Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)

1944-10-14 / 234. szám

Ma<^Ceu:t 1944 október 14. Az 53-ik M. KIR. OSZTÁLY SORSJÁTÉK játékterve páratlan esélyeket nyújt. Egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: V - V A nyeremények összege kereken : Tizenötmillió P. Jutalom : 600.000 P. Főnyeremény : 400.000 P. Nyeremények: 200 000 F, 100.000 P, 60.000 P, 3x50.000 P, 4x40 000 P, 1x30 000 P. 14x20.000 P, 2x15 000 P, 25x10.000 P és még számos közép és kisebb nyeremény. A sorsjegy ára osztályonként: egész P40.— A sorsjegy kapható az összes főárusitóknál Hozás kezdete október 17. nyolcad negyed fél P5 — P10. ­P20 — Zalai lapok szemléi« Hősi halált hal' a Tord i mellett vivőit harcok­ban szeptember 29 ikén Lörincz Gyula lenti i szikvizgyáros. Ugyancsak hősi halált halt a harctéren Pahocsa György honvéd, nagykanizsai szerelő. — Ö hónapi fogházra Ítélték Friskó Imre eszieregnyei gazdát, mert kapanyéilel fejbevágta a gazdalársát, Kö ő Istvánt félt-kény ségbői. — Pacsén fogták el Devec eri György budapesti lakost, aki a fővárosból m gával. hozott nagymennyiségű ruhaneművel a meg állapított árnál jóval magasabb üzleteket csinált Pacsán. A b:róság 500 pengőre Ítélte és el­kobozta az eiadott holmikért kapott öszeget is. (Zalai Közlöny) Meghalt Szerittamáspusztán Bezerédy Margit, aki korábban a Csáktornyái leányinternátusban nevel'e a jövendőbeli anyákat és háziasszonyo kát, Muraköz visszatérése után pedig a M^nsz keretében fejtett ki hazafias ténykedést a leány csoport irányításává!. Bucsuszenllászlón temet­ték el. — A Csáktornyái G áner-gyár levente leány csoportja által rendezett október 6 i kegyeleti stafétafutáson az örökös vándor­serleget ismét a kereskedelmi középiskola nyerte el (Muraköz.) írógépet használtat veszek, cserélek. Szakszerű javításokat vállalok Horváth Miklós irógépmüszerész. — Meghalt a keszthelyi gyermektragédia áldozata. Megemlékeztünk arról a gyermek- tragédiáról, amely a keszthelyi katonai lő­téren történt, amikor is Baticz Kálmán lőtér- gondnok 8 éves fia játék közben has halotté 12 éves nénjét. A kis Baticz Piroska most sé­rülésébe belehalt a kórházban. Téli üzemre is berendezik és kibővítik a hévízi hadikórházat a hévízi csendőr- és postásotthonok siettek a kórházparancsnokság segítségére, lelkesen fel­ajánlva [gépjáróműveiket a hazafias célra. N icsa Ferenc hévízi bérautós minden kérés nélkül, hazafias lelkesedésből és áldozatkészségből tel­jesen ingyen szállította a sebesülteket Keszt­helyről Hévízre s még csak az elfogyasztott benzinért sem fogadott el kárpótlást. A műtétre szoruló súlyosabb sebesülteket a keszthelyi községi kórházban helyezik el; itt 40 személyre van hely. A keszthelyi jótékony nőegyesületek tagjai intézményesen látogat­ják és támogatják a sebesült honvédeket. A Ranolder intézet növendékei pedig osztályon­ként végzik a látogatást, amikor minden sebe­sült honvédnek szeretetcsomagot visznek. (G) (Tudósítás a harctérről.) A magyar katona mindig arról volt elsősorban nevezetes, hogy szerette a harcban az önálló vállalkozásokat. A mostani háború krónikásai, a haditudósítók már eddig is számtalan olyan esetet jegyeztek föl és hoztak nyilvánosságra, amelyekben egy kis csoport titokban, minden parancs nélkül' olyan vállalkozásba kezdett, amelynek kime­netelétől sok esetben egész zászlóaljak sorsa függött. Az egyik Botond belsejében dideregtünk a csípősen hideg kárpáti éjtszakában. A sötétben csak a cigaretták parazsa világított. Néhány méterrel odébb a mélyhangú ágyúk várták a tüzelőállásban, hogy megszólalhassanak. De most csönd volt, kis szünet a nagy harcok között. Cigarettáztunk és beszélgettünk erről- arról. Ki-ki fölelevenítette valami . élményét, kalandot, igaz történetet, amelyek itt estek meg velük. Azt mondja az egyik Öllé Elek tüzérszakaszvezetőnek: — Azt mondja el a szakaszvezető úr, amikor L.-nál négy emberrel megszalasztották a musz­kákat. — Négy emberrel? — csodálkozom hitet­lenkedve. — Szóra sem érdemes! Más is csinált már olyant — mondja húzódozva Öllé szakasz- vezető. Mind ezzel kezdi, amikor valamilyen hős­tettéről kellene beszélnie: »nem érdemes arról beszélni«. De végűi aztán elkezdi. — L.