Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. deczember 23. v> szám. .1! i, m ii a 1 ' i es i tóim A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Béruientetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kfildtink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A szeretet ünnepe. Meg-megujul évenként a szeretet magasztos ünnepe, emlékeztetvén bennünket a nagy műre, mely a végtelen szereteten alapulván, legékesebb nyilvánulását az emberiség szellemi felszabadulásában, az erkölcsi megváltásban találja. A bethlehemi csillag élő emlékeztető jele ama fenséges ténynek, melynek kezdete nem a paloták bíborában született, nem az államférfiak eszélyes bölcselkedése folytán éretett el, nem ezrek által hullatott áldozatvér árán szereztetett meg, hanem melynek színhelye egy egyszerű bölcső, megalkotója a tiszta szeretetet sugárzó mindenható látnoki ész, fegyvere a felszabadulásra hívó meggyőző erő s befejezése az áldozatta, melyre állításainak s felvilágosodást hirdető tanainak nagyobb hitelességetszerzendő, önként szállt íol. Gazdag a történelem oly példákban, midőn valamely nemes ügynek védője eszméje szentségét vérével pecsételi. így Codrus önként megy a halálba, hogy népének a jóslatba vetett balhite folytán a győzelmet biztosítsa. Solon elhagyja hona földét, melyet szive melegével ölelt át, Lykurg hazájából kivándorol, bogy az általa szentül jónak tartott törvény megtartására honfiait kötelezze, Kemény Simon ruhát cserél Hunyadyval, hogy hazáját megmentse s még számosan hajtják fejőket önként az áldozat-oltárra, hogy vérük és életük árán szerezzék meg hazájuk és embertársaik anyagi és szellemi boldogulását: de olyant, ki az einbe.i esztnényeért, az erkölcsi emberért többet tett volna, s kinek működése szellemi lényével oly szép összhangzatban lett volna, a világ fölmutatni nem képes. Ez egyhez nem fért az emberi gyarlóságnak még árnya sem, tiszta maradt s ment még színétől is az ember gyengéinek, birtokolván a legnagyobb mértékben az eszményi ember fényoldalait. Mily átalakuláson vitte keresztül Juda bethlehemi szülötte a világot, mennyire megváltóztatta az összes előbb uralkodó világnézeteket, mindnyájunk előtt ismeretes, de azért, j bár évenkint megujul ez ünnep, mint maga a/, egész természet, elég és bőséges alkalmat nyújt az elmélkedésre. A szegény jászol, melyben pólyáiban takarva fekszik az isten-ember, megtöri az előitéletet, mely szerint a nagy átalakításra hivatottaknak, hogy céljuknak megfelelhessenek, már születésükkel kell imponálniok; széttöri a békókat, melyek a szegényt a föld göröngyeihez lebilincselik s magasabb alkotások lehetőségét bizonyos osztályok letéteményesévé teszik. Nem a forrás, melyből ered, hanem maga az eszme életrevalóságával tör magának utat, hódít és győz a nélkül, hogy szerzőjének tekintélyes helyzetére kényszerülne támaszkodni. A születés és származás lekötöttségét akarta feloldani s ezáltal is egyengetni az utat amaz eszme felé, mely „a mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk" elvben talált kifejezést. A bibor között e tannak fönséges lényege nem lett volna oly tiszta s önmaga értékét feltüntető, mint midőn meztelen egyszerűségében jelentkezik. Vigaszt s fölbátorító erőt akart nyújtani a szegényeknek arra, hogy a magasra való törekvésnek a bölcső rongyai nem vágják útját, csak a salak marad lent, a szellem elszállhat a gunylió kormos falai közül. Letörte a származás korlátait, miáltal :> legliberálisabb eszme alapja vettetett meg, hallgatagon fejeztetvén ki az egyenlőség eszméje. A kasztrendszer válaszfalai lerontatván, közelebb jutottak a társadalom tagjai egymáshoz. De még itt sem állott meg. Szorosabbra akarta fűzni az egymás mellett állók között levő viszonyt, a közös atya eszméjét terjesztvén ki fölöttük. Ekként