez pedig olyan embertől, ki szemüveget is visel és hozzá még cimbalmozik is, igazán elő­zékenység. Már hazaértek majdnem, mikor a család egyik bájos hölgytagja akaratlanul olyanforma mozdu­latot tett, mintha keztyüjét a földre ejtette volna. Szemüveges emberünk oda néz ós tényleg lát a földön olyan valamit, a mi hasonlít az össze­göngyölt keztyühöz. A legnagyobb udvariassággal hajlik utána, hogy felvegye, de kezei a fiuom glacé bőr helyett valami érdes, nedves és kellemetlen tárgyat érintenek. De ez még hagyján. A tárgy az érintésre meg­elevenedik és akkorát ugrik, mint egy varangyé­kos béka. A mint hogy tényleg az is volt­A cvikkeres urék cselédje el nem tudja kép­zelni, hogy mi jutott |az urfihoz. Máskor elég volt, ha csak a reggeli mosdásnál mosta meg a kezét, most meg egész nap nem tesz egyebet, csak folyton a kezét mossa. „Aki a babáját igazán szereti ..." Ugy látszik, hogy ezt az ismerős nótát sem hasból csinálták, hanem a való élet után kom­ponálták. Még akkoriban törtónt, mikor nem ez a bolond havas, esős, fagyos és sáros idő járt, hanem azok a lágy sejtelmes éjszakák, a mikuek méla­bús hangulatába oly jól illik az éjjeli zene. Egy másik ifjú a hős, akinek kilétét nem árulom el. Szíve tele lóvén egész nap édes ábrándokkal, a mely ábrándok ragyogó csillaga vármegyénk egyik legszebb lánya lévén, csak természetes, hogy éjjel bandával állított/)da az alá az ablak alá, a mely szobában az imádott hölgy tényleg álmodott. És felhangzottak a nóták: »Csak egy kislány van a világon.* »Mért is szeretlek oly nagyon.* És mentek szépen, hangulatteljesen, zavarta­lanul. Már húzták azt is, hogy: »Oh mily bohó valók* . . . mire égy hatalmas villámlás, utána pedig rémes dörej reszkettette meg a csendet. virág, a melynek szirmait tépdeste. Mikor észre­veszi Ilonkát, egykedvűen köszönti. Ez a modor a kezdetben félénknek és zavart­nak látszó leányt egész megváltoztatta. — Aztán ne hogy azt merje gondolni, mintha az valami kicsinált dolog volna! Egy cseppet sem! Éppen ezért remélem, nem nekem, hanem a véletlennek róvja fel, hogy magányá­ban megzavartam. — Mondhatom, hogy egy cseppet sem ismer, ha rólam ilyeneket tételez fal. Különben is han­gulata után itélve, egészen ugy érezheti itt magát az erdőben, mintha én itt se lennék. Ilonka bosszúsan intett és oda állt elébe Napernyőjét beszúrta a lágy pázsitba és élesen a szeme közé nézett az orvosnak. — Mondja csak! Megint fólre akar vonulni ? — De ha ez nekem szokásom. — . . . És . . . Miért kerül engem kész­akarva ? — Én? Nagysádat? . . . Engedjen meg, de ón senkivel sem társalgók . . . — De hogy tud így meglenni egyedül? És igaz-e — folytatá, miközben szemeivel zavartan nézett a földre — igaz-e, hogy maga sohasem volt még szerelmes? — Igaz! — Hát magába nem volt senki? — Nem tudom; én nem kérdeztem, más meg nem mondta. — Hü ebből zápor lesz — gondolta hősünk — de addig el kell még ezt a nótát húzni; éppen aktuális lesz: >A ki a babáját igazán szereti, akármilyen záporeső esik mégis felkeresi.* A cigányok rákezdték, de abban a percben, mintha osak öntötték volna, megeredt as eső. Olyan rémes menekülést még nem látott váro­sunk nyugodt éjszakája mint az volt. Minden elérhető kapualja, míg a hirtelen jött zápor el nem mult, hangszerükért óbégató oigányokkal volt tele. De azért még ezeknek hagyján volt. Hanem a nagybőgőt két embernek kellett felemelni, hogy kiöntsék a belsejében összegyűlt eső osapadéLot. Hűtlenség. Szerelemnek bűvös lantja Rég pengettem húrodat, Nem csalhattam le azokról Hamis csalfa hangokat. Hideg volt szívem, valaki Jégburokkal vonta be. Oh de most már újra lángol; Kiolvasztá páncéljából Két szép szempár melege. Valami kis bohó szellem Incselkedett-e velem ? Vagy talán ? . . . ohl Férfi hűség? Kimondani sem merem. Szóval én ki a szerelem Örök voltát hirdetém, Pár mértföldnyi távolságban Vidámságban, múlatásban Kis angyalom feledém. Hazajöttem. Elkerültem Mint bűnös a templomot, De csak addig, a míg egyszer Édes szóval megfogott I Két szép szeme oly kéröleg Oly esdöleg uéze rám, A szívemet átaljárta Édes érzés forrósága S szemlesütve hallgatám. És azóta újra égek Újra s jobban szeretem. Tudom, érzem öt rendelte Az Ur Isten én nekem. Egy szavától függ a létem Függ halálom. Egy szava Annyi mintha a paesirta Bűvös-bájos szép dalt sírna Vagy egy angyal szólana. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből, i. A máv. budapest-balparti üzletvezetősége szén­kéneg (KohlenwasserstotF) átvételére pályázatot hirdet. Határidő október hó 31-tke. A máv. debreczeni üzletvezetőségnek 70.000 — És ha mégis akadna valaki ? . . . Tegyük fel, de csak ugy például. Lássa ón rokonszen­vezek magával. Tetszik a modora . . . Az orvos könnyedén meghajolva csak ennyit mondott: — Ez igazán kitüntető reám nézve. Fogadja hálás köszönetemet. — Na hallja maga borzasztó egy ember! Hát mindent én rágjak a szájába ?! Nem akar egy befejezetlen gondolutot sem kiegészíteni ? . . . Az lem baj! De tudja meg . . . hogy én szere­tem magát ... és most tépje tovább a szirmait annak a szegény Margit virágnak ! Takács Elemér egyelőre csendesen ... a Margit virágot tűzte gomblyukába. Majd ráné­zett a leányra ós őszinte tekintete lecsillapította Ilonka felhevült idegeit, mikor kezót megfogva így szólt hozzá: — Ilonka! Engedje meg, hogy így szólítsam, hisz ón tán még jobban szeretem magát. De látja, ha kezdettől fogva beálltam volna hódolói töme­gébe, még figyelmére sem méltatott volna, mint tette azt többekkel . . . Szeretem mióta csak megláttam és mégis ily kinos különcködésben éltem, csakhogy ezt a pillanatot kierőszakolhas­sam. Mert látja ebben biztos voltam . . . hi«z ilyenek a nők . . . Hantke Emil. drb vesszőseprőre van szüksége. Határidő aa ajánlatok benyújtására november hó 21-ike. Mind e hirdetmény kamaránk hivatali helyi­ségében olvasható. II. A győr—sopron—eberfurti vasut 35.000 drb legjobb minőségű II. rangú tölgytalpfa ós 25.000 darab legjobb minőségű I. rangú tölgytalpfa szállítására hirdet pályázatot. Részmennyiségekre is tehető ajánlat. A szállításban résztvenni óhaj­tók egységáraikat f. évi november hó 15-ikéig közöljék a győr—sopron—eberfurti vasut soproni üzletigazgatóságával. III. A m. kir. államvasutak aradi üzletvezetősóge 8000 drb III. rangú tölgyfatalpfa szállítására hirdet pályázatot. Részmennyiségre is tehető ajánlat. Az ajánlatok benyújtási határideje 1905. évi november hó 21-ike. A részletes pályázati hirdetmény kamaránk hivatali helyiségében olvasható. IV. A kereskedelemügyi m. kir miniszter a buda­pest—bécsi állami közúton Holló-Lomnicz és Podolin községek között újjáépítendő Toporcz­patakhid és a Visóvölgy vasúti állomás közelé­ben újjáépítendő hid vasfelszerkezeti munkálatai­nak végzésére pályázatot hirdet. Az ajánlatok benyújtási határideje f. évi november hó 4-ike, illetve 6-ika. A részletes hirdetmények kamaránk hivatali helyiségében megtekinthetők. Sopron, 1905. évi október hó 24-án. A kerületi kereskedelmi- es iparkamara. Hirek. Képiselőtestületl közgyűlés. Zalaegerszeg r. t. város képviselőtestülete október 26-án rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen elhatározta, hogy a Zalaegerszegen felállítandó Csány szoborra 200 koronát ad; jóváhagyta a felsőerdei szántóföld bérbeadására vonatkozó szerződóst; Dr Keresztury József kérvénye folytán a Caány utcai szabályo­zási vonalat újból megállapította akként, hogy az utoa bejáratánál tervbe vett 4 méternyi kiszé­lesítéstől eltekint, tehát az utoa szélessége az Eötvös utca sarkáig 12 méter lesz s azontúl fokozatosan kibővül 16 méterra. Hrabovszky Rezső budapesti lakos gyógyszerész kérelme foly­tán a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a köz­egészségügyi bizottság javaslatát s kimondta, hogy a 3-ik gyógyszertár felállítását indokoltnak tartja. — A város határában levő közdülőutak beosztása tekintetében akként határozott a köz­gyűlés, hogy az alsóerdőig vezető útnak a tégla­gyárig terjedő részét köadülőutnak nyilvánította, a Jánkán ós Egerszeghegyen keresztül vezető utakat azonban — Hajik István, Heinoz János és Vörös Gyula felszólalásai folytán — a köz­dülőutak sorából kihagyta. — A polgári leány­iskola részére emelendő épület helyéül a Wlassits utcai Bakonyi féle telek megvételét a közgyűlés elhatározta. Kimondatott, hogy a Berzsenyi utcai járdák (beton szegéllyel) ás nyilt folyókák kiépít­tetnek oly formán, hogy a járda költségeit a háztulajdonosok viselik. Ctány ünnepély. A mult vasárnap Zalaeger­szegen megtartott emlékünnepély fényesen sikerült. A közönség zsúfolásig megtöltötte az »Arany Bárány* szálloda nagytermét s meleg hazafias érzéssel hallgatta a vértanuk emlékezetére mon­dott beszédeket. A programm minden száma fokozta a lelkeaedést. Az Irodalmi és Művészeti kör zene ós énekkara Bánk bán imájával nyitotta meg az ünnepélyt. A kart Sándor Zsigmond mérnök vezette. — Tuozy János főgimnáziumi tanár emlékbeszódet mondott ar aradi vértanuk­ról. A beszéd minden szavából igaz hazafias érzés, a magyarságért való lelkesedés áradt. — Nagy hatást keltettek Szalay Samu ós ifjú Czukelter Lajos szavalatai.Czukelter Lajos Borbély Györgynek alkalmi rapiszodiáját adta elő. A köl­temény tartalma ós szépségei, a szónok tüzes előadása elragadták a közönséget. A szersőt és a szavalót egyaránt viharosan éljenezték. — Nóvák Mihály Csány László utolsó napjairól tartott felolvasást. A törtónetiró gondosságával,

Next

/
Oldalképek
Tartalom