Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

zéssel fogadta s egyúttal a választásról a következő táviratban értesítette : „Zalavármegye általános tanítótestülete mai nagykanizsai közgyűlése alkalmából Excellentiádat, mint az egyesületnek lelkesedéssel megválasztott disztagját, hódolattal üdvözli és kéri Istent, áraszsza áldását drága életére, hogy hatalmas egyéniségével még sok fényes lapját töltse be a magyar kultura történetének." A jövő közgyűlés helyének kijelelését illetőleg a közgyűlés megbízta a központot, puhatolódzék, váljon megtartható-e az Balaton-Füreden ? Amennyiben ott nem volna megtarható, úgy Sümeghen fogja a megyei tantestület legközebbi közgyűlését tartani. Végül miután az előértekezlet megállapodásához képest a tantestület hivatalos lapjául a Nagy-Kanizsán megjelenő „Zala" jeleltetett ki, elnök a közgyűlést bezárta. Néhány szó az iparos tanalók munka-kiállításáról. Zala-Egerszeg város a haladás ösvényén óriási léptekkel tör előre. S úgy hiszem, evvel nem is mondottam semmi ujat. Hisz ha valaki az állomástól kiindulva, a Kossuth Lajos utca házai között besétál városunkba az asphalton mindenütt tisztaságot, rendet, gondozó kezek nyomait látva: fentebbi állításom igazságát városunk haladását illetőleg nem fogja kétségbe vonni. A minden irányban, megnyilatkozó eme haladással kiáltóan ellentétben áll az a „nem-törődömség" vagy kislelkűség, áldozat-hozatal hiánya, melyről az első szent királyunk napján „ünnepélyesen" megnyitott iparos tanulók munka-kiállítása tanúskodik! Azt mondottam „ünnepélyesen" megnyittatott. Ugyan — kérdem mennyiben nevezhető e szóval ? Talán azért, hogy egy középszerű tanteremben megjelent 20—25 iparos és 3 tanügyi férfiú, s hogy a polgármester ur rövid beszédben megnyitotta a kiállítást ? Ez nem jogosít fel senkit arra, hogy ünnepélyesnek nevezze a megnyitást! Akkor majd az lesz, ha városunk polgárainak java része, a fölsőbb körök érdeklődése mellett, az „iparos tanulók teljes szánni jelenléte" mellett foly le a megnyitás. Hisz a kiállítás megnyitását — mint e jelen évben is — ünnepnapokon szokták megtartani; ekkor pedig szünetel a munka, s így semmi sem áll ellen az iparos tanulók megjelenésének. Ekkor kell azután az iíjuságnak szivéhez szólni, keblében önérzetet kelteni; ekkor kell felvilágosítani, mily nemes, mélyre ható okai vannak a a munka-kiállitásnak; meg kell velők értetni, hogy közös anyánk, édes hazánk boldogságát, jólétét és gazdagságát a jövőben emelni lesznek hivatva. Ilyen „ünnepélyes megnyitás" után pedig keressék fel az iparos tanulók az istenházát is, melynek belsejét ugy is ritkán látják ; hadd legyen még maradandóbb, még szivrehatóbb az az ünnepély, melyet saját ügyességükkel, jóindulatu törekvésükkel szereznek városunknak! S ha az ifjúság és városunk iparosai meg fognak jelenni, merem állítani, nem fog onnan akkor hiányzani városunk intelligentiája sem! Méltán kérdezhetné bárki ezek után, hogy milyen, vagy egyáltalán van-e városunkban munkakiállítás? Igen is van, s hogy minő, beszéljenek helyettem az adatok ! Városunkban a rohamos fejlődés s a nagy építkezések folytán évről-évre szaporodik az iparosok száma. Jelenleg 351 iparos dolgozik; legtöbbje egy vagy több legénnyel' s pár inassal. Az iparos tanulók száma meghaladja a 240-et l'ontos számmítással az űzött