Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-23 / 25. szám

A megyei pénztárak államosítása. A miniszterelnök f. hó 15-én törvényjavaslatot nyujott be a képviselőházhoz a megyei pénztáraknak állami kezelésbe való átvételéről, ame'yet a következükben is mertetünk: A vármegyék pénztár: teendőit — ide értve a a gyámpénztári teendőket is — a vármegyék székhelyén levő kir. állampénztár (adóhivatal), a vái megyei szám vevőségi teendőket pedig a gyámügyi számvevői teendőkkel együtt a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek látják el. A járásokban a pénztári teendőket a járási főszolgabíró székhelyére nézve illetékes állampénztál végzi, a járási számvevői teendők ellátása végett pedig a kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségtől a járási főszolgabírókhoz egy-egy szakközeget (járási számvevőt) oszeanak be. Az 1886. évi XVI. f. c. 67. §-a alapján rendszeresített íőpénztárnoki, esetleg külön gyám- vagy más pénztárnoki, ellenőri, főszámvevői, alszámvevői, könyvvezetői, járási számvevői, pénztáitiszti, számvevőségi és pénztári írnoki, illetve bármily elnevezés aialt rendszeresített pénztári ós számvevőségi állások ennek a törvénynek életbe léptétől kezdve a vármegyei torvényhatóságoknál megszűnnek. A pénzügyminiszter a jáiási teendő ellátására fokozatosan lehetőleg 3 év alatt járási számvevőket Jkaimaz, akiknek illetményeiről az állami költségvetés kereteben gondoskodik. A vármegyei pénztárakként működő kir. állampénztárak a jóváhagyott vármegyei költségvetésekben engedélyezett összegek erejeig, valamint a vármegyei alapok és alapítványok, úgyszintén a gyámpénzíári ta talekalap tekintetében az alispán, a vármegyei gyámpenztárt érdeklőleg pedig az áivaszék által kibocsátott es mindenkor a számvevőség által ellenjegyzett utalvánvrendeletek fogatositására és egyáltalában a vármegyei és gyámpénztár kezelésével járó teendők ellátására vannak hivatva es ezekről okmányolt havi naplóban számolnak el. Az utalványozási jog a vármegyei költségvetés korlátain belül történhetik és ennek kerelén túl nem terjedhet. Túlmenő utalványozás csak a kormánynak előleges engedélye alapján történhetik. A pénzkezelést ugy a kiadásokat, mint a bevéte leket illetőleg közvetlen az állami pénztárak foganatosítják, mely célból minden kiadás az állampénztárnál a jogosított kezéhez utalványozandó s minden bevétel a befizető kezéből közvetlenül az állampénztárhoz utalandó. Postán érkezett vagy egyébként a közigazgatási hatósághoz jutott pénz- és értékküldemények szintén közvetlenül oda utalandók, illetve az állampénztálba esetről-esetre azonnal elküldendők. A községek (rendezett tanácsú városok) vagyonkezelésének ellenőrzése és felügyelete körül a vármegyei törvényhatósági bizottság, továbbá az alispán és a főszolgabíró részére törvényben megállapított jogok és kötelességek érvényben maradnak. A vármegyei számvevőségként működő s a kir. pénzügyigazgatoságok mellé rendelt számvevőségek a vármegyei ós gyámügyi számtartás és ellenőrzés mellett, a vármegyei rend. tanácsú városok és közsegek vagyonkezelése feletti felügyeleti hatásköiben szükséges, valamint a gyámsági és gondnoksági ügyekben felmerülő szám vevői teendőket is végzik és ezen