Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)
1905-10-08 / 41. szám
1905. október 5. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 5 hogy a magyar nemzet nem tud ugy ünnepelni október 4-ikén, mint valaha. Fájó sebet ütöttek sziveinken, először azt meg kell gyógyítani. A hűségünk móg szilárd, a sziveinknek azonban n«m tudunk parancsolni, mert emberek vagyunk. Képviselőtestületi közgyűlés. Zalaegerszeg város képviselőtestület* szeptember hó 28-án rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a képviselők oly kis számban jelentek meg, hogy az izr. templommal szemben lévő Bakonyi féle teleknek, amely eredetileg a villamos telep részére volt kiszemelve, a felépítendő iskola részére való megvásárlása tárgyában határozni nem lehetett. Az ujabb közgyűlés október 28-ára tüzetett ki. — Az ág. ev. hitkörsógnek templomépítés oséljából 150 ezer téglát 17 K előállítási árban ad a város. — A kórházi szabályrendelet ós házi rend módosíttatott. — Id. Juhász József volt városi számvevőnek havi 6 K segélyt szavazott meg a közgyűlés. — Több illotőségi ügy intéztetett el. A Zalamegyei Gazdasági Egyesület 9-én d. e. 10 órakor Zalaegerszegen rendkívüli közgyűlést tart, amelynek tárgysorozatába az egyesület tulajdonát képező teleknek Zalaegerszeg város részére való eladása, továbbá folyó ügyek ós indítványok vannak kitűzve. Izr. istentisztelet. Sátoros (Szukkósz) ünnep első kót napjáu az esti istentiszteletek x/ a6 órakor, a délelőtti istentiszteletek 11 órakor kezdődnek. Eljegyzés. Simon Józset városi hivatalnok jegyet váltott Hartl Mariskával, Hartl Ferenc kedves leányával. Emlék Ünnepély. Az aradi vértanuk és Csány László emlékezetére Zalaegerszegen emlék ünnepélyt rendeznek 15-én, vasárnap délután. A rendező bizottság a részletes programmot falragaszok utján fogja közölni. Az ünnepélyt csekély belépő dijjal tervezik s a jövedelmet a Csány szobor alapjára fordítják. Az ünnepi beszédet Tuozy János főgimnáziumi tanár mondja, Nóvák Mihály tanító felolvasást tart Csány Lászlóról; ifj. Czukelter Ltjos és Szalay Samu szavalnak. Az ünnepélyen közreműködik az Irodalmi és Művészeti Kör zenekara is, Sándor Zsigmond vezetése alatt. A rendező bizottság azzal a kéréssel fordult a közönséghez, hogy az ünnepélyen minél nagyobb s a számban vegyen részt házakra tűzzön az ünnepély napján gászlobogót. Sok a vadász. Boldog időket élnek most azok, akik szenvedélyes vadászok ugyan, de a vadászjegyet nem szokták megváltani. A törvényen belüli állapotban bujkálniok kellett a csendőr elől, sőt még Uram bocsá, a finánctól is féltek b a puskájukat eldugva tartották; most azonban a törvényen kivüli állapot meghozta nekik azt hogy csak tréfált . . . vagy akármi más. Hisz már gondolkodni sem tudok. — Hogy lehetett akkor mérnök?! ... Én nem tágítok! A mit egyszer megmondtam arra mérget vehet bárki. Jöjjön hát menjünk . . . hadd lássam legalább hogy née ki az a lány. — Hát nem ismeri? — Soha óletembeu nem láttam móg ! — Furcsa, de hát csak menjünk. Útközben csak annyit kérdeztem az erényes kapitánytól : — De mondja csak édes Kerülő ur, mit csinálok, ha bájos leánya kikosaraz? — Mit? . . . Semmit! . . . Attól ne féljen! Beállítottunk a zöld zsalus kis házba. A hajadon a szalonban ült és egy nótát vert a cimbalmon. Még pedig ezt: » Hullámzó Balaton tetején*. Belépésünkkor abba hagyta. — A leányom: Katicza . . . ós . . . hogy hivják a mérnök urat? — Kiló Péter! És aval ott hagyott magunkra. Én először csak bámultam. Hol az ajtóra, melyen a kapitány eltűnt, hol a leányra ki mosolyogva állt előttem. De szólni egy árva kukkot sem tudtam. — Foglaljon helyet Kiló ur! mondá végre a leányzó. Leültem egy puffra