Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)
1890-10-05 / 40. szám
IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. október 5. 40. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre / i't. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. TT i, m rrír i 1 55 <1 ffl A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kniiirink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Október 6-ika. Nemzeti ünnep ! A magyar nemzet ünnepe! Véres, gyászos, lelket megrázó; magasztos, fenséges, lelket emelő. — Szomorú, mint a sirok éjszakája ; tündöklő, mint a feltámadás hajnala. — Fájdalmas sóhajtás alant, a földön ; fényes, ragyogó sugár az egekben. Hősöket gyaláztak meg e napon, magyar hősöket végeztek ki Pesten és Aradon, megfosztva örökre földi reménységtől, földi örömöktől. — De a gyalázatos halál e hősöket ölökéletű szentekké avatta ; emlékezetűk dicsőséget áraszt a nemzetre, melynek fiai voltak ; dicsőséget hirdet a múltban s biztos zálogot rejt a jövőben. Még közöttünk élő kortársak ajka hirdeti s a történelem örökön élő tanúbizonyság arról, a mi 1849 október 6-án történt. Gyászban, kétségbeesetten állott a magyar nemzet : kifáradva egy másfél évig tartó, belső véres harcban, leverve, megtörötten. Fiai a harctéren hullottak el, vagy bolyongtak idegen földön, járatlan utakon ; sokan, kik a nemzeti jogok megvédelmezésében vezetők valának, ellenséges kézben, fogoly gyanánt bebörtönözve. — Sorsuk felől bizonytalanság, kétségeskedés, rémhírek válták fel egymást országosan. Jött végre a rettenetes való. — Október 6-án Pesten gróf Batthyányi Lajost, az első felelős magyar minisztérium elnökét, mint a nemzeti jogok főképviselőjét, — Aradon : Kiss Ernő, Aulich, Damjanics, Nagy Sándor, gróf Vécsey Károly, Török Ignác, Lahner, Knezics, Pöltenberg Ernő, gróf Leiningen, Schweidel, Dessewfi'y Aristid, Lázár Vilmos tábornokokat kivégezték gyalázatos halállal. A világosi fegyverletételt az október 6-iki vésznap követte, miként a Pilátusi vallatásokat a Golgotha vérkeresztje. Jogért harcoltak, nagy eszméknek valának képviselői ; nerazetök vágyódását, törekvését — a haladás, a jólét után — akarták érvényesíteni s mint olyanok véreztek el rettenetes halállal. Eletökkel a nemzeti törekvések szállottak sirba; halálukkal maga a nemzet volt meggyalázva. De a nagy eszmék har cosai fölött nem uralkodik földi hatalom ; azokat, kik milliók jogaiért szállanak sirba, megsemmisíteni, örökre eltemetni, meggyalázni sem lehet. Az elvek harcosa átszellemül a küzdelem alatt, a meggyaláztatás dicsfényt övez arcára, melyet megőriz véglehelletéig. Október 6-nak vértanúi leikök szilárdságát, egyéniségűk nemes méltóságát a bitófák alatt is megőrizték. Nyugodtan haltak el mindannyian, haláluk felett a nemzet zokogott. — Akkor gyász, könynyek, kétségbeesés. Ma . . . negyvenegy évvel e tragoedia után ugyanaz a nemzet, ugyanazon a helyen, ugyanazon napon ünnepel kegyeletes, nagy nemzeti ünnepet. Nemcsak az eszmék jutottak diadalra, maguk a hősök is megelevenültenjelennek meg; magyar művész ihletett szelleme teremté meg földi képmásokat - a mezt, melyben a földön, közöttünk éltek. Az Ur 1890-ik esztendőjének október 6-án a magyar nemzet ünnepli Aradon „az aradi 13 vértanú" szoborleleplezési ünnepélyét. A főváros, megyék, városok, egyesületek, irói és művészi társulatok versenyezve jelennek meg, hogy áldozatot hozzanak a kegyelet oltárára. Kezökben koszorúval, szemökben könyekkel, szivökben lángoló érzéssel. Ott ünnepel az egész magyar nemzet; szónok és költő, míívész és