Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

VI. évfolyam Zala-Egerszeg, 1887. november 20 47. szám. i Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 fi.. Negyedévre 1 ft. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr.. többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Xyilttér petitsoru 12 Ur. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei vasútiig ilnk. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjában a megyei vasút ügy oly szakavatottsággal, odaadó buzgósággal tárgyaltatott, hogy annak folytán reményleni merem, miszerint ugyanazon ügyre általánosságban, különösen pedig a Szent-Iván-csáktornyai tervezett vonalra vonatkozó észrevételeimnek becses lapjában helyt adni szíveskedik. A ki nem halad, elmarad, pedig — kivált a jelenlegi súlyos és különösen a szegény földmivelőre válságos körülmények között a hátramaradás — akár szellemi, akár anyagi téren — végromlásra vezethet; — minden esetre estik fokozott áldozatokkal pótolhatjuk azt, mit a maga idejében elhanyagoltunk. — Megyénk viszonyait tekintve, kénytelenittetiink bevallani, hogy a vasúti közlekedés áldásait csak nem teljesen nélkülözzük. A Budapragerhofi vonalon a Keszthely-szent-györgyi állomás Somogyban, a csáktornyai az ország szélén van. — A Bécs-kanizsai vonal megyénket a legszűkebb részén szeli keresztül, s a kanizsai végállomás Somogy megyével érintkezik. — A közben eső szt.-iváni, szt.-mihályi állomások birnak legtöbb jelentőséggel, s éppen e két állomásnak gabona, bor, fa és állat-szállítási forgalma mutatja, mily roppant szükség, valóságos életkérdés megyénkre nézve egy ok szerűen összeállított vasúti hálózatnak létesítése. Kitűnik ez azon mozgalomból, mely e részben évtized előtt megindult, éppen a most felújított Szt.-lván-csáktornyai tervezetre, a Boba-Jánosház-szt.-iváni, — a Jánosház-sümegi, esetleg tapolczai — vagy k szthelyi kinyujtással, — a Keszthely-szt.-györgyi, — Csáktornya-körmendi, — Lendva-regedei — s még több vonalakkal, mely mozgalmak félre iamerhetlenül tanúsítják, miszerint minden egyes vidék mélyen érzi és sinyli elhagyatottságát, a világ forgalomtóli távol esését. — Merítsünk okulást azon szomorú tapasztalásból, miszerint ily élénk és sok oldalú mozgalom dacára is vasúti vonalak létesítésében mind eddig semmi eredményre nem juthattunk. Az eredménytelenség okát kutatva, be kell látnunk, hogy azt a szétágazó, vagy leg-alább is nem combinált, egymást kölcsönösen nem támogató, s nem a megyei általános közérdek figyelemben tartása mellett készült tervezetek O u okozták. Mindegyik tervezet saját érdekkörére szorítkozott, azért a megyei közönség általános érdekeltségét, pártolását ki nem nverhette. — Ezen állapotot tovább tűrni öngyilkosság. Nem látjuk-e, hogy a Balaton mellék roppant bor termését még most is csak azon módon szállítja a piacra, mint ez előtt egy századdal; pedig a Balaton melléki bornak főrendeltetése, legjobb piaca Steyer ország, hol a Balaton melléki túlságos cukor tartalmú must a Steyer sovány mustnak javítására nélkülözhetlek. — De tíz odáig szállítás költségei oly nagyok, hogv a miatt a kivitel lehetetlen, vagy csak igen lenyomott bor-ár mellett történik. Göcsejben százezer holdakra terjedő rengeteg erdőségek vannak, de az utépitési anyag teljes hiányában az utak oly roszak, hogy kora ősztől késő tavaszig onnét a szállítás lehetetlen. Az értékes műszaki, épület, és tűzifának annyi értéke sincs, hogy ellopásra méltassák. Korát túl élt fa roppant mennyiségben fekszik és rothad az erdőkben, s az illető birtokosok hogy megállapított üzem-tervi kötelességüknek a vágások kitisztogatásában elégséget tehessenek, kénytelenek drága napszám fizetés mellett