Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-07-29 / 30. szám

De reformáljanak bármit, bármely iránybari is, bármilyen eredmény nyel hazánkban vagy maradjon min den a régiben, a külföldi államokhoz egyben föltétlenül hasonlítunk és valószínűleg örök időkre fogunk hasonlítani t. i. hogy adót fizetni kell. Már pedig noha adóztatási rendszerünk ha nem is arányosság, de magasság és szigor tekintetében hogy európai színvonalon áll, azt talán idegen ajkú honfitársaink sem fogják tagadásba venni: mégis adózni huzamosabb időn keresztül csak ugy lehet, ha van miből. Már pedig ma még föltétlenül áll az a közmondás, hogy ha van pénze a földinivelőnek, akkor van mindenkinek. Ennek pedig, midőn a rozs métermázsáját 4 frtot, a búzáét 5'/

2 írtai immel ámmal veszik, a hizlalatlan marha élő súlya '.'>4 36 kr., a jó < remondáért pedig .'12.0 400 frtot kaphat, hogy pénze j lehessen, nem nagy oeuizetgazdászati tudomány kell hozzá, miszerint ez utóbbi iránynak adassék előny. Ki bizony hazafíasan, valami okosan is csele.kesznek a tár | sadalmi homladozások más legalább is rózsásszinünek nem mondható korában a közvagyon gyarapítása által azok, kiknek a hatalom kezében van, hogy ha a kitö réseket, a meddig csak lehet, vissza tartják. Ezt pedig végtére is nem lehet vinni a végtelenségig takarékpénz tárak és egyéb intézetek alapítása által. A hiteligények kielégítését csak ugy érhetjük el, ha a gazdaközönségnek más módon nyulunk hóna alá, mint ez idáig divatba volt. Ám tisztelet a kivételeknek. Nézzük, hogyan állunk megyénkben az állat és lótenyésztéssel V Midőn megyei állattenyésztésünkről szólok, egy nem modern eljárást követek. Ugyanis kidőlt keresztfának emelek kalapot. Gróf Széchenyi í'ál volt föld mivelési miniszter az, aki főispánunk közbenjárására két éven keresztül egyik alkalommal 180, másodszor 115 bikát, helyezett el a megyében oly tormán, bogy azt részben ingyen, részben 40% elengedésével adta át a községnek. Szerintem itt kezdődik a dátuma annak, hogy ma a marhatenyésztés a megyében jó irányban hala dónak mondható. Készséggel ismerem el, bogy a megyei gazdasági egyesület a rendelkezésére álló módok és eszközök arányához képest ügybuzgó titkárával azt élénken előmozdítja. Még csak azt jegyzem meg, hogy ha azt a 20 milliós póthitelt, a mi annak idején oly nagy port vert fel, mind ily irányban használták fel, akkor közpénzt áldásthozóbban vajmi ritkán helyezték el a közvagyon szempontjából. Midőn a lótenyésztésünkről szólok, hatalmon levőnek mondok hízelgőt. Mentse ki némileg ezt azon tény, hogy az én kenyérkereseti módom olyan, miszerint a főispán, mint ilyen, annak megkönnyítésében hasznomra nem lehet. Igaz, bevallom, hogy egyéni jóindulatát igen, de igen nagyra becsülöm. Különben beszéljenek a számolt ! Körülbelül ezelőtt 15 évvel, midőn őméltósága a lótenyészbizottmány elnökévé választatott, volt az ország ban mintegy 1500 állami inén, ebből Zalamegyében el volt helyezve 28 drb. Ma az állami mének száma az országban 2500, nálunk ezekből 110 drb volt elhelyezve vagyis aránylag az előbberii állapothoz körülbelül 00 drblial van több állami mén nálunk. Tavai a fedeztetési átlag 50 kanca volt. Ila ebből 50%, ot veszünk, inely fogamzott, lett utánuk 1500 csikó ; ha hathónapos koráig hogy megmaradt csak 1000 darabot 60 Irt átlagai száminink, akkor is az évi vagyon szaporulat 60 ezer Irt. Azt hiszem, ehhez nem kell commentárl Többektől hallottam az állami mének minőségét j kifogásolni. Erre a következőket mondhatom. Ila Mo• hammod még egyszer Mekkából Medinába futna, valószínűnek tartom, hogy nem a paliini méntelep osztály arabs fajta lovai közül választana maga alá paripát; azt sem tartom valószínűnek, hogy akár a körmendi „Gambler" vagy kisczeli „Pamapus", a portiandi herceg szt. Simon jának vagy „I)onovaniiak

u osztályát kétségessé tegyék; azon sem vitatkozom, hogy el kellene egész Frakehenig menni, miszerint olyan re mond a csinálókat lehessen találni, mirtt a lengyeli „Ádánd", vagy a bánok-szentgyörgyi „Felső Zsuk", de hogy az egerszegi „Schagya Mammoth Minis", a tapolczai „Saulban", a kanizsai „Schagya Kavory", a szt-balázsi „Siglavy" no lennének l jó arabs félvérek, azt tagadom, líogy „Balaton" szom I bathelyi, „Bujdos" egerszegi és „Helyes" kanizsai angol 1| telivérek után hu illő kanca anyag volt rendelkezésre, ne lehetne jó csikókat várni, azt sem engedem meg. Ahhoz pedig, hogy a szombathelyi „Furioso" és kanizsai „Oatreger" ne lennének I. osztályú léi vérek, ennek ellenkezőjét állítani csakugyan merészség kellene. Szerintem a következők volnának a legközelebbi teendők: A megye területén a magánménok engedélyezését lehetőleg egyöntetűen kellene szabályozni vagyis a hol állami inén állomás van, azon vidéken csakis a/, állami méneknél jobb minőségű magán mént vélnek engedélye zondőnek. A mostani eljárás azért nem helyes, mert ezáltal oly mének is engedélyeztetnek, melyek távolról sem oly jók, mint a kincstáriak. Es mi az eredmény ? A közönség részben olcsóságuk, más részben mert kényei mesebben hozzá juthat, de meg ama feltevésben, hogy ami állami, az nem lehet jó, kancáit azokhoz vezeti és az állami mének egyes vidékeken kancák nélkül maradnak, a minek az a következménye, hogy nem levén reá szükség, az állomást beszüntetik. Már most ha a magán Liiéntulajdouosnak lova meghibásul, vagy eladja, a mén hiánynak a vidék vallja kárát Páka, Nova, N. Lengyel, Z.-Lövő vidéke a nyugoti faja lóért lelkesül. Itt a többszöri kísérlet folytán már elmondhatjuk, hogy a mostani módon eredményt nem fogunk elérni. Itt a lótenyésztést kétféle módon lehetne emelni t. i. vagy nori állomásokat kellene rendszeresíteni, vagy pedig teljes jó minőségű, erős csontú zömök félvé reket igen olcsón, sőt egész ingyen u közönség rendel kezésére adni. A/.l mondják, a dohányjövedéki igazgatóság a legszebb dohányfajtákat küldi a határszéli tőzsdékbe és ezzel M csempészetnek elejét veszi. Talán mi is igy lennénk a jó ménekkel a nyugoti fajta lótenyésztés ha tárán. A többi állomásokat nem tartom a zalaegerszegi járásban oly ingen fontosaknak ; mert a mint tudom, szarvasmarhának való takarmányuk terem jó részbon, és I ezt marha tenyésztéssel bizony jobban értékesítik. Előbb említettem, hogy esetleg a nóri tenyészvidék .kiterjesztendő volna. Ez azonban nagyon megfontolandó; i mert a nóri lónak használliatási kiin- sokkal szűkebb, | mint a félvéré, nem levén harcászati célokra alkalmas. Ila most hozzá vesszük, hogy egyik legjobb fogyasztó jukat: a lóvasutat, mindinkább kiszorítja a villamos vasút, félő, bogy ha tenyésztésük kiterjesztetik, mostani Ami* -il/ilili fog szállani. mén anyag jobbítására mi volna teendő, ismételhetem, amit évekkel ezelőtt már e ugyanis, hogy hasson a bizottság, eztessenek. Ha cz az állami ménesek lélekkel hasson oda, lótenyésztési viszo be. Ez irányban a jó áruk alább Hogy a i arra csak azt Olmjtand oda lapok hasábjain ajánlottam, az évenkénti mén mustrá!;í <ou hogy a rosszabb minőségűek megtörtént, évről évre jelenjék meg anyagának osztályozásánál és testté hogy a kimustrált mének helyett a nyaiiiknak megfelelőek osztassanak gazdasági