iparág 44. No most! A nagyméltóságú miniszter ur. ki évenkint 300 forinttaljárul az iparos tanulók kiképeztetéséhez, elrendeli, hogy évenkint az iparos tanulók ön-készítette munkájukkal íendezzenek kiállítást; s jutalmazzák meg a törekvőt, s buzdítsák azokat, kik netán hátra maradtak. Ezen rendeletnek városunk eleget is tett annyiban, hogy „kiállítást" rendezett; kiállítást, melyben 56 darab munka van a hosszú asztalokon, körülbelül 50 iparos tanuló törekvésének gyümölcse, mintegy 13 iparágat képviselve. Kefések, gombkötők, szegesek, festők és mázolok, takácsok, kalaposok stb. mintha csak nem is volnának; se hírük, se nyomuk a kiállításban. Legszebben képviselték magukat a cipészek (10 p.) és a csizmadiák (11 p.); elsőség illeti a lakatosokat is, kik szép munkákat állítottak ki s elegendő számmal is (7 dib); az asztalos tanoncoktól is láthatunk 6 drb szép munkát. l)e evvel végeztem! A többi 10 iparág 1—2 darabbal jelzi csak, hogy ő is van! Kutassuk e szomorú jelenségnek okát! A munka-kiállítás sikertelenségéért az intéző körök (ipartestület), vagy mesterek, végül az iparos tanulók vádolhatók. I)e mivel az utóbbiak mestereik után indulnak, teljesen kihagyhatok az előbbiek sorából. Utána jártam és megtudtam, hogy az intéző körök már pár hóval előbb kiküldték a felhívásokat és elrendeltek, hogy azok a műhelyekben is kifüggesztessenek, s néha napjaban el is járogattak buzdítgatni a műhelyekbe Tehát ok megtettek hivatalukból kifolyó kötelességüget, melynek elismerése mellett csak annyi a megjegyezni valóm hogy ha még szorgalmasabban, mondjuk szigoruabban utána jártak volna a dolognak, nem hihetem ho<*y ne szaporodott volna a kiállítók száma! Igy tehát a vádak egész özöne háramlik a mesterek fejére. S talán méltán! Ha ők meggondolják ama viszonyt, melv köztük és tanoncaik kozott fennáll, hogy inasaikkal szemben atyjukat, képviselik, s hogy kezökbe van letéve azok jövőbeli" megélhetése", lehetetlen, hogy ne tanítgatták, buzdítgatták esetleg parancsoltak volna rájuk, hogy a kiállításra, versenyükre dolgozzanak! Es evvel nem csak tanulóiknak szunnyadozó önérzetét keltették volna fel, hanem őket lomhaságukból fölrázva, a szorgalom és törekvés útjára terelhették volna, annyival is inkább, mert magának a mesternek is előnyére válik, ha inasa munkáját kitüntetik: mert ez hallgatag elismerése iparágában való jártasságának, pontossága- és lelkiismeretességének ! Most, midőn — oly nyomasztó általában az iparosok helyzete, mert a gyárak, a szabad ipar ós vállalkozók a kis ipart a tönk szélére juttatják; most kell még csak szorgalom, munkásság, az [iparágnak Iminél tökéletesebb eljsajátitása; mert a haladó kor igényeinek csak igy felelhetnek meg. s igy tarthatják meg „vasmarokkal" az eddig elfoglalt tért. Ezért kell munkára ösztönözni már a tanoncokat is! Beléjük kell önteni, hogy küzdelem az élet s győzelemre csak az számithat, akinek acél kara van terhes munkára, elég képzettsége, jártassága iparában. Ezt pedig első sorban a nemes versenyben szerezhetik meg maguknak iparos tanulóink ! Ezért kell felkarolni munkakiállításunkat is. Siposs Géza. A nyomorultakért. A szerencsétlenség minden alakban szánalomra indítja az embert. Sajnálkozunk, ha béna egyén nyújtja felénk csonka karját alamizsnáért esdve; megdöbben a szivünk, ha a testileg nyomorék