a fát összehordatni, az erdőben elégetni, mert azt még ingyen sem fogadja el a lakosság. S midőn Göcsejben — a megye székvárosától 2—3 óra távolságban a fa ennyire értéktelen, a székvárosban egy öl tűzifa ára rendesen 12 frt, de ez is csak a legközelebb fekvő községekből kapható, mert a távolabbiakból a szállítási díj is többe kerülne. Ennek következése, hogy Göcsej vidéke pusztul, évről-évre néptelenedik. községek szünipotek meg létezni, adóvégrehajtások tömegesen történnek az ingatlanokra, mind ezek folytán a birtok annyira értéktelenedik, hogy gyakran a vételár nem fedezi a több évekről felszai rodott adótartozást. De a köznyomor fölötti meghatottság túlragadott a vasutak szükségességének bizonyítgatásában, holott az élet mutatja, miszerint a megyében nincs vidék, nincs számba vehető ember, ki a vasutak előnyét be nem látná, azok hiányának hátrányát sajnosait nem érezné, a létesítésre tőle telhető áldozatot meghozni hajlandó nem volna. Csoportosuljon tehát a megyének minden egyes birtokosa, hozza meg készséggel a megyebizottsági gyűlés által kiszabott áldozatot, teremtsen egy vasútépítési alapot, tartsa is fenn azt évenkinti m rsékelt pótfizetésekkel, mert csak igy lehetséges a megyei földbirtokosokra kivánatos vasúti vonalakat egymás után kiépíteni, mi ha nem történik, nem csak az évi jövedelmek csökkenésével, de a földbirtok általános elértéktelenedésével fog bűnhődni a birtokosság és méltán, mert pusztulását saját indolentiája okozza. — De van még egy és pedig igen közel fekvő indoka annak, hogy megyénk érdekében álló vasutak kiépítéséhez minden kitelhető áldozatot meghozzunk. Es ez azon roppant teher, melyet megyei és községi utaink kiépítésére, fenntartására évenkint viselni kénytelenittetUnk s melyek még sem elégségesek arra, hogy az esős őszi idő bekövetkeztével megyei utaink nagyobb része járhatatlanná ne váljék. — A jelenlegi viszonyok és körülmények között nem is lehet máskép, mert a körülbelül 50,000 forintnyi utépitészeti alapunkat 1200 és néhány hídnak fenntartása, nagy részben évenkinti újraépítések, legalább is 50 mértföldnyi megyei útnak tatarozása terheli. — Teljes lehetetlenség tehát, hogy azon aránylag csekély összeggel még a legszükségesebbet is létesíteni lehessen, különösen ha figyelembe veszszük, ,

7Zalamegye" tárcája. A szép révészlegény. tKoljt. ét vége.) II. Néhány hónap mult el Révész Pista találkozása után. A bánatos legény megtartotta szavát; abba a hajlékba, ahonnan egyszer kitiltották, nem lépett többé. Elmúlt a nyár. Beköszöntött az ősz lassú, csendem enyészetével. Hire kelt már Tihanyban is, Szántódon is, hogy milyen nagy szerencse érte az üreg Rózsa halász egyetlen leányát. Hálát adhat érte a jó Istennek; mert ez bizony nem mindennapi dolog, hogy aféle módos legény, mint a szántódi biró fia, aki egyetlen gyerek és az apja mindennap hat ökörrel jár ki a portájáról: olyan szegény láuyra vesse a szemét, mint Rózsa Rózsika. Hejh milyen heted-hét országra szóló lakodalom lesz ! A szántódi módos legéuyek, akik Vig Mihály biró uram Gábor fiával jó lábou állottak, már előre nagyokat gondoltak arra a lakodalomra, ami Szántódon lesz. Mert azt már mindenki tudta, hogy ott Tihanyban, a szegény Rózsa halász egyszerű kunyhójában csak nem fogják megtartani a lakodalmat. Hogy illenék az a gazdag szántódi biró fiához! Majd a tihanyi templomban szépen hűséget esküsznek egymásnak; aztán a java, az igazi dinom-dánom, ami már nem a szerető sziveknek, hanem a világnak vau szánva, az Szántódon lesz, a biró érdemes hajlékában. Tudta ezt szegény Révész Pista is. Annak a vasárnapnak reggelén, mikorra az esküvő kitűzve volt, — a sírból kelteknél halaványabbau ment ki a komphoz. Hanyagul