Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-04-30 / 18. szám

XII. évfolyam. Zalíi-Egerszeg, 1893. április 30. 18. szám. 1, ki n\r i r s es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zalavármegye a kisdedekért!... Közel hatvanöt esztendeje annak, hogy egy emberbaráti érzéseiért örök megemlékezésre méltó magyar hölgy, gróf Brunswick Terézia, egyik londoni kisdedóvodában nyert benyomásaitól késztetve, megnyitotta Budán 1828-ban az első magyarországi óvodát. Nemes ambitiója sok derék hazafi és honleány lelkét melengette azóta A vallás- és közoktatásügyi miniszternek az országgyűlés elé terjesztett utolsó jelentése értelmében 1890/1. évben Magyarországon hatszáznegyvenöt rendes óvodában hatvan állandó s százhetvenhat nyári menedékházban már 7 3827 kisded nyert gondozást. A kisdedek sorsa iránti lelkesedésnek lángja, mint, a fajfen tartás nemzeti munkájának hatalmas őrtüze, gyúlt ki a magyar társadalomban. Az országos kisdedóvó egyesület 1887-iki félszázados ünnepének fénye elragyogott egész a királyi trónig. A belügyminiszter ugyanazon évi április hó 2-án 20,201. számú körrendeletével a kisdedóvás intézményének fejlesztésében, a megyei törvényhatóságokat állítja a kisded védelem országos aktiójának élére. A nemzeti köztudatnak ébersége hatalmas csapás volt a kisdedek életének sok és nagy ellenségeire ; de tisztán társadalmi keretben nem lehetett a küzdelem minden vonalon egységes. A szivet átnyilaló szörnyű valóság, hogy ezen országban a 3—0 éves gyermekek közül 50 ",'n-nál több pusztul el — törvénybe foglaltatta a magyar gyermek-védelem magasztos intentióját. A felügyelet nélküli gyermekek törvényes védelme áldott emléket biztosít a nemeskeblíi férfiúnak, ki annak javaslatát a ház asztalára tette ; biztosít a törvény megalkotóinak s hűséges végrehajtóinak. Zalavármegye közigazgatási bizottsága az 1891. évi XV. törvényczikk végrehajtása tárgyában ápril hó 1 l-én tartott ülésében 668. | számú végzésével intézkedett. A szervezés nehéz kezdetének első kerete ez, mely a szerint fog szélesedni, amint a szeretet, a példa, meg fogja hozni a maga áldásos gyümölcsét. Es e keret — hitem szerint — ki fog szélesedni ! Annak a magas látókörnek arányában, melyről e vármegye saját nemzeti és megyei érdekeit biztosítani jogosult! Jogosult nemcsak hagyományainál, hanem fiainak szellemi és erkölcsi tőkéjénél s szivjóságuk őserejénél fogva. Amely vármegye nyomról nyomra, sokszor nehéz viszonyok közt is, oly nagy áldozatokat hoz tanügyének, művelődésének s általában egész fejlődésének; amely vármegye törvény szigora nélkül is 13 óvodájában védte, óvta kisdedeinek ezreit: az ki fogja venni méltó részét a nemes munkából. Castellár mondja, hogy „a ház, mely nem újul meg, a család, melynek nincsen folytatása, olyan, mint a fa, mely tavaszszal nem zöldül ki, olyan, mint a szív, melynek már nincs több reménye." . . . Oh hát engedje a Gondviselés, hogy a magyar nemzet ezer éves családja hajtson ki millió új ággal, millió szivnek új és édes reményével — a második „ezer esztendő

1' tavaszán ! l)r. Ruzsicska Kálmán. Zalavármegye közigazgatási bizottságának határozata a kisdedóvásról szóló 1893. évi XV. törvénycikk végrehajtása tárgyában. A közigazgatási bizottság az 1891. évi XV. t.