és bámultam tovább. a gyönyörűséget, hogy vállra vetett fegyverrel világos nappal is muiatkozhatnak. Igaz magyar nem fizet adót ós nem vált vadász-jegyet, ellenben pusztítja a vadat, ahogy lehet. Szertelenül megszaporodott a vadászok száma, akik azonban a törvények uralma előtt le fogják rakni a fegyvert, addig azonban nem kegyelmeznek még a kányának sem. Nagyszabású hangvorseny. A zalaegerszegi kereskedő ifjak egylete f. évi november hó 4-ón nagyszabású hangversenyt rendez. A rendezőségnek sikerült ez alkalommal a helybeli kitűnő erőkön kivül Sas Zsigmond jeles koncert-énekest megnyerni, ki képzett tenorhangjával mindenütt, hol eddig fellépett, általános tetszést aratott. Az érdekes műsort lapunk legközelebbi számában közzótesszük. Van e sok önként jelentkező katona? Bizony alig akad. Zalaegerszegen legalább nem s a kik jelentkeznek is, a katonai ügyosztály azoknak is megtagadta a belépési bizonyítvány kiállítását. Ugyanezt irják Nagykanizsáról. A hadkiegészítő parancsnokságoknál szintén csak szórványosan jelentkeznek önkéntesen belépni kiváuó rekruták. A „Muraközi pezsgőgyár" nem rég kezdette meg működését s már is szűknek bizonyult a helyisége. A nagyarányú gyártás céljainak nem felel meg a régi telep s mivel itt bővítésről nem igen lehet szó, megfelelőbb helyről kell gondoskodni. A gyár cóljaiuak megfelelő alkalmas hely csakhamar kínálkozott is a vasúti indóház melletti Haokl-féle szálloda áruba bocsájtásával, melyet a konzorcium azután 50.000 koronáért megvásárolt. Október elseje. Az idén nem hangzott a kaszárnyák előtt a nóta: „Októbernek elsején be kell rukkolni..." Nem volt újoncozás, a kaszárnyákba nem vonultak be a rekruták s az udvarokon nem a bevonulók zsivaja, hanem a vén katonák káromkodása hallatszik. Csak egyik-másik oláh regimentbe vonultak be tömegesebben az önként jelentkezők, akik azt hÍBiik, hogy ezzel a magyaroknak ártanak. A korábban besorozott egyéves önkénteseket, akik eddig halasztást kaptak, behivták és 8 ok ezrednek az önkéntesek az október elsején berukkolt újoncai. A kaszárnyák képe tehát változatlan maradt október elsejón. A bókelótszámot a bontartott kiszolgált katonákkal fedezte a hadvezetőség. A három éves katonák tényleges szolgálati kötelezettsége azonban december 3l-én lejár. Sorozás pedig az idén már nem lesz. Hogy miként fogják ezt az erős kérdést megoldani, az a jövő titká. Erősen lőhet tőle a fejük a generalissimusoknak. Pajkos fiuk. A gyerek bizony gyerek marad, gyerek volt és marad mindig és pajkoskodik. TT—r— r— 1 1 IIB MIII II — Milyen furcsa piros szine vau ennek a puffnak, szólaltam meg végre. — Nagyon furcsa. De azért nekem mégis tetszik. — Micsoda kérem? rezzentem fel tartós félelmemből. — Hát . . . hát a puff. Ejnye de szórakozott, mindig ilyen? — de mig ezt kimondta arcán valami bátorító mosoly játszott, a mellyel biztatva tekintett felém. — Nem is csoda az édes Katicza. Látja ha tudná, nem is kérdezné. Mert . . . mert ón nagyon szeretek egy leányt. Egy leányt, kinek a haja szőke, a szoknyája fekete, a blouza piros és . . és szépen tud cimbalmozni. — De hisz ón vagyok! — Ugy van! Ha nem hiszi, kérdezze meg a kapitány urat! — Elhiszem, mert látja kedves Péter én is szeretem magát! — Mi az ördög! ilyen hamar' -— Dehogy, már három nap óta! Szerencsére belépett Kerülő. — Kapitány ur! vágtam pózba magamat. Egy rég háborgó érzelem dul bennem, mely végre is utat kér magának. Leányát, kimondhatatlanul szeretem és miután iátom, hogy ő is szeret, bátorkodom megkérni a kezét. — Kedves fiam ! . . . Légy boldog te is, ha láthatom, hogy lányom is boldog. Azt hiszem ilyenkor illő lett volna egymásra De az már mégis sok, amit egyik másik