Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-10-08 / 15. szám

gaszkodásának azon férfiú iránt, aki a város tanügyének felvirágozására oly jelentékeny áldozatot hozott. A rendező bizottság a napról napra szakadó eső' dacára fáradhatlan tevékenységet fejtett ki. — A város és Polgárváros határvonalán diszes diadal kapú állíttatott, melynek létrehozása körül az oroszlán rész l'öltz Pál, Hoffman Arnold és Mészáros Sándor rendező bizottsági tagokat illeti. A nemzeti lobogókkal és koszorúkkal díszített diadalkapú közepén Magyarország, jobbról a püsküki, és balról a városi cimerek s a külső oldalon „Isten hozott" a belsőn pedig „Isten veled" feliratok díszelegtek. — Szeptember hó 30-án d. u. pontban 3 órakor 25 30 kocsin kivonult a küldöttség a városból s a dobogónál várta be az ünnepelt férfiú megérkezését, kit Sümegről Szántóig Soós Pongrác sümegi szolgabíró, Szántótól pedig < íüde Lajos keszthelyi szolgabíró és Reischl városbíró urak kisértek. — Mozsár-lövések jelezték megérkezését a dobogóhoz, hol Lénárd Ernő városi ügyész üdvözölte meleg szavakban a város nevében, melyre a nemes főpap válaszolva, kijelenté, hogy Keszthely város lelki ügyeit mindenkor szivén fogja viselni. — Szavait a jelenvoltak szűnni nem akaró éljenzése követé. A bevonulás a városba valódi diadal menet volt. A diszkaputól a grófi lakig a tanulókon kívül nagy számú közönség foglalt helyet. A grófi lak bejáratánál a teljes díszben megjelent tűzoltók voltak felállítva. ' Őnagyméltósága legelsőben a súlyos beteg grófnál tette látogatását s azután lakosztályába térve, fogadta a vidékbeli papság tisztelgését, majd Glavina Lajos főispán és Svastits Benó alispán urakat, kik ez alkalommal szintén Keszthelyre utazván, magas jelenlétek által az ünnepély fényét emelték. — Tisztelegtek még a helybeli közigazgatási szolgabiróság, a kir. járásbíróság, kir. közjegyzőség, kir. adóhivatal tisztviselői, a városi tanács, a m. kir. gazdasági tanintézet tanári kara, az izr. hitközség, a polgári-, felső leány- és községi népiskolák tantestületei, „végül az önk. tűzoltó-egylet elnöke és tisztikara. () nagyméltósága az egyes küldöttségeknek, szokott lekötelező nyájasságával köszönte meg a szíves figyelmet. Utoljára fogadta a zárda-nők elöljáróinak tisztelgését. — ()któber hó 1-én pontban tiz órakor Onagyméltósága a róm. katli. plébánia templomban fényes egyházi segédlet mellett tartotta a szent misét, melynek végeztével Kemenes Ferenc veszprémi kanonok őnagysága, a jeles egyházköltő és hírneves szónok alkalomszerű s emelkedett szellemű egyházi beszédet tartott, melynek végeztével püspök úr (jnagym éltósága a fényes segédlettel körmenetben s tengernyi nép kíséretében indult a felavatandó zárdához, ott a kápolnát felszentelte, a zárda épületet felavatta s a földszinten levő óvoda teremben a jelenvolt diszes közönséghez intézett kitűnő szónoklat ' után az épületet a szürke nénikék rendjének átadta. — Ezután a körmenet a templomba tért vissza, „Te Deum" tartatott, mely után a magas vendég harang zúgás között ^szállására vonult. Püspök úr ((nagyméltósága október hó 2-án reggel 7 órakor a zárda kápolnájában szent misét mondott s 9 órakor fényes kiséret mellett városunkat elhagyta. A búcsúzásnál köszönetet mondott a város által tanúsított szives fogadtatásért s legmagasabb megelégedését fejezte ki az ünnepély alkalmával tanúsított példás rendért. — Kisérje az ég áldása a nemes lelkű főpapot, aki ezen üdvös intézetnek tetemes költséggel való felállítása által Keszthely város közönségét örök hálára kötelezé. Végül elismeréssel kell megemlékeznünk az ünnepélyt rendező bizottságról, főkép pedig Baksay Sándor és Pöltz Pál urakról, a helybeli önkéntes tűzoltó-egylet parancsnokai- és működő tagjairól, úgy a rend fentartására felkért bizottsági tagokról, a bevonulás, valamint az egész ünnepély alatt kifejtett buzgalmukért. Ennek köszönhető, hogy a rend az ünnepély alatt legkevésbbé sem volt megzavarva. A Varren Josiah úrtól felállított coloniák közül az egyik: „utópia," a másik nem kevésbbé jelemzőleg „uj-idő" cíniíí