Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-10 / 19. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. május 10. 19. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttcr petitsorn 12 kr. 1, ffi 1 OS A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldUnk v issza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. •" '" • Megjelenik minden vasárnap. Az iparos tanoncok erkölcsi kiképzéséről. A társadalmi élet különböző rétegei között alig van elhagyatottabb, szánalomra méltóbb és oly lazult erkölcsi viszonyok között növekedő elem, mint a milyen viszonyok között él, növekszik, nemcsak minálunk, hanem általán Magyarország vidéki városaiban mindenütt, az iparos tanoncok egy jó nagy része. Pedig elvitázhatatlan tény, hogy a honi ipar ujabb föllendülésével, az ipar-törvény életbeléptetésével, az iparos osztály növekvő intelligentiájával és az estéli iskoláztatással a tanoncok sorsa is javult s értelmi képzettségek fejlesztésének legalább némi alkalom adatott; de mégis lehetetlenség nem tekintenünk sajnálkozással feléjók, ha a viszonyokat — melyek között belső életíejlődésök kezdődik, erkölcsi képződésök lefoly — a valóságban vizsgáljuk. Nálunk még ma is jobbára csak az árván maradt, vagy vagyontalan szülők gyermeke, vagy az, kiben az értelmi erő, az észbeli tehetség kisebb mértékben nyilvánul, lép az iparos pályára. S jóval ritkább az az eset, midőn vagyonosabb szülő értelmes gyermekét e pályán növeli. A szülői háznál szűkös viszonyok között tengődő, de legalább a szülői szeretet szavában részesülő gyermek belép igen sok esetben olyan körbe, a hol főnöke részéről egyébben, mint durvaságban, szitkokban, nem részesül; társai s a vele egy műhelyben dolgozó segédek meggondolatlan, könnyelmű, sokszor pórias, erkölcstelen beszédjét hallja s ez képezi minden napi szellemi táplálékát. Ily körülmények között lelkének a természettől nyert nemesebb ösztönei eltompulnak, erkölcsi érzülete műveletlen marad s e helyett kifejlődik a homályban tévelygő lélekben időnek előtte az állati ösztön, a vad gerjedehnek, a bosszúállás és a durvaság százféle neme. Innen van aztán, hogy az utcát benépesítik nemcsak pajzánkodó csínyeikkel, hanem sze- j mérmet sértő tetteikkel, trágár dalaikkal. 1 Innen van aztán, hogy a főnök és segéd, segéd és tanonc között állandó az ellentét, a feszült viszony, mely sokszor az erősebb részéről tettleges sértésben, a gyöngébb részéről a vett sérelem bántó tudatában nyer megoldást. Innen van aztán, hogy olyan siralmas jelenetek játszódnak le, a milyen városunkban nem régiben, de olykor-olykor másutt is előfordul: hogy a tudatlan, az erkölcsi homályban tévelygő éretlen suhanc kioltja társának életét. Melyik a szánalomra méltóbb ? — Ki tudná megmondani. — A gyilkos, kire a törvény ilyen súlyos bűnért teszi sújtó kezét? vagy a legyilkolt, ki előtt kis körben egy munkás élet betöltése várt. r Es egy másik része az iparos tanoncoknak, ki hasonló körülmények között növekszik s lelki élete homályos szürkületben dereng; de sorsa, vagy az alkalom hiánya megőrzi a bűnös cselekedettől, mivé lesz mégis ? — Korhelykedő, sorsával elégületlen, szitkozódó, renyhe egyénné, kiben az innen-onnan hallott communista, állam felforgató tanok termékeny talajra találnak, — s ki életének hosszabb-rövidebb pályáján folyton tévelyeg, a nélkül, hogy önmagának vagy valakinek a világon hasznára válnék. S mégis vájjon szabna elítélnünk, pálezát törnünk társadalmi életünk ezen elzüllött és elzüllésnek indult egyénei felett? — Vájjon nem arra kell-e törekednünk, hogy