Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-07 / 6. szám

1904. február 7. » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 5 deseii, ésrrevétlenül béke költözik a szivbe, ráül az agyra egy csodálatosan jóleső tompulás. Érzi, tudja az ember, hogy atomonként vesz belőle valami, mint mikor a kebelei korsóból észrevétlenül szivárog ki a viz; érzi, hogy csendesen butul, fű női a fején, a féktelen jókedv elpárolog, csak egy csodásan fényes derű marad a helyén; olyan, mint forró nyári napon az áthevült, lomha levegő. De mikor ez a lomhaság, ez a fogyás, csendes pusztulás olyan jól esik az embernek. Mintha parányonként visszaadná a férfi az életnek azt, amit a mohó ifju elrabolt s az a jóleső megnyugvás támad a nyomán, amit ii tolvaj érez, mikor a lopott portékát visszaadja. A farsang azonban kiugrasztja a jó filisztert ebből a lomha, jóleső érzésből és befogja szekerébe a vénülő embert is a világon diadalmasan végigrobogó Carneval. Sokszor megy az ember jókedvéből, sokszor kényszerűségből, de megy. Egy pár hót múlva kapkod a térdéhez, nyomogatja a fejét, émelyeg a gyomra és éjszakánként vad bivalyokkal álmodik. Hiába tagadjuk, öregszünk. Egy kis muzsika, egy kis szesz megtaszigálja az emberben a vért, de másnap bambán gondol az idők múlására s felsóhajt: Eheu fugaces labuutur anni. Csak rövid farsangot ne eszelne ki a kalendárium csináló. Minden hétre két mulatság jut. Akármilyen rövid a farsang, a rendes programmnak le kell fogyni. Mert ha egy mulatság elmarad, már nem mulathatott minden család. Egyik csak ide, a másik csak amoda mehet. Egyiket itt nézik ferde szemmel, a másikat amott. Csak a fiatal ember, különösen a házasulandó kapós mindenütt. Az idén azonban nagyon kevés házasságot közvetített Carneval őfensége. Csak Novában történt meg az a hallatlan eset, hogy negyvennyolc óráig lartó bál alatt négy eljegyzésre törtónt kötelező (?) Ígéret. Világrecord! De vigyázz Nova, világhirre vergődöl. A legközelebbi bálon annyi leány lesz (husz évestől felfelé), hogy vendégszerető falaid közé nem tudod befogadni. Jó lesz redutot építeni. Egyike a legelsőrendü mulatságoknak a bankettA szó idegen, csináltak tehát helyette magyart. Közebódnek mondatik az a bankett, amelyért közönségesen fizetni kell, ellenben díszebédnek neveztetik az a bankett, amelyért nem kell fizetni, ámbátor nem családi asztalok mellett, hanem közhasználatra szánt éttermekben folyik le. De nemcsak a szó, hanem az intézmény is idegen. A régi világban a magyarok áldomást ittanak, de nem ismerték a közebéd és díszebéd mai formáját. Nos tehát az intézményt is megmagyarosítottuk. Elfogadtuk az idegen szokást, hogy közebédet eszünk, de azután csinálunk belőle maguum áldomást. A szertartásos állapotot csak kibírjuk valahogyan egy darabig (amig az öregek és a tekintélyek jelen vannak), de azután már következik az ősi szokás. Ei bizony igy volt az első bankett óta mindenkor és igy lészen unokáinak korában is. Igy veit a legutóbbi nagy díszebéd után is, amelyen uj főispánunk vendégelt meg vagy négyszáz embert. A vármegye legtávolabbi részéből is sereglett a sok ur ü,gerszegre s a szeretetreméltó házigazda arca annál vidámabb lett, minél többen ültek a dúsan teritett asztalok mellé. Mennyi vendég, és minő lukullusi lakoma. De meg is feleltünk neki emberül. Mikor a felső termekben már körüljárt a tál, az alsó étteremben még mindig összébb szorongatták az asztalokat, hogy a későn érkezetteknek is jusson hely. Egy jóképű magyar tétován nézett ide s tova. Kerítettek neki széket s egy fiatal megyei ur maga mellé tuszkolta a földit. Megköszönte és leült. Azután ettek és beszélgettek. A halnál azt mondja urambátyám: — Hej uramöcsém, ez ámjó portéka. Micsoda állatból vágják ezt a nagy szeletet. Talán tengeri borjú? — Nem biz a, hanem tok. •— Tok? Hát ez az a tok? No a feleségem , emlegeti, hogy egyszer evett már ilyen halat, J aminél kitűnőbb nincs a világon. Egy falatot ; viszek neki. Az öreg