közigazgatási segédszolgálat tekintetében a vármegye alispánjának és az árvaszéknek, a járási számveyök pedig a föszol«abiráknak alá vannak rendelve, miért is ezeknek ebben az irányban kiadott rendelkezéseit feltétlenül teljesíteni tartoznak. Ellenben ugy az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében a vármegyei törvényhatósággal, alispánnal, árvaszékkel ós főszolgabirákkal szemben önállóan működnek és működésükéit a számvevőségi igazgató utján csak a pénzügyminiszternek felelősek. Az 1897. XX. t cz. 127—141. §-ainak a számadási perrendtartásra vonatkozó rendelkezesei folytan felmerülő teendők a vármegyei pénztari számadások tekinteteben a kir. pénzügyigazgatóságok, ille

: ve a számvevőségi igazgató utján a m. kir. pénzügyminiszter hatásköribe utaltatnak. A vár megyei törvényhatósági bizottságokat a v ármegyei költségvetései; és zarszauiadások, úgyszintén a gyauipénztári számadás, nem különben a tulajdonukat kepező, vagy felügyeletük alatt ailó alapok es alapitvanyok tekintetében megilie'o jogokat a pénztárnak állami kezelésbe vétele nem érinti. Ep^egben maiad továbbá a törvényhatósági bizottságok rendeikezesi ,joga és felelőssége az alapok es alapítványok vagyonának es a gyámpénztári tőkéknek mikénti győmölcsóző ellielyezesere is. Végül érvén) ben marad a vármegyei törvényhatósági bizottság felügyeleti jogköre a rendezett tanácsú varosok ós községek költségvetéseinek es zarszámadásainak megállapítására es az ebből tolyolag szükséges egyébb intézkedésekre nézve is. Ezen törvény életbeléptetését megelőző időből eredő ós törvényszerűen a varmegyét teihelő esetléges lnauv okért es károsodásokért, az illetők ellem visszkereseti jogok íentaitásával, a vármegye telelős. A gyámoltak és gondnokoltak követelése s a gyámpénztári fedezetek egybevetése után mutatkozó hiányt u vármegye közönsége pótolni tartozik. A vármegyei pénztárakként működő kir. állami pénztarak pénzkezelesének időközönként: vizsgálatát a kir. pénzügyigazgató rendszerint az alispán es árvaszéki elnök, vagy ezek megbízottjának közbejöttével telj siti; ha azonban ezek meg nem jelenhetnének és a vármegye) alapok és letétek illetve, a gyampénztaii vagyonra vagy községi pénzkezelésre vonatkozó vizsgálat alkalmával szabályellenség észleltetnék, eriől a vizsgálatot elrendelő kir. pénzügyigazgatóság által haladéktalanul ertesitendők. A rendezett tanácsú városok és községek vagyonkezelésének idkőzönkinti megvizsgálását az alispán vagy megbizottja, illetőleg a főszolgabiro teljesíti. A^ ali-pán megkereséséie a vizsgálathoz a számvevőség egyik szakközege kirendelendő. Azon vármegyei alkalmazottakra, kit re nézve a választás utján nyert megbízatás érvénye 1901. év végével lejár, alkalmaztatásuk érvénye a törvény életbelépte időpontjáig meghosszabbíttat. A vármegyei törvényhatóságoknál a jelen törvény életbeléptekor alkalmazásban levő pénztári ós számvevőségi tisztviselők rendelkezési állapotba -helyeztetnek ; egyidejűiig azonban az állami pénztárakhoz, illetve a királyi pénzügyigazgatóságok mellé rendelt szemvevőségekhez jelenlegi illetményeikkel szolgálattételre ideiglenesen beosztatnak, és a mennyiben egy éven belül elhelyezhetők nem lennének addig megszerzett nyugdij , illetve végkielégítési igényeiket az illető váimegyei nyugdíjalap irányában érvényesíthetik; azok ellenben, akik az eddig elfoglalt állásuk államasitása dacára a kinevezés méltány-. landó okok nélkíil el nem fogadják, állásukról s a mennyiben az illető törvényhatósági szabályrendeletek máskéht nem intézkednek, szeizett nyugdij, illetve végkielégítési igényükről lemondottaknak tekintendők. Azokra a pénztári és számvevőségi vármegyei alkalmazottakra nézve, a kik az állami szolgálatba át vétetnek illetőleg kineveztetnek, az 1885: XI. t. c. 8. §-áaak 3. bekezdése azzal a módosítással nyer alkalmazást., hogy a vármegyei törvényhatóságoknál töltött 'szolgálati idejük nyugdíjaztatásuk esetén akkor is beszámítandó, ha 10 évi állami szolgálatban még nem is állottak. Az általuk fizetett összes nyugdij-járulék azonban netán létező kamataival együtt az államkincstár ja vára esik. Ha az állami szolgálatba kinevezendő vármegyei alkalmazottak az uj kinevezes alkalmával meghatározandó t.örzsfizetósnél magasibb évi fizetéssel voltak korábban javadalmazva, ez utr'bhinak élvezetében személyükre né/.ve ezentúl is meghagyatnak addig, a min a/, állami szolgálatban ezen fizetésnek megfelelő fokozatbaeiő nem lépnek : e szeiint tehát az uj és régi fizetés, illetve a lakpénz között mutatkozó különbözetet, az 1893 IV. t. c. 10 <s-ában meghatái ozete személyi potlékkéut kapják meg. A vármegyek részére közigazgatási, átva- és gyámhatósági kiadásaikra megállapított es az 1901. évi állami költségvetés XVII. fejezet 3. címén engedélyezett állami javadalmazás főösszege ugyanolyan összeggel apasztandó, mint a milyen összeggel a vármegyéknél megszüntetendő állasok személyi járandóságai ésdolrgi kiadásai csökkenek. Ezen törvény életbeléptetése idejének meghatározásával és végrehajtásával a belügyminiszter és a pénzügyminiszter bízatnak meg. Mikor a hu felöltözött, o'dalepett anyja elé. — Rendben vagyok, anyuskám ? Az anya végignézte, egyet mást igazított rajta. — Most már jól vagy. Nagyon szép vagy ham , ha leány volnék, beléd tudnék szeretni. A fiu elnevette magát. — Ugyan ne tréfáljon már anyuskám. — Bizony nem tréfálok; csak fesztelenül, elegánsan mozogj. Jól mulass, de vigyázz magadra. Megcsókolták egymást, a hu elment. Anyja beszédéből csak ez az egy szó forgott fejéb 11: vigyázz ma gadra. Es megint elővette az a sajátságos félelem, l'edig az egész mulatság alatt nem történt semmi veszély Sőt! a tiu kitűnően táncolt s általában feltűnést keltett. A lányok meleg pillantást vetettek felé, édesen mosolyogtak reá s a liu érezte, hogy majdnem mindegyiknek megremeg a teste, ha ő két karjával átfogja. Boldog volt ... de nem egészen. Egy szőke, gyönyörű kékszemű lány épen nem remegett meg, ha együtt tánczoltak, -.