cselekszik. Rendszerint iszonyú lármával vonul végig az utcán az iskolából hazatérő sereg, dobálnak ós verekesznek. A minap egy fiu bedobta Szalai Sándor csizmadia fejét. A sérülés könnyű természetű ugyan, de orvosi gyógykezelést igényei. Kanyaró. Csáktornyán az elemi iskolai tanulók között a kanyaró járványszerüen lépett fel s oly nagyarányú megbetegedések fordultak elő, hogy az elemi iskola I ós Il-ik osztályában f. hó 4-től kezdődőleg a tanítást be kellett szüntetni. A zarándok. Egy rongyos ruhába öltözött alak róta az országutat. Lába meztelen, feje fedetlen, a derekán egy vastag kötél keresztülkötve, amelyen nagyszemü olvasók zörögtek. A botja vége keresztben végződött s a mellére is kereszt volt varrva rikító szinü posztóból. Koldult a nyomorult házról-házra, hogy elzarándokolhasson Romába, meg Jeruzsálembe. Őrült volt szegény zarándok, de nem bántott senkit; megelégedett egy krajcárral, vagy egy karaj kenyérrel, amelyet ezerszeresen kivánt vissza a jószivüeknek. Az utjáró bekéretőzött egy birkaakolba hálásra. Cauron viz volt. Csatakos rongyai hozzá tapadtak a testéhez, saakálla összecsapzott. Dideregve húzódott a szalmába és elaludt örökre. Reggelre halva találták a juhászok. Iszákjában néhány száz korouányi pénzt találtak. Megszökött a pénzzel. Neufeld Lajos bottornyai lakos Tuoias János baromfi ügynöknek 50 koronát adott, hogy az neki baromfiakat vásároljon. A megbízott vett is 4 db csirkét, a többi pénzzel azonban megszökött. Most keresik. Tüz. Toplak Antal drávaszentiváni lakos istállójának a tetőzete s a padláson 'volt szalma, 800 K értékben elégett. A tüzet a konyha kéményből felszálló izzó korom idézte elő, mely az istáló szalma fedelére hullott s azt meggyújtotta. A tulajdonosnak a felesége ezt észre vette és kiabált is, de mire segítségre mentek az emberek, már az egész tető lángokban állott. Gál György póntekfalusi lakos Pál Józseffel közösen bir egy hajlókot a tótfalusi hegyen. A kót gazda nem a legjobb egyetértésben ól egymással, kenyértörésre azonban nem került a sor. A minap meggyúlt a pince és porrá ógett. Gál Györgyöt érzékenyen sújtotta a tüzeset, mert odaégett ez idei szénája, több hordó bora. Panaszt tett a csendőrségnél, mely azt állapította meg, hogy a tűz nem véletlenségből támadt, hanem más valaki ludas abban ós a másik társ ellen indították meg a nyomozást, eddig azonban minden positiv eredmény nélkül. Ellopták a szekerét. Majnovits János polstraui tyukásztól az egész üzletét ellopták. A tyukász a korcsmában üldögélt, szekere pedig a koosiborulni. Meghatottságomban nem voltam rá képes hanem előállva azzal, hogy kinn biztosan várnak rám, de megígérve, hogy amint csak tehetem, rögtön bejövök, távoztam a boldogság fészkéből. Nem tudom, hogy értem haza, de azt tudom, hogy amint haza értem, az órámat ugy vágtam a falhoz, hogy ezer darabra ment. És utána is csalt azt sajnáltam, hogy miért nem tudtam ezt inkább Kupeczozel megtenni. Ezek után magam elővarázsoltam Kati alakját. Juj! Arcának rózsáit már az idő kezdte hervasztani, nyúlánk termete kezdett éktelenül gömbölyödni, Bzemeinek tüze kezdett lohadni és a haja az meg kezdett ugy nézni ki, mint egy kéve szalma ... de azért elismertem, hogy pár évvel ezelőtt szép leány lehetett. Most már boldog családapa vagyok! Van két fiam, egy leányom, meg egy szép feleségem. Mert a Kati mióta nőm lett, egészen megszépült. Arcának mosolygó rózsái majd kicsattannak, termete sudár ós gömbölyded, szemei észbontóan szikráznak, hajának illata pedig mindig elbódít. És tudja az ördög, ón büszke vagyok a Katim szépsógóre. Büszke, mert tudom, hogy ez mind természetes következménye annak, hogy ő . . . asszony. Hantke Emil.
