Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-09 / 179. szám
2 1944 augusztus 9. IlAöÍAR'kLT csépelnek, a napszámbérek az aratás idejében rendkívül magasra emelkedtek. A. munkaerő tekintetében fölmerült nehézségekben segítség történt részben már azzal, hogy közel ötven gazdaságot hadiüzemmé nyilvánítottak, ahol tehát gondoskodtak a munkaerő kirendeléséről. Az államépítészeti hivatal jelentése szerint az egyik zalai törvény- hatósági utón az ellenség 15 bombát dobott le, amelyek mind felrobbantak. A bombatölcséreket 48 órán belüli az államépítészeti! hivatal emberei betemették, a teljes helyreállítási munka még folyamatban van, de a forgalmat semmi sem akadályozza. A zalaszentgróti főszolgabírói hivatal átadása téséről és megállapította, hogy a 100 holdon felüli és aluli csoportok beszolgáltatásának egybevetett adatai alapján vármagyérikban több mint 11 millió búzaiejgység beszölgáltatási többlét mutatkozik. Dr. vitéz Hunyadi László alispánhelyettes, főjegyző kijelentette, hogy tájékoztató rendelétet fog kiadni, amelynek értelmében felhívja a községek figyélmét a fogaterő hiányában szenvedő gazdatársak kölcsönös megsegítésére. Ahol ez önként nem történik meg, ott hatóságilag avatkoznak be. Arra is módot kerítenék, hogy az igénybevett állatok előállításáról az érdekelt gazdák idejekorán értesüljenek. Az előadói előterjesztések között megtudtuk, hogy a múlt hónapban, vármegyénk területén előfordult négy tűzeset 20.960 pengő kárt okozott, amelyből biztosítás útján 16.500 pengő térült meg. A hatósági orvosi szolgálat személyi hiányait mutatja az az adat, hogy a hatósági orvosi szolgálatból öt tisztiorvos és 36 városi, községi, illetve körorvos hiányzik. Számos olyan község van, amelyet hatósági orvos már több mint hat hete egyáltalán nem látogathatott meg. Ugyanez az eset van az állatorvosi szolgálat ellátásánál is, ahol nehézséget okoz a fuvar megszerzésének akadálya is. A vármegyei iskolásgyqrmekek között szétosztást nyert 3.814 pár cipő és 12.990 darab talp, még nem érkezett be 775 pár lábbeli és 3.201 talp szétosztásáról való igazolás. A mezőgazdasági jelentés szerint vármegyénkben a gabonatermés mennyisége és minősége, a rozs kivételével, közepesnek mondható. A gépierő helyett számos helyen kézierővel A Zalaszentgrótról Lentibe áthelyezett dr. Forintos László főszolgabíró hétfőn adta át hivatalát utódjának, dr. Bar ez a Béla, Letenyéről idehelyezett főszolgabírónak. Az egybehívott fisztiértekezlet előtt a 'járás jegyzői kara bensőséges ünnepléssel búcsúzott a távozó főszolgabírótól. Kosa Károly batyki körjegyző a jegyzői kar nevében meleg sza-i vakkal ecsetelte azt a szeretetet, amellyel a| járás népe az új állomáshelyére távozó, fő-: szolgabírót körülveszi. Rámutatott arra, hogy Forintos főszolgabírót minden intézkedésében a legteljesebb szociális érzés hatotta át; nála mindig meghallgatásra talált a legegyszerűbb ember is, hivatalának ajtaja mindig nyitva állott, szegénynek-gazdagnak egyaránt. Megértő volt a jegyzői kar túlhalmozott munkája iránt; hivatalbeli tisztviselőit és jegyzőit munkatársaknak és nem alattvalóknak tekintette. Jól bánt velük, de azok a jóságával nem éltek vissza. A távozó főszolgabírót elkíséri új szolgálati helyére valamennyiük szeretete. Dr. Forintos főszolgabíró válaszában megköszönte a jegyzői