Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-15 / 33. szám

XVI. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í897. áügtiszUis 15. 33. szánj. A lap szellemi és anyagi részét illető' közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. IMI egj el enik :m inden -vasázima ;p„ Zala vár megye közönsége másodszor róta le a kegyelet és liála adóját egykori büszkeségének, a haza bölcsének: Deák Ferencnek. 1879-ben szobrát állította fel a vármegye székhelyén, közelében annak a gyülésteremnek, ahol nagy tudását, szónoki tehetségét először .ragyogtatta meg s ahol később oly gyakran ragadta magával a hallgató közönséget. E hó 8-án meg elzarándokolt Söjtörré, hogy megjelölje emléktáblával azt a helyet, hol nagy tia először pillantotta meg a napot. E tábla feliratával örök időkre hirdeti szülőhelyét annak, a Gondviselés által a legválságosabb időben adott férfiúnak, aki hosszas munkás életét a haza szolgálatában töltötte; aki nemes egyszerűségével, puritán jellemével, lángoló hazaszeretetével, követésre méltó önzetlenségével századokra kiható például szolgál. A nagyon is reálizmusra hajló korunkban kell, hogy legalább szellemben gyakran elzarándokoljunk a nagy hazafi bölcsőjéhez s ott szivjuk szivünkbe a hazaszeretet áldásos melegét! Ott tanuljuk meg, mint kell egy emberöltőt a közügy szolgálatában eltöltenünk ; mint kell megfutnunk életünk pályáját, hogy az emlékezet fáklyája világítson telettünk! Ai •nyéka az elköltözöttnek, Feléd száll e dicső napon megyénk hálás kegyelete! Vajha követői lehetnénk nemes tetteidnek, amelyeknek fénye átragyog időn és emlékezeten! Az ünnepség lefolyását a következőkben adjuk: A vármegye törvényhatósága részéről kiküldött rendező bizottság a vármegye székhelyéről az ünnepségre utazók számára külön vonatot rendelt, amelv szép száma közönséggel reggel 1 ->10 órakor indult el. Husz percnyi utazás után szálltunk ki Bakon, ahol már a Csáktornya felől a vonattal 9 órakor megérkezett közönség várakozott s együtt indult el a rendelkezésre állott mintegy hatvan fogaton, elől a söjtöriek tizenöt tagból álló bandériumával. A menet a Baktól Söjtörig terjedő hat kilometei utat — kis közökre osztva — egészen betöltötte. Söjtör község házai fel voltak lobogózva s a község A „Zalamegye'

1 tárcája. „ 'e uzz el magadtól! Az őszi szél zizegve hullatja a park százados fáiról a sárguló leveleket, teleszórja velük a porondos utakat. A szüretelők távoli danája hallatszik a verandára, ahol Zombory, a kastély ura, vendégével kártyázik. Zomborv izgatottan dobja le a kártyát. Veszített Halovány volt; hosszú fehér ujjai idegesen szorongatták a tucatot. Majd megszólalt, rekedt remegő hangon s szakadozva beszélt. — Nem lehet tovább . . . itt a határ. Koldus vagyok . . . Segítenem kellett volna, de a lejtő meredek . . . nem birtam megállni . . Mi lesz velem holnap ? . . . Eh, mit velem ! . . . Mi lesz Margittal ?! Hideg kezével összeszorította lázas homlokát, mintha félt volna, hogy mindjárt szétpattan. Káldor egykedvűen rázta le a szivarja hamuját s mereven bámult maga elé. Itidegen tervszerűen, dolgozott mindig, s most. hogy műve kész, a lelke nem tud öríilni, meg van bénul\ a. álomlátó lesz s nem tudja élvezni a rég várt jelent. Amint merően a kék füsttengerbe néz, nam a vergődő Zomboryt látja. Előtte az életvidor, boldog gavallér ül s ott áll mellette a szép asszony s gyermekes nyuga lommal nézi, amint az kártyázik ; finom ujjait belemélyeszti Zomborv hullámos hajába, hanyagul a vállára hajlik folyton kérdez valamit, mig Zombory mosolyogva inti szemével a hallgatásra. Margit elkényesztetett. örökké mosolygó asszony volt Magas, kifejlett termetű : csak a szemei árulták el, hogy gyerek. Mindene megvolt; nem tudta, hogy mi a lakói tiszteletteljes üdvözléssel fogadták az érkezőket. Az iskola mellett díszes diadalkapu volt „Isten hozott" felirattal. Itt fogadta a község elöljárósága az ünnepségre, megjelent közönséget a söjtöri tűzoltó-egylet által képezett sorfal között. A község nevében Pajthy Elek plébános