dalnok eleveníti fel a hősök emlékét s hirdeti az eszmék diadalát. — j Megdicsőülten jelennek meg az egykor porba I tiport hősök — s ott van bizonyára az is, ki i a szabadság és honszeretet érzését emberi szi| vekben ápolni soha meg nem szűnik : az egy örökkévaló igaz Isten. [{. Megyei rendes közgyűlés. Október 1. és 2-d, un. A megye törvényhatósága rendes közgyűlését Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete f. hó 1. és 2-án tartotta. Elnöklő főispán üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, utalt a közgyűlés tárgyát képező íontosabb ügyekre. Felemlíté, hogy a vármegyei vasút megnyitási ünnepének küszöbén vagyunk. Élénk szívekkel ecsetelte Baross Gábor kereskedelemügyi miniszternek elévülhetlen érdemeit e vasút létesítése körül, aki méltó a megye tisztelete- és hálájára, mely kijelentését zajos helyesléssel kisérte a közgyűlés. Balaton József bizottsági tagnak indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezi ki örömét azon alkalomból, hogy vármegyénk első virilistáját: Festetics Tassiló grófot ő felsége a belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Tekintve azon elévülhetlen érdemeket, melyeket Bai 'oss Gábor kereskedelemügyi miniszter a Csáktornya—ukki helyi érdekű vasút létesítése körül szerzett s amelylyel a vármegye közönségét mély hálára kötelezi c: a küzgyülés elhatározta, hogy köszönetét küldöttségileg fejezi ki, amely küldöttség őt egyúttal a vasút megnyitási ünnepélyére meghivaudja. A küldöttségbe a vasút által érdekelt vidékek országgyűlési képviselői: Eitner Sándor, Fack Károly, Fejér Miklós, Királyi Pál és Kadocza János felkéretnek. A küldöttségbe Csertán Károly alispán elnöklete alatt beválasztattak: Balaton József, dr. Czinder István, Deák Mihály, Farkas József, dr. Gyömörey Vince, Isoo Alajos, Kovács Károly, dr. Mangin Károly, Rezsőffy György, Skublics István. A küldöttség vezetésére elnöklő főispán kéretett tel, aki ezt szives készséggel elfogadta. Előterjesztetett Arad szab. kir. város átirata, melyben a magyar szabadságharcban Aradon kivégzett 13 tábornoknak emelt szoborleleplezési ünnepélyére a törvényhatóságot meghívta. A közgyűlés elhatározta, hogy kegyelete jeléül az ünnepélyre díszes koszorút küld e felírással: „Az aradi hős vértanuk emlékének Zalavármegye közönsége." A balatoni gőzhajózási társulattal tia évre évi 3000 frt segélyezés tárgyában a szerződés megkötése elhatároztatott a bemutatott szerződésbeu foglalt kötelezettsége mellett a társulatnak. A vármegye 1891. évi bemutatott költségvetése változatlanul elfogadtatott. A megye által helyi érdekű vasutak segélyezésére felvett kölcsön törlesztésére 1891-ik évre szükséges megyei pótadó 2 1 1 0 krajcárban állapíttatott meg s névszerinti szavazással megszavaztatott. „Zalamegye" tárcája. Honvágy. Gyakran vissza, vissza száll a lelkem A vidékre, melyet elhagyék. Vájjon látom-e viszont csak egyszer Azt a kedves tájat"! — Tudja Ey! Szívem búsan elmerengve úgy fáj, Hogy eltűnt már, elmaradt az a táj. S elmém ha a múltban elmerül Felsóhajtok észrevétlenül: Vissza, vissza, hol az ifjú évek Oly gyorsan felettem eltelének ! — Itt mindenjelé a cifra házak; Köztük ideges zaj vesz körül. Kimerül a zaklatott kedély és Nincsen semmi, a min az ör ül. — Oh, mi más volt az erdőkre járván Elpihenni üde lombok árnyán! A vidék egyetlen hangja volt: Ott ha vígan a madár dalolt. — Vissza, vissza, a hol a szabadban Oly enyhetadó, lágy nyugalom vau ! — Bits, nehéz kód fekszik le a tájra S mondja: itt az őszi hervadás. Szél fut az utcán egy-két