erőnktől, hatáskörünktől kitelhetőleg megóvjuk, megmentsük őket? Vájjon hasonló körülmények között nem hasonló egyén növekedett volna belőlünk is ? Vájjon nem volt-e meg őbennök is mind ama nemesebb érzelmek csirája, a mely a mi életünket áldásossá teszi? S vájjon nem a gondos nevelés, a kedvezőbb körülmények tették-e túlnyomóvá bennünk is a jobbat s nemesebbet? Hogy a tanoncok érzülete tisztultabb, szellemi élete világosabb s jelleme önálóbb, szilárdabb legyen, a jelen viszonyok között három tényező járulhat hozzá legnagyobb mértékben : 1 a mester, az iskola és a rendőrség. A mester, illetve a főnök kezébe van letéve a jövendőbeli iparos segédnek egész élete. Nemcsak a készségek megszerzése, melyek iparágának művelésére, tökéletesítésére képessé teszik; de a mi ennél jóval fontosabb — az erkölcsi élet szálai, melyek egész életére döntő hatásúak, a fejlődő, a tanonc évek ideje alatt rakódnak le. Semmi sem hathatósabb tényező az ember fejlődésére, mint a légkor, melyben növekszik; a példa, melyet naponként maga előtt lát. — Es semmi sem ébreszt nagyobb visszahatást, nem ad oly tápot a rosz indulatok fejlődésének, mint az igaztalan elnyomattatás. Hogyan támadhasson fel a szeretet érzése annak a lelkében, a ki a szeretet szavát soha sem hallja? Hogyan tanítson elnézést, méltányosságot mások iránt az, a ki csak elnyomattatásban, szitkokban, ütlegekben részesül? S hogyan törekedjék magasabbra, nemesebbre az, a ki előtt hasonló példa soha sem állott? Az iparos tanonc értelmi és jellembeli kiképzéséhez kétségtelenül az iskolai' tanításoknak is hozzá kell járulniok s ha lélekből jőnek, tapintattal vannak vezetve, járulnak is; de ezeknek e célra irányzott törekvését sokszor megsemmisíti a mindennapi élet, főként az utca erkölcstelensége. Kisebb városok nagyobb számú rendőrközeg felett nem rendelkezhetnek; de a meglevő kevesebb bizony tanúsíthatna nagyobb buzgalmat az utcai erkölcstelenség ellenőrzésében, mint a milyet városunkban tanúsít. — Még az „Arany bárány" és „Zöldfa" szállók hátsó helyiségeiből is olykor-olykor fényes nappal felhangzanak a legtriviálisabb dalok; az utcákon nem egyszer szemlélhetők megbotránkoztató jelenetek; ezeknek a hatása a serdülő iparos tanuló életére bizony nem lehet valami épületes. R. „Zalamegye" tárcája. A virágok ünnepe. Költemény prózában. Irta: Szalay Pál. Május elseje volt. Az álmok tűndérasszonya levoná szemeimről a leplet, s én felöltve ruháimat, a természet magányába sieték háborgó lelkemmel. Csak ki! a mysticusan susogó fák közé, hol a fájó kebelt elhagyják a hiú világ gyötrő gondolatai, s hol a lélek felmagasztosulva emelkedhetik Istenéhez. Ki az emberek között nem találhatott önzés nélküli szere tetet, az menjen ki a szabadba, midőn a természet pazarúl mutogatja bájait; ott feltalálhatja a legtisztább, legnagyobb szerelmet, mi csak Istenétől jöhet. 1 Mert nem e Isten véghetetlen szeretete hivja életre a tavasz virágait, nem-e ő tartja fenn az életet a legparányibb mohaszálban, mint a viharral dacoló tölgyben? Oh! én feltaláltam e szeretetet, s a megnyugvást. Keblem háborgása lecsendesült, s lelkem érzé mindazon gyönyöröket, melyeket egy tavaszi reggel ragyogó szépségei ébreszthetnek. A reggelnek legköltőiesebb szaka kezdett beállani, midőn a sötétes hajnal legelsőbben pirul, s a rózsaszínű csillagokat elűzi fényével. Elmerengve támaszkodtam egy tölgyfához, melyet az örökzöld repkény szeretve ölelt át. A lágy meleg korány fuvalom enyelgőn lsgyezgeté szárnyával arcomat, s pajkos incselkedéssel kezdé ébresztgetni" álmukból a tavasz