Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-30 / 18. szám

6 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. április 16. gyar szőlőbirtokos nyilatkozatai egyértelmüleg bizonyítják, hogy a bordói por a szőlő (és bur­gonya) peronosporájának legkitűnőbb, legjobban tapadó és ezért legolcsóbb ellenszere. A magyar­óvári gazdasági akadémia növónykórtani állomása négy évi kísérletezés után véleményét a követ­kező szavakba foglalta össze: >Az összes hasz­nálatban levő permetező anyagok közt teljes részrehajtatlanul megadjuk az elsőséget a bordói porból készült oldatnak. Kitűnő tapadóképessége biztosítja használhatóságát, elterjedését ezen anyag­nak, a mellyel az ujabb permetező anyagok közül egy sem versenyezhet*. Hozzátéve azt, hogy a bordói por oldatának elkészítéséhez nem kell szakértelem s igy ez a legegyszerűbb mun­kásra is rábízható, amellett, hogy az oldat elkészítése csak néhány percet vesz igénybe, ezek oly előnyök, melyek főleg szeszélyes idő­járás esetén megbecsülhetetlen szolgálatot tesz­nek. Lépfene. Cseresnyés községben egy szarvas­marhán a lépfene állapíttatott meg, miért is Drávacsány, Cseresnyés, Drávaóhid és Miksavár községekből lovak, szarvasmarhák és juhok Ausztriában május 29 óig nem szállíthatók. Érsekújvári lóvásár. Huszonharmadik éve már, hogy a Nyitramegyei Gazdasági Egyesület a kor igényeinek teljesen megfelelő lóvásárt ala­pította. A megelőző 22 éven át tartott vásárok meggyőztek mindenkit arról, hogy e vásárokra kitűnő anyag hajtatik fel s hogy a Duna bal­partján e vásár az egyedüli, a melyen a lovakat jól lehet értékesiteni. Érsekújvár nemcsak a vele közvetlenül szomszédos megyók lótenyésztői­nek képezi könnyen hozzáférhető központját, de a kereskedelmi világra nézve is — budapesti­bécsi fővonalba esvén — könnyű közlekedése folytán kedvező helyzettel bir. E vásár ez évben minden bizonnyal május hó 7 és 8-án fog meg­tartatni. Azon híresztelések, mintha e vásár elhalasztatnék vagy pedig hogy az ott vásárolt lovaknak Ausztriába való kivitele megtiltatnék, alaptalanok. Hasznos tudnivalók. Az orvostudomány tanitja, hogy az egészséges emberi szervezetnek napon­kint egy liter vizre van italul szüksége. Ez a viz szolgál ugyanis a bevett ételek higitóazeréül. E nélkül ugyanis a szervezet a megemésztett táplálékot hasznosan feldolgozni nem tudja. Minthogy azonban a táplálékokkol a gyomorba minden esetben igen sok és különböző betegség csirája is bejut, fontos, hogy italul olyan viz használtassák, mely baktériummentes legyen, tehát azon csirákat ne szaporítsa, másrészt a tápláló­kokkal bevett baktériumokat a gyomornak meg­ölni segítse s végül, hogy a viz a gyomrot no rontsa. Be van igazolva, hogy ilyen célokra a mohai Ágnes viz végtelenül alkalmas, mert teljesen baktériummentes. Másodszor, minthogy szénsavat tartalmaz, a baktériumok mérgező hatását lerontja. És végül, minthogy a gyomrot alkalmasan izgatja, egyrészt étvágyat csinál, másrészt bőséges elválasztását okozza azon gyomor­nedveknek, melyek azon kártékony baktériumo­kat megölik. A mohai Ágnesviz logyasztását különben és főként tavasszal, kiváltképen lehet ajánlani. Ekkorra ugyanis a téli nehéz táplál­kozás után a gyomor nagyon is megkívánja a a gyomorjavitót. Másrészt ekkorra esik a leg­több fertőző betegség, a mitől a mohai Ágnes­forrás a gyermeket és felnőttet biztosan meg­óvja. Gyermekeknél ilyenkor mutatkoznak az angol kór tünetei, a melyeket a mohai Ágnes viz mésztartalmánál fogva megszüntet s végül tavaszra esik a legtöbb szülés, tehát ilyenkor van a legtöbb szoptató asszony is, a kiknek a mohai Ágnes forrás fogyasztása azért fontos, mert ez a viz a tejelválasztást nagyban fokozza. Háztartások számára nagy üvegekben a mohai Ágnes forrás különösen olcBÓn kapható. Az érmelléki borok. Akinek alkalma volt az érmelléki borokat megbírálni, azok állítják leg­biztosabban, hogy