őt alig tekintett a fiúra. Hanem, ha mégis összevillant a szemök, a fiu íeszketett meg ugy, mintha villanyütés érte volna. Ahogy megköszönte a tái cot, megkéidezte egyik barátját: „Hogy is hivják ezt a szép leányt?" — Davics Flóra. -- Légy szives valami felvilágosítást adni rr la : kinek a leánya, hol lakik? — Anyja özvegy asszony ; amolt ül ni ; látod ? az a feltűnően szép asszony. Apja orvos volt; meglehetős vagyont hagyott rajok és ők elég nagy lábon élnek. — Meg kell ismerkednem vele is. — Jó, jó. Hanem fiu vigyázz ! A fiu felkacagott s rámutatott a szivére. — Erre? — Arra! — felelt barátja, de nagyon különös mosoly kíséretében. Soupé alatt a fiu velük vacsorált. Aztán reggelig nagyon sokat táncoltak egiiitf, mert, Flórát, ámbai kétségtelenül legszebb volt a bálban, kevesen vitték el. A tiu boldog volt. Azt hitte, az ő kedvééit kosa íazza ki a liatal urakat. Heggel hatkor elváltak; a mami in•••>hívta a fiút. A gyereknek meg roppant jókedve lett Iluz.atta a cigánnyal és hozatta a pezsgőt. Négy öt tizes nagy hirtelen elúszott. Mámorosan ment. haza a fin. — Anyuskám, kitűnően mulattam. Tizenegykor keltsen fel, mert vizitbe kell mennem. — Légy nyugodt fiacskám: csak aludj sz/pen. Davicsek nagyon szívesen fogadták. A liu később mindennapos vendég lett. Flóta ede sen mosolygott rá ; a mama melegen szorította meg a kezét. Az utcán is sokat sétálgattak. — Anyuskám, egy csinos utcai ruhára, meg cipőre, kalapra volna szükségem, — Meglesz fiam; van még megtakarított pénzed, mindazonáltal takarékoskodj. — Hiszen keresek, édes anyám és azzal majd pótoljuk. A fiu elegánsan, büszkén sétált Davic.-ékkal. Az emberek mosolyában nem látta meg azt a picike gúnyt. A hónap elseje eljött. A fiu bevetődött a kávéházba ; szérenádot is adott; Flóránek is küldött ajándékot. Édes anyja nem szólt semmit, De arcán a busulás, a neheztelés tiint elő; s a fiu ettől úgy idegen kedett. A következő négy-öt hónapban ugyanez történt. A fiu délben hazament és az asztalon nem volt ebéd. Haragosan nézett az anyjára, ez meg elsírta magát. — Te vagy az oka finm. Mondá, mi történt veled? Hova jársz, ki csa'ja el a penzed ? Vasúti tisztképző tanfolyam. Tekintve, hogy évről-évre szaporodik azoknak az ifjaknak a száma, akik az érettségi vizsgálat sikeres letétele után a vasúti pályára juthatás céljából a vasúti tisztképző tanfolyamba lépnék, az illetők tájékoztatása végett a vasúti tisztképző tanfolyam igazgatóságától vett értesítés alapján a I. evi szeptember hó elején megnyíló 15-ík iskolai (ívre vonatkozólag közöljük a következőket: A vasúti tisztképző t nfolyamon előadatik szakszempontból heti 3Ü órán: Építmények és beiendez£»ek, f.ivuda:íoigá'.it, Forgalmi szolgálat, Kereskedelmi szolgalat, Földrajz. A vasutak fejlődósének története, Joges l örvény ismeret, Vasúti egészségügyi szolgálat, Számtan és Könyvvitel, VasOti anyagismeret. A német és franczia nyelv a heii 30 órában'bennfoglaltatik, oly módon, hogy a^ienöet nyelvi előadások hallgatása szintén kötelező heti 2 óiáu azokra nézve, kik e nyelvből a vasuíi szolgálat szempontjából elegendő ismeretekkel nem birnak, mig a franczia oktatás azoknak nyujtaíik, a kik ezt óhajtják. Tanfolyami hallgatókul oly egyénekei vesznek fel, kik eredeti vagy közjegyzőileg hitelesített okmányokkal igazolják, hogy 1. megfelelő elméleti képzetséggel birnak ; 2. 