elővett a magyar nadrág hajtókája ! alól három darab „Egyetértést", kivett öt szelet tokot ós bepakolta. A vaddisznóval meg a vesepecsenyével sem oselakedett különben. — Hát tudja tekintetes uramöcsóm, a fiam még sohasem evett vaddisznóhust. Annak viszem. A tirolrétesből, meg a zsardinettóból az unokái részére tarisznyázott s egy üveg vörös bort is beletett a zsebébe. A szomszédai jól mulattak az öreg magyarázgatásán, hogy az otthon valók közül kinek mit szánt. Elfogyott az ebéd, elfogyott az Egyetértés is, meg az üres zseb is. Urambátyám készülődött. — Szomszéd uram — mondja neki a szom szédja — valamit elfelejtett. Kár volt bádog zsebet nem csináltatni. Akkor levest is vihetett volna haza. — Hó, még szivarja sincs — mondja a másik. A szolgák havannákat hordoztak körül. Egy szemközt ülő ur belemarkolt a skatulyába. Nagyot nézett rá a magyar s mikor a dobozt elébe tartották, ki vett egy galléros cigárót ós rágyújtott. Biztatták, hogy vegyen még a drága portékából. — De már azt nem teszem, urak — mondja. — Cukmist hazavinni dukál, mert ha vendégségben vagyok, a zsebembe is gyömöszölik az otthonvalókót. De már szivart, azt nem lopok. — Hová való légyen urambátyám? — kér dik az öreget. — Messziről gyüttem ón kérem. Véletlenül itt akadt dolgom. Soha se láttam én még installációt, gondoltam megnézem. A méltóságos urnák mondják meg, hogy köszönöm az ebédet. Istennek ajánlom a tekintetes urakat. Hírek. f Kovács Károly. Részvéttel vettük a hirt, hogy Kováos Károly ügyvéd Zalaegerszegen e hó 5-én 65 éves korában meghalt. Zalaegerszeg város történetében Kovács Károly neve egy korszakot jelent. O vezette ezt a várost a modern haladás útjaira; úgyszólván az ő tevékenysége folytán lett a kisközségből város. Somogymegyei ember volt s mint fiatal ügyvéd telepedett le Zalaegerszegen; de lelkének egész erejével szerette ezt a várost, amelynek életét szentelte. Mint ügyvédnek példátlan népszerűsége volt. Irodájába tódult a nép. Nagy elfoglaltsága mellett is talált azonban időt a közügyekben való részvételre. Első sorban megalapította és felvirágoztatta a tűzoltó egyletet, amely hálából örökös főparancsnokává választotta. Később erősen izgatott amellett, hogy Zalaegerszeg község alakuljon át rendezett tanácsú várossá. Az átalakuláskor lemondott az ügyvédkedósről s a városnak első polgármestere lett. És hivataloskodása alatt megváltozott Zalaegerszegnek nemcsak külső képe, hanem kulturális és gazdasági élete is. A polgármester nagy koncepciójú s a messze jövőre kiható tervei alapján egyik intézmény a másik után létesült, amelyek nagy áldozatokat követeltek ugyan, de a várost kiemelték elmaradottságából. Kovács Károly később szembaja miatt otthagyta állását s újra ügyvédkedett. Néhány év előtt teljesen megvakult s azóta visszavonulva élt. Legyen a város hálás emlékezete iránt. A temetés ma délután 4 órakor lesz. A család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Özv. Kovács Károlyné maga, valamint gyermekei Bella özv. Fehér Józsefné; Magda, Vágó Jánosné; unokái: Vágó Mariska, Bella és Janika; veje: Vágó János; anyósa: özv. Tahy Kozália és a szóleskörű rokonság nevében is mély fájdalommal tudatják szerető férj, atya, nagyatya, após és vőnek Kováos Károly ügyvéd, Zalaegerszeg város volt első polgármestere, a zalaegerszegi önk. tűzoltó egyesület megalapítója és örökös tisztb. főparancsnokának nehéz szenvedés után életének 65-ik, boldog házasságának 31-ik évében f. hó 5-ón d. u. 5 órakor törtónt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei f. hó 7-én délután 4 órakor fognak a róm. kath. szertartás szerint beszenteltetni és örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 8-án délelőtt 9 órakor fog az Urnák bemutattatni. Zalaegerszegen, 1904. évi február hó 5-én. Könnyű legyen neki a hanti Házasság A következő értesítést kaptuk Unterwéger JPóter és neje nemespodragyi podragyi Kozis Krisztina örömmel tudatják leányuknak Irenenek, Skublics Imrével, néhai