nevet viselt s az egyéni függetlenségre („Sonv ere ni tat des Individuums") voltak alapítva. Az alapító s követői tanai szerint az emberi társadalom niegjavulására elvül csak az egyén legfeltétlenebb függetlensége és korlátlansága szolgálhat. Ennek következtében az „utópiában" ugy mint a „modern-timesben" mindenki azt tehetett, amit akart. A szülők semmi hatalommal sem birtak gyermekeik fölött, oly viszonyban álltak egymáshoz, mint szabadon szerződött felek; a szerződést mindenki felbonthatta, ha neki tetszett. A gyermekek még a neveletlenek is — szabadon eresztettek és idegen szolgálatba léphettek. Magától értetődik, hogy férjhez menetelnél vagy nősülésnél leány és fiú hajlamaikat követték csak, ép ugy mint a hogy tőlük függött elválni és uj házasságot kötni is. Sőt maga az erkölcs sem több ezen körökben puszta ízlésnél, vagy tisztán személyes ügynél, a melyhez harmadik személynek semmi köze, s melybe más bele sem avatkozhatik, fenyegesse bár a közjólétet, vagy legyen arra bármily káros. Josiah Varren urnák ifjoncaiból nők és férfiak nagy számmal, alapító mesterük szellemében New-Yorkban megalapították az úgy nevezett „Szabadszerelmesek egyletét" (free-love-leagne), a mely a nőnek minden házassági köteléktől való teljes megszabadítását irta zászlajára, és hogy a kivüllevőket felvilágosíthassák és soraikl )an láthassák, nyilvános összejöteleket és előadásokat tartottak, míg egyszer a rendőrség közbeveté magát s egy gyüleki zetben történetesen elfogatásokat eszközölt. Minthogy azonban törvényes ok a közbelépésre az alap ellen nem volt, a rendőrség a new-yorki sajtó által ezért minden oldalról kemény megdorgálásban is részesült. (Folyt, küv.) Az idő őszre jár. Alig taroltatott le a mező, már beköszönt a kora ősz; eső, eső és ismét esős napokkal! Nem lesz tartós a burgonya, kár a tengeriben, tetemes veszteség a bortermelésnél, penészedik, rohad a szőlő! Még fel sem hatott a hála köszönet szava, már fület sértő kifakadások elől kell hallszervünket bedugnunk, hogy be ne hatoljon az elégedetlen emberek kifakadása. Lám mi gyorsan készek sokan Isten és természet ellen kelni ki, pedig körül nézve magunk között, be többnél több fonák emberi intézményt észlelhetünk. Szeptember a tanév eleje, a nép gyermeke otthon futkároz; „rá érek be adni Mindenszentek után is" ezen régiből kibontakozni nem akar?! Aki gyermeke üdvét belátni nem képes, az nem érti a nevelés magasztos eredményét, nem — mert szükséges értelemmel nem bir. Igen, de ez értelmetlen szülő gyermeke is a haza polgárává, a társadalom anyanőivé lesz; a jövő nemzedéktől mindég több értelmet várunk, e szerint a kellő értelem, vagy akarat hiányban tespedő szülőket a jövő érdekében, iskoláztatás dolgában kényszeríteni fő kötelessége első sorban az államnak. Meg is teszi, a község bíró felelős ezért, és — épen itt van elhibázva a dolog. Míg a szolgabi rákhoz kellett ez ügyben fordulni, gyorsabban történt intézkedés; a községi bírált, külö nősen a városiak, hol újra kívánnak megválasztatni az iskoláztatásra hivatkozó rendeletet félre teszik (tisztelet a kivételeknek!) és ezzel el van intézve; míg a jelentések nyomán ismét meg jő a tanfelügyelőség, szolgabiróság utján a szigorú meghagyás, tél lesz, ekkor kenyszer nélkül is van tanítvány tavaszig. Tavaszkor a mulasztásokkal ismétlődik a processus, inig eljő a szünidő és be áll a béke. — Szomorú igazság, de igen sok helyen ekként vau őszszel. Mit szóljunk a társadalom szerencsétleneiről, a siket némákról! Ha siket néma gyermeked van szerencsétlen szülő, 9 éves korában be kell őt a siketnéma intézetnél jelenteni, a bejelentést folytatni 15 éves korig, ha eddig sem fogadják be, fel nőhet gyermeked oktatás nélkül. Tudok esetet (Nagy-M egy erről), honnan 5 éven folyton folyamodnak a szülők, siketnéma gyermekeket Vác •zra óhajtanák, ha díj nélkül nincs elég protektio bejutásra, legalább pénzért előirt szabályzat szerint fogadnák be — nem — nincs hely, ez a válasz egymásután! Mig az ép érzéküeket iskolába buzdítjuk, a szerencsétleneknek ajtót mutatunk, hol itt az igazság? Nincs hely, nincs elég intézet országunkban, ezen kell segíteni, ha ezerek oktatását veszni nem akarjuk engedni! — Országnagyok, vagyonosok, dúsgazdag végrendelkezők, lelkes női szivek nyújtsatok segéd kezet a magas kormánynak, állítson siketnéma intézetet, mert 15— Ki millió lakóst számláló országban Vácz és Pozsony, tudtommal nines több hazánkban, egy két ily nemű iskola kevés! 