levéllel .... Az ősz a szabadban mi más ! Csendesen pereg le a levélke S bár kissé komoran hat e béke Zord kétségl> esést nem ád amaz, A szellő súg: „Lesz még uj tavasz /" — Vissza, vissza ! Természet öléin• Csendes vágy jő a szív rejtel ébe! Idegen előttem a sok ember, Elfásult, mogorva minden arc S rátekintvén megismerni rajtok: A kenyérért mily nehéz a harc ! Itt lelkesedés, szív — minden alszik, Mindenütt az „üzlet" hangja hallszik És az ajkam mást ha emleget, Senki sincs, ki értsen engemet! — Vissza, vissza! Hisz oly árva lettem : Távol vannak mind, kiket szerettem! Budapest, 1890. Trávnik Gábor. PIPISKE. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — I. — Aranyos Pipiském, te egyedüli barátom, jer beszélgessünk azokról a boldog pillanatokról, mikor hárman voltunk, mikor ő is köztünk volt és gyönyörködött a te ártatlan csacsogásodban. Menynyire szeretett ő is téged! Hogy elhalmozott hízelgéssel! hogy cirógatta, csókolgatta ostoba kis fejecskédet! Emlékszel-e, Pipiském? Ugy e emlékezel? Okos szemeidből olvasom, hogy nem feledted a mi aranyos Sanyikánkat. Mily fájdalmasan búcsúzott el tőlünk ! Hogy megáztatott mindkettőnket: téged is, engem is bánatos könyeivel! Csak néhány hete volt mindez s már nekem egy óriási rész a végtelen időből. Es még mily borzasztó messzeség a jövőben, mikor visszatér! Ha visszatér! Annak a forrón dobogó szívnek csak egy parányi golyó kell, hogy elnémuljon örökre s hogy azok a ragyogó kékszemek lezáruljanak örökre .... De nem! Ugy-e kis Pipiském, nem marad ott a csatában a mi aranyosunk? Hazatér épen, dicsőséggel. Nevét emlegetni fogják országszerte; vitézségéről beszél ország, világ. Vágliy Sándor nevét fogják dicsőíteni a lapok. IJgy-e Pipiském ? Mikor majd belép hozzánk porlepetten, napbarnított arccal mellén a ragyogó érdemjelekkel, én eléje fogok futni; megölelem, megcsókolom, így ni ! Te pedig örömmel fogod kiáltani — amért tőle annyi cirógatást kaptál — „Sanyikám, szeretlek!" „Sanyikám! szeretlek!" -- kiáltotta élénk hangon az okos papagály : amért úrnőjétől tiz csókot is kapott egy végből. Az utolsó csók közben belépett a szobaleány és ezüst tálcán egy illatos levelet tett a gróf kisasszony elé, ki — amint a borítékon meglátta Vághy Sándor írását — mohón kapott utána és feltörte. A levél Mexicóból jött s így szólt: „Aranyos Olgám! Ma érkeztem Mexicóba az önkéntes csapatokkal. A tengeren vihart is kellett kiállauunk ; borzasztó 3Z nagyon. Térdre omlasztja a leggonoszabb istentagadót is. Azt hittem, ott veszünk el a uyilt tengeren. De a sorsunkat vezérlő titkos hatalom nem így akarta. Ide értein, hogy újra kezdjem a halállal való kacérkodást. Megyek merészen, vakon mindenütt azzal a gondolattal, hogy érted jöttem ide. Keresni fogom mindenütt a halált, hogy dicsőséget találjak. Ha Miksa császár részére dől a csaták dicsősége, bizonyosan számítok fejedelmi hálájára. De az elismerés ügye vesztével sem marad el; mert ha életben maradok s visszatérhetek, a mi királyunk is méltányolni fogja, hogy a mexicói önkéntesek soraiban testvére érdekében küzdöttem és érdem szerinti positiót biztosít számomra hadseregében. Akkor ezután (akár úgy, akár így!) bátran, pirulás nélkül léphetek apád elé és kérhetem kezedet ..... Messze van ez még aranyos mindenségem, de majd csak oda segit bennünket a jó Isten .... Hát a mi kis bohó Pipiskénk mit csinál. Kiáltotta-e még, hogy : „Sanyikám, szeretlek!" . . . Most többet nem irhatok, mert szemlére kell mennem. Félóra múlva szerveMai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.
