Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-06-08 / 23. szám

4. A kí kölcsönt vesz fel, tartozik egy ismerős jótálló egyént állítani, a kinél évenként szokott dolgozni s úgy annak ajánlatára és jótállására kaphat kölcsönt és a kölcsönt felvevőnek ki keli nyilvánítania a felvételnél, hogy mire akarja a felvett kölcsönpénzt fordítani; mert csakis kenyérre, főzeléki cikkre, ruhára, téli tűzifára és téli időszakban fizetendő házbérre kaphat csak kölcsönt. . 5. Ha a kölcsön felvevő a visszafizetést havonkmt pontosan nem teljesíti, az elmulasztott havi részlet a másik utánna következő hó elején vagyis egy hét múlva bírói végrehajtás utján rajta, vagy esetleg jótállóján megveendő; a végrehajtási halasztás csak úgy engedhető meg, ha azt igazolni 'tudja, hogy betegség miatt nem tudott dolgozni, s így keresetképtelen volt. Ü. Ha a kölcsönvevő folytonos betegeskedés miatt a kölcsönvett pénzt visszatéríteni nem tudja, és a közbe meg is hal s utódai sem képesek visszafizetni: akkor az, az ezer forint kamataiból lerovandó; a tőkéből semmi esetre sem rovandó le, sőt a fennmaradóit ezen kamatok tőkésitendők az egylet javára. 7. A munkás egyén, a ki a téli hónapokban nem vett fel kölcsönt, a nyári hónapokban pedig megbetegszik és így keresetre, vagyis munkára képtelen és azt be tudja bizonyítani, azon esetre az a nyári hónapok alatt is kaphat kölcsönt és ha azon egy évi nyári hónapokban visszafizetni nem tudja, akkor a reá következendő nyári hónapokig a visszafizetés elhalasztható. 8. Az adományozott ezer forint alaptőke pénz akép kezeltessék, hogy az átadott ezer forintról szóló tőke takarékpénztári könyvecskéje a munkás egylet elnökénél fog letétetni vagyis elhelyeztetni és ha az egyleti pénztárnoknak szüksége lesz pénzre a kölcsön kiadás végett: akkor az elnökkel és egy vagy két választmányi taggal meghatározzák, hogy körülbelül mennyi kell a jövő hóra kiadásra és mindig a hónap utolján a meghatározott összeg a pénztárnok által a takarékpénztárból kiveendő és a könyvecske a pénz kivétele után az egyleti elnöknek visszaadandó. 9. A pénztárnok tartozzék, ha minden hónap végével nem is, de minden negyedévben a pénz kezeléséről számadást az egyleti választmány tagjainak bemutatni, a mit is azok megvizsgálván, a fölfedezett hiányt a pénztárnok megtéríteni köteleztetik, az évvégével pedig az évi számadást az egyleti nagygyűlésnek tartozik beterjeszteni. 10. A kölcsönből visszatérített pénzt, mihelyt az 50 frtra felszaporodik, a pénztárnok tartozik a takarékpénztárba beadni, nehogy ott kamat nélkül álljon. 11. Minthogy ezen adományozott ezer forint tőkepénznek főcélja az, hogy annak kamata szegényebb munkásnép segélyezésére fordíttassék, ennélfogva azon megtakarított kamat összeg, a mely évenkint a betegségi vagy halálozási eset miatt a lerovandóságon felii 1 befizettetik, azon összegből az elaggott, munkaképtelenné vált becsületes munkások a választmányi tagok belátása szerint kapjanak évi segedelmet. De az olyan munkás, a ki fiatal korában a keresetét a fölösleges ivás és dor bézolás által elpazarolta, az olyan egyén ezen tőke kamatjából segedelmet nem kaphat, minél fogva figyelmeztetjük, tanácsoljuk, sőt kérjük is a szegény munkás osztályt, hogy ne szoktassa magát, sem pedig gyermekét a fölösleges evés-, ivás- és dorbézoláshoz, a mely eszét veszi , testi erejét gyengíti, egészségét idő előtt elfogyasztja és ez által öreg napjaira mit sem tud megtakarítani