azokat, kik származás, szín, rang, vagyon s műveltségi fokozatok által egymástól elkülönítve állottak, testvéri viszonyba hozta, intvén: „Fiacskáim szeressétek egymást!" Nemesebb s egyszerűbb alakban sem a régibb, sem az újabb kor emberei nem hirdették a liberális eszméket, melyek, hogy egész lényét áthatották, tükörnél világosabban igazolá élete s hogy az eszmékért halni kész, emléke Golgotha! „Zalamegye" tárcája. A szegények angyalai. — A „Zalaraegye eredeti tárcája. — Karácsony vigiliájának estéje van. Fényben uszík az egész város. Gazdagabbnál gazdagabb kirakatok csábítják az arra járó-kelőket, hogy térjenek be. A gazdagok csak úgy nyüzsögnek a boltokban; mosolygó képpel, boldogsággal teli szívvel vásárolják drága pénzért a sok szép játékot, csecsebecsét, amit majd a kis Jézuska hoz a krisztkindlit váró gyermekeknek. (Milyen különös is az a Jézuska, hogy mindig a papák, mamák zsebje szerint méri az ajándékot!) A paloták, a magas urilakok szépen ki vannak világítva. Jó meleg van ott beliil a kályháktól is, meg az örömtől is. A hosszú nagy utcán végtől végig ragyogás van. Csupán az utca végén van egy ház, melynek pincelakából nem sugárzik ki semmi fény. Az ablakok sötétek. A kemény hideg sűrűn vetette azokra a jégvirágot. Benn a nedves odúban, hova a gazdagok még a tüzelőfát sem teszik, két kis gyermek didereg s egymást karolva biztatják, vigasztalják egymást. Várják a Jézuskát. Dehogy várják szegénykék. Nem is tudják: minő est van? Várják édes apjokat, édes anyjokat azzal az áldott, életmentő kenyérrel, amit estenkint hozni szoktak magukkal. Egyik fin, a másik leány. Olyan aszottak, olyan élettelenek. Arcuk sivár, olyan örömtelen, mintha már egy szenvedésben gazdag életet áttiportak volna s most újra kezdenék megint a gyermekkort. A tm megsimítja húgának beteges hajfürtjeit. — De soká jön a papa, meg a mama. Nem vagy éhes ? A kis lánynak bágyadt mosoly ú'l ajkára. Az vagyok már, de nem baj. Máskor is akkor szokott megjönni a papa is, a mama is, mikor már nagyon éhes vagyok. Most már nemsokára hazajönnek. A két éhező gyermek még közelebb simult egymáshoz. Átadják egymásnak a test fagyástól mentő édes melegét. Ugy egymáshoz simulva, egymást melengetve szépen elaludtak a szalmaaljon. (Mit hoz ezeknek a szegényeknek az a gazdag Jézuska ? Az utca másik végén a kirakatok előtt két sötét alak imbolyog. Az egyik félti, a másik nő. Mindketten megállanak egy gazdag kirakat előtt. A térti sötéten, mogorván nézi a sok csecsebecsét. Milyen fényes itt minden ! Hogy ragyog, hogy mosolyog az egész világ! Csak az ő lelkében van hát ma is olyan rettenetes sötétség. Csak ott van örök felhő ! örök gond ! örök kin ! örök szenvedés ! Nagyot sóhajtva fordul a mellette álló nőhöz : —- Hát te sem tudtál egy fillért sem szerezni? -— Nem. El voltam két helyre is, ahol még mosáspénzzel tartoznak; kértem őket, könyörögtem nekik: fizessenek ki! Elutasítottak. Azt mondták: most nekik is több kiadásuk van, mint máskor. A gyermekeiknek karácsonyfára kell. -— Nekik karácsonyfa is; a mieinknek kenyér se. Mit csinálnak otthon azok a szegény didergő gyerirekek ? Még kenyeret se adhatunk nekik. Talán éhen halnak reggelre. A nő nem szólt. Szemei megteltek könynyel. Félig oda fagytak a könyek szem pillái hoz. Tovább mentek. Egy ozsonázó csarnok kirakatához értek. A megszelt gyönyörű piros sonka, a sült malac, kappan, az áldott kenyér csak úgy mosolyogtak ki onnan. A férfi komoran állott meg a kirakat előtt. Az utca akkor éppen néptelen volt. Mindenki a jó meleg szobában, fényes karácsonyfa mellett élvezte a karácsony est örömét. A férfi közelebb lépett a kirakathoz. Mennyi édes jó falat! Egy tizedrésze elég volna bőven nekik ma estére, hogy jól lakjanak, hogy megmentsék szegény gyermekeiket. Azokat a szegény ártatlanokat, akik most