üdvözölte történelmű vonatkozású beszédben a vármegye főispánját s az ünnepségre megjelent vendégeket, mire dr. gróf Jankovich László főispán őméltósága válaszolt, megköszönve a szíves fogadtatást. Ezután a közönség a templomba vonult, ahol Pajthy Elek plébános fényes segédlet mellett hálaadó isteni tiszteletet tartott, amelynek befejeztével a község elöljáróságának vezetése mellett a közönség az ünnepély színhelyére ment. Elfogódva állottunk meg a csinosan feldíszített épület előtt, amely mellett a gondos házigazda lombsátor!, állíttatott a közönség számára s mély megilletődés fogta el szivünket, midőn az ünnepi szónok, Skublies Jenő törvényhatósági bizottsági tag, a nagy nap jelentőségének tudatától áthatva, alább egész terjedelmében közölt beszédét megkezdette. A közönség osztatlan figyelme és érdeklődése kisérte a szónok beszédét; közben nem egyszer tört ki az éljenzés, mely szűnni nem akart, midőn eszmékben gazdag beszédét a szónok befejezte. A szónoklat kezdetén leleplezett csinos fehérmárvánj táblán a következő felírás olvasható: „Zalavármegye hálát kegyelettel örökítette meg 1897. augusztus 8-án e táblával annak emlékét,"Jior/y itt született a haza bölcse, Deák Ferenc 1803. október 17-én." Az ünnepi szónoklat befejeztével, miután az éljenzés lecsillapult, Háczky Kálmán törvényhatósági bizottsági tag szólalt fel. Beszédében utalt ana, hogy mint ellenzéki ember, Deák Ferenc politikájának sohasem volt híve, de meghajolt, mindenkor az ő szellemi nagysága előtt; megemlékezett arról a példátlanul álló gyengéd ragaszkodásról. melylyel koronás királyunk és felséges királyasszonyunk a puritán jellemű férfiú iránt viseltettek s melynek a nag} hazati ravatalánál is oly fényes bizonyítékát adták; alkalomszerűnek találja s ép azért indítványozza, hogy Zalavármegyének ezen kegyeletes ünnepe alkalmából a megye közönségé báró Jósika ÍSamu, Ő felsége szemelve körüli magyar miniszterhez intézendő sürgöny utján fejezze ki felséges királyunk iránt törhetlen hűségét és legmélyebb hódolatát. Zugó éljenzés kisérte az indítványt, s a közönség egyúttal egyhangú lelkesedéssel elfogadta az indítványozó által felolvasott következő sürgöny szöveget: „Zalavármegye Deák Ferencnek, a vármegye nagy fiának, szülő házát emléktáblával megörökítvén, ez alkalom„nincs" és mi a „nem szabad". Edes, bájos asszonyka volt, ki csak boldogságra volt teremtve. Káldor maga előtt képzelte teljes, észbontó bájával az asszonyt, nőcsábító szépségében a férfit — és igazi boldogságukat. És felébredt benne a vágy, a bosszú, az irigység ; keserű mosolylyal simitotja meg rövidre uyirt fakó haját, érdes bajuszát, s hanyagul felvéve a kártyát, osztani kezdett. — Még nem vesztett el minden, még egy tétel van. Zombory csudálkozva emelte fel szép fejét s csodálkozva nézett Káldorra. Ez egy kissé megzavarta Káldort, de nem akarta a játszmát elveszteni, s cinikus, elfojtott hangon folytatta: — Igen Margit! Nagyot villant a ragyogó szempár, hevesen felállott Zombory s a dühtől remegő hangon válaszolta : — Most még vendégem vagy. Azután sápadtan elfordult tőle, csengetett, s odaszólott a belépő inasnak : — János, a nagyságos ur fogatni kiván ! * Káldor egyedül maradt. Ezt a játszmát ostobán vesztette ej. Azután előállt a fogata s pár perez múlva könnyű kocsijával kihajtott a parkból. Zombory iszonyúan fel volt izgatva. Maga előtt látta egész életét. Belátta, hogy egyedül ő a hibás. Tehát vége mindennek. Tudta, hogy az asszony biztosítva van anyagilag, ha szüleihez visszamegy, akik vérző szívvel bízták leányukat az ő kezeire. És ő képtelen tovább ezt az illatos levegőt, a suhogó selymet, a jólétet körülte megtartani. Ismerte neje naiv lelkét, hogy nem ismer, nélkülözést, bánatot, s hogy nem tud harcolni az élettel. És látta magát szegényen, elhagyatva, szeretetlenül. Összeszorult a szive, a torkát fojtogatta valami s azután két (nehéz könycsepp gördült ból kérjük Excellent iádat, méltóztassék 0 felsége apostoli királyunk legmagasabb színe elé juttatni Zalavármegye ünneplő közönségének együttes, lelkes, a kegyelet és történelem nagy visszaemlékezéseitől áthatott mély hódolatát, mely a haza bölcsének ünnepén mindeu szivet a legalkotmányosabb Királyhoz emel." Utolsónak szólalt fel Tarányi Ferenc, Deák Ferenc szülőházának tulajdonosa. Mély megindultság hangján igy szólt: Méltóságos főispán Ur! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Mint szerencsés és boldog tulajdonosa ezen, a hálás Zalavármegye közönségének kegyeletéből emléktáblával ellátott ősi háznak, ünnepélyes fogadást teszek, hogy ezt a, kegyeletnek megfelelöleg, valamint 0 felségének, felséges királyunknak, előttem kifejeztt legmagasabb kívánsága szerint gondozni és a maga ódonságéiban fentartani fogom, amíg élek. De mert én már nem sokáig élek, azért meghagyom utódaimnak minden íziglen, hogy annak gondozását, mind, végig legkegyeletesebb kedves kötelességüknek tartsák. De meghagyok nekik mást is. —- Szivükre, lelkükre kötöm azt is, hogy figyelmeztesse őket ez az emléktábla mindenkor a hazának önzetlen, érdeknélküli szolgálatára, az alkotmányos király iránti tántorithatlan hűségre és arra, hogy jó és balszerencséjükben bízzanak Istenben. Ugy áldja meg ölcet az Isten! Midőn még hálás köszönetet mondok az ünneplő közönség nevében az ünnepi szónoknak, vármegyénk egyik díszének, Skublies Jenő urnák, jeles emlékbeszédéért, szavaimat. azzal a legbensőbb óhajjal zárom, hogy Deák Ferenc, emlékezete örökké éljen! Nagy hatást keltett a házi gazdának kegyeletes és hazafias szellemtől áthatott eme'bejzéde. Ezzel az ünnepség véget ért s a közönség szétoszlott. * Bakról a külön vonat délután 2 óra 23 perckor érkezett Zala-Egerszegre. Az ünnepségen részt vettek jó része a Baross ligeti vendéglőben gyűlt egybe, ahol a veianda alatt száz terítékű bankett volt, amelyen az első felköszöntőt dr. gróf Jankovich László főispán mondotta s a nagy nap jelentőségét méltató beszédben 0 felsége a királyra és a felséges Királynőre emelte poharát; beszédét a jelenvoltak állva hallgatták és háromszoros éljennel kisérték. Utána dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő, a következő, zajos tetszést aratott pohárköszöntőt mondotta a vármegye törvényhatóságára: végig arcán. Mélj sóhaj szakadt fel kebléből, hátrasimította dús haját, csendesen az ajtóhoz ment és halkan [benyitott. Ott ült az asszony a kandalló mellett, a pamlag sarkában . lábait felhúzta, mintha fáznék. Sötétkék angol szoknya simul alá karcsú derekáról. Férfi ing van rajta, lehajlós gallérral, fehér selyem nyakkendővel. Könyvet, tartott a kezében, de látszott, hogy nem olvas. Mikor észrevette, hogy az ura az ajtónál nézi, nem mozdult meg, csak ragyogó szeme, kihívó tekintete árulta el, hogy várta. Férje egész közel jött hozzá s leült lábaihoz. Az asszony már tovább nem állta; eldobta a könyvet, felemelte karjait, melyekről a pongyola csipkés ujja egészen vissza csúszott, s átölelte a férfi erős nyakát, magához szorította és csókolta arcát, szemét, haját, azután két keze közé fogta szép fejét. Csak mikor másodszor mosolygott a férje szemeibe, akkor vette észre annak megdöbbentő zavart tekintetét. Oda hajolt a vállára s hízelegve dörzsölte puha, bársonyos arcát az uráéhoz. Nagy szemei tisztán elárulták, a kérdést, a mit ajka még nem mondott ki. Zombory magához szorította az asszonyt, mintha félt volna, hogy jön Káldor s elveszi tőle. — Margit, hallgass rám. Az asszony felemelte rá nagy, barna szemeit; olyan volt, mint egy megriadt őz. Erősen odaszorította fejét a vállához s Csak suttogva mondta, hallgatlak. Erezte, hogy valami iszonyú történt. Miklós nem volt még ilyen soha. Önkénytelenül megriadt s hallotta mindkettőjük szive dobbanását, amint a férfi folytatta: — Margit, én nagyon szeretlek . Az asszony megmozdult, — hisz ezt régen tudta, —de a férfi karjai erósen tartották. — Mert szeretlek, őszinte leszek hozzád. A viszonyok úgy alakultak, hogy tavaszszal innen el kell mennünk, valószínűleg messzire, mert ide nem jöhetünk vissza. Mai szánrmnl-tlioz fél iv melléklet van csatolva