és végre csak is koldulással lesz kénytelen életét fentartani, a mely által az olyan egyén önmagának, úgy a társadalomnak is terhére és megvetésére válhatik. Ellenben ha fiatal, egészséges korában szorgalmasan dolgozik és mértékletesen él, épen a fentirtaknak ellenkezőjét érheti el, vagyis elméje, egészsége és testi ereje tovább tart, mi által öreg napjaira valamelyes összeget mégis takaríthat és így sent magának, sem másnak terhére nem válik és vigasztalja öreg napjaiban azon öntudat, hogy saját iparkodása és Isten után fenn tudja tartani; mert a ki józan ész, iparkodás és takarékos életmód által segített magán, azt az Isten is meg fogja segíteni, mig ellenben a dologtalan, részeges egyént sem az Isten, sem az ember nem segíti. Bár ezen tanácsnak lenne haszna!! 12. Azon ezer forint tőke alappénzt olyképen vélnénk kezelendőnek, hogy mivel a munkás osztálynak köznapon munka ideje van, annálfogva nem is ér reá sem a kölcsön ielvevésére, sem pedig a vissszafizetésre, legjobbnak gondolnánk, ha minden vasárnap a reggel 8 órától 10 óráig a intse vagyis az isteni tisztelet előtt eszközöltetnének a kölcsön kiadások és visszafizetések és pedig az egyleti elnök vagy annak hátráltatása esetében egy választmányi tagnak jelenlétében, a ki is a kölcsön felvételéről szóló okmányt, mint tanú aláírná. Végre befejezzük iratunkat azon óhajunk- és kérésünkkel, hogy minden emberbarát, a ki hazáját és annak becsületes munkás osztályát úgy szereti, mint felebarátját, a mely osztály nélkül nem élhetünk, járuljon tehetsége szerint ezen általunk adományozott csekély alaptőkepénzhez, inert csakis ez által menthetjük meg hazánkat és társadalmunkat a socialismus, nihilismus, communismus és anarchismus szörnyetegétől, ha a szegény munkás osztálynak adunk illendő keresetet a megélhetéshez és segélyt nyomorúságában. Isten segélje hazánkat és annak becsületes és szorgalmas polgárait !! Kelt Budapesten, 1884. évi március 15-én. Farkas Dávid s. k. z -egerszegi választókerület képviselője és neje Fiizik Mária. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos Értesítője. Jegyzőkönyve a zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen 1884. évi rnájus hó 4-én tartott rendkivüli közgyűlésének. Jelenlevők: Háczky Kálmán elnök, Skublics Jenő alelnök. Tarányi Ferenc, Szily Dezső, Nagy Gyula, Isóó Alajos, Farkas József, Skublics István, Baranyay Ödön, Csertán Károly, Beekker Antal, (Jsertán László, Bessenyey György, Pallini urodalom részéről Zathureczky Zsigmond, Königmayer János, Szűcs István, dr. Mangin Károly, Strausz Sándor, dr. Gyömörey Vince, Sélley László, Skublics László, Szigethy Antal egyesületi tagok, ez utolsó úgyis mint jegyző. Elnök úr a szép számmal megjelent tagokat örömmel üdvözölvén, a közgyűlést megnyitotta, melyen a következő ügvek tárgyaltattak s intéztettek el. 21. Felolvastatván az 18S4. évi március 11-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve, egész terjedelmében észrevétel nélkül helyben hagyatott, hitelesíttetett; a hitelesítő aláírás teljesítésével Isóó Alajos és Farkas József urak megbízattak, kik egyszersmind a jelen közgyűlés jegyzőkönyve hitelesítésére is felkérettek s megbízattak. 22 179. Elnök úr előterjeszté, hogy a szövetkezett gazdasági egyesületek 1884-ik évi tavaszán Budapesten tartandó közgyűlésén az egyesület képviseletére a ín. é. december lii-ki közgyűlés 104. 219. 