-nál voltunk tüzelőállásban. Előttünk a Pruth kanyargóit, mögöttünk erdős-dombos vidék. Talán hajnali félnégy lehetett, amikor észrevettük, hogy körülbelül két száza inyi muszka kiszivárgott az erdőből és el akarja vágni az ezredes úr harcálláspontját, meg a tüzérfigyelőt a tüzelőállástól. Ekkor négyen és másik három ember minden parancs nélkül1 elhatároztuk, hogy megzavarjuk az oroszokat tervük kivitelezésében. — Arr«i nem is gondoltunk, — folytatja mélyet szippantva cigarettájából ■— hogy mi négyen megfutamítsuk őket. Mi mindössze za­vart akartunk kelteni. Négy golyószörót vettünk magunkhoz és annyi kézigránátot, amennyit csak el­bírtunk. Aztán óvatosan elindultunk. Árokban, lakatJ lan, félig összedőlt vályogviskók mellett fe­dezve magunkat kúsztunk előre és csaknem 20 méterre megközelítettük az orosz állásokat. Csodálkozva tapasztaltuk, hogy ezek az állások előre elkészített munkára vallottak. Mint ké­sőbb kiderült, a falu elvonuló lakosságának partizán érzelmű elemei összejátszva az oro­szokkal, még az éjjel folyamán előre elkészí­tették a támadók számára az állásokat. így azok már a készbe »költöztek« bele. Közben a mi tüzérségünk is észrevette a közeledő veszedelmet és megfordította a lö- vegek csövét, majd megnyitotta a tüzérségi tüzet az ellenségre. A lövedékek ott vágódtak be előttünk, nem messze tőlünk. Persze, ők nem tudhattak a mi vállalkozásunkról. Alapos pácban voltunk. Viszont a tüzérségi tűz — éppen az előre elkészített fedezékek és árkok, meg bunkerek miatt — egyelőre -nem okozott nagyobb zavart az ellenség között, csak na­gyobb óvatosságra késztette őket. Elhatároz­tuk, hogy most, vagy soha! Úgy, ahogy va­gyunk, négyen meglepjük a muszkákat és kiugrasztjuk őket a lövészgödreikből. így a mi tüzérségünk tüze is hatásosabb lesz. Le­számoltunk persze azzal is, méghozzá minden' pillán atban, hogy vagy a saját tüzérségünk lövedékeinek repeszdarabjai találnak el, vagy az ellenség golyói. Széthúzódtunk, amennyire csak a terep meg­engedte, aztán hirtelen egyszerre belevágtunk egypár kézigránátot az első állásokba, nnjd hajrával beugrottunk a meglepett oroszok kö­zé. Szinte pillanatok alatt lefegyvereztük őket. A nagy tűzben a lövedékek szüntelen robba­násaitól a többi lövészárkokban nem is na­gyon vették észre, hogy mi történt. Előnyös helyzetünket kihasználva, most már a saját ál­lásaikból kezdtük meg a tüzelést — visszafelé. El lehet képzelni azt a meglepetést, amikor észrevették, hogy a saját állásaikból is tüzet kapnak. Újabb öt perc múlva már egy másik árok személyzetét tettük hasonlóképpen harc­képtelenné és az ellenség fegyvereit is igény- bevéve lőttük a muszkát. Közvetlen közelből1 hajigáltuk rájuk a kézigránátjainkat. A musz­kák vonala egyszerre olyanná vált, mint a hangyaboly. Innen is, onnan is tűz érte őket, ettől teljesen elvesztették a fejüket. Rövid! időn belül úrrá lett köztük az általános fejet­lenség. — Időközben erősítést is kaptunk. Ezekkel együtt aztán óriási haj r áj ássál kergettük visz- sza őket az erdőbe, ahonnan jöttek. Az ül­dözés további-részét már a gyalogosok vették át, mi négyen, tüzérek, visszatértünk a figye­lőbe. — Ez volt az egész. Gyurka, adj egy kis’ tüzet — fordul az egyik szomszédjához. Ez volt az egész... így egyszerűen, minden alakoskodás nélkül. Öllé szakaszvezető már el is felejtette az egészet, pedig a mellén ott csillog a bronz vitézségi érem, amit a me­rész vállalkozásért kapott. — Mi a polgári foglalkozása? — kérdem' még tőle, mivel az elbeszéléshez úgysincs’ hozzáfűzni valóm. ' — Futballista vagyok — mondja. — Bizony jó volna már egy kicsit ismét rúgni a »lasztit«. KÁLLAY GÁBOR haditudósító. Négy ember vakmerő vállalkozása megfutamít két ellenséges századot Már két nyáron működött Hévizén az 525. számú hadikórház. Felsőbb rendelkezésre a hadikórházat berendezik téli üzemre is és egy­úttal lényegesen kibővítik, javában folyik már a kórház céljaira igénybevett szállodák és pen­ziók átalakítása téli fűtésre. A kibővített hadikórház parancsnoka dr. vi­téz Csukás Béla orvos-vezérőrnagy. Már meg is érkezett az első nagyobb se­besültszállítmány a kibővített hadikórházba. A 300 sebesüli honvédet a legmelegebben fogadták a keszthelyi állomáson. A Hévízre szállítás nagy gondjában a Mávaut,

Next

/
Oldalképek
Tartalom