Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-27 / 13. szám

ily fajta színielőadás a színművészetnek lealacsonyitása, majdnem megbecstelenítése. Az a különös, hogy azok a hatóságok, melyektől a daltársulatok helyi működését illetőleg az engedély megadása függ, majdnem kivétel nélkül belátják, hogy az efajta félreismert „m tí v é s z - z s e 11 i k" dédelgetése a jó ügynek, a valódi művészetnek rovására történik ; de azért még is csak elnézik visszaéléseiket. Most már pedig illetékes helyen is belátták, hogy a daltársulatok elszaporodása s kétesérzékii existentiája semmiféle tekintetben sem óhajtandó dolog ; azért megszorítást tettek annyiban, hogy a daltársulati engedélyért folyamodóknak az engedély megnyerése esetén 300 frt óvadékot kell letenniük. Ez egy kissé majd minden esetre apasztani fogja a daltársulatok számát; ami bizony nem lesz baj. Egyébként járják csak tovább az édes haza téréit; zengedezzenek szép magyar dalokat; éljenek s Isten kedvező kegyelméből vi rágozzanak is; csak jogkörüket, az engedélyszabta határt ne lépjék tul, s ne üssenek Tlialiának oltárt vásári bódéban, mert ezzel föllázítják nemzeti önérzetünket, arcunkba kergetik a vért. Ne idézzék föl a mult idők keserves emlékeit! Ezt kívánjuk tőlük joggal : a magyar nemzeti színészet érdekében. S ha bárhol és bármikor visszaélést tapasztalunk, hírlapírói kötelességünknek ismerjük azt leleplezni s arra az illetékes körök és hatóságok figyelmét fölhivni. Fölhívjuk kiválóan a közigazgatási hatóságok figyelmét s kérjük őket, hogy az ily daltársulati visszaéléseket (önálló színdarabok előadását) ne engedjék, ne tűrjék meg; mert egy két aféle kétes existentia érdemetlen (s mi több : kötelesség ellenes) dédelgetése által nagyot ártanak a nemzeti színművészetnek s vele egyátalán nem művelnek hazafias dolgot. Alispáni jelentés Zalamegye törvényhatósági bizottságának 1887. április hó 4-én tartandó közgyűlésére. Méltóságos Főispán Ür! Mélyen tisztelt közgyűlés! A törvény által tisztemül szabott kötelességemhez képest a törvényhatóság állapotáról jelentésemet, mely a legutóbbi rendes közgyűléstől vagyis mult évi oktober hó l étől ezen évi március hó 10-éig 5 hó és 10 napra terjedő időszakot foglal magában — következőkben van szerencsém előterjeszteni: A közegészségi állapot úgy a felnőttek mint a gyermekeknél a lefolyt időszak alatt általában kielégítő, sőt az egész megye területén teljesen kedvező volt, a mi nagy részben a kedvező időjárati viszonyokban találja magyarázatát. A beteg forgalom csak néha és csak egyes vidékeken emelkedett a rendes arányon felül, ekkor is a különböző kórnemek legnagyobb rész ben szeliden folytak le. — A gyógykezelés alá került betegségek közül ha tározottan az emésztő szervi bántalmak szerepeltek legnagyobb százalékkal, oktoberben már a légzőszervek hurutjai említést érdemlő számmal jelentkeztek és novembertől — a mely hónapban más évekéhez képest egyáltalán igen kevés volt a megbetegedések száma, — a különféle légzőszervi bajok túlsúlyra jutottak, a kórjelleg határozottan hurutosnak volt mondható. A hasi hagymáznak egyes szórványos esetei minden hónapban észleltettek a megye különböző vidékein, de legtöbbnyire enyhe lefolyással; gyógykezelés tárgyát képezték még a tüdőlobok, a csúzok különböző nemei, gyermekek közt pedig a bél és tüdőhuruton kivül a hökhurut, valamint vörhenynek, torokgyikrak és roncsoló toroklobnak egyes szórványos esetei. A perlaki járás alsó részeiben február hó első napjaiban a szemcsés köthártyalobuak több esete fedeztetett fél; a hatóság a főorvos úrral egyetértve — a ki a helyszínén személyesen is megjelent — a. szükséges óv- és gyógyintézkedéseket megtette, — nemcsak az iskolás gyermekek, de a vidék lakossága is megvizsgáltatván, jelenleg a kór állaga a következő: Kottoriban 23, Alsó-Vidoveczen 15, A.