vonszolja előttünk járásra képtelen végtagjait. Á könyörülő emberi szív alamizsnát nyújt a szerencsétlennek s fohászt az egek urához, hogy hasonló sorstól mentsen meg mindenkit. De van ennél még nyomorultabb sors is. Amikor ép tagok, ép értelem mellett egészséges, munkabíró egyén van tétlenségre kárhoztatva, mert nem tudja magát megértetni, a ki ha beszólni tudna, nem alamizsnáért könyörögne, hanem munkát kérne, melylyel becsülettel szerezhesse meg kenyerét, mig igy az alamizsnát sem tudja kikoldulni, mert néma. Majdnem minden falunak van ilyen szerencsétlenje, némelyiknek több is. Régi időben nem hitték el. hogy ilyenekből is lehet derék embereket nevelni, de ma már többszörösen be van igazolva, hogy ha intézetbe mehetnek, nemcsak mesterségeket tanulnak meg, hanem beszélni is megtanítják őket. Édes hazánkban nagyon sok ezeknek a szerencsétleneknek a száma. Az 1890-iki népszámlálás Magyarországra 16073 siketnémát mutatott ki, ebből Zalamegyére 545 esik. Hány jó munkás válhatnék ezekből, ha tanítva lennének, a minthogy az a néhány száz, a kit Váczon, Budapesten, Kolozsváron, Temesváron és Aradon képeztek emberré, mindannyija maga keresi a kenyerét. Van ezek között asztalos, szabó, czipész, betűszedő, kőmetsző, szobrász és más foglalkozást űző. Németországban több gyáros, vállalkozó, irnok is találkozik köztük, Amerikában pedig, a hol legtöbb gondot fordítanak reájuk, még siketnéma pap, tanító, postatiszt stb. is van. Magyarország még nagyon hátra van ezen a téren. Az elmúlt évben csak 400 siketnémát neveltek, a mig ugyan ezen időben Németországban 6000, Amerikában 7000, sőt Ausztriában is 1200 volt az intézetben a tanítottak száma. Nagy baj az, hogy az állam csak az utóbbi időben kezd velük s oktatás ügyükkel behatóbban foglalkozni, de mert a tanítás nagyon költséges — egynekegynek a tanítása 200—400 frtba kerül évente — sokat nem tehet a pénzügyi helyzet mostohasága miatt. Ennél is nagyobb baj, hogy maga a közönség tájékozatlan, azt sem tudja, hogv van-e intézet; a szülök, a kiknek ilyen szerencsétlen gyermekük van, nem érdeklődnek irántuk s rendszerint már akkor kérdezősködnek, a mikor gyermekük a tanítási kort túlhaladta s többé fel nem vehető. Találkoznak azután igen sokan, akik, ha arról van szó, hogy a siketnémákat is tanítani kellenék, azt mondják ; tegye az állam, ez az ő érdeke. Hiszen igazuk van nekik, de ugyanezzel a joggal kívánhatnánk, hogy mindenféle iskolát az állam tartson fenn, mert bármi történik is egyesek tanítása és nevelése érdekében, az mind állami érdek, s mégis mit látunk V Községek, testületek, egyházak, sőt magánosok is vetélkednek, bog} iskolákat és olyan intézményeket létesítsenek, a hol munkabíró és értelmes egyénekké képezik ki a gyermekeket, csak éppen a legszerencsétlenebbek. a siketnémák, vakok és hülyék nevelésével és tanításával nem törődött senki sem a legutóbbi időkig. Valóban hézagpótló munkát van hivatva teljesíteni a nemrég alakult „Testi és szellemi fogyatkozásban szenvedőket gyámolító országos egyesület", a mely feladatául tűzte ki, hogy a nagyszámú szerencsétlenek sorsán javítson, mert 16073 siketnémán kivül 15430 vak és 15908 hülye is van Magyarországban s összesen csak 9 intézet: 7 a siketnémák, 1 a vakok és 1 a hülyék számára, ugy, hogy ezeknek a szerencsétleneknek óriási száma még