Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-19 / 25. szám

1904. junius 19. T>Zalamegye, Zalavárra egyei Hírlap* 7 Színészet. Ennek a hétnek kellemes szenzációja volt. Az igazgató kedves meglepetést szerzett a közönségnek avval, hogy Szentgyörgyi Lenkét, a Magyar Szinház osillagát, vendégszereplésre hivta meg, ami szerencsés gondolat volt már azért is, mert Szentgyörgyi kisasszony Zalaegerszegen van itthon, s a közönségnek a színművészet iránt érdeklődő része nagy gyönyörűséggel látta viszont, mint országos hírű művésznőt. Szentgyörgyi Lenke csütörtökön reggel l/

a9 órakor érkezett Budapest felől, édes anyja társaságában. A vasútnál az iljuság küldöttsége várta s virágcsokorral üdvözölte. Három estén lépett fel. A »Tavasz< »Drótostót« és »Scherry« operettekben. Elragadóan játszott s a közönség zajos ovációkkal és csokrokkal tüntette ki. A mult hétre vonatkozólag a következő feljegyezni valónk van. Tisztában vagyunk avval, hogy a vidéki színészettől mit lehet joggal követelni s tisztában vagyunk avval is, hogy a vidéki kritikusnak mi a tiszte. Nem is fukarkodtunk az elismeréssel, amire egyébként a társulat sokszor rá is szolgált. Ne nagyképűsködjünk, tisztelt publikum ; ismerjük el, hogy sokat nem követelhetünk ós az a kevés is jól esik, amit kaptunk. Ez volt a mottó. Most már azonban egy kis kellemetlenkedést is meg kell engedniök azoknak, akiket illet. Az első rész nem az igazgatónak szól. Mert ő arról nem tehet, hogy nem képes nagyobb kényelmet nyújtani s a közönség kénytelen egy kis művészi élvezetért pirosra főni, mint a rák ; s előadás után egy kis rongyos nátha árán az udvaron enyhülést szerezhet magának. Ha már felcsaptunk kulturális tényezőnek és nómi-nemű igényeket támasztunk a modern élet kényelmei után, gondoskodnunk kellene legalább egy színkörről. Ami már most az idény művészi részét illeti, visszaesést kell konstatáluunk. Tavaly feltétlenül jobbak voltak az előadások. A repertoár nemkülönben. Néhány este malőrösön rosszul sikerült. Az igyekezet s a rendezés ellen nincs kifogásunk, de kevés a hanganyag, amit sokszor bizony nem pótol a temperamentum. A »Vándorlegény* előadása például valósággal provokálta a kritikát. Akinek hangja van, rosszul játszott; aki jól játszott, annak nincs hangja. Baranyayt kivéve egyetlen szerep sem sikerült. A » Doktorkisasszonyok* jobb előadásban ment. Igaz, hogy az egész darab merő üresség, de az a néhány dal, amely elismerésre tarthat számot, szépen sikerült. Kedves volt a Dódika — Rádika kettős (Kendi Piroska és Jakabfi Jolán); egy kissé felmelegedett Rózsahegyi Sárika is, akinek szép hangja van, de játéka színtelen. Jó volt Bogyó Smucius szerepében. A »Póstás fiu és a huga* szintén elég jó volt. Kedvesen játszott Jakabfi Jolán (Klári); a postás fiu szerepét Bogyó játszotta meglehetős sikerrel. Az » Aranyvirág*-ot megismételték. Ez az előadás volt a legsikerültebb, Ráthonyi Stefi jól volt disponálva, Baranyay szépen énekelt. Jakabfi Jolán és Szigeti az amerikai pár szerepében arattak sikert. »Orpheus az alvilágban*, Oflenbach gyönyörű műve következett. Az előadás, dacára annak, hogy alig volt a színházban ember, ami a színészekre lehangolóan hatott, elég jó volt. A »Tavasz* Szentgyörgyi Lenke fellépésével került színre. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta Szentgyörgyi Lenkét. Babérkoszorút és bokrétákat nyújtottak fel a színpadra; minden ónekszáma után tapsorkán zúgott fel s dalait és utonórhetetlen táncait kénytelen volt megismételni. Remek volt a belépő dal s játéka annyira tele van élettel, vidámsággal, tűzzel, hogy magával ragadja a közönséget. Az előadás Szentgyörgyi fellépésétől eltekintve is hasonlíthatatlanul jobb volt, mint első alkalommal. Ugy látszik, hogy a művésznő jelenléte ambicionálta színészeinket is. S/igety Andor kitűnő partnere volt Szentgyörgyi Lenkének. Nagyon jó volt Virág Jenő a pincér szerepében. Pénteken a ^Drótostót* került