Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-05-27 / 119. szám
1944 május 27. Maoriiét 5 Jókai uíolsó májusa Pár év előtt levél jött északról: Jókai Mór író úrnak, Budapest, Magyarország. Olvasta Valaki a könyveit és elragadtatva írt a szerzőnek a magyar fővárosba. Nem tudta, hogy az künn pihen a Kerepesi-temetőben. Meghalt 1904 május 5-én, 40 éve. Sokan lehetnek az olvasók közt, akik az Én Újságom olvasásával nőttek fel, mint jómagam. A május 15-iki szám egy szép nagy képet hozott a mellékletén ajándékba: Jókai Mór. Az első lapon Pósa Lajos verse Jókairól: Aranyszavú lantnak Elszakadt a húrja, Ott reszketett benne A magyar nép búja, Sírva vigadója, Könnyes kesergője, Porladó hősöknek Mohos temetője. Jókai megírta könyveiben a magyar nép egész történetét. Hősök emléke, a magyar faj sírva vigadása él tovább a könyveiben. Ado- más kedve, mosolya, jókedve földeríti, aki olvassa. Az Én Újságom még 6 képet közöl Jókairól. Az egyiken vasrácsos kerítés, előtte áll egy magyar gazda levett kalappal, ott egy kisfiú, kezében a kalapja és ott áll a magyar irodalom fejedelme, amint nyájasan beszélget a fiúval. Ez a kép nagyon szépen fejezi ki, hogy a magyar nép apraja, nagyja mennyire tiszteli Jókait. Aki Jókait olvassa, egy magyar világot jár be. Már a népiskolában tudtuk: ki az a Jókai. Tanultuk híres versét: A nagylaki iskolás fiúk. 1863-ban éhínség volt Magyarországon. A fiúk nagyobb kenyeret kértek otthon. Odaadták annak, akinek nincs. Olvasókönyvünkből ismertük elbeszélését is: Melyiket a kilenc közül? Könyveim közt megvolt tőle: A legvitézebb huszár. Anyám testvére, keresztapám könyvelő volt Gálszécsen a takarékpénztárban. Megvette Jókai műveinek nemzeti kiadását. 100 kötet volt az, még jött hozzá 10. Ahányszor Gálszécsre mentem kisfiú koromban, mindig megcsodáltam a szekrényt, tele piros, aranyos könyvvel. Mikor az I. gimnáziumból levizsgáztam, kezembe adta keresztanyám a Csataképek-eti í Mire az érettségit letettem, végig olvastam minden könyvét Jókainak. Később, amikor Géza fiam szerette az elbeszéléseimet hallgatni, olvasni kezdtem neki Jókaiból, amit megért. Például a Kőszívű ember fiai-ból a farkaskalandot, vagy amikor a huszárok átkelnek a Kárpátokon. Pesten pedig elvittem a Petőfi-házba. Ott mutattam meg neki a Jókai íróasztalát, lilatintás kéziratát, emlékeit. És végignyomoztam később a nagy író életének minden szakaszát. Csodálatos., hogy mi mindent köszönhet a magyarság Jókainak. Kossuth volt az első, aki a magyart olvasó nemzetté avatta, azután jött Petőfi és Jókaii. A tolinak erről a három hőséről írtak legtöbbet külföldön is. Minden művelt nép ryel- vén olvashatók e három magyar lángelme munkái. Debrecen csak büszke lehet, hogy 1849 januártól márciusiig mindhárom világmárkás magyar író ott élt. Máig is keresik, hogy melyik házban lakott Jókai Debrecenben és kinél. Ezért nincs emléktábla azon a házon. Az egyetem falán ott ragyog Jókai neve, az is, hogy milyen remekül megírta ä debreceni diákok küzdelmét a nemzeti nyelvért. (Könyve erről: Mégis mozog a föld.) 23 éves múlt Jókai, amikor Debrecenbe került. A múlt nyáron vette nőül a nagy színésznőt: Laborfalvi Rózát. Azelőtti írásaiban volt valami világfájdalmas. Debrecenben megismeri az igazi magyar életet. Vidámság, mosoly, derű sugárzik lelkére az alföldi napos városban. Szinte újjászületik a »civis« városban. Mint írónak is ott bomlik ki igazában a hatalmas tehetsége. Komáromban született, de Komáromról sem írt többet, mint Debrecenről. Látott, megfigyelt, jegyzett, írt. Olyan színes világ kerekedett ki a képzelete aranyvilágában, amilyen színes majd csak a színes film lehet, ha eljön az ideje. És aranyszínekben játszik a történet. Ki ne kacagott volna a debreceni lunátikus jóízű históriáján? Fráter Györgyben a Török Bálint és Pemflinger Kata nagyasszony idejét BÉLYEGZŐT Zalaegerszegen a cserkészüzletben rendeljen. Bárhol hirdetett szépirodalmi könyvet beszerezhet illetőleg megrendelhet. Telefon: 266. kelti életre. A mennyei parittyakövekben a délibáb játéka örökítődik meg. Milyen aranyosan írja meg Gubádi Pista és Csukási Évike szerelmét a Két mennyegző-ben! Hát ez- nem érdekes? Egy táblai tanácselnök, Széli Farkas kimegy a Zsibogóra. Megvesz egy bőrkötésű kéziratos könyvet. Elküldi Jókainak. És a költőkirály megírja belőle 'egyik nagyon szép regényét a kuruckorból: Eget vívó asz- 'szonyszív. így folyt el Jókai élete ‘áldott mesélés közben. Kékszemű, szelíd ember volt. Rózsák közt élt svábhegyi villájában. És írt 'haláláig. Földrengés, tűzvész, árvíz, szabadságharc, minden nagy esemény beleszövődött a regényeibe. A honfoglalástól kezdve az ezredéves ünnepig, minden