ma is állatias sorsnak néz elébe. Ez a jótékony egyesület, a melynek védnöke Vaszary Kolos bibornok hercegérsek, elnökei Gróf Battyány Gézáné és Rakovszky István államszámszéki elnök, tágkörü működést fejt ki a szerencsétlenek érdekében. Különösen három irányban múködik. Felvilágosítást nyújt a szerencsétlenek szülőinek, segélyezi a szegényeket, s intézeteket és iskolákat létesít úgy a vagyonosabb szülők, valamint ,a szegényebbek számára is. Különös gondot fordít a szerencsétlenek ipari kiképezésére s a felnőtt iparosok munkáinak értékesítésére. Ez a kiválóan humánus egyesület a legnagyobb mérvű támogatást érdemli meg s mert a tagsági díjak oly csekélyek, hogy p, o. a rendes tagok évi 1 frtot, a pártolók 5 frtot, az alapító tagok pedig egyszersmindenkorra 25 frtot űzetnek, a miknek fejében az egysiilet, „Kalauz" cimű hivatalos havi közlönyét,is kapják, lehetővé teszi, hogy még a legszegényebb sorsban levők is hozzájárulhassanak a szerencsétlenek megmentésére irányuló magasztos emberbaráti munkához. Mi magunk is melegen ajánljuk ezt a nemes célú egyesület olvasó-közönségünk figyelmébe s egyúttal felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egyesület titkári hivatala, mely Budapesten VII. ker. Sándor-utca 38. sz. alatt van, felvilágosítást nyújt a siketnémák, vakok és hülyék érdekében hozzá intézett minden kérdésre Helyi, megyei és vegyes hirck. Személyi hir. Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek, városunk szülöttének s egyúttal díszpolgárának városunkba jövetelét a budapesti lapok előbb szeptember 5-ére, később szeptember 8-ára 'jelezték. Lapunk zártáig e. hírre vonatkozólag biztos forrásból csak annyit tudtunk meg, hogy nincs kizárva a lehetősége annak, miszerint a miniszter a főgvmnasiumnak szept. 8-án tartandó zárköletételi és megnyitási ünnepélyére meg fog jönni. A földmivelésügyi miniszter Csáktornyán. Darányi földművelési miniszter, ki látogatóban volt Varazsdon Josjpovich horvát-szlavonminiszternéi, visszatérőben folyó hó 24-én Josipovichcsai együtt Csáktornyára jött, azt megtekintette; az uradalomban pedig a gazdasági viszonyokról tu d a koz ó d o 11. Programm a zala-egerszegi áll. főgymnasium zárkőletétele, megnyitása; továbbá dr. Wlassics Gyula miniszterül" szülőházának emléktáblával való megörökítése alkalmával. (1897. szept. 8.) I. Heggel 9 órakor isteni tisztelet II. Zárkőletétel. 1. Kivonulás a főgymn. épületéhez. 2. Hymnusz. Énekli a Daloskör. 3. Megnyitó beszéd. 4. Oklevél letétele a szokásos kalapácsütésekkel. III. A főgymnasium megnyitása. 1. Bevonulás a tornaterembe. 2. Ünnepi beszéd (Tuczy János). 3. Szózat. Énekli a Daloskör. IV. Emléktábla leleplezés. 1. Kivonulás Wlassics miniszter ur szülőházához. 2. Honfidal., Énekli a Daloskör. 3. Beszéd (Botfy Lajos) 4. Szózat. Énekli a Daloskör. V Bankét d. u. 1 órakor az „Arany-Bárány" nagytermében, 1 teríték ára 2 frt 30 kr.; jelentkezni lehet 18'