színre. Ebben a darabban aratta Szentgyörgyi Lenke első nagy sikereit. Zsuzska szerepót 150-szer játszotta el a Magyar Szinház színpadán. Játéka, dalai tökéletes művészi nívón állanak; modora teljesen eredeti, utánoehatatlan. A szereplők mind igyekeztek Szentgyörgyi játékához méltó keretet | szolgáltatni. Bogyó és Virág sokkal jobban ját- j szottak, mint a darab első előadásán. Tegnap a »Scherry« operette ment. Lapunk zártakor az előadás folyik; a krónikás a színházban ül, tehát csak arról számolhatunk be, hogy az előadást nagy közönség élvezi, s lelkesen tapsol Szentgyörgyi Lenkének. A kereskedő ifjak felkérték Szentgyörgyi kisasszonyt, hogy a mai nópünnepen énekeljen egy számot. A művésznő megígérte a közreműködést s fellépése egyik fénypontja lesz a mai népünnepnek. A göcseji primadonna. Aki Göcsejt a mappán keresi, nem tudja megtalálni. Nincs olyan geográfia a világon, amelyik megemlékeznék róla. Aki fölfodöző útra indulna a Göcsej erányában, az móg kevésbbé tudna rátalálni. Mi ugyan ősrégi hagyományok alapján ugy tartjuk, hogy a Zala—Kerka—Válicka köze nevezteték Göcsej vidékóuek, de ezt a titkot igazi göcseji ember el nem árulla. Ha a felfödöző uton járó idegen Zalaegerszegen kérdezősködik Göcsej felől, biztosra veheti, hogy Teskánd felé mutatnak ; Teskándról Nagylengyelbe, onnét Novába utazhatik ; megjárhatja Mukucsfalut, Liczkót, Bollabidát, Ágorhidát, mind a tizenhárom szeget, sőt ha merész partmászó, megkockáztathatja Iborfiát is, de hiába kérdezi, hogy el ér te-e már Göcsej virányait. Egy darabig előre mutogatnak, hogy a szomszéd faluban kezdődik, azután visszafelé: régen kijött belőle. Göcsejt nem a mappán, nem a három folyó partjain kell keresni. Nem. Nem geográfiái fogalom az. Hogy merre van a Göcsej, azt az ide-valósi ember tudja csak. Vagy talán az se tudja, csak a szivével érzi. Amig itthon van, a göcseji ember nem nagyon szereti, ha a pátriáját emlegetik. Amint kitette innét a lábát, akkor lesz csak igazán göcseji. Ragaszkodik hozzá makacsul és elemlegeti százezerszer. Mert az örökös és elszakíthatatlan szívbéli kapocs. Göcsej nincs, csak göcseji ember van. Mert hiába vándorol a messzeségbe; hiába lesz belőle nagy és hatalmas, a szíve mélyén mégis csak göcseji marad, ámbátor azt sem tudja, hol végződik az a rengeteg terület, amelynek a neve Göcsej. Az el- kivándoroltnak, mikor visszatér, olyan jól esik a hűvös göcseji szél, a rétek zöld szine, a domboldalak zeg-zugos tája és olyan jól esik a fülnek, mikor ismerős hang üdvözli: — Isten hozott, édes. Légy a mi vendégünk és ne vesd meg a mi szegénységünket. Mert áldott hely ez, ahol minden vau, — csak pénz, az ninos. Ezelőtt tizenkét esztendővel egy kedves család Göcsej szívéből az ország szivébe költözött. Néhai való Sturm Gyuri bátyánknak, a főfő inzsellórnek bánatos özvegye, négy pirinyó kis leánya, apró fiacskája. Megsiratták a kedves hajlékot, a bódogfai vírányokat ős szivükben magukkal vitték a Göcsej szeretetét. Az egyik pirinyó kis lánynak azután szárnyai nőttek. Szép tündér lett belőle, akinek szárnyai csillognak a művészet napsugaraiban s olyan szép szava van, hogy megcsiklandozza vele az emberek lelkét ós akik hallgatják, a lusta, elfásult, mindennapi emberek röpülnek vele abba a bájos, színes, dalos világba, amelyben a tündérek élnek, vidámság ós dal lakik. Szentgyörgyi Lenke, az ország egyik legkedvesebb, legbájosabb szubrettje, Göcsej leánya. El is nevezték göcseji primadonnának. Meg vagyunk győződve, hogy büszke a melléknevére, mert hát a göcseji ember, ha itthon nem is emlegeti, büszke erre a szegény pátriára. A göcseji primadonna eljött hozzánk dalolni. Szeretettel jött, szeretettel fogadták. Családját minden ember ismerte, szerette ; híre bajárta már Göcsej minden házát; minden második uri családdal rokonságban van. Hogyne jött volna szivesen; hogyne fogadtuk volna szeretettel. Csütörtökön reggel érkezett. A vasútnál a fiatalság