Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)
1894-01-14 / 2. szám
Melléklet a „ZAJ/AMEGYE" 1894. éri 2-ik szániíilioz. Weisz Izidor alelnök indítványára a közgyűlés koszorús írónkat, Jókai Mórt, 50 éves irói jubileuma alkalmából táviratilag üdvözölte. Fischer Miksa indítványára az új választmány felkéretik, hogy az 1895-ik évi vásárok rendezésénél ügyeljen a helyi érdekekre. Felolvastatott a számvizsgáló bizottság jelentése a kör 1893-ik évi számadásának megvizsgálásáról. A felolvasott jelentés tudomásul vétetett s a kör pérztárnokának a felmentvény megadatott. Az 1894 ik évi költségvetés 1456 frt bevétellel, 1340 frt kiadással s igy remélhető 110 frt pénztármaradványnyal elfogadtatott. A közgyűlés utolsó tárgyát a tisztújítás és a vá lasztmáuy megválasztása képezte. Az e célból megtartott titkos szavazás eredménye: Stcrn Farkas elnök, AVeisz Izidor alelnök, Balassa Benó titkár, dr. Hajós Ignác ügyész, Grész Károly háznagy, dr. Rosenthal Jenő h. háznagy, Magyar Hermán könyvtárnok, Heinrich Pál pénztárnok, Fischer Béla, Mondscheln Samu jegyzők. Választmányi tagok: Breisach Samu, Büchler Jakab, Deutsch Ferenc, Fangler Mihály, Fischer Miksa, Fischer Pál, Graner Béla, Grünvald Lajos, dr. Kaiscr Emil, dr. Obersohn Mór, Rechnitz Samu, Schiitz Sándor. — A számvizsgáló bizottság tag jai: Breisach Samu, Gombás István és Mondschein Samu. CSARNOK. Jancsi ur, Abellino et Comp. Szíves engedelmökkel egy kis ártatlan |huncutéria van ebben a címben. Ila azonban őszinte vallomást teszek és nyiltau kijelentem, hogy magyar irodalmunk legnagyobb büszkeségének : Jókai Mórnak Magyar nábob járói van szó, rögtön befogják látni önök is, hogy a Magyar-uábob semmiképen sem szerepelhet cikkemnek élén, pedig nagy, erős és régi jussai vannak hozzá, hogy ahol magyar litteraturáról van szó, ott mindig legelső helyen említse a mi dicsérő ajkunk. Ugy áll azonban a dolog, hogy elolvasni Jókai e leghatalmasabb kompozícióját egykép pen nagy gyönyörűség mindenkinek, ellenben cikkelyt olvasni róla, nem egyképpen gyönyörűsége mindenkinek, még ha csupa szellem, sziporka és láng is az írás. Ha viszont még azt is hozzáveszi az ember, hogy ni'vel nem akad nagy Magyarországon egyetlen művelt magyar elme sem, a mely irodalmunk atyamesterének e fényes alkotását, ragyogó fantáziájának e minden időkre értékes gyümölcsét legteljesebb gyönyörűséggel ne élvezte volna, mintegy komoly sértés-számba megy, ha valaki azzal a kétséges sikerű szándékkal lép eléje, hogy beszédet fog neki mondani Kárpáthy Jancsi úrról, Abellino tiríiról és társaikról, a Magyar nábob halhatatlan szereplő egyéniségeiről. Nehogy tehát olvasatlanul maradjon ez a himnusz, kénytelen voltain egy kis kegyes huruuitériával megcsalni az önök szemét. Nagyfokú kevélység bujkál természete sen ebben az őszinte vallomásban is, a mennyiben egy kis jóakarattal könnyen ki lehet hámozni belőle azt a föltevést, hogy az, kinek szeme idáig végig repült a sorokon, átpattan majd a többiek fölött is és nem fogja megbánni a reá fordított tíz másodpercnyi időt. Higyjék el, mélyen tisztelt közönsége Jókai Mór regényeinek, — hogy ez a dicsérő írás, mely egy templomi ének igaz őszinteségével pereg le tollam hegyén, minden izecs kéjével ugy hozzá simul az önök meggyőződéséhez, mintha az önök lelkének házából fakadott volna. Nem arról akarok én itt beszélni, hogy mekkora hatást tett rám Jancsi urnák, e tipikus magyar oligarchának minden okossága és minden bolondsága, hanem az önök emlékezetét akarom visszaterelni arra az időre, a midőn a Magyar nábob brilliaus történetével legelső ízben ismerkedtek meg. Egyek voltunk bizony mindnyájan az elragadtatás nagy mámorában. Mohón beitta szemünk Jókai fantáziájá nak csillogó színeit, — szebb és állandóbb szineit, mint a mennyi szine van együtt véve erdőnek, mezőnek az Isten kegyelmes akaratából, elitélve már keletkezésükben hervadásra, — eltűnődött lelkünk a magyar könynyelmüség szomorú rajzán, veszendőbe került erőknek őrült pocsékolásán, mely sok szomorúságot vetett el a század elején arra, hogy mi arassuk le majd a századnak végén. — S áhítattal csodáltuk mindnyájan azt a roppant arányú, oszlopos, palotás házat, mely királyi háza az atyamester talentumának, fényben, hírben, dicsőségben a legelső, s maradandó gyönyörűség dolgában az idők végeiglen. Nincs benne kétség, Jókai ragyogó tehetsége, mely a Magyar nábob zseniális történetében az Uj földesúr előtt legerőteljesebben nyilatkozott meg, — önnön magának szülője, mint az első ember és hozzá férhetetlen mindenkinek. A tolvaj, ha lop, becsukják, — de kiszabadulván, lophat megint. Jókai nagy zsenije nebántsvirág volt mindenkor, s veszélyes mérge miudauia kicsiny és középszerű irodalmi „jónevű fiatal" titánocskáknak, kik az ő palotájába sompolyogtak be sziliekért, hangulatért, stílért és kaptafáért, a melyek nagy arányaira a maguk vékonyka alkotásocskáját ráhúzhassák. Persze, hogy a kaptafa túlélte a csizmát is, a csizmadiát is, — Jókai legjelentéktelenebb munkáját szives örömest dédelgeti az önök szeretete, — hol van nak azonban azok a jónevű irodalmi csizmadiák, az ő csizmáikkal, a kik a mestert utánozni próbálták, s a maguk fakó portékáját az ő fényes stíljének népszerű vignettái alatt akarták a hatvanas években forgalomba hozni? Jelentse be, a ki tud róluk,.— hová söpörte őket az idő is, — kik lettek légyen hát voltaképpen, mert mi bizony már egyetlen egynek se tudjuk a becses nevét. Hogyan és miképpen ünnepli Jókait a nemzet, arról széles e hazában mindenki tud. Készül egy nagy nemzeti díszkiadás, melybe az atyamester valamennyi munkája fül van véve — aránylag azonban csak igen kevés ember akad, a ki ezért a kiadásért 200 forintot fizethessen, — nagyon sokan vannak azonban (s gyarapszik, hála Istennek, számuk napról napra), a kik Jókai egyik másik kitűnő munkáját, diszes, ünnepi kiadásban szívesen megszerzik. Ezeknek a számára nvu godt lelkiismerettel ajánlhatom az Athenaeum kiadásában megjelent Magyar-nábobot, beállván, ha önök úgy akarják,Jókai nevének kürtölésére ünnepi reklám herold nak is. Díszes, szép hivatal az, ha nagyon sokan nem volnánk hozzá, rögtön magamnak pretendáínám és örökség képpen testálnám törvényes utódaimra is. Hirdetem és vallom, igeirs, hogy Jókai munkáiból szebb magyar kiadványt nem ismerek. Pompás, szines illusztrációk élénkítik a nagy, negyedrét uyomású díszművet, melynek fényes kiállításával az Athenaeum, ez az előkelő műintézet is, hozzá kívánt járulni az atyamester nevének dicsőségéhez. Ez az e^yik oka annak,|hogy a diszmü ára mindössze 7 forintra van szabva. Soh'se kapjanak önök engem vétkezésen: eszemben sincs, hogy ékes magyar nyelvűnk frázisainak fed séges tömegével árasszam el az önök szívót, midőn ezt a díszes kiadványt igaz lélekkel ajánlom megvételre. A magyar embert nem igen lehet vádolni azzal, hogy seregestül tolul a szellem templomába s majdnem elgá zolja lázas sietségében egymást, midőn arról van szó, hogy legnagyobb talentumai egyikének hatalmas szellemi alkotását megszerezze; meg lehet azonban vádolni apáinktól reánk származott nagyságos erényeink miatt, melyeknek meg van az a keleti szokásuk, hogy csak akkor neszelnek föl egy kicsit, ha nagyot kiált valaki. Megmondtam tizenöt sorral fentebb, hogy a kikiáltó sze repére szivesen vállalkozom, találják tehát természetes nek, ha tulajdon magamat ismételve, ebbeli jeles kész ségemet nagy lelki gyönyörűséggel bocsátám a Magyar nábob rendelkezésére. Dicsősége a mi dicsőségünk, Jókai az Isten kedvező kegyelméből a mienk. Ha elereszteném ezt az én tollamat, hogy tetszése szerint rohanjon végig a papiroson, sok idő telnék belé, mig az önök figyelme be tudná érni végét. Jókairól és ez egyik legfényesebb művéről irván, a magyar ember áradó lelkesedésének teljességével hangzanék dicsérő éneke az elragadtatásnak, mely azonban még igy sem volna képes megközelíteni azt a IÍ3zta és nemes lelki élvezetet, a mit Jókai e ragyogó alkotásának olvasása egyformán megszerez mindnyájunknak. Es most bocsánat mindama frázisokért, melyeket ebben a rövid kikiáltásban elmondtam. A ki igazabban érzi őszinteségüket, jelentkezzék és én szíveseu kiáltok ő vele együtt kettesben is. A Magyar-tiábob elválaszthatlanul össze van íorrva Jókai nevével, a ki meg tudja becsülni irodalmunk e legnagyobb büszkeségét, az okvetlenül meg fogja szerezni a Magyar-nábob díszkiadását is. Sólyom Ferenc. Hivatalos rovat. Zala-Egerszeg rend. tan. város tanácsa i•ji/ J3i ,'!l az 1883. évi 4G t.-c. értelmében ezennel közhírré tétetik, miszerint a föld s házbirtok után 1891. évre kirovandó általános jövödelini pótadó kivetésénél figyelembe veendő betáblázott adóssági kamat terhek bevallására 1894. évi január hó 1—31 ig terjedő időköz tüzetett ki. Figyelmeztetnek ennélfogva a föld és házbirtokosok, hogy a kiknek igényük van a jelzett törvény nyújtotta kedvezményre, betáblázott adóssági kamat terheikről a városi adóhivatalban ingyen átvehető űrlapok szabály szerű kitöltésével és aláírásával vallomást nyújtsanak be a kitűzött 1894. évi január hó 31 ig terjedő határidőben a városi adóhivatalhoz. Zala Egerszegen, 1894. január hó 5 én. Németh Elek h. polgármester. Helyi, megyei és vegyes hirek. Miniszteri eilsmerós. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter a tanügy iránt tanúsított azon áldozatkészségért, hogy a Zala-Egerszegen felállítandó fogyni nasium céljaira dr. Graner Adolf városi orvos 1000 forintot, Ildczky Kálmán löldbirtokos mig él, évenként 100 forintot, Balaton József esperes plébános 100 forin tot és Botfy Lajos megyei tb. főjegyző 100 forintot adományoztak, nevezetteknek elismerő köszönetét 'fejezte ki. lókai ünnepély. A zala-egerszegi polgári fiu , polgári leány- és középkereskedelmi iskola ifjúsága f. hó 6 án d. e. 10 órakor tartotta a Jókai ünnepélyt a fiúiskola rajztermében. A Hymnus eléneklése után Erdősi Antal III. középk. iskolai, Hencz Apolonia IV. polg. I. isk., Kovács Margit III. polg. 1. isk., Weinberger Jakab III. középkeresk. isk. tanulók szavaltak ; közben Kiss Lajos, a fiú iskola magyarnyelv és irodalom tanára, ol vasta fel Jókai működését méltató részletes tanulmányát. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő lelkes beszédet intézett az ifjúsághoz. A kegyeletes ünnepélyt a szózattal zárták be. Jókai megünneplése. Keszthely város január 6-án Jókai tiszteletére a várost fellobogóztatta. ugyanaznap, d. e. 9 órakor a keszthelyi főgymasium ifjúsága saját körében ülte meg Jókai jubileumát. Az ünnepélyt dr. Burány Gergely igazgató szép beszéddel nyitotta meg, méltatván Jókait. Az ifjúság Kölcsey Hymnusát énekelte el, mely után Reithoffer Rezső 6. osz. tanuló felolvasást tartott Jókai életéből; Madár Kálmán 6. oszt. tanuló ódát szavalt, Fűzik István 6. oszt. tanuló egy részletet adott elő Jókai Kárpáthi Zoltánjából. Az ünnepélyt a Szózat eléneklésével zárták be. — A keszthelyi társaskörben jan. 5-én tartottak Jókai jubileumot. Ágh Norbert tanár felolvasást tartott Jókairól, Trsztyánszky Margit magyar dalokat játszott cimbalmon, Berke V- Komócsy ódáját szavalta, Bíró Ilonka és Csanády Elza spanyol táncdarabokat játszottak zongorán, mely után hajnalig táncolt a fiatalság. Díszoklevél átadás. A zalaegerszegi kereskedelmi kör f. hó 6 án tartott rendes közgyűlésén Svastits Benó főispán őméltóságát nagy lelkesedéssel tiszteletbeli tagjának megválasztotta s az erről szóló, diszes kiállítású oklevelet f, hó 13 án küldöttségileg nyújtotta át őméltóságának, aki meghatva mondott köszönetet a kör eme kitüntető figyelmeért. A zala egerszegi kaszinó évi rendes közgyűlését Svastits Benó őméltóságának, mint egyleti elnöknek, elnöklete alatt f. hó 10 én tartotta. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint az 1893. évi bevétel az 1892. évi 1144 frt 38 kr. pénztári maradványnyal együtt volt 3007 frt 14 kr., a kiadás 1787 frt 86 kr., s igy a pénztári maradvány 1219 frt 28 kr. — Van követelése az egyletnek ezenkívül tagsági díjakban és eladott hírlapok árából 1716 forint 54 kr. — A közgyűlés az 1893. évet megelőző évekről fennmaradt 501 frt tagsági hátralékoknak behajtásával az egyleti ügyészt megbízta. A könyvtárban levő képes hetilapok és folyóiratoknak, melyek hiányossan vannak meg, elárverezését a közgyűlés elhatározta. — Az 1894. évi költségvetés 3348 frt 48 kr. bevétellel, 1312 frt kiadással s igy 2036 frt 48 kr. remélhető pénztári maradványnyal elfogadtatott. A közgyűlés utolsó tárgyát a tisztikar és választmány megválasztása képezte, mely célból Csutor János elnöklete alatt Hajik István és dr. Vass Lajos tagokból álló szavazatszedő küldöttség választatott A szavazás befe jeztévcl a szavazatok összeszámláltattak s kihirdettetett a szavazás eredménye, mely szerint Svastits Benó elnök, Iláczky Kálmán háznagy, dr. Szigethy Elemér ügyész, líd várdy Ignác, dr. Pataki Gyula jegyzők, Marton László pénztárnok, Udvardy Vince könyvtárnok. Választ mán i tagok : O-Jertán Károly, Gózony László, dr. Mangin Károly, Boschán Gyula, Skublics Jenő, Skublics Imre, Baumgarten József, dr. Ruzsicska Kálmán, Lányi Kálmán, Csesznák Sándor, Nagy Géza, Gernya László. Meghívó. A z.-egerszegi kereskedő-ifjak önképzőegylete saját céljaira és szegény tanulók segélyezésére 1894. évi január hó 20 án Zala-Egerszegen, a Cassino nagytermében (Zöldfa szálloda) tánccal egybekötött felolvasási estélyt rendez a következő műsorral: 1) „Magyar népdal." Kontor Elektől. Előadja: az egyleti dalkör. 2) „Hypnotismus." Gabányitól. Előadják: Nagy Anicza k. a. és dr. Csák Károly úr. 3) Rákosi Viktor urnák Budapestről, közkedvelt Írónknak felolvasása. 4) „Egy törvényszéki jelenet a járásbiróságoál." Előadja: négy egyleti tag. 5) „Mi szép az éj." Schuberttől. Énekli : az egyleti dalkör. Helyárak: Oldalszék és első 3 sor 2 frt, a második 3 sor 1 frt 50 kr.; a többi sor 1 frt. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók Breisach Sámuel ur könyvkereskedésében és az esteli pénztárnál. Felülfizetések — tekintettel a jótékony célra -- köszönettel fogadtatnak. A SÜmeghi kaszinó 1894. évi tisztujításának eredménye: Takács Alajos elnök, dr. Bárdió György alelnök, Horváth Ede pénztárnok, Kiss Tamás jegyző, dr, Jenvay Géza ügyész, Fűzik Gyula háznagy, Ján István könyvtárnok. Választmányi tagok : Eitner Zsigmond, Soós Pongrác, dr. Kellemen Károly, Bánti Alajos, Sümegi Tivadar és dr. Székely Albert. Kinevezés. Ö felsége — a m. kir. igazságügyi miniszter előterjesztésére dr. Sárvári Ferenc nagyváradi kir. törvényszéki aljegyzőt a zala-egerszegi, Malcara Iván nagy-kanizsai kir. törvényszéki aljegyzőt a nagy kanizsai kir. járásbírósághoz albirókká nevezte ki. Gyászhír. Vettük a következő gyászjelentést: Ozv. Hegedűs Béláné született Pesty Etelka ugy a saját, mint testvérei: Pesty Gyula és Pesty Béla: továbbá sógorai: Hegedűs Géza és Hegedűs Jenő, — nemkülönben sógor : női: Hegedűs Etelka férjezett Molnár tílekné és Hegedűs Irén özvegy Konyáry Mihályné, és a mélyen sújtott összes rokonság nevében megtört szivvel jelenti felejthe tetlen, drága jó férjének, illetve sógoruk és testvérüknek Hegedűs Béla urnák, gróf Festetics Ta-silo ur ő Excellentiája főszámvevőjének, Keszthely város képviselőtestü lete- és iskolaszéki tagjának élete 52 ik, — boldog házaságának 18 ik évében folyó évi január hó 12-én reggeli 9 órakor történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei vasárnap, f. hó 14-ikén délután 4 órakor fognak a Szent Miklósról nevezett temetőben örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szent mise áldozat pedig hétfőn, f. hó 15 ikén reggeli 9 órakor fog a róm. katli. plébánia templomban a Mindenhatónak bemutat tatni. Keszthely, 1894. január hó 12-ikén. Áldás, béke és örök szeretet lengjen a felejthetetlennek drága hamvai fölött ! A siimeghi polgári önképzőkör évi rendes közgyűlésén a tisztújítást a következő eredménynyel ejtette meg: Eitner Sáudor elnök, Pozsonyi József alelnök, Könnye József jegyző, Tóth József pénztárnok, Horváth József könyvtárnok, Jankó Árpád segédkönyvtárnok, Joachimstal István háznagy. Választmányi tagok : Balasist Antal, Darnay Kajetán, Eitner Zsigmond, Epstein Vilmos, Erdődy István, Faludy Antal, Janda Ferenc, Kjaffl Lajos, Kondor Jószef, Lázár Károly, Malomsoky János, Mojzer Imre, Mojzer József, Németh Lajos, Pánczer Gusztáv, Scheiber Lipót, Szalay Antal, dr. Székely Albert, Totola Imre. A számvizsgáló bizottság tagjai: Epstein Vilmos, Könnye József, Pozsonyi József, Scheiber Lipót és Scheiber József. A nagy-kanizsai főgymnasium segély-, ének- és zeneegyesülete javára 1894. január 24 én N.-Kanizsán, a „Polgári Egylet" nagytermében táncvigalommal egybekötött zártkörű hangversenyt rendez a következő műsorral: 1. Üdvözlő, Kreutzer K.-tól. Előadja a főgym. énekkar. 2. Nyitány, Herold „Zampa" cimű dalművéből. Előadja a főgymnasiumí zenekar. 3. Szavalat. Előadja Sárecz Károly 8. oszt. tanuló. 4. Táncdal, Bellmanntól. Előadja a főgymnas'umi énekkar. 5. II. Magyar Rhapsodia. Liszt Ferenctől. Zongorán előadja Fuchs Károly 5. oszt. tanuló. 6. Tenor solo. Énekli Kripácz Lajos 8. oszt. tanuló, zongorán kiséri Sallér Aladár 5. oszt. tanuló. 7. Bellini „Kein Gedanke" c. quintettje. Előadja a főgymuasiumi zenekar. 8. Népdalok. Előad ja a főgymnasiumi énekkar. ,9. Rákóczy Rodostón, melodráma Ábrányi K. tói, zongora, gordonka és cimbalom kisércttal /