az ország területén ezek a valódi gyógyborok, mert nem savanyu, nem émelygős édes, hanem gyengén savanykás ize mellett rendkivül tüzes, erős és kemény borok, ebben rejlik a valódi gyógyereje, mert az egyedüli, amely a beteget felerősíti és felüdíti, az egész­séges embert pedig felvillanyozza és megizmosítja, betegség ellen edzi és megerősíti. — Az »Érmeléki Első Szőlőoltványtelep« több mint ezer hekto­liter saját termését minden évben családi fogyasz­tásra 50 liter és feljebb mennyiségekben, hitele­sített uj hordóval együtt 50 fillérenként adja el, melynek mai számunk hirdetési rovatában közölt és ábrán is bemutatott »Szőlőlugast ültessünk* cimü hirdetésére felhívjuk olvasóink becses figyelmét. Az olasz borbehozatal. Az olasz borvámklauza tudvalevően 1904 december 31-én megszűnt. Ennek a körülménynek kell tulajdonítani, hogy az olasz borbehozatal ez év január hónapjában mindössze 282 q-et tett ki. Ennek ellenében emelkedett a spanyol borok behozatala, amely januárban összesen 1139 q-t tett ki. A kedvez­ményes behozatali vám megszüntetésének nagy előnyét mi sem igazalja jobban mint az a körül­mény, hogy az olasz borbehozatal tavaly január hónapban a kedvezményes 3.20 frtos vám mel­lett megközelítette a 60,000 q-t. A szociáldemokrácia terjedése. Azokat, akik eddig közönyös szemmel nézték s ölhetett kezek­kel szemlélték a magyarországi szociáldemokrácia térhódításait, keserűen kiábrándítja és gon­dolkodóba ejtheti a hazai szociáldemokrácia legújabban kiadott jelentése a pártnak egy éves működéséről. Legfőbb agitacionalis eszköze a sajtó. Ezen jelentós szerint a szociáldemokraták­nak van egy napilapja, egy német nyelvű köz­ponti pártlapja, mely hetenként kétszer jelenik meg s hetenkint egyszer megjelenő tót ós román központi pártlapja. A vidéken két német és öt magyar heti, vagy havi lapja. Huszonnégy szak­lapja, mig egy évvel ezelőtt csak tizenegy volt. Ezek közül az építőmunkások szaklapja 20.000 példányban jelenik meg. Mühle magvai a kereskedelemben létező leg­jobbak s kipróbált legtökéletesebb minőségűek. Ezek kiváltképen udvari és urasági kertészek, úgyszintén jobb magánkertészek részére valók, a hol mindig a szép kiváltságoltjai lesznek óhajtva. A zöldségfélék magvai, a főzelék fajok kiválogatott legjobb fajai, fajtiszták és megbízhatók, mi^ a mezőgazdaságiak legelsőrendü eredeti .magvak, a melyekről képletekkel bőven ellátott nagy főka­talogust ingyen küld Mühle Vilmos, cs. és kir. udvari magszállító Temesváron. Állategészségügy. Zalavármegye területén a a legutolsó hivatalos statisztika szerint következő állati betegségek uralkodtak: Lépfene: Kislakos, Iborfia, Sárosd. Ragadós száj- és körömfájás: Karmacs. Ivarszervi hólyagos kiütés: Márokfold, Drávaszentmihály, Muraszerdahely, Zalaujvár, Fityeháza, Murakereszturkollátszeg, Szepetnck, Becsehely, Pálfiszeg, Alsódomboru, Domasinec, Kotor, Bak. Rühkór: Bödeháza, Dobronak. Sertésorbánc: Lontiszombathely, Gulács, Mind­szentkállakisfalud, Monostorapáti. Sertésvósz: Drávacsány, Rigyác, Lendvaujfalu, Máhomfa, Felsőhahót, Igrice, Nagykapornak, Orosztonybak­saháza, Badacsonytomaj, Balatonudvari, Gyula­keszi, Nemespéosely,Szopezd, Tördemic, Apátia, .Besenyő, Bocföld, Botfa, Kiskutas, Ságod, Salom­vár, Söjtör, Teskánd, Zalalövő, Zalaszentiván, Alsókustány és Felsőkustány, Tűrje, Vindornya­szőllős, Zalabér, Zalaegerszeg községekben. A Magyar Hirlap újítása. Érdekes hirt közöl­nek velünk a fővárosból. A Magyar Hirlap 15 éves fennállásának jubileumát azzal ünnepli, hogy f. hó 17-étől kezdve független politikai iránnyal reggel helyett este jelenik meg a fővárosban s reggelre odaér minden vidéki város vagy hely­ségbe. Egyúttal a világlapok mintájára egy tpecialitást is létesít, mely abból áll, hogy min­den érdekes eseményt fényképfelvételekben ad közre. Mutatványszámot egy hétig ingyen küld bárkinek. A „Zenélő