Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-04-15 / 15. szám

XIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1894. április 15. 15. szám. 1, • f sí es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Ezredéves kiállítás. Az 1896-iki ezredéves kiállítás szervezési előmunkálatait lényegükben befejezték és most már a tulajdonképeui kiállítási munkák időszaka kezdődik. Az országos bizottság és a csoportbizottságok megállapították a kiállítás mindegyik osztályának programmját és kereteit; — sok merész újító eszmét fogadtak el, nagy rátörő célokat tűztek ki. A kiállítás ügyeit intéző kormány férfiak nem riadtak vissza semmi költségtől, bogy úgy az egész kiállítási terület, mint az egyes kiállítási épületek méltó színhelyei legyenek az országos évezredi versenynek, a megvalósítandó nagy eszméknek. A tavaszi idő beálltával száz meg száz munkás kéz jön mozgásba, hogy a városligetet átalakítsák az ezredéves kiállítás színhelyévé, a hol azután föl lehet építeni a csarnokokat, a melyek a nemzeti munka remekeit befogadják majd. Végül a kiállítási igazgatóság szét küldte már a bejelentési ivek tízezreit és minden városban, minden megyében működnek már a közegek, a kik az egyes kiállítóknak megadják a szükséges útbaigazításokat. Most a nemzet munkásain a sor, hogy a kijelölt, kitűzött kereteket betöltsék tehetségük és .szorgalmuk eredményeivel, hogy bejelentsék az ész és a kéz remekeit, melyek bemutatásával tanúsítani fogják, hogy ezred év multával a műveltség milyen magas fokára emelkedett a nemzet, az ős termelés, az ipar, a kulturális haladás minő alkotásai és viszonyai biztosítják a magyar államnak a második évezredet. A legutóbbi hetek eseményei elterelték az ország figyelmét az 189(i-iki ezredéves kiállítástól. De ez az idő nem veszett kárba. A nemzeti lelkesedés hatalmas megnyilvánulása fölkeltette az egész művelt világ érdeklődését és a nemzet minden fia most még inkább meg fogja ragadni az alkalmat, mely 1896-ban kínálkozni fog arra, hogy a világgal megismertettük a most megnyilatkozott erkölcsi erőnek szellemi és anyagi hatalmi eszközeit is. Az időpont most a legkedvezőbb. Most mikor az egész magyar nemzet annyira egynek érezte magát, most gondoljon mindegyikünk j j arra, hogy a milleniuni ünnepén mivel fog a maga részéről hozzájárulni ahhoz, miszerint a nemzeti próbatétel a nagyszabású kerethez, a kitűzött célhoz, az évezredenkint csak egyszer ismétlődő alkalomhoz, méltó legyen. Es már most szükséges, hogy mindegyik kiállító jelentkezzék ; mert igy egyrészt a kiállítóknak kellő idejük marad, hogy a kertiieti bizottságoktól útbaigazítást kérjenek és a bejelentett tárgyak kivitelére megtelelő gondot fordítsanak, másrészt pedig a rendezéssel megbízott közegek gondoskodhatnak arról, hogy az idejekorán bejelentett kiállítási tárgyak kellőleg érvényesüljenek és a nemzeti munka millió és millió remeke harmouicusan rendezett, minden részletében gondosan egybeillesztett egészet képezzen. Itt-ott rebesgetnek kósza hireket a kiállítás esetleges elodázásáról. A leghatározottabban állíthatjuk, hogy ezeknek a mende-mondáknak semmi alapjuk sincs. Kiállítás-technikai szempontból semmi ok sincs az elodázásra, mert az egyesegyedül csak a kiadások növelését eredményezné. Egyesek bizonyos nagyszabású közmunkák befejeztétői akarnák függővé tenni a kiállítás megtartásának idejét. Ea képtelen kívánság, mert a hatalmasan haladó Magyarországban most már mindig fognak nagy közmunkák folyni; de a magyar állam megalkotásának ezredik évfordulója ugy, a mint a köztudaloiu azt megállapította: olyan mozzanat, a melyhez képest még a legnagyobb szabású közmunka is eleuyészik. Tehát itt az ideje, hogy a nemzeti munka összes képviselői az alkalmat, a hol a hazafias felbuzdulást évezredre szóló alkotásban metrtestesíthetik, siessenek megragadni és az 1896-iki millenium kiállításon bemutatandó remekeiket, az illetékes közegeknél bejelenteni tovább ne késsenek. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság április havi ülését Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 10 én tartotta az új megyeház gyüléstermében. Az alispáni liavi jelentés a vármegye területén a közigazgatás egyes ágaiban március hóban előtordult ese uiéuyekről felolvastatván, helyeslőleg tudomásul vétetett. irlock J ános nagy kanizsai kántor ügyébeu hozott határozatot a közigazgatási bizottság jóváhagyta. Nagy-Kanizsa város tanácsának jelentése, mely szerint a déli vasút társulat a városi kongó ut végétől az indóházig vezető utat jó karba hozta, tudomásul vétetett. A pécsi posta és távirdaigazgatóság jelentése szerint a kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a pölöskei postahivatal oly teltétel mellett, hogy a fedezetlen leutartási költségek viseléséhez a község uU forinttal hozzájárul, továbbra is fentartaudó. A csáktornyai közraktárak létesítésénél az iparvágány bejárása alkalmával kihagyott egy gyalog és szekérút tárgyában a helyszíni szemle Eperjessy iáándor bizottsági tag elnöklete alatt elrendeltetett. llagymássy Gyula és neje kérelmére elrendelt helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyv előterjesztetvén, a közigazgatási bizottság a kisajátítási s ennek alapján a kártalanítási eljárás foganatba vételét elrendelte. Előterjesztetett a megyei utkaparók kérvénye, melyben a megyei nyugdíjilleték fizetése alól telmentetésüket kérik, illetve hogy a rájuk rótt illeték az útalapból tedeztessék. A közigazgatási bizottság a kérelemnek ily irányban helyet nem adott, azonban az utkaparók helyzetének javítasa céljából a megyei közgyűlésnél indítványozni fogja, bogy az utkaparók jelen fizetésük mellett évenként egy par csizmát és kétévenként egy rövid bUndát és csuklyat kapjauak. A Csáktornya—-ukki h. é. vasút mentén a rnihovláni temetőnél egy sorompó létesítése tárgyában Skublics István közigazgatási bizottsági tag elnöklete alatt a helyszíni szemle megtartatván, az arról felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a sorompó felállítása szükségesnek inon datott ki, mely esetben a Zala-Ujvárnál levő sorompó beszüntethető. A jegyzőkönyv értelmében a megtelelő intézkedés elrendeltetett. Tihany községet a törvényhatósági közutak fenntartására 1893—9ö. években szükséglendő fedanyag szállítása alól a.közigazgatási bizottság a főszolgabíró véleiné nyes jelentése alapján felmentette. A közigazgatási bizottság megbízta az erdészeti albizottságot, hogy különösen a növendékfák pusztításával szemben felmerült panaszok alkalmával a kártérítési összeg megállapítására nézve az erdőfelügyelőséggel karöltve készítsen javaslatot és azt a legközelebbi közigazgatási bizottsági ülés elé terjeszsze. A „Zalamegye" tárcája. Századvégi Faust. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — llaloinkövi Aladár, a birteleki takarékpénztár főkönyvelője, egyik, merengésre lángoló délutánon lehajtotta fejét az előtte heverő főkönyvre és álmodott. Megnyílt előtte a takarékpénztár hatalmas Wertheim-szekrénye és mosolyoglak ki onnan a gondosan kötegelt bankók, a tatálakbau csillogó aranyak. Megmozdultak és suttogtak valami ellenállhatatlan bűvöletbe ejtő igéket. — Ide nézz te szegény, te együgyű, te becsületes, ostoba ember, aki tiszta kezeddel, kísértetbe soha nem eső sziveddel akarsz tündökölni embertársaid között. Szerencsétlen, szürke ember, a ragyogó ünnepelt gazemberek között! mit akarsz ezzel az ostoba együgyüség gel? Csak kezedet ki kell nyújtanod, belénk markolnod, megrakni zsebeidet, azután menni, menni inaen mentül távolabbra, itt hagyni ezt a vénhedt Európát korhadt intézményeivel s elrepülni a hullámokon a fiatal, az élettől pezsgő Amerikába, hogy