ott a könyveiben. Még a jövendő is kirajzolódik a Jövő század regényé-ben. 79 éves volt, amikor 1904 május 5-én lezárta szemét a halál. Utolsó regénye is nagyon szép. Már a címe.’is kitűnő: Ahol a pénz nem isten. A fiam, Géza, vegyészdoktorjelölt. De ahányszor hazajön, sok dolga közt elolvassa ezt a könyvet. És minden írók közt Jókai a kedves írója egy mérnökvágású magyar fiúnak. Ez is mutatja, hogy a magyar ifjúság ma is mennyire nagyra becsüli minden idők egyik legnagyobb íróját. Külföldön is, ha olvassák egy-egy könyvét, fellobognak a szívek a csudás regélő iránt, Ezért jött levél Norvégiából pár év előtt is: Jókai Mór író úrnak, Budapest, Magyarország. Több mint 30 nyelven olvassák a könyveit. S azt hiszik, aki így tud írni, így tud nevettetni, az csak élhet. Még a vidámságok közt is különösen múlattatok a korrajzai. Nehéz elhinni, hogy már 40 éve repült el fölötte az utolsó május. És sírja fölött él évszázadokig halhatatlan neve, örökifjú lelke. HEGYALJAI KISS GÉZA. Regény ^ Magyarra fordította Gaál Olga (9) Az öreg Wolgint a közös sírgödör szélére állították. A nép szorongva leste minden mozdulatát. Az agg katona mélyet sóhajtott, majd szétnézett és csendes imába kezdett!.' Silkó határozatlanul tekintett a vörösgárdis- tára, majd az elítéltre. A vöröskatona lábhoz tett fegyverrel állt. Tekintetében részvét tükröződött vissza. Nem volt hivatalosan hóhér, hanem csupán katona... Aztán elharsant Silkó parancsszava: — Na, öreg, húzd ki magad! Nemsokára alkalmad lesz személyesen diskurálni Isteneddel! Ne felejtsd el tudtára adni, hogy jelenleg nem az ő akarata teljesedik, hanem a miénk. Aztán a vörösgárdistához fordulva kiáltotta: — Vigyázz, tüzelj! Wolgin kiegyenesedett és odakiáltott a katonának: — Fiam, arra kérlek, jól célozz! — Tüzelj! — ordította Silkó. A katona keze remegett. — Nem tudok lőni —mondta. Silkót elöntötte a düh. — Mi az, kutya, megtagadod a parancsot? Szabotázs! Följelentelek, gazember, hogy ellenforradalmár vagy! Ekkor eldördült a lövés, de célt tévesztett. Silkó kitépte a fegyvert a vörösgárdista kezéből és maga fordította Wolgin ellen. Az öreg katona daliás alakja megingott és bezuhant a gödörbe. — Hé, elvtársak! — kiáltotta Silkó a parasztok felé. Takarjátok be ezt a gödröt! Nincs veszteni való időnk! Azzal beugrott az autóba és a vörösgárdistával együtt elrobogtak a szomszéd falu felé. Ez volt az első tisztogatási műveiét, amélyet a bolsevisták szülőfalumban véghezvittek. * Silkó és Maikin véglegesen berendezkedett a kerületünkben. A mi falunkban, amely egyike a körzet legnagyobb községeinek, megszervezték a kerületi központot, amelynek vezetői ők ketten lettek. Végigjárták a házakat és »pontosan följegyezték, hogy kinek mennyi földje, milyen nagy családja és mennyi ingó vagyona vanj. Akinek több lábasjószága volt, azt »a forradalmi állam« javára nyomban lefoglalták. — M.a nálam voltak, — mesélte az ismerős kereskedő apámnak. — Amit az üzletben találtak, mindent lefoglaltak. A kommunista államban nincsen magánkereskedelem, mondották. Kényszerítettek, hogy az árúkészletemről készített jegyzéket átadjam nekik. Alaposan átvizsgálták, majd megállapították, hogy valamit még elrejtettem. Feldúlták az iegész lakást, a hálószobától a pincéig. Amikor semmit sem találtak, Silkó rámszegezte revolverét és megparancsolta, hogy azonnal hagyjam el a falut, mert egyébként mint ellenforradalmárt haladéktalanul letartóztat, mivel üzletemben összeesküvést szerveztem. A szerencsétlen kereskedőnek apám adott némi pénzt és útravalót. Nemsokára megkezdődtek az első választások. Iván már napok óta terjesztette az erről szóló híreket. Iván egészen különös szerepet játszott. Mint a falu legszegényebb szolgalegénye, teljes mértékben élvezte a vezető bolsevisták bizalmát. Ezek gyakran használták őt cégtáblaként »szociális tevékenységük« palástolására. — Látjátok, milyen jól megy a szegényeknek a bolsevista uralom alatt! — hangoztatták, A szerencsétlen Iván régebben majd éhen halt, de egy napon szép házat kapott, amelyet az egyik agyonlőtt gazdától sajátítottak ki.( Ivánt hírszerző utakra is felhasználták. Körülbelül olyan tisztséget ruháztak rá, mint korábban a községi küldöncre. Tevékenységében csak az gátolta, hogy sem írni, sem olvasni nem tudott. Gyakran jött apámhoz egy- egy írással a kezében és kérte, jiogy magyarázza meg, mi van abban... Ilyenkor péha órahosszatt is elüldögélt köztünk. — Amíg én itt a kerületben működöm, addig semmi bajotok sem eshet — nyugtatott meg ilyenkor bennünket. Amikor a falusi lakosságnak tudomására jutott, hogy a kerületi központ megejti a választásokat, Iván lázas munkába kezdett. (Folytatjuk.)