-c. nagytontosságu céljainak valósulását a vármegyei kisdedvédelem szervezésének mi iden tényezővel leszámoló tokozatos fejlesztésében látván biztosítva, —a vármegye összes pénzügyi, népességi s .társadalmi viszonyainak figyelembe vételével az 1891. évi XV. t. c. 15. és 16. §-aiban érdekelt városok s községek által állítandó kis dedóvodák, állandó és nyári menedékházak tervezetét a következőkben állapítja meg: Az 1891. évi XV. t. c. 15. § a által érdekelt városok';: Zala Egerszeg, Nagy-Kanizsa, Alsó Lendva, Csáktornya, Keszthely, Perlak, Sümeg, Tapolcza. Miután Alsó Lendva és Perlak kivételével a többi városok már állítottak fel óvodákat, ugyanazon 15. §. intézkedéséhez képest arra terjed ki további kötelezettségük, hogy amennyiben még legalább 40 oly gyermek találkoznék, kik a meglevő kisdedóvodákban már el nem helyezhetők s állandó felügyeletben és gondozásban nem részesülnek, azok számára újabb kisdedóvodák állítandók fel. Perlak község kisdedóvodájának felállítása ügyében záros határidővel köteleztetett. Alsó-Lendva elöljárósága pedig felhivatik, hogy tekintettel 20%-ot meghaladó községi pótadójára, az 1891. évi XV. t.-c. 18. § a értelmében a további intézkedéseket megtegye. A közigazgatási bizottság 962/1892. sz. végzésében felsorolt 10.000 — 15.000 frtnyi évi egyenes állami adót fizető városok illetve községek beérkezett jelentéseinek elbírálása után állandó menedékházak felállítására köteleztetnek : Csabrendek, Dráva Vásárhely, Kotor, Légrád, Mura Csány, Söjtür, Szepetnek. Csabrendek község 20" ,,-ot meghaladó községi pótadójánál fogva az 1891. XV. t.-c. 18. § a értelmében további intézkedések megtételére, a többi (elsorolt községek pedig a Polgári községek számára kiadott „Utasítás" egy-egy példányának melléklésével a megfelelő sürgős intézkedéseknek felelősség terhe mellett megtételére ezennel felhívatnak. Már e folyó évben ideiglenes (nyári) menedékházat állítanak tel: I. A tapolczai járásban : Balaton Füred, BadacsonyTomaj, Kapolcs, Kővágó-Örs, Monostor Apáti, Talián Dörögd. II. A sümegi járásban : Bazsi, Henye, Káptalanfa, Nyirád, Ohid. III. A szem-gróthi járásban : Polgárváros, SzentGróth, Tűrje, Zalabér. IV. A keszthelyi járásban : ülsó-Páhok, Polgárváros, Zala-Szántó, Zalavár. V. A kanizsai járásban : Balaton-Magyarod, Galambok, Gelse, Karos, Komárváros, Kis Komárom, MagyarSzerdahely, Nagy-Récse, Sormás, Szent-Balázs, Uj Udvar. VI. A pacsai járásban : Pacsa, Szabar, Szent-Péterur. VII. A zala egerszegi járásban : Szepetk, Z. Lövő. VIII. A novai járásban : Lenti, Nova. IX. Az alsó lendvai járásban : Cserencsócz, Cseszt reg, Felső-Bisztricze, Turnischa, Szent-György völgy. X. A letenyei járásban: Bánok-Szent-György, Becsehely, Egyeduta, Letenye, Tót-Szerdahely. XI. A perlaki járásban : Alsó-Domború, Domasinecz, Dráva-Egyház, Mura-Vid, Szent-Mária, Szoboticza. XII. A csáktornyai járásban : Belicza, Bottornya, Dráva-Csány, Mura-Szerdahely. A „Zalamegye" tárcája. A 1 ö. Tek. Dervarics János földbirtokos urnák, mint. jeles lótenyésztőnek, baráti kézszorításúl. A bájos (?!) tavasz a dal és virágok évszaka ugyan, de egyszersmind a lóversenyek szezonja is. En azonban, habár a prózaiasság vádját zúdítom is fejemre, Eötvös sel mégis amondó vagyok : „Virág mit ér, mit ér, a dal nekem ? . . másról szól énekem." u. i. egy elmefuttatást eresztek meg a — lóról. „Lóra termett a magyar!" . . . Es valamint eb a német kutya nélkül: ugy a magyar sem oly daliás és délceg gyalogszerrel, mint lóháton, (mutatja a huszárok és bakák közti különbség.) — A gyerek már apja tér dein kezdi a lovaglást, azután folytatja a vesszőparipán, (egyébiránt az okos fölnőttek is szoktak ezen nyargalni), vagy a falovon nyargal és az u. n. ördöglovon keringel; (beleértve a Ringéi Spielt is), közbe aztán, mint Múzsafi, néha megcsökönyösödik : „Szilaj csikó a kend lába, Ritkán jár az iskolába.' Mikor aztán már fölkamaszodott, akkor: „Mint a porszem szélvész fuvfctán képül a legény gyors paripán." Petőfi Utóbb pedig, ha fölkapaszkodott az ugorkafára, akkor már csak lóhátról lehet vele beszélni. — Ámde a „nagy kaszás", mint az anekdotabeli goromba fuvaros, legvégül azt mondja: „szállj le német!" vagyis: miként a legjobb ló is végre zsidó kézre kerül, ép ugy a legmokányabb szittya magyar Csanádyt, meg a legvitézebb hadverő (?) Szakkermentovics generálist is vagy a Szt.Mihálylova, vagy az élő lovak viszik ki Földvárra deszkát árulni! . . . Sic transit glória mundi! A ló színre, szőrre különböző. 