deputációja várta. Természetesen volt benne legalább két unokabácsi és néhány régi ismerős, akik szép göcseji virágokból való bokrétát vivének. Az egyik deputátusnak azonban zokon esett valami. Az örök vidámság, a bájos göcsej' primadonna édes, zengzetes nyelven beszélt, de nem olyan hamisítatlan tiszta magyar akcentussal, mint mi. Mert tudníilik a göcseji ember el nem hiszi, hogy nem ő beszéli a legtisztább magyar nyelvet. Mert hát jába eszik kalánnye a sok tudománt, csak az van jól mondova, amit Vargaszegben és Egerszegben szónak kü. A régi sziep magyar szoótul ieledez az ember. — Efeledte a hazai szót; nem tud már a göcseji emberhö beszéni ? kérdezte a lokálpatrióta. — lén ne tűnnék — felelt Szentgyörgyi Lenke — Nem lehet azt efelennyi. És felderültek az arcok. Megérdemli a melléknevet. Hát móg mikor a Tavaszban énekelt! Hogyan tört ki a lelkesedés, hogyan súgtak, zúgtak a göcseji urak: Jaj de szép, jaj de gyönyörül Ha minden göoseji Anna illen vóna, de nagy gyönyörűség vóna a falusi embernek gazdálkonnyi. Utolérhetetlenül kedves, bájos, aranyos volt Szentgyörgyi Lenke e szerepében. Nem tudom ón azt leirnya, hogy mennyi gyönyörűséget okozott az én göcseji szivemnek ez a látomány. Kacagnem kellett, mert Szentgyörgyi Lenke ugy akarta; eírhatnékom is volt a büszkeségtől ós ugy éreztem, hogy abból a dicsőségből, amit a göcseji primadonna aratott ée aratni fog, minden göoseji embernek kidukál valami. Ettől az érzéstől azután kivert a lelkesedés tüze. Kót öreg utkaparó volt a karzaton. A jó főmérnök lányát akarták látni. Nem szóltak egy szót sem egész előadás alatt, csak egymásra pillángattak és méltóságteljesen ingatták a fejüket. Előadás után leültek egy kis félliterre. Az egyikből akkor már mégis küfakadt a szó : — Jaj de szépen tudja. — Nem csuda. Idevalósi termés. Meg az apja okos ember vót, az anyja meg szép asszony. Bódogfai származás. — Igaz — mondja erre a kritikus és megnyugodtak az ítéletben : Nem csoda, hisz magától értetődik, mert hát idevalósi. És ez a két ember meg van arról győződve, hogy a göcseji emberben minden nagy tehetség benne szunnyadozik. Minden sikerül neki csak akarnia kell. Hátha még a Sturm György főmérnök urnák és az ő szép feleségének a lánya, meg bódogfai származás, akkor meg hát éppen nem csodálandó. A »Drótostót«-ban lépett fel másodszor és »Scherry aaszony''-ban utoljára. Csupa gyönyörűség volt mind a kettőben. Büszkék vagyunk rá és ha eltávozik, szemeink kisérik a dicsőség utjain, mert a mi tündérünk, Göcsejből származott dalos madár ő. Művész hazája szóles nagyvilág, de vissza-visszatér a lelke az ősi fészekbe. Szentgyörgyi Lenke szivében göcseji fog maradni, mert nem tud megszabadulni soha ennek a földnek az emlékeitől. Mi pedig ugy érezzük, ugy tudjuk, hogy a színpad királynői között ő a legeslegelső, ami különben magától értetődik és nem csodálandó, mert ő a göcseji primadonna. Az egész világn»k dalol, mégis csak a mienk. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. i. A m. kir. államvasutak kezelésében levő Marosvásárhely—szászrógeni helyiérdekű vasút Szászrégen állomásától a tervezett Dés állomásig mintegy 26 km. hosszban készítendő vasútvonalon lótesitendő munkákra ós teljesitményekre a m. kir. államvasutak igazgatósága nyilvános versenytárgyalást hirdet. Az ajánlatok benyújtási határideje f. évi julius hó 9-ike. A részletes pályázati hirdetmény hivatali helyiségünkben megtekinthető. II. A soproni m. kir. államópitéezeti hivatal a Kabold községnél levő 45. számú csáva-hid újból építésére hirdet pályázatot. A föld és beton, az utáthelyczósi, a vas és faszerkezet szállítási ós elhelyezési előirányzati költsége 12.458 K 12 f. Az ajánlatok benyújtási határideje junius hó 30-ika. A részletes hirdetmény hivatali helyiségünkben megtekinthető s mig a készlet engedi, meg is szerezhető. Sopron, 1904. évi íunius hó 11-én A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. j