Magyarország" zongora ós hegedű zeneműfolyóirat most megjelent XII. évfolyamú 8. füzete a következő érdekes zenemű újdonsá­gokat közli: I. de Majo Leo »íehér lilom* — Lis Blanche — Valse Boston, remek szép francia keringő. II. Palmer H. »Albumlap« — Albumblatt — hangulatos szalon darab zongorára. Mindig ily gazdag tartalommal jelenik meg e minden zenekedvelőnek fontos zenemű­folyóirat minden egyes füzete, űgy, hogy előfizetői az érdemesebb zeneműveket, melyek az év lefor­gása alatt megjelennek, a havonta kétszer meg­jelenő füzetben, mindenkor 10—12 oldalon kapják. Előfizetési ára: egész évre (24 füzetre) 12 K, félévre (12 füzetre) 6 K, negyedévre (6 füzetre) 3 K. Egyes fűzet 60 fillér. Előfizetni a most folyó II. évnegyedre valamint az előző évnegye­dekre is a »Zenélő Magyarország* (Klökner Ede) zeneműkiadóhivatalában Budapesten VIII. József-körut 22—24, hol egyúttal minden nyom­tatásban megjelent zenemű a legolcsóbban meg­rendelhető. A szembesítés. Az öreg pandurőrmester másodmagával egy csavargót kisért az országúton. Kora hajnal volt. A két pandúr lóháton ült, a csavargó gyalogo­san ballagott előttük. Fáradtnak, kimerültnek látszott . . . Panaszkodott hogy fájnak a lábai. — Könnyű kigyelmeteknek lóháton. A pandurőrmester nem minden málica nélkül válaszolt: — Ez azért van, ecaém, mert ha te ülnél lóháton, nagyon lóhátról beszélnél. Talán szóba se ereszkednél velünk . . . — Abban igaza van kigyelmednek, — mondotta a csavargó röhögve. Haladtak tovább. Közeledtek e városhoz. Az országút mellett, egy dombosabb helyen, néhány terebélyes nyárfa között egy kőkereszt emelke­dett. Ezt a kőkeresztet —ugy tartják — kegye­letes kéz emelte. Annak a földbirtokosnak az özvegye, akit ezen a helyen gyilkoltak meg. Nagyon régen lehetett, az öreg pandurőrmester is csak ugy hallotta mesélni. Ki tudja, igaz volt-e, nem-e ? A pandurőrmester, ahogy a kőkereszt felé nézett, a tövében egy parasztasszonyt látott tér­delni. Erősen odanézett. Szokatlannak találta. Azon a vidéken, az alföldön, az emberek valláso­sak, de nem bigottak. Aztán se ünnep, se bucsu .. . Annak az asszonynak valami különös oka lehet, hogy kora virradatkor idejön imádkozni. Ünneplő ruha nincs rajta. Ez nem rendes dolog . . . Ha olyan nagyon rájött az imádság, — okoskodott a pandurőrmester, — otthon is megtehetné. Van templom mindenütt. A vármegye öreg szolgája gyanút fogott. Ugy, mint a vizsla, amikor szimat üti meg az orrát. Eszes, próbált ember volt. Rövidesen odaszólt a fiatal pandúrnak: — Józsi, kisérd be magad ezt az embert. Aztán kerülj vissza izibe. Addig ón szeme közé nézek egy kicsit annak az imádságos asszonynak. A fiatal pandúr távozott a csavargóval, az öreg pedig leszállt a lóról s egy nyárfa mögé állott. Sokáig nézte a lesből a térdepelő asszonyt, de a kendőtől nem láthatta az arcát. Nagyon elmerültnek látszott az ájtatosságban, hogy az iménti lódobogásra sem emelte föl a fejét. Még várt egy darabig, közelebb lépett a kökereszt­hez : — Hó, húgom, mondotta — de korán zava­rod az Istent. A térdepelő asszony riadtan emelte föl a fejét. — Nini, — folytatja a pandurőrmester, — csak most ismerek rád. A Zsófi, a Szilas Dömötör menyecskelánya. Hát bizony, kis húgom, nagyon megnyúlt ám az ábrázatod, a mióta nem láttalak. Az asszony nem válaszolt. Ugy összeszorí­totta vékony metszésű ajkait, hogy a szép arc egészen beletorzult. , — Valami bajod „lehet, ugy sejtem, hogy r ilyen messzire elkószálsz az imádságra. Igaz-e Zsófi? — Igaz, — hangzott a halk válasz. — Mi a bajod, húgom? A fiatal parasztasszony nem válaszolt, csak fejkendőjét húzogatta előre. — Nem szólsz? Pedig legjobb megmondani, — biztatta az öreg, — tudhatod, hogy mindig jó embere voltam és édes apádnak, meg az egész familiádnak. — Tudom. — Nohát. Rövid szünet után az asszony megszólalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom