Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)
1944-10-10 / 230. szám
1944 október 10. 3 Maoriiét mm mm ■■ - I OrOtf, elhasznált sramofonlemezt vásárol KAKAS ÁGOSTON könyv, papír, írószer, zenemű és hangszerkereskedése Zalaegerszeg Kossuth Lajos-utca 8. Telefon 131. tünk tovább, de Bécsből a pozsonyi villamoson kellett továbbutaznunk és Pozsonyban két napig vesztegelni, máig sem tudjuk, miért. így kerültünk azután a Nyugati-pályaudvarra. — És most hova? — Erdélybe. Mindnyájan nagybányaiak vagyunk. Azelőtt Alsófernezelyen dolgoztunk. Később az oláhok piszkálódásai miatt elvesztettük a kedvünket és inkább idegenbe mentünk, hogy csak békességünk legyen. Négyszáz pengős hetibérek — Jó volt a kereset Portugáliában? A négy messzi utas csillógó szemekkel nézett össze. — De még milyen jó! — hetykélkedett, aki eddig is beszélt. — Körülbelül 400 pengőnek megfelelő hetibért kaptunk fejenként. A megélhetés pedig igen olcsó Portugáliában. Csak meg kell szokni az ottani furcsa ételeket, a sok olajban sült halat, a furcsa ízű olajbogyókat, a mindenféle tengeri kagylókat és polipokat, akkor jól és olcsón lehet éllni. Különösen a dohány és a bor volt olcsó s bizony ki is vettük a részünket mindegyikből alaposan. Portugáliában egyébként csak némelyik árú- cikk magas áráról lehet észrevenni, hogy háború van. Csodálatos bőség van mindenféle élelmiszerben. A jegyrendszer, adagolás ismeretlen. Annyi a cukor, a csokoládé, a kávé, a gumi és az arany, hogy csak úgy roskadoznak tőlük a kirakatok és a raktárak. A legfinomabb sajtok százféle fajtája bárkinek rendelkezé-t sere áll. A valódi babkávéból készült csésze fekete á ra alig tíz fillér... — Háborús kaland? Tengeralattjáró és romboló harca — Semmi... azaz, hogy... egyszer Portóban voltunk és közvetlen közelről láttuk egy német tengeralattjáró harcát néhány angol rombolóval, amely nagy hajókaravánt kísért. Órákig tartott az izgalmas tűzharc, véres volt a tüzérségi párbaj s a békés portugál tengerparton ezer és ezer kiváncsi nézte végig a gránátok és torpedók párviadalát. Hogy mi lett az eredmény, sohasem tudtuk meg. A harcoló felek sebes iramban elvonultak északnyugat felé. A 46-os elérkezett a Keleti-pályaudvarra. A baszk-sapkás magyarok megmarkolják tarka- cédulás, elegáns bőröndjeiket és lekászolódnak a döcögő vasskatulyáról. Elmenőben melegen kezet szorítunk. — Nevem Ferenc Ferenc, — mondja a wol- frambányász és valamit mond portugálul a társainak. Erre mind jóságos mosollyal meghajolnak. Estére már a Rozsály tövében esznek jó tepertős túróscsuszát... PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ. HETI ÉRDEKESSÉGEK Fáj a szívünk, mélyen fáj a szombati esemény ártatlan áldozatainak veszteségei miatt. Az ő veszteségük mindnyájunk vesztesége, akikben egy a lélek és egy a vér. Nehéz is volna ennyi szenvedést panasz nélkül viselni, ha nem volnának olyan ragyogásai a közös érzés fellángolásának, mint aminőket a súlyos órákban tapasztaltunk és aminőket folytatólagosan is látunk. Az a hőskölteménybe illő önfeláldozó önzetlenség, segíteni készség, ami a zalaegerszegi diákok részéről megnyilvánult, hosszú nemzedékek lelkesítője lesz a történelmi olvasókönyvek aranylapjain és ami nekünk a jelenben élmény, az a jövőben legendává fog finomodni. A zalaegerszegi diákok minden parancs nélkül, az önmaguk szívének sugallatát követve kivonultak szombaton a mentéshez és sötét estig fáradhatatlanul dolgoztak. Vasárnap újra kimentek a szomorúság helyére és az ő ifjú arcuk lobogó tekintetével, munkás karjuk izmos ügyességével jelentették a megújuló életet. A város által odaszállított tetőfedő anyag kirakásában és a cserepezési munkáknál nagy buzgalommal működtek közre, miközben a városból népvándorlásszerűen megjelent és sétálgató kíváncsiskodók segíteni nem segítettek, nem is akartak, csak szórakozni vágytak és pletykákra éheztek. Akadt köztük olyan barnaruhás »úr«, aki az egyik megrongált ház előtt félrerugta a zsindely- törmeléket és bosszúsan jegyezte meg, hogy »még mindig nem tudják eltakarítani az útból ezt a sok hulladékot?