1. „Sárga csikó a paripám, Azon mennék hozzád babám." 2. „Fakó lovain fő; van kantározva El is megyek a rózsámhoz rajta." 3. „Hóka lovam kicsaptan a tilosba, Betértem a kaparasi csárdába." 4 „Kis pejlovam patkószege beh fényes, Madarasi csárdás lánya beh kényes." 5. Békót tettem kese lovam lábára, Mért nem hallgat a gazdája szavára." (5. ..Azért, hogy én szegény vagyok, Hat fekete lovon járok, Hat fekete lovam karcsú. Magam vagyok kényes fattyú. 7. ..Volt nekem egy daruszőrű paripáin, Eladatta a szegedi kapitány." Népdalok. „Vörös ember, deres ló, ritkán válik abból jó" tartja a közmondás. A deres régente rosz hirű paripa volt és nem szerettek rajta lovagolni ; nem mintha le dobta volna az embert, sőt ellenkezőleg nagyon is ráerősítették a lovagot, hogy kinjában le ne essék : „Deresre húzzák a gazembert Bűné! botokkal róm le." Petőfi. A szürke ló szőrére nézve nagyon értékes, de csak addig, míg „lepedő, gyolcs, kréta" nem lesz belőle ; akkor aztán (régente trombitás alá adták) savanyuvizet, rongyot, meszet, tejet, postát stb. fuvaroznak rajta; végül pedig falra vagy táblára pingálják és lesz belőle: „Vendégfogadó a fehér lóhoz", . . s míg benne hííselve isznak, mulatnak a pasasok, addig ő künn az égető napon és goromba záporban éhen-szomjan búsulhat, hisz' ahhoz úgyis elég nagy a feje! — Sajátságos privilégium, hogy a fehér lovon kívül semmi más szőrű ló nem szolgál korcsma címűi, talán azért, hogy a fehér messzire ellátszik és világos szinével hívogatja, csalogatja a vendégeket. — Zárjel közt mondva : az meg aztán éppen iróniája a sorsnak, hogy: ember issza meg a bort, "mégis a lovaknak használ meg, (áznak-fáznak) — különösen a Szt. János áldása! Akkor aztán: „Jancsi! se kocsi, se ló nem a tied! hajts!" ... és vágtatnak lóvesztébe, nem ritkán — emberhalálba is ! . . . „De mért volna a lovának Több esze, mint az urának. ' Pogány őseink Hadúrnak hófehér lovat áldoztak a berkekben. — Zaláp fejedelem és Szvatopluk állítólag szürke lóért adták el országukat. — A ló szőrét festék nem igen fogja, (nem ugy, mint az emberi fürtöket) és néha mégis szin-metamorfózison megy keresztül, a menynyiben régebbi időkben a kortesek lovait — ha szerét ejthették — be szokták meszelni és feketéből lett — simli! Van még tarka ló is (scheckig), csupán csak zöld ló, meg okos horvát nincsen. Egy arab közmondás igy szól: „ha fekete lovon üldöznek, fordulj a napnak; ha sárgán, ugy térj köves útra; de ha szürkén: akkor menekülj, a merre tudsz." — (A magyarázata, hogy: a feketék gyöngébb szeműek, a sárgák rosszabb patájuak, a szürkék pedig legjobb alkotású lovak viszonylag.) A táltos paripákat a tündérmese „aranyszőrüeknek" szokta tartani. — Hogy Illés prófétát milyen szőrű lovak ragadták tüzesszekéren az égbe: arról nein szól a biblia. — A megszorult III. Richárd király, mikor a csata hevében egy országot ígért egy lóért, bizonyára nem ért rá megnézni se a csikófogát, se a szőrét. - Phőbust, a napistent, szárnyas tüzes lovak ragadják a légürben. Phaeton úrfi egykor Auróra nagysámhoz akart a nap szekerén jukkerozni, de a lovak elragadták és a föld felé rohantak vele; nehogy a földet összeégesse, Zeus az ügyetlen urikocsist száraz menykó'vel az Eridánus folyóba sújtotta. — Nagy Sándort többi vitéz társai fölött Bucephalos tette vezérré az által, hogy lova — a ki kii Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.