-Kraljeveczen 3, A. Domborun 1 és Hodosánban 1, összesen 43 eset. A betegek rendszeresen és a főszolgabíró személyes felügyelete mellett gyógykezeltetuek, lehetőleg elkülönítvék, beteg iskolás gyermekek az iskola látogatásától eltiltattak; minthogy a betegek belátva bajuk veszélyes voltát, a ren deleteket pontosan teljesítik, a gyógykezelés már eddig is kedvező eredményt mutat tel; — a járásbeli összes iskolás gyermekek orvosi vizsgálata folyamatban vau. A hatóságnak a jelzett baj terjedése tudomására jutván, a sorozó bizottságok elnökei, úgy polgári orvosai, a megye főszolgabirái, Kanizsa és Egerszeg város polgármesterei, szigorúan utasítva lettek, hogy a sorozás alkalmával e rendkivüli ragályos bajnak lételét figyelemmel kisérjék és a felmerülendő esetekről hozzám azonnal jelentést tegyenek, az eddig megejtett sorozásoknál az előfordult esetek hozzám be ís jelentettek, s ezzel kapcsolatosan a szükséges intézkedések meg is tétettek. A heveny fertőző kóroknak különféle nemei a lefolyt időszak alatt 14 községben öltöttek járványos jelleget, és miként a következő részletes kimutatás igazolja, 13 községben meg is szűntek, csupán egy községben maradt február hó végén további ápolás alatt 7 beteg. Ugyanis a járványokat egyenként felemlítve: A hasi-hagymáz B.-Fiired és B.-Tomaj községekben uralgott járványosán, e két község 2954 lakóssága közül megbetegült öt térti, 8 nő, 7 gyermek, összesen 20 vagyis a lakósságnak 0.(37° ,,-ka; a megbetegültekből meggyógyult 3 f. 7 n. 7 gy. 17 (85%) meghalt 2 f. 1 n. = 3 (15%.) Roncsolótoroklobban Bellatinczon 1378 lakós közül megbetegült 10 gyermek (a lakósságból 0.70°/,,), a betegekből gyógyult 5 (50°/

0), meghalt 5 (50%/ Kanyaróban Muraszerdahelyen 1112 lélek közül megbetegült 10 gyermek (0.90

u 0), meggyógyult 7 (vagyis a betegek 70%-ka), meghalt 3 (30%-ka). Vérhasban Kemenden 791 lakós közül betegült 3 férfi, 4 nő, 9 gyermek; - 16 (0.21%), gyógyult 14 (a betegek 87.5" ,,-ka), meghalt 2 (12.5%). A himlő Tormaföld, Döbréte és Rám 965 főnyi lakóssal biró 3 községben öltött járványos jelleget, megbetegült 1 férfi, 2 nő, 20 gyermek = 23, (22.5%); meggyógyult 1 férfi, 2 nő, 19 gyermek, összesen 22, (95.65%); meghalt 1. (4.35%). Vöihenyben Légrád, Zsid, Keszthely, Nemesbükk, Tapolczn és B. Ederics községben megbetegült 129 gyermek (vagyis a 16384 lakósnak 0.77

u u-a), gyógyult 95 (73.67%), meghalt 27 (20.91"/,,) és a hó végén további ápolás alatt maradt 7 (5.42%). — A mult évi védhimlőojtás 41 ojtási körben 37 ojtóorvo^ által teljesíttetett, beojtatott 16124 gyermek, ezek közül jó sikere lett az ojtásnak 16077 nél, összehasonlítva ez eredményt az 1885. évbeni ojtás eredményével, a midőn 15161 gyermek ojtatott, s jó sikerrel 15072, a különbség 1886-ban az ojtoltaknál 963 több letet mutat fel, a jó sikerrel ojtottaknál pedig 1005-öt. Viszontojtatott 1886. évben 10932 egyén, jó sikerrel 10370; 1885. évben csak 3951 egyén jelentkezvén a viszontojtásra, kik közül 3680-nál lett jó sikere az ojtásnak, itt is az eredmény 1886-ban 6981 többletet mutat, a jó sikerrel viszontojtottaknál pedig 6690-et. Bonevizsgálat teljesíttetett összesen 89 esetben, negyvenegyszer törvényszéki megbízás folytán, 48 esetben pedig rendőri tekintetből; a halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál: agy vérömleny 11, agyhártyalob 5, agyhűdés 3, gyomor és bél lob 1, hashártyalob 3, mérgezés 2, nyirkedénylob 2, belső elvérzés 2, halvaszülött 1, elvérzés lövésből 8, szívszélhűdés 1, hagymáz 1, mellhártyalob 1; — a rendőrieknél: megfulás 12, agyguta 5, agybénulás 2, tüdőlob 1, sorvadás 1, szivszélhűdés 9, tüdőguta 1, hal vaszülött 1, elvérzés 6, bélhurut 1, hashártyalob 4, mérgezési gyomorlob 1, megfagyás 3, és nyavalatörés 1. Külső hullaszemle rendőri tekintetből teljesíttetett 48 esetben, súlyos sértés bejelentetett 43. Öngyilkosságot 28 egyén követett el, kik közül 3 kútba ugrott, 3 mérget vett be, 11 pisztolylövéssel, tizenegy pedig felakasztással vetett véget életének; öngyilkossági kísérlet volt 2, az illetők azonban megmentettek. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 52 egyén esett áldozatává, és pedig vizbefult 17, megfagyott 9, véletlenül elégett 3, lórugás folytán szenvedett agyrázódásban halt meg 1, feldűlt terhes szekér által agyonnyomatott 4, véletlenül agyonlövetett 3, leforrázás általi égési sebekben halt el 2, leomló agyagpart alá temettetett 2, vasúti gőzmozdony által elgázoltatott egy, magasbóli leeséskor agyrázódást szenvedett 2, malomkerék lapátjai által agyonzuzatott 1, szekérrőli leeséskor gerinccsigolatürést szenvedett 1, széngőzben megfúlt 4, lehullott fagerenda által agyronesolást szenvedett 1 és alvásközben a leomlott szobafal alá temetve megfúlt 1. Elmekór 10 esetben lett hivatalos beavatkozás tárgya, a betegek közül 1 meggyógyult, 4 mint cseu des őrült házi felügyelet és gondozás alatt hagyatott, 5 pedig mint közveszélyes, az országos tébolydába szállíttatott. Veszettség gyanújába állott eb által a lefolyt időszak alatt 7 egyén maratott meg, kik lehetőleg azonnal orvosi kezelés és felügyelet alá vétetvén meggyógyultak, illetőleg maíg valamely gyanús kórtünet egyiken sem észleltetett. — (Vége köv.) A zala egerszegi önsegélyzö-egylet közgyűlésé A zala-egerszegi önsegélyző-egylet évi közgyűlését f. hó 20-án tartotta. Fischer László vezérigazgató úr a közgyűlést az alapszabályok 43. § a értelmében hatá rozatképesnek nyilvánítva s a szép számban megjelent egyleti tagokat üdvözölve, a közgyűlést megnyítottnak nyilvánította. A közgyűlés tárgysorozata értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére Holczer Ferenc és Lachenbacher Ferenc választattak meg. Felolvastatott az igazgatóság évi jelentése az 1886. üzleti évről. A jelentés szerint a lefolyt évben sem fordult elő olyan esemény, mely az egyletre akár anyagilag, akár erkölcsileg káros hatással lett volna, sőt ellenkezőleg az egyesület folytonosan a fejlődés stádiumában van, amit leginkább ama ténykörülményből láthatunk, hogy az 1887. évben megalakult 12-ik csoportban a beiratkozások a várakozást is meghaladó számban ! történtek, amennyiben e csoport törzsbetétei a 2600 Ide iroui pelájbászszal. Mit ki nem mondhatok szájjal. A merre jársz, rózsa terem, Virul az égó szerelem, Csak egy szelid pillantást ejts, Nyilik muskátli, nefelejcs. Szakítanék egy virá<?ot, fudom, te azt nem is bánod. Jaj. — de féiek, hogy az apád Hátamhoz méri a Kapát! Másnap azonban erőszakos kézzel, s egy még erőszakosabb tégla darabbal le volt dörgölve az asztalról a vers. — Ugy látszik, a szép Ciliké nem akarta megérteni, mit beszél az a bokrétába kötött sok virág, vagy az apja nem akarta, hogy Ciliké megértse! — De ha minden virág beszél egy magában is, mennyit beszélhetnek azok koszorúba kötve! Az a menyasszonyi koszorú, melyet oly híven őriznek a nők, mennyi szépet tud beszélni még akkor is, mikor az örömében síró menyasszonyból már pápa szemes nagymama lett! Hát még a művésznők koszorúi, azok már egész hosszú litániát elmondhatnának dicsőségről, hódolatról, imádatról ... de jó, hogy nem jár el minden virágnak a szája. Csak azt az egyet nem értem, hogy annyi közlékeny virág mellett mért kérdezzük épen a virágok ellenségétől, a prózai cserebogártól, hogy: „rózsámé leszek-e?" — Már majdnem befejezném a virágok beszédét, ha eszembe nem jutna még a nagy családu rózsának egy sajátságos válfaja, melynek csak latin nevét tudom, ugy hivják, hogy: sub rosa. Mennyi minden elfér ennek az árnyékában, a mit egyik ember ugy sub rosa mond a másiknak, de meg mennyi minden kimász onnét az árnyék alól, s napvilágra jön, a minek bizony Petőfiként „jobb lett volna in aeternum sub rosa maradnia." Ez a különös virág pedig onnét vette nevét, liogv hajdan a gyónószék fölé fehér rózsát tettek, s igy sub rosa, a rózsa alatt számlálta el vétkeit a bűnös ember. Mennyit tudna ez a rózsa a gonosz világról beszélni, ha az egyházi törvények hallgatásra nem köteleznék! Különös, hogy a nyugtalan ember semmivel sem elégszik meg. — Mennyi virágot alkotott a teremtő;-— hogy felékesített velük