karnak, hogy ötévi zalaszentgróti működése alatt segítségére volt. A jegyzőknél azt tapasztalta, hogy a hivatali kötelességeiken is túlmenő leg fáradhatatlanul, szívvel és lélekkel dolgoztak népünk sorsának jobbrafordulásáért. Utódját is arra kérte, hogy az átadott jó jegyzői .karnak a hivatali kötelességteljesítés szigorú megkövetelése mellett nyújtson segítő kezet. Védje meig őket az igaztalan támadásoktól, rágalmazásoktól, amelyeknek minden tisztviselő ki van tévé. Ez a hivatali felettesnek elsőrendű kötelessége is, mert csak így lehet a hivatali tekintélyt fenn-, tartani, megőrizni, amelyre pedig éppen most a legnagyobb szükség van. Ezután az új főszolgabírót, dr. Bjarcza Bélát üdvözölték a járásbeli jegyzők, tiszteletüknek és bizalmuknak adva kifejezést és kérték támogató, megértő vezetését. Barcza főszolgabíró jóindulatáról biztosította a jegyzői kart és annak a reményének adott kifejed zést, hogy a szükséges összhangzó együttműködést meg fogja tudni teremtené LELKIISMERETVIZSGÁLAT ESTE: Holnap okvetlenül be kell fizetnem a Zalai Magyar Élet-nél fennálló »előfizetési« hátralékomat. Nem kívánok külön költséget csinálni a lapnak, hogy felszólító levelet küldjenek. De azt se szeretném, ha a lap küldését megszüntetnék. (69) A vezér melletterfi lovagolt. Fáradtan es túlfeszült idegekkel ült a nyeregben. A faluban történt szörnyű katasztrófa óta már negyednapja lovagoltunk. És pihenésre még mindig nem gondolhattunk. — Tovább kell mennünk, — mondta a vezér — be a hegyekbe. Most, amikor a legnagyobb szükség van ránk, meg kell menteni magunkat! — Meg kell menekülnünk! Értitek?! — kiáltott ránk, noha-senki sem mondott ellen neki,. — Ott új erőket kell gyűjtenünk és tovább harcolnunk — tette hozzá csendesen. A vezér csak ritkán ejtett egy-egy szót. Enni is alig evett valamit az egész idő alatt. Olyan volt, mintha hirtelen bennünk is megrendült volna a bizalma és önmagában sem bíznék többé. Sapkáját elvesztette, amikor' a faluból menekültünk. Széltől borzolt haja csapzottan hullt a homlokára. Komoran nézett maga elé. Miért is menekültünk meg? — kérdeztem magamban. — Miért nem talált el1 a golyó, engem is, őt is? Grisára gondoltam, vájjon látom-e még'? Itt volt valahol a közelben csapatával, talán már nem is él? És ugyancsak Mark... Minden véletlen az életben! Nincs értelme a töprengésnek! Nehéz napok következtek a fölkelőkre. Hosszú hetekre kénytelenek voltunk visszahúzódni a hegyekbe. A vezér elborult arccal ült órákon keresztül. A vörösök előnyomulása most már elzárta előlünk az utat és így nem tudtunk visszavonulni a nádasban 'lévő szigetünkre. Az emberek kedélyére ránehezedett a végzet. Reményvesztett, csüggedt szavakat hallattak. És a szörnyű tétlenség, amelyre kárhoztatva voltunk, széttépte az idegeinket. A fölkelők zúgolódni kezdtek. Már az élelmiszerünk is fogytán volt. * Egyik nap lovas osztag közeledett felénk. A vezér elővette távcsövét és fölismerte a mieinket. Mark tért meg csapatának maradékával^ Ő maga is láblövést kapott és mivel lovagolni nem tudott, két ló között készítettek számára ideiglenes fekvőhelyet. Amikor a vezér meglátta, kicsordult szeméből a könny. — Mark, — kiáltott fel — kedves barátom! — és végigsímogatta sebesült hajtársának arcát. Ilyen meghatottan csak akkor láttam még vezérünket, amikor ott a kis szigeten bemutatta