egyesületnek volna feladata a megbízottaknak kiadásait megtéríteni, mert hát egyszer kétszer megteszi az ember, hogy elmegy a ménesekbe, hisz tanulni való van ott elég, de ezt többször megtenni bizony sok kiadásba kerül, mit senkitől sem lehet kívánni. Nehogy azonban azt higyje valaki, hogy tán ezekkel azt akarom elérni, hogy esetleg közköltségen kéjutazást tegyek, készséggel jelentem ki, hogy bár azt merem állítani, az ügyet szeretem, de a lótenyészbízottmánynak bármely ta^ja annyit, mint én, használhat a?, ügynek és vannak köztünk többen, a kik, ha magukra vállalják, nálam sok kai többet tehetnek. A lótenyészintézetek élén dr. Schmidt .József miniszteri tanácsos úr áll ; sokkal rövidebb ideje van jelen működési körében, hogy sem bármelyik irányban működése eredményéről elfogulatlan jóhiszemű bírálatot lehetne mondani. De mivé! tehetséges ember és az ügyet szereti, alkalma pedig tanulmányozni a lovakat és embereket elég van, lehetetlen, hogy működésében sikereket ne érjen el. A ménesintézetek katonai szolgálat szerint vaunak szervezve. Lehetetlen, hogy ez alkalommal meg ne emlékezzem a tisztikarról. En egy nagyon szerény viszonyú középbirtokos vagyok, véralkatomnál fogva álszerénység nélkül merem mondani, hogy nem tartozom az úgynevezett kedves emberek közé. \)c. bármikor voltam is szerencsés megyém lótenyésztési ügyeiben a ménes karbeli liszt urak bármelyikével érintkezhetni, én az ő részükről az ügy iránt igaz szeretetet, az Ugy iránt érdeklődő egyénnel szemben pedig lekötelező szívélyes előzékenységet tapasz tallain. Ezért, valamint különösen azon okból, mert másoktól is csak ily kedvező nyilatkozatot hallottam, nem mulaszthatom el, hogy a köztük uralkodó kitűnő szellem felett elismerést, az (Igy iránt való igaz szeretetükért pedig hálás köszönetet, ne mondjak. Azt kérdezheti bárki, mi célja volt a fenti elmefuttatásnak ? Feleletem e kérdésre : Tudatával birok annak, hogy hazámat imádom, és Királyomat rajongva szeretem, meggyőződésem szerint minden társadalmi osz tály zömének eladósodása folytán oly idők elé nézünk, melyek bekövetkezését elodázni mindenkinek, legyen bár az még oly kicsiny, ha a „jó" névre igényt akar tartani, kötelessége. Bezárom soraimat azzal, vagyok olyan hazafi, hogy lelkem egész hevével óhajtsam : ne legyen nekem igazam. Farkas József. v A r v a ii y y. (Jsesznák Sándor megyei árvaszék'/. elnöknek vdrme tjyénk árvaügyéről a IcUziijtizyatdai bizottság juliw havi üléséhez beterjesztett féléves jelentése, alapján közöljük a következőket: A gyámoltak és gondnokoltak létszámát illetőleg mult év végén gyámság alatt maradt 25.891, a folyó év első felében gyámság alá került 1.457, összesen 27.348, ak'k közül gyámság alól a 1. év nls& leiében felszabadni); 1.126, gyám-tág alatt maradt 1894. julius hó 1 én 26.222 egyén, Gondnokság alatt maradt a mult év végén 296, a t'. év első felében gondnokság alá került 17, összesen 31.'!, felszabadult a f. óv első felében 4 s igy a f. év juliiu' I én gondnokság alatt maradt 309. A gyámokat illetőleg a mult év végén volt 14.095 gyám, a I. óv első telében a szaporodás 556, összesen 14.651. A I. év első felében megszűnt gyám lenni 304 s igy 1894. évi julius l én maradt 14,347 gyám. A gyámi, seiímadiísokat illetőleg mult év végén hátralékban volt számadással 1892-ik évre 276 gyám, 1893. évre számadással tartozott I.OI5, összesen 1.291 gyám, Beadott számadást 1892 re 236, 1893ra 476, összesen 7l2 gyám s igy a f. év julius I én számadással tartozik 579 gyám ós pedig 40 az 1892., 539 pedig az 1893. évről. Az árvaszék tevékenységét illetőleg a fogalmazói kar nál mult év december végén hátralékban volt 5.053, a f. év első felében beérkezett 16.457, összesen 21.510 ügydarab, amelyből a f. év első (elében elintéztek 17.602 dbot s igy a I. év julius 1 én hátralékban maradt 3.908 db. Az irodánál mult év végén hátralékban maradt 660, a r. óv első felében leirás végett átadatott 17.585, összesen 15.245 db, melyből a I. év első felében leírtak éi expe diáltak 17.212 dbot s igy a f. év julius 1-én hátralékban maradt 1.033 db. A gyámi pénztár állását illetőleg a mult év végén maradt i(>.82l Irt 71 kr. készpénzben, 706.501 frt 58 kr. adóslevelekben, 826.432 frt 60 kr. értékpapírok hun, 3.087 frl 37 kr. drágaságokban, összesen 1,552.843 Irt 26 kr.; a I. év első leiében befolyt 183.170 frt 12 kr. készpénzben, 37.403 frt 16 kr. adóslevelekben, 247.766 Irt 06 kr. értékpapírokban, 48 Irt 49 kr. drágaságokban vagyis 468.388 Irt 13 kr. s igy összesen 199.991 frt 83 kr. készpénzben, 743.905 forint 04 kr. adóslevelekben, 1,07-1.198 frt 66 kr. értékpapírokban, 3.135 frl. 86 kr. drágaságokban vagyis 2,021.231 Irt 39 kr. Ebből a f, év első felében kiadatott 194.295 frt 80 kr. készpénzben. 29.684 frt 95 kr. adóslevelekben, 192.034 frt 10 kr. értékpapírokban, 49 frt 62 kr. drágaságokban vagyis összesen 416.064 frt 47 kr. Ekkép maradt a t. év julius 1-én 5.696 Irt 03 kr. készpénzben, 714.220 frt 09 kr. adóslevelekben, 882.164 loiint 56 kr. értékpapírokban' 3.086 Irt 24 kr. drágaságokban vagyis a gyámi pénztár állása 1894. évi julius hó 1 én 1,605.166 Irt 92 kr. Magán feleknél kamatozás végeit elhelyezve volt a mult év végén 556.162 frt 82 kr.', a f. év első felében magán feleknél kölcsön adatott 28.173 frt 75.kr., össze sen 584.336 trt 57 kr., ebből a f. év első felében visszafizettetett 26.985 Irt 33 kr. s igy maradt kin 1894-ik julius I én 557.351 frt 24 kr. A magán feleknél elhelyezett, tőkék után eső kamat fejében a mult év végén hátralékban maradt 4.110 frt 62 kr., a I. év első felében befizetendő volt 27.808 frt 14 kr., összesen 31.918 frt 76 kr.; ebből a f. év első felében befizettetett 25.140 frt 10 kr. s így a f. év julius l-én a kamathátralék 6.778 frt 66 kr. Évzáró vizsgák a Muraköz hegyvidékén. E hó 25-én és 26 án tartattak meg a muraközi hegyvidéki állami elemi iskolák évzáró vizsgái, melyek arra való tekintetből is, hogy ezen iskolák nagy része ; épp 10 év előtt nyittatott meg a magyarság szép és meghaió ünnepének szolgáltak alkalmul. Jelen voltak : Svastits Benó főispán, dr. Kuzsicska Kálmán kir. taná csos, tanfelügyelő, a megye részéről dr. Vizlendvay József, földbirtokos, Tóth István, Fostetich Jenő gróf tiszttartója és llirschler Henrich nagykereskedő, bizottsági tagok. Továbbá Vrantsits Károly járási főszolgabíró, Tislér József lelső muraközi esperes, Margitai József csáktornyai áll. tanító képezdei igazgató, több képezdei tanárral, Muraközből és a zalavármegyei vendségből pedig mintegy 25 tanító. A julius 25-én kora reggel Csáktornyáról megindult társaságot Stridón az elöljáróság, a hegyvidékből besereglett lakosság, a hegyvidéki iskolák tantestülete, s az iskolás gyermekek százai hatalmas diadalív alatt fogadták, hol Horváth Gyula srtidói igazgató üdvözölte a megye főispánját. A nagy társaság a stájer ormokról százszorosan vissza verődő mozsarazás s lelkes éljenek közt vonult, az állami iskola négy tantermet és tanító lakást magában foglaló épülete elé, mely gazdagon volt megrakva lombfüzérekkel s az egész város házain is kitűzött nemzeti színű zászlókkal. A gyermekek által