erdőt, mezőt, hegyet, völgyet; — s az ember még többet kíván, nem csak kézzel csinál virágokat, melyek bizony minden szépségük mellett is csak a múmiák szerepét játszák a virágvilágban, hanem fantásiája is alkot még más virágokat. — Nem elégszik meg avval, amit az élő virágok beszélnek, teremt magának képzeleti virágot, hogy ez mondja el, a miről a többi hallgat; — a mit a teremtő el akart az ember elől rejteni, azt mondja el az emberi képzelet alkotta csodavirág, ez beszéljen arról a világról, hová nem hat az emberi tudás, még a képzelet is alig. Ilyen volt a rege szerint őseinknél a világzárvirág. — Erről írja Jókai Bálványos várá ban, hogy a kit az égiekhez követül akartak küldeni, annak szájába tették, a mitől ez bizonyos lethargiába esett, magyar mithologiai kifejezéssel: elrejtőzött, s midőn felébredt, elmondta, hogy mit kivánnalt az égiek. Meglehet, hogy őseinknél ilyen csoda ereje volt ennek a virágnak, de ha mi tennénk vele kísérletet, nekünk bizony csak azt felelné : „Mi sors van irva oda fent, Kérdezze, a ki dőre J" Ilyen képzeleti virág a varázsvirág: ,.A mely virul száz év alatt, — S száráról a csodás növénv Csak szeplőtlen kéznek szakad."5) Ez a virág megóv minden gonosztól. A mely virág, a mely növény pedig beszélni nem tud, az másként szolgál az emberiség hasznára. Mily jó szolgálatot tesz az útifű, mikor az embernek a talpára kötik. Ez annyit tesz, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet; — a lapulevél, melybe a nóta szerint betakaródzik a szegény cigány legény; —a bokor, mely „szállást ad a betyárnak;" — a káka, melyen sok scrupulozus ember pacienee-ot játszik, midőn csomót keres rajta; — a köles, melyről a példabeszéd így szól: fizet, mint a köles. — Ez'a növényvilágban bizonyosan épen olyan készfizető kezes, mint nálunk embereknél az öreg harang; — a fügefa levele, melyről igy zeng a dal: „Elvágtam az ujjam, de nem fáj, Fügefa levele hullott rá, 5) Tompa Mihály : Az ürdögszekérröl. Fügefa levele gyógyíts meg, Kedves kis angyalom csókolj meg t" S meg is gyógyítja vagy az egyik, vagy a másik, vagy a fügefa levele, vagy a csók. — A száraz jegenyefa, az a búbánatos emberek fogasa, mert azt éneklik róla: „Nincsen kedvem, mert elvitte a fecske, Egy száraz jegenyefára feltette." Igaz, hogy sokkal többet ér, mikor az ember a búbánatát akaszthatja szegre. Hát a nyirfa, meg a mogyorófa! Ezek is sok hasznos szolgálatot tettek az előtt az emberiségnek, — egyik vesszejével az iskolában, másik pálcájával az igazságszolgáltatás terén. Ezek nem szóval, de tettel szolgálták a hazát; nem beszéltek, hanem ugyancsak megszólaltatták az embereket. Most már nyugodtan virulhat mindegyik az erdőn, s nyugodtan alhatik miattuk a pajkos nebuló is, meg a szegény delinqueus is. •— De van a növényvilágnak egy terméke, a mely az embernek minden szolgálatot megtagad, ez a falra hányt borsó; — ez a tagadás szelleme, a hiába való igyekezet jelképe a növényvilágban, mintha folyton azt beszélné: nem, nem, nem, azért sem! — Aztán tudja isten, hasznos-e, nem haszuos-e, de csudálatos, egy fa az uborkafa: —- még nem láttam embert, a ki le nem pottyant volna róla, ha felmászott rája; pedig nem is magas; — csakhogy akadnak apró emberek, a kik még erre is kapaszkodnak. — Minthogy pedig minden tömörül, minden consolidálódik a világon, minden nemzet államot igyekszik alkotni, nézzük a virágokat, minő államot képeznek ezek? — Mouarchicus államot, mert királynőjük van: a büszke rózsa. — S bár a növényélet, a virágok élete, minden feltevés szerint sokkal régibb, mint az embereké és állatoké, még sem álltak elő azok történetében olyan rázkódások, mint ezekében. Nem a kert virágairól akarok szólani, 'mert ezek olyanok, mint az emberek között a jó családból valók, — ezek nem szoktak revoltálni; — hanem vannak vádon nőtt, pusztán termett fakó virágok is, vannak olyanok, melyek homokbuckán, kősziklán tengetik nyomorult életüket, ezek lehetnének a virágvilág sociál democratái,