nekünk újszülött fiát. De most talán, hogy itt van Mark, újra felvidul egy kicsit, ha ugyan a mindig derűs és derűlátó Mark is el nem vesztette életkedvét. Nikolaj, aki Mark csapatában volt, a sebesült fölé hajolt. — A nehezebbjén már túl van, — mondta — nem életveszélyes a sérülés. Amikor Marknak már annyira javult az állapota, hogy beszélni tudott, a vezér arra kérte, mesélje el harci élményeit. —- Nem sok mesélni valóm van, — mondta csendesen. — Csapatommal G. és M. között működtünk. Az elő időben csak a befészkelő- dött kommunista hivatalos közegekkel gyűlt meg a bajunk. Mindenütt megtisztítottuk tőlük a falvakat és a vörös lobogókat elégettük!; A vörösök azonban egyre nagyobb működést fejtettek ki a nép között. Fűt-fát Ígértek a szerencsétlen embereknek, akik nagy szegénységükben, nyomorúságukban legtöbbször hittek nekik. *. Néhány percig hallgatott Mark, majd kitört belőle a keserűség: Oh, édes Istenem! Mikor lesz a mi hiszé-í kény népünk okosabb és ravaszabb? — Te, Mark, — érdeklődtem most már én is lázasan — milyen a nép hangulatai? Mit várnak a jövőtől? Tisztában vannak már vele, hogy kik a bolsevisták? — Igen, már régóta tisztában vannak vele,— válaszolta Mark — de remélik, hogy majd csak beáll valami fordulat. Azt remélik, hogy öt-tíz év múlva a bolsevizmus is átalakul, hogy engedményeket tesz majd az orosz nép javára. így hiszik a szerencsétlenek... Nincs energia az orosz emberben! Ez az óka műn dennek. Mindig a végzetben hívők voltunk, És ezt a végzetben való hitünket alaposan kihasználták a zsidó Marx hívei. Van még a világnak egy országa; ahol a kommunista forradalmat úgy meg tudták volna szervezni!,' mint nálunk? Nincs, bizonyos, hogy nincs!; Azt mondják, kell hogy Oroszország ugródeszka legyen a világforradalomhoz... Na, majd meglátjuk!... — De Németország, — szólt közbe a vezér — mit írnak a lapok Németországról? Ott is 'egyre szaporodik a kommunista tagok száma a birodalmi gyűlésen. Legalább is azt írják. És a kommunisták mindenütt érvényesítik az akaratukat. Hiszitek ezt? — Nem, — mondta Mark — ezt nem hiszem. 'Németország a világforradalom próbaköve, hangoztatják egyre... én nem hiszem. Mik vagyunk mi Németországgal szemben? A világháborúban az egész világ ellene fordult és mégis helytállt. Németországban gondolkoznak, kutatnak és dolgoznak... És mi? Mi csak beszélünk és tépelődünk. Beleássuk magunkat 'valami végtelenül mély érzelgős világfájdalomba. itt van a hiba! Nem tudunk eréf lyesen cselekedni, ha szükség van rá! Most is annyira belemerültünk mélységes nyomorunkba, amelynek végeredményben mi vagyunk az okai, hogy a zsidók teljesen "legyűrtek bennünket... Így van ez! Mark elhallgatott. Mindannyian megrendültünk önmarcangoló vallomásától. Hol van a régi, gondtalan, jókedvű Mark, aki minden nehéz helyzetben felgyűrte az inge ujját és; keresztülverekedte ‘magát?! A vezér felállt és mélyet sóhajtott. Mark folytatta: — És azt hiszitek, hogy Németország tőlünk, vagy a mi zsidajuktól átveszi majd a bolsevista tanokat a saját országa számára ? Tiszta nevetség! Éppen ellenkezőleg. Németország számára elrettentő példa Oroszország helyzete. A többi mind csak a moszkvai sajtózsidók koholmánya. Mark kimerült a heves beszédtől. És egyikünknek sem tűnt föl, hogy a harci élményeit ről nem is szólt semmit... (Folytatjuk.)