!7. szeptember 3-ig i polgármesteri hivatalban. Az iparos tanonc-ki állítást p rof Zichy Ágost valóságos belső titkos tanácsos, volt liumei kormányzó, dr. gróf Jankóvich László főispán és Botfy Lajos polgármester kiséfetében folyó hó 23-án megtekintette s a látottak felett elismerésüket nyilvánították a rendező bizottság előtt. Köszönet nyilvánítás. Nagyságos Farkas Dávidné urholgv a tanoncz munka kiállítás alkalmával a jobb munkát kiállított tanonezoknak jutalmazásához 10 frtot, Eisenstádter Zsigmond ur 6 frtot voltak szívesek adományozni, a melyért hálás köszönetét fejezi ki az elnökség. Esküvő. Mattuschek Richárd zala-egerszegi polgári és felső kereskedelmi iskolai tanár t. hó 23-án esküdött örök hűséget Nagy Károly kedves leányánának, Magda kisasszonynak. Zászlószentelés. A sümegi iparos ifjak egyesülete Szent-István napján tartotta zászlószcntelési ünnepélyét, amelyen képviselve voltak a tapolczai. keszthelyi és zalaegerszegi társ egyesületek. Az ünnepség reggel 8 órakor vette kezdetét. Az iparos ifjúság és a koszorús leányok Eitner Zsigmondné zászlóanyáért lakására mentek s onnan nagy számú közönség kíséretében a templomba vonultak, ahol Mild Mihály prépost-plébános tartotta az ünnepi misét, mely után a prépost megáldatta a zászlót. Ezután a közönség a Ramazetter térre vonult, ahol a Hymnüsz eléneklése után Eitner Jenő, az egyesület fáradhatlan buzgalmú elnöke, üdvözölve a megjelenteket, lelkes beszédben nyitotta meg az ünnepséget. Ezt követte Bán fi Alajos elemi- és felső leányiskolái igazgatónak tartalmas alkalmi beszéde s végül a szegbeverés. Délután egy órakor a polgári körben társas-ebéd. folytatólag a lövölde kertben tekeverseny s ezután tánc volt. A délutáni eső a mulatók hangulatát épen nem lohasztotta le. sőt folyton a legderiiltebb kedv uralkodott. — A zászló igen csinos kivitelű; egyik oldalán Szent István képe, a másikon pedig két egybetett kéz van hímezve. A zászlót a zászlóanya drága selyemszalaggal díszítette fel, melynek aranyhímzésű felirata: „A sümegi iparos ifjúsági egyesületnek — Eitner Zsigmondné." Eljegyzés. Szalmay József, a csáktornyai járás szolgabirája, eljegyezte Stefaics Paula kisaszonyt, Stefaics Miksa csáktornyai urodalmi főerdész kedves leányát. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter báró Jeszenák Annát a csáktornyai állam polgári leányiskolához segédtanitónővé nevezte ki. A zala-egerszegi m. kir. állami főgymnasiumnál f. évi szemtember 1-én megnyílik a IV-ik osztály is. A javító- és felvételi vizsgálatok augusztus 30., 31-én d. e. 8—12-ig, a beiratások szemptember 1., 2., 3-án délelőtt 9—12-ig és délután 3—5-ig a főgymnasium új épületében lesznek. Jelentkezni az igazgatói irodában kell. A tanulók csak iskolai bizonyítvány, keresztlevél és oltási bizonyítvány felmutatása folytán vehetők fel. Minden tanuló köteles fizetni a felvételkor: 4 frt felvételi díjat, 1 frtot az ifjúsági könyvtárra. 1 frtot az évi értesítőre, 15 krt bizonyítvány-bél) egre és 10 krt tintára. Ezen kivül az évi tandíj 30 fit. mely négy részletben fizethető. A tanév ünnepélyes ., Veui Sancte"-val és az új épület fe'avatásával szeptember 8-án nyílik meg. Hangverseny. Hűek stedt Irén és Kalmár József, nagy énekhangversenyt rendezlek f. hó 22-én az ..Aranybárány'' vendéglő dísztermében kevés, de mindvégig hálás közönség jelenlétében. .V szereplők az egyes programúi számokat művészi tökéletességgel adták, egyes számokat többször meg is kellett ismételniök. Duettba énekellek „Hofi'mann meséiből" Offenbachtól. ..Kakukdalt" Abtól, ,.Madárdalt'' Hubay Jenőtől énekelte Huckstedt Irén, mig Kalmár József „Románcét" Verditől s „Románcét" Oll'enbachtól. A műsort ismét egy duett zárta be „Magyar dalokból".