dőlt a komp oldalához; bele révedt két bánatos szeme a Balaton hullámaiba. Azt sem tudta : mi történik körülötte. A révész-gazda oda ment hozzá; rátette kezét a báuatos legény vállára. — Pista ! mi bajod ? — Nincs én-nekem semmi bajom gazd' uram, csak elgondolkoztam a szegény legény sorsán. — Hejh Pista fiam ! nagy sor az, ami a te sziveden fekszik. Hiába tagadod; ott van a képeden. — Sokszor csal az gazd'-uram, amit emberi képen lát az ember. — Igazad lehet, édes fiam ; de a te képed még sohasem csalt meg engem. Ne vedd hát zokon, ha azt mondom: hagyd ide a kompot; tnenj el akárhova. Nem a tu jó szivednek való az, amit ma itten látnál . . El végzem dolgodat csak menj ; keress nyugodalmat. — Jól van gazd'-uram, hát majd keresek nyugodalmat. Isten áldja meg! Igy vált meg gazdájától Révész Pista és ment egyenesen, föl a tihanyi templom felé. Az öreg révészgazda elködösült szemekkel nézett utánna ; nehéz sóhaj tört fel szivéből, mikor elgondolta, hogy milyen lehet az a nyugodalom, amit ez a szegény megtépett szivii legény akar keresni! Révész Pista pedig ment, mint valami alva-járó, egyenesen a tihanyi szentegyházba. Már azt csak megnézi, meghallgatja, hogy miképpen beszél az, aki magának a jó Istennek hazudik, szemtől szembe, a szent oltár előtt. Meghúzódott szép csendesen az oltár melletti oszlopok egyikénél. Ott számlálgatta magában, hogy mi kor ment át a komp a szántódi partra, mikor jő vissza. A szentegyház órája mélabúsan verte el a reggeli kilencz órát. Most már itt lehetnek. Néhány pillanat múlva a nászmenet csakugyan bevonult a templomba. Fényes volt, mint ahogy a módosoknál szokás. Abban a fényben, pompában csak két sötét pont volt az oltár közelében. Egyik a menyasszony, sápadt arczával, elborult homlokával; a másik a dúlt arczu legény : Révész Pista. Azt kíváncsi szemmel nézte mindenki; ezt nem látta seuki. A sekrestyéből kilépett a pap; kezdetét vette az esküvő. Hogy fog hát beszélni a jó Istennel a szegény eleven- holt, sápadt lány, akinek vagy pokolra taszító hamissággal kell esküdnie, vagy némán, szótlanul összeroskadnia ? ! A pap odalépett az oltár előtt álló párhoz. Elő ször a legénynyel mondatta el azokat a formális feleleteket, amiket száz eset közöl legalább is hetvenben csak elmondanak anélkül, hogy annak nagy jelentőségére gondolnának. Vig Gábor, a vőlegény, hangosan, bátran elmondta a feleleteket, mint aki érzi, hogy igazat mond. Mikor a sápadt menyasszonyra került a sor, alig látszott azon valami jele az életnek; olyan volt, mint egy álltában megmerevült szép halott. Merőn nézett maga elé; meglátszott rajta, hogy lelke, öntudata teljesen megvan kuszálva s arról, ami vele történik, ugy szólván tudomása sincsen. Egyik násznagy oda állott egészen melléje és fü lébe súgta a feleleteket, oda-oda szólva neki: „No mondd Rózsika !" A szegény leány meg csak mondta gépiesen; nem tudott ő abból egy árva szót se. Nem vehette azt esküvésnek a jó Isten ; azért nem is róhatta annak a szegény áldozatnak üdvössége rovására. Már vége volt az esketési szertartásnak ; a menyasszony csak állott mozdulatlanul. Meg kellett szólítani, hogy induljon. Ekkor tölvetette réveteg szemeit. Pista abban a pillanatban lépett el az oszlop megöl s a két szerető lélek tekintete találkozott. Rózsika erős sikoltással tett egy lépést Pista felé h azután eszméletlenül hullt az oltár lépcsőire. A násznép közöl senki sem tudta önnek okát; mert az oszlop mügől kilépő legényt nem látta senki. Révész Pista dult arczczal hagyta el a templomot s ment egyeueseu a révpartra. Síire a komphoz ért, arcán ugy szólván semmi nyoma sem volt a lelki viharnak. Jelen szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.