bessenyői és velikei Skublics Sándor ós neje néhai Sambuehi Emília fiával, 1904. február 6-án a békési róm. kath. templomán leendő egybekelését. — Bessenyői és velikei Skublics Imre örömmel tudatja Unterwóger Irenevel, Unterwóger Péter és neje nemespodragyi podragyi Kozis Krisztina leányával, 1904. február 6-án a békési róm. kath. templomban leendő egybekelését. Békés Földvár, 1901. feburár hó. Eljegyzés. Berger József zalaegerszegi kereskedő eljegyezte Neuherr Jenny kisasszonyt, özv. Neuherr Jakabné soproni lakos leányát. Az irodalmi és művészeti kör alakuló közgyűlése. Mult szám unkban megemlékeztünk arról, hogy Zalaegerszegen irodalmi és művészeti kör megalakításán fáradozik az irodalom és művészet néhány lelkes híve. Mult vasárnap a városházán népes órtekelzet volt, amely a megalakulás alapelveit megállapította és szűkebb bizottságot küldött ki az alapszabályok kidolgozása végett A bizottság az alapszabály tervezetét elkészítette s február 7-én d. e. 11 órára a városháza nagytermében alakuló közgyűlést hivott össze A körnek tagja lehet minden feddhetetlen férfi és nő. A tagsági dij negyedévenként 1 K. A célja az irodaiam és művészet pártolása s a társadalmi élet nívójának emelése. Ennek elérésére zenekar és dalárda szervezése, hangversenyek és felolvasások rendezése vau tervbe véve. A zalaegerszegi nőegylet, mely egész éven át nem hallat magáról, csendben végezvén áldásos munkáját, január 31-én tartotta jól látogatott tisztújító közgyűlését Gráner Gézánó elnöklete alatt. A pénztáros jelentéséből kitűnik, hogy az elmúlt évben 2400 korona kószpenzsegélynél többet osztott ki az egylet. A közgyűlés köszönettel fogadta Gránicz Ignácnó szül. Deutsch Pau'a zágrábi lakos kétszáz koronás alapítványának kezelését, melynek kamatai az alapítólevél értelmében évenkint egy keresztény és egy izr. szegény asszony között egyenlő arányban osztandók fel. Weisz Ignácnó indítványára a közgyűlés köszönetet szavaz dr. Fürst Béláné és dr. Halász Miksánénak, akik ügy tekintélyes összegű készpénz, valamint uj tagok gyűjtésével kitüntették magukat. A tárgysorozat utolsó pontja a tisztújítás, Deutsch Betti korelnöksége alatt történt meg. Dr. Gráner Adolfnó, PfeifFer Henrikné ós a titkárból álló szavazati,szedő bizottság összeszámlálván a szavazatokat: elnök lett Graner Gézáné, alelnök Rechnitzer Miksáné, pénztáros Weisz Tivadarné, titkár Berger József, a választmány tiszteletbeli tagjai Engelsmann Izraelnó ós dr. Mangin Károlyaó, választmányi tagok: Csillag Miksáué, Deutsch Betti, Fischer Lászlóné, Fischer Pálné, Dr. Fürst Béláné, Fürst Sándornó, Goldnci Jánosné, Dr. Graner Mihályné, Dr. Graner Adolfnó, Gyarmati Vilmosné, Dr. Halász Miksáné, Hazai Adolfné, Heinrich Vilmosné, Dr. Isoó Jánosné, Dr. Jámbor Mártonné, Komin Júlia, Dr. Obersohn Mórné, Rechnitz Éva, Rosenberg Zsigmondné, Dr. Rosenthal Jenőné, Rosenthal Gvuláné, Schwarcz Mórné, Sohütz Sándorné, Tahy Rozália, Weinberger Jakabné. Számvizsgálók Kreisler Miksa, Weisz Ede. A göcseji nagy bál. Január 31-én tartotta a novai társaskör sikerült bálját. Elmondhatjuk, hogy e bál igazán sikerült, mert nemcsak az anyagi eredmény volt igen szép, hanem az erkölcsi is. Jói mulatott mindenki. A göcseji urak rácáfoltak arra a régi közmondásra, hogy a bál este beáll — reggelig áll, mert bizony annak csak gyertyaszentelő napja vetett véget. A hölgyek reggel 7 óra után lassan eloszlottak, de a jókedvű fiatalság együtt maradt egész nap. Estefelé pedig a helybeli hölgyek jó részét vig muzsikaszóval kisérték vissza és folyt tovább a bál, még emelkedettebb hangulatban és kedvvel másik éjjel is egész a hajnali órákig. Igy a bál két éjjel tartott! Ugy hírlik, hogy ez volt a vármegyében a legsikerültebb bál — eljegyzések dolgában is, mert nem kevesebb, mint négy ifju pár fogja azt folytatni holtomiglan holtáiglan. Kívánunk sok boldogságot az uj pároknak, kiknek örökké emlékezetes lesz a novai bál! A négyeseket 36 pár táncolta. Jelen voltak