« Hétfőn szakadt az eső, de Ferenczy Zoltán kereskedelmi középiskolájának neveltjei, húsz diák újra kiment és nem törődvén azzal, hogy csurgóit a hajukról \és a ruhájukról a víz, rendületlenül dolgoztak, hogy a házak minél előbb födél alá kerüljenek, be ne ázzanak. Ma pedig az ONCsA- házaknál folytatták hazafias munkájukat. Ilyen lelke van a magyar diáknak, amely egy a főispán fiában épp úgy, mint a hivatal- szolga gyermekében. * Viszont árnyak is húzódnak meg a fények mellett. Ezeket az árnyékokat azok az iskolán kívüli suhanook vetették, akik a segítés jutalmát abban keresték, hogy a szerencsétlenségük által lefoglalt családok éléskamráiban és a padlásokon a zsebüket tömték meg. Ezeknek a lelki épségét régen szétrombolta már a bomba. Sajnálni valóbbak, mint azok, akiknek a vagyonkáját zilálta össze a robbanás ereje. A házak újra megépülnek, a tolvaj lelket azonban megöli a gyalázat. Hat a halálos áldozatok száma Zalaegerszegen, de lehetett volna hatszáz is. A saját óvatosság mentett meg sok embert és még valami, ami több az óvatosságnál és amit Gondviselésnek neveznek. Az ember ugyanis nem lehet annyira óvatos, hogy a rejtett helyen is ne találja a halál. A köznyelven azt Köz- és magánérdek, hogy a jó újság pontosan eljutton az előfizetők kezébe. Akinek a postai vagy házhoz való hiányos kézbesí tése miatt bármi panasza van, azonnal jelentse be (helybeliek szóban, vidékiek írásban) kiadóhivatalunknak. Csak bejelentés után lehet orvosolni a panaszokat. mondjuk: véletlen szerencse. A bölcselet azonban nem ismer véletlent, hanem csak ok és okozati összefüggéseket és ezek közt vannak olyan alig elemezhető jelenségek, amelyek az ész magyarázatával nehezen igazolhatók. Ilyenkor fohászkodik egyet az ember és azt mondja: hála az Istennek, hogy megmenekültem. Ilyen fohász szakadt fel a szíve mélyéből dr. Egerváry János zalaegerszegi kir. ügyésznek is, aki jelenleg hadbírósági szolgálatot teljesít Szombathelyen. Családjának látogatására szokott szombatonként hazaérkezni. Most is így történt. Másnap vált ismeretessé, hogy szombaton délután telitalálatot kapott és elpusztult Szombathelyen az a nagy bérház, amelynek emeletén az ő albérleti bútorozott szobája van. * Fordítsuk el tekintetünket másra is: a vidám sarokba. Tegnap volt Zalaegerszegen a sóutalványok kiosztásának első napja. A közélelmezési hivatalt- hatalmas tömeg lepte meg, mindenki a kartonjával igyekezett előrefura- kodni, félvén, hogy az utolsóknak esetleg nem jut só. Néhány héttel ezelőtt még személyes sérelemnek vette volna valaki, ha a sóhivatalbi küldik. Most? Kiderült, hogy mégis csak nem olyan lekicsinyelni való a só, amely külön hivatalt és hivatalnokokat is igényel. Só nélkül nem ízlik az étel, nem ízes az élet. Helyreállt a becsülete a sóhivatalnak. P.P. A Máv autóbusz szerencsés balesete Zalaegerszegen Ma reggel könnyen végzetessé válható baleset érte a Bak felől beérkező Máv autóbuszt a város szélén az országúton. A szombati ellenséges bombázás alkalmával ezen az útrészen hatalmas bombatölcsér keletkezett, amelynek betemetését ma kezdték meg és fejezték be. Az út szélén csupán annyi hely volt a bombatölcsér mellett, hogy a kocsi szűkén és vigyázva átjuthatott. Az éjtszakai esőzés következtében azonban síkos lett a talaj, úgy hogy az autóbusz megcsúszott és az akkor még félig betemetett tölcsér szélén oldalra billent. Az utasok megijedtek, de semmi bajuk sem történt, szépen kimásztak és csak a cipőjük lett sáros. Az autóbuszt azután a kocsivezetők az államépítészeti hivatal munkásainak segítségével kiemelték. Zalai lapok szemléje Albérlőjének, Sáfrány Erzsébet tisztviselő- nőnek az éjjeli szekrényen lévő kézitáskájából 1.860 pengőt lopott ki Badacsony Györgyné, nagykanizsai köztisztviselő felesége. A pénz egy részét a kéménylyukban elrejtve találta meg a detektív. A bíróság a megtévedt asz- szonyt kéthónapi fogházra ítélte. — Több muraközi személytől 100—1460 pengőt vett át Mérai János, aki a Cseresnyés község melletti őrház pályaőre, azon a címen, hogy rézgálicot szerez nekik. A furfangos pályaőr ,azonban a pénzt elsikkasztotta és mulatozásra költötte. Másfélévi börtönnel büntették. — Hősi ha'-* Iáit halt a haza védelmében Pálmay Ferenc repülőhadnagy, nagykanizsai Máv segédtiszt 22 éves fia, valamint Kiss László nagykanizsai városi tisztviselő. (Zalai Közlöny) — ADAKOZZUNK A LÉGITÁMADÁSOK ÁLDOZATAINAK MEGSEGÍTÉSÉRE! Testedzés Move ZSE—Kühne 2:0 (1:0). Pihent erővel ment a labdarugó mérkőzésbe a Kühne csapata, mert már pénteken Zalaegerszegre érkezett. A biztos győzelem reményében kezdte meg a mérkőzést, lelkesen és lendülettel játszott, azonban ennél a lendületnél tovább nem tudott jutni. A Mover 'bár a helyzetet jobban is kiaknázhatta volna, az első és második félidőben egy-egy gólt rúgott az ellenfél kapujába. <
