Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-19 / 25. szám

4 T>Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. junius 19. Tékozlás. Az a mondás, hogy némely emberek életük első felét arra használják csupán, hogy a második felét létüknek boldogtalanná tegyék — szomorú igazság. Ha a vetés rosz, ugy az aratástól sem várhatnak egyebet. Nem gondolnak arra, hogy gondtalan, nyugodt öregséget készítsenek maguknak, hanem abból a téves nézetből indulnak ki, hogy az öregebb kor nem bir az ifjú évek igényeivel; kevesebbel beéri. A könnyüvérü fiatalság nem számít az öregség szükségleteire. Nem gondol arra, hogy az aggkor rendesen betegséggel jár, orvosokra, orvosságokra, gyógyfürdőkre, sőt üdülés céljából utazásokra szorul. Nagyobb kiszolgálást és ápolást igényel; mert az öregebb embereknek már több kényelem kell és fizikai nyugalom, mint a fiatalságnak. Mindenki tegye félre jövedelmének egy harmadát és elégedjék meg két harmadával! Szabja bevételéhez az igényeit! Ez volt a mi bölcs öregeink tanácsa, akik mindig félretették az úgynevezett » Nothpfenniget*. Boldog ember az, aki ifjú korában jól sáfárkodott, hogy öreg napjaira koplalni nem kénytelen. »Igen, ha mindig előttünk lebegne a vénség kísértete, akkor a szép fiatalságunkat ez megkeserítené* — halljuk gunyoros megjegyzéseit az inaknak, akik vállat vonva kiabálják: » Egyszer élünk!« S e cinikus mondásukkal mentik ki pazarlásukat. Pedig épen az a mondás, hogy mert csak »egyszer élünk*, parancsolná, hogy a jövőnkre is gondoljunk. Ha takarékosságról beszélünk nekik, rendesen ezt felelik: »Majd holnap, még ma nem. « S ez a válasz az indolencia és a gondtalanság mottója, amely csak a momentán jólétre és élvezetekre gondol. Amint idejében alkalmazott ápolással az öregség és vénülés processzusát kevésbbé érezhetővé tehetjük: ugy egy okos és a viszonyokhoz illő életmóddal biztosíthatjuk anyagilag is jövőnket. Ugyanazon erkölcsi prezervativ, hogy »aki nem tesz félre, nem is jön ki« — aranymondás, sőt szabály. A fösvénység és tékozlás között száz árnyalat van. A fösvény takarékoskodik, hogy egy, általa soha el nem használandó tőkét gyűjtsön, sőt azért, hogy halála után mások élvezzék azt. A tékozló önmagát fosztja ki.. A fösvény a gazdálkodót, a kissé takarékost tékozlónak tartja. Viszont a tékozló a gazdálkodót fösvénynek tekinti. Pedig az igazság a középen vau. Ép igy létezik a nevetséges takarékosság, mint a nevetséges prédálás. A takarékos sok mindent megvon magától, de mindig abból a célból, amelyért takarékosnak lennie kell. És ez a cél az ő és az övéinek jövendő jéléte, amely lehetővé teszi neki, hogy lemondhasson, sőt bizonyos elégtételt érezzen ezen önmegtagadás által. A tékozló addig pazarol, mig pénzében vagy hitelében tart. üilvezi egyideig mindazokat az élvezeteket, amelyek a takarékos emberek előtt el voltak zárva. De ha beköszönt a bukás órája és romba dől vagyona, hitele, akkor rettenetes kínokkal szenvedi át a nyomort; mert nem képes semmiről sem lemondani, nem gyakorolván ezt az erényt soha. A tékozló nemcsak önmagát, nemcsak családját dönti nyomorba, hanem az egész jövendő nemzedéket, mert az apák bűneit megboszulja a sors az unokákon is. A rendes életmódnak és házvezetésnek alapföltétele az, hogy a bevétel ós a kiadás közti egyensúlyt szem előtt tartsuk. De ezt már a zsenge ifjúkorban meg kellett volna szoknia mindenkinek! Az élő példa nagyobb hatással van az új nemzedékre, mint száz szürke elmélet ! A gyermek szüleinek példáját követi. De a későbbi barátság is nagy befolyással van a költekezési hajlamra. Igaz, hogy sok rejlik a vérben, az öröklött hajlamokban és a vérvegyülésben. De mivel senki sem születik abszolút jónak vagy teljesen rosznak, hát mégis mindenkitől saját magától függ, mint zabolázza meg pazarlási hajlamait, ha azok kirúgnak a hámból és céltalanul száguldani akarnak; mert ha ezt nem teszi, ugy az első alkalommal levetik őt a józanság nyergéből. Éppen úgy, mint a kis gyermekek bizonyos ideig azt hiszik, hogy nekik a tanítóért kell tanulj niok és csak később látják be, hogy a saját j maguk hasznára magolnak: éppen ugy van az ! avval a bizonyos zabolázással, amely tulajdonképen szintén csak saját javára szolgál. És nehéz feladatokat leküzdeni tulajdonképen az érdem! Egyébiránt a takarékosság nem érdem, hanem szükséglet. Még a leggazdagabb emberek is, ha nem akarják vagyonukat megapasztani, takarékoskodni tartoznak. Mindig lesznek kívánságaink, amelyeket költségvetésünk nem bir meg. A szegény valami jelentéktelenebb dologról álmodik, amelyet még sem érhet el; a gazdagnak értékesebb luxus tárgyról kell lemondania, mert ép ugy képtelen megvenni, mint a szegény az ő szerény holmiját. A luxus, a fényűzés nagy manapság és a föltünési vágy az emberek vérébe lopódzott. Le luxe o' est le necessaire pour moi — mondta egy ünnepelt francia nő. A fényűzés okozza romlásunkat. Ma már azt is lemondásnak tartják, ha a fényűzéstől tartózkodunk. Még hozzá ma mindenki nemcsak rangjához méltóan akar élni, hanem többnek óhajt látszani, mint ami! Erején fölül költ ma mindenki. S akkor ne csodálkozzunk, ha a bukás napján a fegyver eldördül, hogy egy oktalan életnek véget vessen. 8 a komédia rendesen igy végződik. A pazarlás oka gyakran jellemgyöngeség. Az illető belátja ugyan, hogy nem cselekszik helyesen, midőn ily nagy lábon él, de nincs morális ereje a megszokott kényelemről lemondani. Az álszégyen is tiltja, hogy bevallja, miszerint anyagi helyzete takarékossági reformokat kiván. Könnyebb egy vagyont megszerezni, mint megtartani; mert aki vagyont akar szerezni, természetszerűleg a takarékosságra van utalva; mig az, aki öröklött vagyonnak az ura, nincsen a számadáshoz szokva és egy pár előre nem látott kiadás folytán, melyre nem számított, lassanként kisebbedni látja vagyonát. „Addig nyújtózz, mig a takaród ér!" — ezt a közmondást a legkevesebben követik. Épen azok, akik kényelmesen kijöhetnének, azok költekeznek túl, míg egyszerű, szorgalmas emberek félretenni is képesek. A spórolás kicsinyes dolog!" — mondják, igen „közönséges dolog!" — ismétlik az elegáns tékozlók; mert a mi élvvágyó korunk nem óhajt egyebet, mint vigan és gond nélkül élni! Lafontaine-nek a hangya — ós tücsökről szóló meséje szerint. Tékozlók minden nemzetnél akadnak, azonban — fájdalom — nálunk aránylag többen vannak, mint másutt. Nem kell ezt mással bizonyítanunk, mint azzal a sok átíratással, mellyel a legszebb földbirtokok gazdát cserélnek. Azok a birtokok, amelyeket századokon át megőrzött a család, most idegen kezekbe vándorolnak. Megyei élet. A közigazgatási bizottság junius havi ülését Hertelendy Ferenc főispán elnöklésével folyó hó 14-én tartotta. Az alispáni, főorvosi és megyei állatorvosi havi jelentések május hóról felolvastatván, a közigazgatási bizottság azokat tudomásul vette. Az államépítészeti hivatal főnöke havi jelentésében részletesen ismertette azokat a rongálásokat, amiket a május havi záporesők az utakon okoztak; ezeknek az elemi károknak a megszüntetése és a forgalom akadálytalan fentartása érdekében a szükséges intézkedések, részben közmunka igénybe vételével, megtótettek; a megrongált úttest és úttest tartozékok, valamint a beiszapolt utárkok végleges helyreállítása folyamatban vau. Ezen helyreállítási munkákon kivül a Pécs—varasdi állami közúton levő letenyei Mura-hid padlózata kijavíttatott, a Pozsony— varasdi állami közúton Zalalövő mellett levő meredek lejtő szabályozására vonatkozó előmunkálatokat folyamatba vették, a Pozsony—varasdi állami közúton Csáktornyán levő 66 sz. hidat alaposan kijavították. A badacsonytomaji s révfülöpi megyeileg segélyezett megyei uton a továbbépítés munkáját megkezdették. — A keszthelyi balatoni gőzhajó kikötőt, a csömödéri thatósági közúton levő 2. és 5. sz. fahidat kijavították, valamint a Csesztreg—-szécsiszigeti th. közúton levő 24. és 25. számú fahidakat. A Nova— csömödéri thi közúton az árviz által megrongált utárkot 1500 folyómeter hosszban vess^őfonással biztosították. — A községek úgy az állami, mint a tvh. közutak átkelési szakaszain dicséretes és eredményes tevékenységet fejtettek ki az ároktisztítás és padka rendezés körül. — Az állami közutak törzskönvvezése folyamatban