otthon a hideg, a fagyasztó szobában várják az életmentő falatot. Nem kapnak. Talán éhen kell hallniok. Hiába izzadtak, hiába verejtékeztek ! Karácsony estéjén éhhalállal kell majd vivődni azoknak a szegény gyermekeknek. Hiába minden! A szegénynek nincs mentő angyala, nincs Jézusa, nincs kenyéradó Istene. Angyalt, Jézust, Istent pénzen lehet csak venni; az meg csak a gazdagoknak van. Mért olyan bolond hát az ember, hogy azért nem bántja a másét, a gazdagél, mert Isten parancsolja. Az az Isten, aki parancsolja, hogy ne lopjunk, mért nem enyhíti hát legalább egy kicsit azt a rettenetes nyomort, mely bűnbe hajszol bennünket. 11a már egyszer bűnnek tartják azt, ha valaki kénytelenségből elveszi a másét, akkor mért nem segítenek a gazdagok a szegényeken ? Hisz az Isten éppen agy parancsolja azt is, hogy „segits", mint hogy „ne lopj". Ha a gazdagok nem tartják meg parancsolatját, mért tartsa meg a szegény ?! „Üsd be az ablakot !" —súgta egy benső hang. — „Se Isten, se ember nem veheti tőled rossz néven. Gyermekeidet mented meg az éhenhalástól. Senki sincs, aki lásson. Elfuthattok." Jelen számunkhoz I iv melléklet van csatolva. Megyei vasutügyünk. A zalamegyei helyi érdekű vasutak rég óhajtott kiépítése, mint biztos forrásból értesülünk, a megvalósításhoz közéig. Ugyanis a még október hóban megtartott engedélyezési tárgyalás alklmával meglett állapítva a vonal végleges iránya, valamint a beszerzendő építési tőke is. Az építési tőke, beleértve a tiirje szent-gróthi szárnyvonalat is, mely 180,000 írtban állapíttatott meg — 3.948,000 frtot tesz ki, mely építési tőkének 65"/

u-éka 78 frt árfolyamon elsőbbségi kötvényekkel, 35°/

0-éka pedig törzsrészvényekkel fedezendő. A vonal kiépítése és az építési tőkének financirozása iránt az engedélyesek, és a miinheni loeal bahn accien gesellschaft igazgatósága között végleges megállapodás jött létre, mely társaság hajlandó a zalai vasutak kiépítését és az építési tőke 65%-ának beszerzését átvállalni s az építést még a tavasz folyamán megkezdeni. Ekképpen az engedélyesek részéről mindeu lépés megtörtént arra nézve, hogy rég óhajtott vágyunk — a zalai vasutak kiépítése — mielőbb megvalósuljon. Egyedül azon, a törvényben világosan kimondott, de a dolog természetében is rejlő körülmény, hogy az építési tőkének 35%-éka az érdekeltség által fedezve legyen, — nem az engedélyesek jóakaratától, hanem a vasutmentí érdekeltség áldozatkészségétől függ, mely érdekeltség ha fontolóra veszi e vonal nagy horderejű jelentőségét, szem előtt tartva saját anyagi érdekét is, siet kötelezettségét teljesíteni, s komolyan hozzá fog a még hiányzó törzsrészvények aláírásához, vasutunk mi hamarabb ki fog épülni. Sajnosan halljuk, hogy az egyes birtokosok és kereskedők nem sietnek követni a vármegye és ZalaEgerszeg város valóban nagylelkű áldozat készségét, és közönbösen viselik magokat a vasút építéssel szemben, pedig az ő hozzájárulásuk nélkül a szükséges törzsrészvényeket összehozni nem lehet. IS ha most, midőn komoly és nagynevű cégek vették kezökbe a dolgot, és nagy összeggel elkészítették a terveket, nem sikerül az érdekeltség közöubössége folytán, alig hihető, hogy valaha kilátásunk legyen megyei vasút hálózatunk kiépítéséhez. Komolyan vegyék tehát fontolóra ugy nagy, mint kis birtokos uraink a hozzájok részint a megye vasúti bizottsága, részint az engedélyezett meghatalmazottja által intézett felhivást és siessenek minél több törzsrészvény aláírása általa vasút kiépítését biztosítani. A vonakodás és habozás csak reményeinket semmisíti meg, mit a későbbi megbánás jóvátenni nem leend képes. Törzsrészvényekben 1,300.000 frt volna biztosítandó, mely összegből eddigelé — ide számítva a magyar kormány hozzájárulását —• mintegy 800,000 frt van biztosítva, remélhető azonban, hogy magok az