1875-ben részletesen ismertettem a „Zalai Közlöny" hasábjain a váezi siketnéma intézetet, bel- és kiilszervezetében, rá mutattam az országos sebre, ámde orvosai füléhez úgy látszik nem jutott; megérdemlené a szent ügy, hogy a napilapok, a hatalmas sajtó tágabb körökben foglalkozzék e kérdéssel, szerintem égetőbb egy siketnéma intézetnek felállítása, mint a sokszor emlegetett egyetem. Ma szeptember 25-én szép tiszta verőfényes a nap; legyen tartós, szűnjék a panasz! Ily derült eget uram Istenem hazám oktatás ügyének! B. Szabályrendelet a disznó lopások megakadályozása tárgyában. 1. Ahhoz, hogy országos vagy heti vásárokra disznók hajtathassanak, a tulajdonos illetőleg hajtó az illetékes küzségbiró részéről hivatalból s díjtalanul kiállítandó bélyegmentes bizonyítványnyal igazolni köteles, hogy a vásárra állított disznók saját nevelését, illetőleg jogos tulajdonát képezik. 2. Ezen bizonyítványban a tulajdonos nevén és lakásán kiviil a hajtott disznók számának, nemének, színének és egyéb esetleges ismertető jeleinek ben kell foglaltatni. 3. Ha az árusító nem egyszersmind tulajdonos, vagy ha a disznók nem személyesen a tulajdonos által, hanem ennek megbizásából más által hajtatnak, a bizonyítványban ugy a tulajdonos, valamint a hajtó neve és lakása, nem különben az is igazolandó, hogy a hajtás a tulajdonos megbizásából történik. — 4. A bizonyítvány csak amaz egy országos illetőleg heti vásárra érvényes, a melyre kiállíttatott. 5. A közbiztonsági közegek az országos és heti vásárok alkalmával minden egyes sertvés árulótól az igazoló községi bizonyítványt előkérni tartoznak, s a kik ilyet felmutatni nem tudnak, vagy kiknek bizonyítványai alapos gyanúra szolgáltatnak okot, azok sertvései letartóztatnak mindaddig, mig az azokhoz való tulajdonjog a hatóság előtt szabályszerű község bizonyítványnyal nem igazoltatik. — G. Ezen szabályrendelet intézkedésének megszegői 2 írttól 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén pedig az 1879. XL. t. c. 20 és 22. §§-ai értelmében öt napig terjedhető elzárással büntetendők. A jelen szabályrendelet megyeszerte kihirdettetni, s annak megtörténtével az 1879. XL. t. c. 5. §-a értelmében megerősítés végett a nagyméltóságú magy. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztetni határoztatik. Kelt Zalavármegye törvényhatósági bizottságának Zala-Egerszegen 1882. évi szeptember hó 11-én s folytatva tartott rendes közgyűlésé bői. Kiadta: GÓZONY LÁSZLÓ m. k. f5jeg\ző. A búza okszerű csávázása. A nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium értesítésé szerint az üszög az évben a búzában tetemes károkat okozott. Tekintetbe véve, hogy ezen nagy kárt okozó buza betegség okszerű eljárással megelőzhető, „a Zalamegyei gazdasági egyesület" nemes hivatásához képest kötelességének ismeri e bajra a gazda közönség figyelmét felhini s egyúttal ez üszög ellen az okszerű csávázast, pácolást ajánlja, melyet a legbiztosabb sikerrel lehet alkalmazni. A buza csávázására (pácolására) nézve a legcélra vezetőbb és legsikeresebb mód gyanánt a következőket ajánlja: 1 2 kilogramm rézgáliez (kékkő, kékgálicz) porrá töretik és mintegy egy liter forróvizben feloldatik. Ezen oldat egy 4—5 hektoliter nagyságú kádba öntetik, a melybe megelőzőleg 100 liter kut- vagy folyóvíz töltetett. — Az egész folyadék egy párszor jól felkavartatik és ekkor a csávázandó búzából 250 liter töltetik a kádba. A buza-beöntésnek az a legcélszerűbb módja, hogy a kád fölé egy ritkaszemű szitát tartunk s erre öntjük a búzát, mert ekkor lassanként és eloszlódottan kerül a buza a folyadékba és a könnyű magvak, különösen pedig az üszöggel teltek, felszínen maradnak s innen könnyen lemerhetők. A csávának (pácoló folyadéknak) mintegy tenyérnyi magasságra kell a buza fölött állania, ha nem borítja ily magasságra a búzát, akkor megfelelő mennyiségű vizet kell hozzá tölteni, hogy a víztől megdagadó buza később ne álljon ki a csávából. A csávában 12 14 óra hosszat marad a buza, ez idő alatt egy párszor fölkavartatik, hogy a buza között levő üszöggel telt szemek a felszínre kerüljenek, ezeket minden kavarás után le kell merni s eltávolítani. A mondott idő múlva a csávázott buza, mely e közben a csáva legnagyobb részét felitta, és melynek tériméje jelentékenyen megnagyobbodott, kivétetik a kádból és egy szellős helyen szétteregettetvén, szárítás végett néhányszor átlapátoltatik. A szárításnál arra kell ügyelni, hogy a buza fél ne melegedjék, mert különben a búzacsíra képessége könnyen kárt szenved. Az ily módon kezelt búzát lehet már 5—(> óra múlva vetni kézzel, 24 óra múlva pedig géppel is. Magától értetik, hogy a térimé növekedése, a mi a megszáritás mérve szerint különböző, többnyire mintegy 30%, a vetőmag megszabásánál figyelembe veendő, külömben ritkás lesz a vetés. Ha például hectáronkint 2 hectolitert akarunk vetni, akkor a csávázott búzából 2.ti hectolitert kell vetni. A csávázás e módjánál valamennyi üszögspóra csiraképessége elöletetik, a nélkül, bog}- az egézséges, ép buza csiraképessége kárt szenvedne. Ha azonban géppel csépelt búzát csávázunk, a buza egy része csiraképességét elveszti, ugyanis különösen a dob gyors forgásánál sok mag megsérül, azaz csekélyebb, mélyebb repedések keletkeznek a magon, melyek gyakran csak a nagyító üveg segélyével láthatók. Ha már most a csávázásnál a folyadék az ily repedéseken át az embryoíg hatol, akkor annak csiraképességét egészen elölheti. Azon kísérletekből, melyek ez irányban tétettek, kitűnt, hogy az említett okból a vetőmagnak 10- 50, sőt még több százaléka is csiraképtelenné válhatik. Ezen okból nagyon ajánlatos, hogy a vetőmagnak szánt búzát ne géppel, hanem nyomtatás által vagy kézi géppel csépeltessük ki. Ha pedig bármely okból kénytelenek vagyunk géppel csépelt búzát csávázni, akkor próba csavázás és csirázástatás által határozzuk meg, a búzának hány százaléka veszti el csiraképességét a csávázás által, magától értetődik, hogy ezen százalék szerint megfelelőleg nagyobbra szabjuk a holdankinti vetőmag szükségletét, hogy a vetés megkívántató sűrűségű legyen. Ha például azt tapasztaljuk a próba csávázásnál, hogy a búzának 10%-ja veszti el csiraképességét, akkor 10%-al több búzát fogunk elvetni, nehogy a vetés ritkás legyen. Az ily esázázási és csiráztatási próbára elégséges 100 buzaszem, mely szabályszerideg csávázandó és egy virágcserépbe elvetendő. A kikelt növények számából igen könynyen megállapíthatjuk: a búzának hány százaléka ment tönkre a csávázásnál. Figyelmeztetés. A csávázáshoz (pácoláshoz) szükséges rézgáliez (kékkő, kékgálicz) minden fűszerkereskedésben és gyógyszertárban kapható, mintegy 50 kr ár mellett kilográmmja. A kik olcsón óhajtják beszerezni, szövetkezzenek legalább 50 kgnyi mennyiség megrendelésére, mely esetben Budapesten Kochmeister utódainál, Strobenez testvéreknél és Thallmayer és Heitznél kilóját 31—31 »,'

2 kron szerezhetik meg. Vj kilogram kékkő kell 2 hektoliter búzához. 1 « » 5 „ n 10 „ 50 50 „ , 250 Zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen 1882. október 2-án. Helyi, megyei és vegyes hirek. Király Őfelsége névnapján f. hó 4-én a helybeli róm. kath. plebánia-templomban tartott hálaadó isteni tiszteleten képviselve volt a megye tisztikara, a kir. törvényszék, járásbíróság, kir. ügyészség, a zala-egerszegi ügyvédi kamara, az adófelügyelőség, kir. mérnöki hivatal, pósta hivatal, kir. tanfelügyelőség, a városi hatóság, valamint a polgári fiú, felső leány és községi népiskola tantestületei növendékeikkel együtt. Az ünnepélyes szertartást Dr. Horváth Károly apátplébános úr őnagysága végezte a káplán urak segédlete mellett. Hirdetmény. Horvát - Szlavonországban a mitroviczai járásba kebelezett Martinczi nevű községben a ke-