260/300. sz. a. hozott végzésével kiküldött Skublics Jeuő úr betegeskedése, Bessenyey Ernő úr közbejött elfoglaltsága miatt meg nem jelenhetvén, helyettök más tagok választása kívántatik. A vett értesítés szerint a f. évi május hó 12-én s esetleg következő napjain Budapesten az országos gazdasági egyesület „Köztelkén" megtartandó szövetkezeti közgyűlésen a Zalamegyei gazdasági egyesület képviseletére Háczky Kálmán úr a zalamegyei gazdasági egyesület elnöke szavazati joggal, Königmayer János ur az egyesület alapító tagja tanácskozási joggal biró tagnak megválasztattak, részükre megválasztásuk igazolásául jelen végzés kiadatni serről a szövetségi bizottság értesíttetni haároztatott. 23180. < Hvastatott Tarányi Ferenc úr egyesületi tag által beadott következő írásbeli indítvány: „Zalaniegyének nagyrésze a helytelen osztályba sorozás és ebből kifolyólag az új megadóztatás által a lehetőleg súlyosan terhelve lévén, felkérem a t. gazdasági közgyűlést, miszerint tekintettel egyfelől arra, hogy már az osztályozási vidékek kikerekítésénél számos, a lehető legrosszabb helyi viszonyú község magas tiszta jövedelmi fokozatok alá esett, mely fontos körülmény az osztályba sorozásnál egy általán figyelembe nem vétetett; más felől tekintettel arra, hogy egyes becslőbiztosok felületes, vagy értelmetlen eljárásukkal megteremtették azt a szánandó helyzetet, miszerint számtalan egyesnek 200 és akárhány községnek 100—150 " ,,-val emelkedett az adója: mindezeknél fogva az annyi jóravaló honpolgár létkérdését fenyegető bajok orvoslása végett minden esetre oda hasson, hogy a legközelebbi megyegyűlés kebeléből egy több tagu küldöttség menesztessék a nmlgú m. kir. pénzügyminiszter úrhoz, a mely küldöttség feladata legyen a fentemlített körülmények felderítése és annak kieszközlése, hogy az egyéni felszólalások alkalmával lehetőségig a helyes és igazságos arány fel állítása elrendeltessék. Végül hogy ezen szomorú állapotnak hirlapilag is kifejezés adassék." Az indítvány elfogadtatván, a közgyűlés határozata értelmében Zalamegye tekintetes törvényhatósági bizottságához a következő átirat s illetőleg kérelem intéztetett: „Tekintetes törvényhatósági bizottság! A földadó szabályozásról szóló 1875. 7. t. czikket módosító 1881. XL. t. c. 9. §-ra hivatkozással a kataszteri igazgatóság által a kataszteri munka alapján kivetett új földadó összegek felől az értesítvények az egyes adózóknak a megye legtöbb községében kézbesítve levén, méltó elkeseredéssel tapasztalja a birtokos közönség, hogy a legüdvösb célra irányzott, szerkezetében elég óvatossággal, körültekintéssel és az alkotmá nyos élet legbecsesebb követelményének az önkormány zatnak elvére fektetve, alkotott törvény is mily kárho zatos eredményeket szül, ha annak végrehajtása oly egyének kezeibe kerül, kik a törvény szellemének, céljának és rendelkezéséinek helyes ismeretével nem birva, vagy azt követni nem akarva, a törvény végre hajtás kellő felfogásának színvonalára emelkedni nem képesek. Az 1875. VII. t. c. célja volt „a földbirtok arányos megadóztatása céljából minden földbirtok tiszta jövödelmét újból kinyomozni:" és mégis dacára annak, hogy mig az 1883. III. törvénycikk szerint az 1883. évben az összes egyenes földadó 27,284,510 frt volt, az 1884. évre pedig az 1883-ik évi 40. t. c. 1. §-a által 26.000.000 frtban állapíttatott meg, így az egyenes földadó az egészben 1.284,510 frttal kevesebb, mégis Zalamegyében majd minden egyes birtokosnál 100—150 százalékkal s akár hánynál 200 