szereucsés, gazdag, ünnepelt emberré légy. Egy pillanatig se habozz te szürke ember ! Mit akarsz itt ebben a dohos levegőjű bűróban ? Itt akarod ledarálni életedet, mint lassan lassan elkopó gép ? Itt járnak kelnek körülötted a gazdag tőkepénzesek, a föld hatalmas urai, akik élnek, ragyognak, élveznek, fenékig ürítik a gyönyörök serlegét. Ez az élet. A tied csak nyomorgás, élettelen szürke mindennapiság. Mennyi minden zárva van előtted, ami nekod mérhetetlen nagy gyönyörűség volna, a gazdag embereknek pedig csak megszokott mindennapiság. Szegény, bohó ember, te még csak szeretni sem mersz, mert érzed, hogy szerény fizetésedből, ha kettecskén megélhetnétek is, a gyermekne velés gondja örök teherként feküdnék lelkeden, a családi örömök neked csak lélek búsító gondokat hoznának. Csak gyors elhatározás kell! Ölelj magadhoz bennünket, mi boldogítani fogunk. Elj már egyszer az eszeddel tépelődő szürke ember! Halomközi meredt szemekkel nézte a rengeteg pénzt. Abbati a pillaubatban lépet melléje a pénztárnok rideg, mogorva képpel, a leglelketlenebb gépemberek egyike, aki hosszú időn át megtanulta, hogy a pénztár noknak, a pénz őrének csak számlálni szabad, gondolkodni nem soha, inert a más pénze fölött gondolkodó emberben mindig az ördög, az ellenállhatatlan Mefisztó, meditál. Megállott llaloinkövi mellett és megfogta kezét. A meditáló ember megrázkódott. — Ne nézz tarkas-szemet az ördöggel ! Halomköví ijedten nézett a pénztárosra. —- Talán a lelkembe láttál V — Igen. Te Amerikára gondoltál. — Igazad van. Mennyi pénz van itl együtt ? — Körül belül kétszázezer lorint. llaloinkövi arca kigyúlt, szemei villogtak. — Te pajtás! tudod-e, hogy mi éktelen nagy szamarak vagyunk? — Tudom. — Tudod? Hogyan tudod? — Ugy tudom, hogy ez az előttünk fekvő pénz a mienk is lehetne és mi gazdag, boldog emberek lehetnénk ; mi azonban erőnek erejével megmaradunk becsületes szamaraknak. Esszük verejtékezve, életünket emésztve a mindennapi kenyeret mások érdekeit szolgálva, mint élettelen gépek, akiket, ha elkoptunk, félrelöknek. Nem kell hozzá nagy talentum belátni, hogy a becsületességnek, odaadásnak ez a foka már testvériesen ölelkezhetik a butasággal. — Te is igy gondolkozol ? — Mért gondolkoznám másként. Elég sokáig voltam pénzt számláló gép, gondolkozás nélküli ember. Csak azt vártam, hogy mikor fogsz már egyszer te is gondolkozni ? Mikor fogja a te szemeidet is fölnyitani ezeknek az ingyenélő tőkepénzeseknek, ezeknek a nagy marháknak szeitelen bizalma?! — Engem éppen ez a nagy bizalom renditett meg, valahányszor a csábító jövő kilátásaira gondoltam, ha mi ebbe a kaszszába belemarkolnánk. — A bizalom, barátom?! Tudod-e: mi ez a bizalom? A gép-embernek roppaut kincs; a gondolkodó embernek gúny, kicsinylés. Néma kifejezése annak, hogy : „bátran elétek teszszük a kincseket, jól dresszirozott kutyák vagytok ; csak asszortirozva inertek ahhoz nyúlni, ami elétek van téve." — Ha nem igy gondolkodnának, nem hagynák ilyen nagy bizalommal előttünk ezt a rengeteg pénzt, ne félj ! — Lesz ma kassza-vizsgálat ? — Ördögbe lesz. A napibiztosok dinom-dánomoznak valahol. Eürödnek a gyönyörökben. Ótt vannak a hű pénzőrző ebek — gondolják magukban. — Hát mi lenne, ha mi ezt a pénzcsomót ma szépen elemelnők ? — Semmi. Holnap reggel ha nem jönnénk be a szokott hivatalos órában, utánunk küldenének, kerestet nének bennünket. Mikor hosszú keresés után hájas fejőkben fölébredne a gyanú gondolata s a pénztárt fölnyittatnák : már üthetnék nyomunkat. Tizenkét óra alatt most nagy földterület választhatja már el az üldözöttet az üldözőtől. Ott vonulnánk meg más-más helyen, ahová a gyanú nem is követne bennünket. Megvárnók szépen, mig az üldözés heve csillapodnék, azután alkalmas pillanatban meg sem állanánk Amerikáig. Mai számunkhoz fol iv melléklet van csatolva,