általában, különösen a magyar nyelv tanulásában felmutatott rendkivüli siker, szép énekeik és szavalataik, nemkülönben az állami iskolázás iránt ma már teljes bizalommal viseltető lakosság legbensőbb érdeklődése mélyen megindították a jelenlevőket. Fokozta az ünnepély lényét, hogy a tizedik évforduló emlékére példa és elismerés szempontjából, e díszes társaságban osztatott ki a magyarnyelv oktatásában és tanulásában kitűnő tanitók és növendékek számára, a közoktatásügyi miniszter Zalavármegye törvényhatósági bizottsága, a nemesi pénztár választmánya, egyes lelkes tanügybarátok és jelenlevő vendégek által adott hétszáz (700) forint jutalom. A megjutalmazottak közt voltak : Balogh Ferenc második kegykerületi állami iskolai tanító, Csizmadia Károly dráva egyházi rk. tanító, Danitc Sándor stridói állami iskolai tanító, Gönczi Ferenc zrinyitalvai állami iskolai tanító, Herboly Alajos királylaki állami iskolai tanító, Hoffmann Lőrinc rác kanizsai áll. iskolai tanító, Horváth Gyula stridói áll. iskolai igazgató, Jeney Gusztáv csáktornyai községi iskolai igazgató, Kaczun Ignác mura-szerdahelyi községi iskolai tanító, Luttái Miklós gáriicsai állami iskolai tanító, Májhon Ferenc mura szent mártoni róm. kath. kántortanító, Márkus Sándor molnárii állatni iskolai tanító, Murkovits János alsó-lendvai rk. kántortanító, Tóth Kálmán hodosáoi áll. iskolai igazgató, Tóth Sándor perlaki áll. iskolai Igazgató, Vörös János közép-bisatríczei rk. tanító. D'". Kuzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő lelkes szavakkal emlékezett meg a magyar művelődés és érzés tízévi történetéről — Muraközön. Megköszönte a vármegye minden ügyét és érdekeit oly nagy odaadással szivén hordozó főispán, nemkülönben a megye és társadalom támogatását; a megjelent tanítókat pedig arra kérte, hogy jövőben is az eddigi szorgalommal, hűséggel és szeretettel töltsék be nagy és magasztos hivatásukat. Svastits Benó főispán teljes megelégedését fejezte ki a vizsgálat sikere s a növendékek kitűnő vezetése felett. Rámutatva a királyi tanfelügyelő buzgó láradozá sára, megindító ékes szólással lelkesíté a tanítókat s biztosította őket arra, bogy szent és fontos feladatuk betöltésében, mint a tanügy és tanitók igaz barátja teljes erejével lesz mindenkor éj mindenben támogatásukra. Végül pedig dicséretét és elismerését fejezi ki a lakos ságnak gyermekeik gondos és hazafias neveltetése iránt tanúsított nagy érdeklődésükért. A megjutalmazott tanitók nevében Gönczi Ferenc zrinyitalvai állami iskolai tanító mondott köszönetet s adott szép kifejezést a tanítói kar nemes elhatározásának, kötelességeik pontos ós hű betöltéséről. Délfelé az egész táríaság Rácz Kanizsára rándult, hol egy festői magaslaton, nagy lombsátorban közebéd volt. Szívtől fakadt pohá

rkösziintőkkel éltették a miiiisz tert, főispánt, tanfelügyelőt, a megyei bizottsági tagokat, a hazafias érzésű esperest, a hegyvidék oktatásügyét hatáskörében melegen ápoló járási főszolgabirót, a Mura köznek már sok derék tanítót nevelt csáktornyai képozde igazgatóját, a tantestületet és elöljáróságot. Az ünneplő közönség lelkes táviratban üdvözölte a haza határáról Báró Eötvös Lóránt vallás- és közoktatásügyi minístert, ki Zalavármegye főispánjához a következő távirati választ intézte : „A muraközi hegyoidé/c állami ts/coldinak szellemi síkére feletti örömben osztozva, őszintén viszonzom szives üdvözletüket,. Kötvös." Dr. VVIasícs Gyula, a csáktornyai kerület ország gyűlési képviselője, Koritnyiezáról küldött táviratban emlékezett mog a nap kulturális jelentőségéről.