százalékkal emelkedett az adó, holott Zala megye t?z országnak éppen nem oly része, melyen akár kereskedelmi forgalmi, akár gyári ipari, közlekedési vagy bármily viszonyainál fogva a földbirtok jövedelme terményeink kereslete s értéke ily óriási arányban emelkedett volna, hanem kétségtelen, hogy a törvény végrehajtásánál követtettek el a hibák, melyek a földbirtokot ily érzékenyen sújtják, a mennyiben t. i. már az osztályozási vidékek kikerekítésénél számos, a lehető legrosszabb helyi viszonyú községek magas tiszta jövödel mi fokozatokba soroztattak, mely fontos körülmény az osztályba sorozásnál egyátalán figyelembe nem vétetett, más felől az egyes becslő biztosok felületes, értelmetlen, a viszonyok és tényezők kellő ismeretével nem biró, gyakran erőszakos eljárásukkal teremtették niege helyzetet — mig a kerületi bizottságok engedve a hivatalos személyek erőlködéseinek is, a felmerült hiányokat, panaszokat felületes elhamarkodással ütve el, a sérelmek orvoslását éppen nem eszközölték. Ezek folytán tisztelettel kérjük a tek. törvényhatósági bizottságot: a) méltóztassék egy bizottságot kiküldeni, mely a fentemlitett körülményeket concret részleteiben összeállítva feliratba foglalja; b) méltóztassék a megye mindegyik vidékéből öszszeállitott számosb tagból álló küldöttséget a kir. pénzügyminiszter úrhoz meneszteni a végett, hogy c) tekintetbe véve miszerint mindezen sújtó sérelmek melyeknek a törvény engedte eljárás utján az egyesei, részéről orvoslása már nem eszközölhető, de hogy létezkiszügellő figurák művészi kidolgozásától. Rajta a következő felirat olvasható: „ENGEM CHINÁLTATOTT LOSONCZI ANTAL 1548í< Hasán a melegbor számára készült csapok antikok után stylisált oroszlán főből indulnak. Az egész óriási kancsó egy sekély tálban nyukszik. E terem a legválasztékosabb s a fényűzést legjobban jellemző tárgyai mégis az ősi ékszerek: forgók, lánczok, násfák, kötők, boglárok, nyak-ékek, keresztek, párták. Valóban szánalmas azok helyzete, kik — mint én - oly vakmerő vállalatba bocsátkoznak, hogy a kiállítást leírják. — Alig van oly tárgya az egész tárlatnak, a melyről iveket nem lehetne írni, hát ha még az egyes művek érdekesnél érdekesebb történetére is ki akarna a szerencsétlen tudósító terjeszkedni. - Most már tessék a sok ezer közül csak a nevezetessebbeket is egy ceruzavonás illustrátio nélkül bemutatni úgy, hogy szemlélőit kielégítse az ember. No de ne türelmetlenkedjék a kegyes olvasó, nem soká fárasztom már kimerült idegeit! Ma reggel, midőn szabóm kabátomat meghozta, azt mondja: „Tessék ennek a „fagonját" megnézni! " A gallér állását értette. Egy órás a váczi utcában vevőjét a kirakat elé állította.'kevéssel később óráinak a fazonját dicséré, most meg valamiféle avatott műkritikus hangoztatja fülein hallatára itt az ékszer szekrény előtt a magyar ékszerek zománcainak fazonját. Úgy megharagudtam erre a fayon szóra, hogy többé számon sem bocsátom ki; kérem hogyne, mikor a kifli, cipő, asztal kabát s a szemkápráztató ékszerek egy s ugyanazon rangon biráltatnak el általa. Nézzük sorban mi is még e régi ékszereket. Nem olyan tarkák azok, mint a mai készítmények, tán olyan pompás bársony vagy selyem tokban sem adattak el, uunt a mire mostani ekszereseink azt szokták mondani hogy a tokja is majd annyit ér, mint tartalma, de mégis van valami varázs csillogásaikban, valami tetsző, a mit nagyobb technikával, tárgyiasabb felfogással és nagy monogrammal készített