van. Fehér Mihály alsólendvai lakos Hosszufaluban, Paragi Zsigmond Zalaegerszegen az Ukk—csáktornyai h. é. vasút mentén tüztávlaton belül ópítkezésre engedélyt kértek; érdemleges határozat hozatal előtt Deák Mihály bizottsági tag elnöklésével a helyszini szemle elrendeltetett. Tudomásul vették, hogy Tördemiczen postai ügynökség lépett életbe. Kálóczfa puszta kérelmét, hogy a zalaegerszegi postakerületből az egerváriba csatoltassék, véleményezés céljából kiadják a járási főbírónak. A Kapolcson felállítani szándékolt távírda hivatal ügyében a község részéről kiállítandó nyilatkozat mintája a szolgabiróság utján a községnek megküldetik. Amiksavári postahivatal ügyét Ziegler Kálmán bizottsági tag felszólalására a bizottság megsürgeti. Csertán Károly alispán indítványára a bizottság a cigányügy országos rendezése előtt a foldmivelésügyi minisztertől sürgős orvoslási módot kór a tekintetben, hogy a cigányok a fertőző betegségben elhűlt sertéseket még oly éber hatósági ellenőrzés mellett is kiásták, a kiásott állatok megehetetleu részeit pedig a legelőn elássák, hogy igy a fertőző betegség a sertések között még inkább eltetjedjen. Kolier István bizottsági tag felhozza azokat a kiszámíthatatlan károkat, amiket a kógyárvölgyi réteken a vizáradások tesznek, aminek legfőbb oka, hogy Franz nagykanizsai műmalom tulajdonos a zsilip felállítására kapott hatósági engedélyben foglalt kötelességének nem tesz eleget s ez irányban sürgős orvoslást kór. Az ügy megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik a vármegye alispánjának. Kir. tanfelügyelő havi jelentése szerint ez időszakban meglátogatta a stridói, II. hegykerületi, drávaszentmihályi áll., őrségi, domasineczi, dekanoveczi, miksavári, felsőraihályf'alvi, viziszentgyörgyi, kotori r. k. iskolákat; valamint a kotori r. k. fiu- ós leány kigdedovodát; ezzel befejezést nyert a mindenféle jellegű és fokozatú muraközi népoktatási tanintézeteknek ezen tanévi meglátogatása. — Meglátogatta az egeraraosai közs., zaiaapátii r. k. fiu- ós leányiskolákat, a dió«káli és szentmártoni r. k. iskolákat, a zaiaapátii r. k. kisdedovodát, a nagykapornaki r. k. fiu- és leányiskolát és kisdedovodát, a padári, tilaji r. k., a zalaszentgróti állami elemi fiu- és leányiskolát, alapítványi kisdedovodát, a zalacsányi közs., az almási ós németfalusi r. k., a nagykanizsai három igazgatói körzet 35 tantermet, magában foglaló hat állami elemi fiu- és leányiskoláját s a harmadik körzet községi kisdedovodáját. — Kir. segéd tanfelügyelő meglátogatta a csömödéri közs., a mileji, náprátfai, pákai, lentii, kerkaszentmihályfai, máhomfai r. k., a barabásszegi, csonkahegyháti és kustánszegi ev. ref., a fityeházai, bajosai, nagybakónaki közs., a murakereszturi, kollátszegi, komárvárosi, kiskomáromi, garabonczi, zalamerenyei és zalaujlaki r. k., a molnárii, szentadorjáni ós egyedutai áll., a polai, dobrai, becsehetyi közs., az erdősfai, tótszerdahelyi, tótszentmártoni, letenyei, kerkateskándi, szécsiszigeti, tormaföldi és kerkaszentmiklósi r. k., a zalaszentmihályi közs., a pacsai, felsőrajki, pötrétei r. k., ós pacsai izr. és a petesházai r. k. elemi iskolát ós a zalaegerszegi kereskedő-tanonciskolát. A. kir. tanfelügyelőség ezen időszakban 78 népoktatási tanintézetet látogatott meg; a helyszínén ellenőrizte ezen alkalomból az iskolamulasztások kezelését ós megtorlását, megfigyelte a nem képesített tanítók eltávolítására tett intézkedéseket, a tultömött iskolák további tanítói állásainak szervezési ügyét. A miniszter a kisradai, bellatinczi, alsólendvai és balatongyöröki r. k., iskolák részére ötödéves korpótlékot, a letenyei r. k. iskolának évi 17U K, a zalaszentlászlói r. k. iskolának évi <60 K segélyt utalt ki, miről érdekelt községeket a bizottság értesíti. Az óhidi ós felsőmihályfai r. k. iskolánál második tanítói állás szervezése végett, továbbá a dötki és söjtöri r. k. iskoláknak évi államsegély elnyerése tárgyában, továbbá az izsakóczi, bazitai ós bodorfai r. k. iskoláknak ötödéves korpótlék elnyerése tárgyában beadott kérvényeit a bizottság pártolólag terjeszti fel a miniszterhez.