18 ik életévüket betöltötték, vagy a tanév végéig, illetve a képesítő vi/sgák időpontjáig betölteni fogják ; 3. magyar állampolgárok; 4. a hivatalos magyar nyelvet szóban és írásban tökéletesen bírjak; 5. hitelesen igazolják, hogy a tanfolyamra szülői vagy gyámi beleegyezéssel lépnek; 6. feddhetlen előéletűek, mi a tanulmányoknak netán már koraiban történt befejezte óta eltelt időre nézve hatóságilag megerősített foglalkozási bizonyítványokkal igazoland : 7. a vasúti szolgálatra testileg is teljesen alkalmasak, minek bizonyítására a vasúti vállalatok orvosai ée a közh itósági orvosok hivatvák ós mely utóbbi kellék, a vasúti szolgálat igényeinél fogva szigorú elbírálás alá esik. — Mi az elmeieti előképzettséget illeti, hallgatókul azokat veszik fel, kik valamely főgy mnasiumot vagy főreáliskolát, vagy azokkal egyenrangú kereskedelmi, vagy katonai tanintézetet sikerrel végeztek s az előirt érettségi vagy záióvizsgálatot megfelelő eredménnyel letettek, valamint azok, kik a cs. és kir. hadsereg, vagy a m. kir. honvédség tenyleges á lományában (beleértve a zámvivő hadnagyokat is) szolgáltak s a tiszti vizsgát si(a-rrel tettek, ugy a tartalékos tisztek is. A főgymnasiumokon és főrealiskolákon k:vi'l ide értendők: a budapesti, fiumei, kolozsvári, székesfohérváii, debreczeni, aiadi, pozsonyi, soproni, az újvidéki, budapesti II. VI. es IX. keiiiieti községi, a brassói, • urt'Czszentmárioni és fogarasi, a zalaegerszegi, a szegedi, és a misfcolczi állami felső kereskedelmi iskolák, a Wíesner féle temesvári, a Rőser és Aranyosi-féle budapesti és a Porges-féle pécsi felső kereskedelmi iskola, az alsókubuii, honionnai, nagyrőczei, szombathelyi, késmárki es lippai áliami polgári iskolákkal kapcsolatos felső keieskédelmi iskolák, Zoinbor sz. kir. város felső kereskedelmi iskolája, a nagyváradi (nyilv. joggal felruházott) felső kereskedelmi iskola, a zágrábi, valamint a zimonyi kir. főrealiskolakkal egybekötött 3 osztályú felsőbb kereskedelmi iskolák, a keszthelyi, kassai debreczeni es kolozsmouostoii m. kir. gazd. tanintézetek„ a körösi A fiu dacosan vetette fel a fejét. — Sehova ! Ez az ón dolgom. Az anya eLáppadt. IIát ennyire vagyunk ?. Felévig vártam, hogy majd csak bevallasz mindent, majd c-sa' észretérsz. Mert én tudok mindent Abba a házba be ne tedd a lábad, m.'it tönkre ju'.sz. Már igy is van adósságod! Mi lesz veled, ha összecsap a fejed fölött? A hu megsemmisülten hallgatott; átgondolta iszonyú helyzetét. De amint Davicseuragondolt, a honnan anyja eltiltja, megreszketett a szája szele, feltört benne a dűli. — Anyám! Davicsékat ne bán

fsa ! Az tisztességes család és Flóiát . . . Az anya eliémült; fiát, még igy nem látta. Aztán elkezdte kérni. — Fiacskám, hiszen ha valaki szerelmes, azért nem kell ilyen őrült módon költekezni. Ha szereted azt. a leányt, ha komoly szándékaid vannak, célodat komoly munkával igyekezz elérni. A fiúnak melegség szállt szivébe, ellágyult egészen. — Megbocsát ugy e anyuskám? ígérem, hogy megjavulok S a fin szorgalmasan dolgozott. Ritkábban ment Dav esékhoz, de annál inkább vágyódott hozzájok. Nagyon jól érezte ott magát. Hiszen olyan müveit, kedves mind a kettő. Hogy is akaija őt anyja onnan eltiltani? Az ig 1 • , hogy Flóra célozgatott, mennyire szereti a szerenádot, csokiot é a többi, de ebben a fiu semmi veszélyest nem látott. Csak az lett belőle, hogy elsején megint pénz nélkül ment haza. Az anya pedig tűit, szenvedett Bizalmatlanná lett hozzá fii, nem mondott meg neki semmit, egészen elhidegült. A fiu egy alkalommal egy hétig nem inent hiza.