modern ékszereinknél hiába keresünk. — A násfák egy egész szekrényt foglalnak el és pedig külön rudácskákon a növényi elemekkel díszített, külön a madárvilágból és stylisált állatokból képzettek és külön végre a mithologiából kölcsönzött figurális diszítéstiek. Legcsinosabbak köztük a liatytyúval és pelikánnal képzett násfák, melyek közepén az említett madár alakok vannak körülvéve csillogó drága kövekkel s mozgó függő díszletekkel. A láncok közül Izabella-féle gyöngyös lánc, melynek mintájára Budapest Stefánia első látogatása alkalmából a trónörökös pár, részére készíttetett. - Nem kevésbbé nevezetesek a főpapok régi keresztjei. Tán úgy is azért viseltek s viselnek főpapjaink oly súlyos kereszteket nyakláncaikon, mert az életben nincs egyéb keresztjük, mint pl. legtöbb: boldog család-apának. — Odább a drága forgók, büszke főt díszített kalpagok szép kócsagjai, domború mellre szabott atillák, bekesek, budák szép gombjai mily nagyszerűek a modern dísz magyar cilinderére, frakkjára s egyéb szalonias járulékaira? A következő termekben asztali szerek és hadviselési eszközök, ékszerek vegyesen vannak kiállítva. ÍJgy látszik, az egyházi kincseknél hagyott atyafi, mégis épkézláb menekedett ki veszedelmes üzelmei közül, inert már megelőzött bennünket s ott magyarázgat egy asztal készletnél. Mint régi ismerősét úgy szólít meg: „Hát az úr mán mégis csak okosabb ember, mint magam, elliiszi-e azt, hogy az az ember, a ki ilyen kis keskeny kanállal evett, aztán ilyen nagy pohárból ivott, azokat a nagy kardokat forgatta?" Biz ez kényes kérdés, sem a jogi, sem a philosophiai facultásokra nem tartozik, mit is mondjak már neki!?... Hát hol látta földi, hogy a húst kanállal egyék ; tán csak nem gondolja azokról a hősökről, kik nagy karddal verekednek, hogy nagy kanál lal egyék a levest. „No már értein mondja ezeket csak az asszonyok, meg- a gyerekek kaszálták! Lássa az úr én azt mindjárt gondoltam, hogy ez a kis kanál meg a nagy pohár nem illik össze" — és nyugodtan folytatta tovább vizsgálódásit. - Épen a szebeni Hann Sebők-féle gyűjteményt nézegettem, mint kétségtelen bizonyítékát a szebeni ötvös céh régi hírnevének, midőn eszembe jutott pár fölírat lejegyzése. Érdekes épen egv Halni készítményeiről, tán szívesen veszi az olvasó közlésüket: So oft mit kühlen Wein die Kantié 111,111 wird lieben Süli Herr Sebastian Hann I11 Lieb und Lob leben. — Közel az ajtóhoz egy kókus poháron szintén jellemző felirat olvasható: „Az ki izik XII. meg evei, rézeg lezen 1574. — Még száz tiligrann munka: Napoleon ezüst sodrony szobra, gomb nagyságú zsebórák, pár keleti drága zománc edénv van hátra, mint nevezetesebb megtekinteni való s az ötvös-mű kiállítást,— az-az pár -tárgyát megszemléltük. Hogy mi volt indító oka és célja az ötvös-mű kiállításnak, azt első közleményemben megkísértettem előadni. Ma napság vitéz őseink fényes megjelenése nem sokat lendítene hazánk ügyén, midőn a nemzetközi háború folytonosan folyik, de a tudomány, irodalom és művészet kevésbbé veszélyes fegyvereivel. A ki az ötvös-mű kiállítást végig nézte, vagy a képes nagy katalógust (3 frt a kiállítás gondnokságánál előfizetés utján") az meggyőződött arról, hogy hazánknak a műipar terén is van és pedig szép múltja. Ha az ott megfordult iparosok e fényes emlékek néma beszédeit megértették s okulva előbbi műiparunkon, versenyre kelnek a külfölddel: akkor remélhetjük nemzeti iparunk nemes önérzetének feltámadását.