virágait. Tekintetem bokor tövében rejtőző kisded gyöngyvirágra esett, a mint levelei közöl elődugta ártatlan fejecskéjét. Arcán a reggeli harmat csillogott; jobban, mint a tűnni kezdő hajnali csillag. Majd megrázva szűz kelyhét, a harmat lehullott róla. Kegyetlen szándékkal közeledtem feléje, hogy leszakítsam. Rémültében levelei közé rejtőzött, s szívszaggatóan kezdett könyörögni : „Ne szakíts le, hagyj virulnom ! Hisz' csak tegnap születtem, s ma már meghaljak ? Épen ma, midőn anyánk érkezését várjuk, ünnepeljük. — Hagyj békét s én jutalmul könyörögni fogok nymfámhoz, hogy tanúja lehess ünnepünknek; így több gyönyör élvezetéhez juthatsz, mint általam jutottál volna." Megszántam az esdeklő kis virágot, » föladtam szándékomat. E közben kéjes, bódító illat csapta meg arcomat, mitől érzékeim fölélénkültek, s egész lényemen kimondhatatlan varázs ömlött át. Érteni kezdém a virágok egymás közti beszélgetését, s hallottam szerelmes suttogását a virág kelyhében szunnyadó bogárkának.- Láttam a napnak szűlemlő sugárait, amint az fényt özönlő kapúját átlépé, s tanuja valék a tündéri diadal menetnek, mit a kikelet tündérasszonya tartott. Ah ! ily ünnepélyt csak az olympusi istennők tarthatnak. A kelő nap súgarainak nyomában jött napsugarakból szőtt diadalszekerén a kikelet tündér asszonya, ki a tavasz virágainak díszét alkotá. Légtermetét örökzöld repkény — és rozmarinnal prémezett rózsa burok fedé; fején hímes lepkeszárnyakból font, s kékes sárga fénynyel csillogó bogárkákkal díszített korona ékeskedett. Nefelejts szemeiből a mindent átölelő szeretet súgárai törtek elő. Éltet adó sugár karjai kitárva, hogy mindent keblére vonjon s boldogítson, hogy a természetet megifjítsa, megszépítse. Kezéből szórta a tavasz ajándékát, nyomában fű, virág fakadt. Kocsiját nymfák röpítették a légfátylon keresztül, kik gyönyörrel tekintének istenasszonyukra. Amint a menet átlépé a napnak fényt özönlő, s bársonyfellegekkel szegélyzett kapúját, az ébredő madársereg dicshymnuszt kezde zengeni, oly mesterien, hogy azt sem a cyrrhai hangszer, sem a cyllenai lant édes húrjai nem utánozhatnák. A levelek árnyában rejtőző virágok, kik éltet adó anyjuk megérkezését látták, határtalan örömük elragadtatásában mézzel telt kelyheiket a menet felé nyujták, karjaikat kitárva, mintha keblükhöz akarnák őket szorítani. Hullámzó zöld halmon megállapodék a menet, hogy az istenasszony fogadja virágainak hódolatát. A nymfák, egymással versenyezve, virágkoszorukból és rózsafűzérekből trónt rögtönöztek számára, melyen az habtermetével helyet foglalt oly lengén, hogy a virágok szirmai sem hajoltak meg. „Hírnökeim — szóla a tündéi-asszony a mellete levő ibolyához és hóvirághoz — hivatástoknak megfeleltetek ; helyeteket hadd foglalják el más virágok; ti pedig térjetek aludni, míg a jövő kikelet nyílása ismét el nem űzi álmaitokat. — Rózsa, te a virágok királynője, fejtsd ki bimbóidat s terjeszd el illatodat és szépségedet birodalmam határain. — Liliom, te a szent föld virága, mint a szűziesség és ártatlanság jelképe, szerepelj ! — Nefelejts, te a szerelmi hűségek példányképe; virágodnak tiszta azúrkék színéhez hasonlóan viruljon a szerelem az emberiség szivében. — Gyöngyvirág, nárcisz, hérics stb. viruljatok s töltsétek el gyönyörrel uralkodásom idejét. Ezt mondva a tündérasszony, megcsókolta virágait, s az élő forrás vizével meglocsolá őket, mialatt szűz termetét háromszor a habokba meríté; végig vonult a kikelet fölött s az isteni látomány szétfoszlott . , Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.